Zenét hallgatva sétáltam át a tornaterembe teljesen egyedül. Csak a szöveget figyeltem és kis híján énekelni kezdtem. Ahogy beértem, a zenét leállítottam, a fejhallgatót a kezembe vettem és odamentem a többiekhez.
- Milyen csinos valaki - kezdte Hazel.
- Köszönöm - mondtam halkan.
- Rebeccat hol hagytad?
- Csak később tud jönni.
Valójában az orrvérzését próbálja elállítani. Nem szeretem ha letapiznak.
Az emberek egyre csak gyűltek-gyűltek. Úgy fél órán belül enyhült a bevándorlás. (Haha) Az élő zene is kezdetét vette. Az egyik végzős banda elfogadta az igazgató ajánlatát. Őket figyeltem míg Hazel vállba nem könyökölt, majd az ajtó felé mutatott. Castiel és Deborah egyszerre érkezett és ahogy elnéztem, elég jól elbeszélgettek. Én csak sóhajtottam egyet, majd nekidőltem a falnak. Unalmamba elkezdtem a telefonom nyomkodni. Néha felnéztem, hogy tudjak az eseményekről, de nem vittem túlzásba.
- Szia - mondta egy hang.
- Szia - köszöntem vissza miközben felnéztem.
Az egyik osztálytársam állt előttem. Magas, izmos, férfias alak. Kirázott tőle a hideg...
- Kijössz velem sétálni?
- Menjek? - néztem rá furcsán.
- Persze!
- Oké...
Kimentem vele... Rábeszélt...
Rettentő sötét volt már kint. Ő vezetett.
- Mért hívtál ki?
- Csak beszélgetni. De előbb menjünk egy nyugodtabb helyre.
Ezzel megfogta a kezem és húzni kezdett. Elszorította a kezembe a vérkeringést és még rángatott is. A park legcsendesebb részére, amit akár a legelhagyatottabb résznek is nevezhetünk. Amint elértünk egy bizonyos távolságot, gonosz tekintettel rám mosolygott. Neki lökött a mögöttem lévő fának, majd lefogta a kezeim. Hozzám simult és a számhoz közeledett. Hirtelen felüvöltöttem és próbáltam ellökni magamtól, de még ahhoz is túl közel volt, hogy megüssem. Az egyik kezével befogta a szám. Próbált erős maradni. Ezzel beleharaptam a kezébe. Ő abban a pillanatban beleharapott a bal mellem felső részébe, majd behúzott egyet. Sikerült állva maradnom. Hirtelen belemarkolt a hajamba. Azonnal a kezéhez nyúltam. Próbáltam leszedni, de túl erősen szorított. Már a könnyeim is lefolytak. Pillanatokkal később újra a mellem markolta.
Kicsit eltávolodott tőlem, így sikerült gyomorba térdelnem. Elengedett és térdre esett. Sietve kikerültem, de épphogy tettem két lépést elrántotta a lábam. Hasra estem. A hátamra fordított. Beférkőzött a lábaim közé és az egyik kezével sikeresen lefogta mindkettőt. Újra elmosolyodott győzelem ittasan.
- Szánalmas ribanc vagy!
- Mi van? - néztem rá hatalmas szemekkel.
A fiú nem válaszolt, csak a szoknyám húzta egyre feljebb.
- Segítség! Valaki segítsen. - ordítoztam.
- Kuss legyen! - förmedt rám, majd újra behúzott egyet és egy kést nyomott a nyakamhoz.
Na ne már - gondoltam. Ez meg akar ölni? Ijesztő volt a tekintete. Alig mertem levegőt venni... Teljesen ledermedtem. Becsuktam a szemem és vártam a megváltást. Hatalmas csend volt köztünk, amit egy ütés szakított meg. Lassan kinyitottam a szemem. A fiú kiütve feküdt tőlem nem messze. A szememmel körbetekintettem. Castiel és egy kék hajú srác állt előttem.
- Jól vagy? - kérdezte Castiel.
Nem bírtam megszólalni. Kapkodtam a levegőt. Akkor jutott eszembe, hogy a szoknyám is fel van húzva. Egy könnycsepp még lefolyt az arcomon. Remegtem... Nem először akartak megerőszakolni, de az valahogy más volt.
- Gyere. - nyújtotta a kezét a kék hajú srác.
Nehezen belekapaszkodtam, ő pedig felhúzott. Megtöröltem az arcom, leporoltam a ruhám, majd a támadómra néztem. Lelki szemeimmel már elképzeltem, hogy beleállítom azt a kést amivel megakart ölni.
- Köszönöm. - mondtam halkan.
Elindultam ki a parkból. A két fiú követett.
Ahogy kiértem, leültem az első padra és rágyújtottam egy szál cigire. A fiuk mellém ültek.
- Minden oké? - kérdezte Castiel.
- Most már - sóhajtottam - amúgy a nevem Hale.
- Én Alexy vagyok! - mondta a kék hajú
- Én Castiel - mondta a vörös.
- Hogy találtatok meg? - kérdeztem.
- Nem messze beszélgettünk és hallottuk ahogy kiabálsz. - mondta Castiel.
- Megsérültél - mondta Alexy.
- Tudom... - mondtam sóhajtva, majd letöröltem az arcomról és a mellemről a vért.
- Szép helyre jöttél. - kezdte Castiel - Itt az ilyenek szinte minden naposak.
- Ideje mesélned. - néztem rá.
Castiel és Alexy folyamatosan beszéltek. Meséltek a helyről rengeteget. Lefekvés elött ezen gondolkoztam. Nem csak az egyetem diákjai, hanem a tanárok is romlottak. A fiúk szerint elég nagy a drog kereslet a suliban. A férfiak nem foglalkoznak a nőkkel. Ha kell, meg is verik őket. Az egyetem nyolcvan százaléka büntetett előéletű. És a Diri még rám van kiakadva...
Sóhajtottam, majd az ablak felé fordultam. Nem értettem a hely lényegét. Drog, erőszak, stb... Értelmetlen.- gondoltam.Nagyon..
Majd ezzel el is aludtam.
------------------
Társoldal:
Fb csoport:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése