Nem sokkal később Andy kijött hozzám. Nem volt kedvem ránézni. Egy darabig csak állt előttem, majd lassan letérdelt és megölelt. Aranyos, hogy ennyire próbál a kedvembe járni, még ha csak egy ölelést is ad. Ahogy elengedett felsegített, mélyen a szemembe nézett. Meg akartam csókolni, de nem, Hale nem szabad. Nem vagy együtt vele és nem szabad semmit sem el sietni. Mondom ezt mind magamnak azok után, hogy lefeküdtem vele. Nagyon nem bántam meg. Ő egy igazi férfi, de az a fajta akire mindenki vágyik. Féltem, hogy valaki elveszi tőlem. Csak addig amíg megteheti... Ha egyszer ez a férfi az enyém lesz, soha nem engedem el és istenként fogom kezelni.
Nagy szavak az én számból. Nem azért mert megcsalnám meg ilyenek... Egyszerűen nem lennék rá képes. Nem megy ez olyan könnyen. Nem tudom mi lenne, ha vele lennék, vele élnék. De mért is gondolkozok én ilyeneken? Csak egy liba vagyok, nagy vágyakkal...
- Hogy érzed magad? - kérdezte.
- Megvagyok.
- Mrs Dasha szeretne elmenni velünk ebédelni. Kissé elszomorodott, hogy ennyire elutasító vagy vele szemben. Persze ennek meg lehetnek az okai, de próbáld meg. Hisz az édesanyád.
- A kedvedért. De ha nem megy akkor ne erőltess rám semmit légyszíves.
- Ígérem - mosolygott.
- Annyira örülök, hogy velem vagy. Ha nem jössz már rég lefizettem volna a taxist, hogy üsse el...
Gubanc, gubanc, gubanc. Anyám pont meghallotta ezt az egészet. Tényleg nem volt kifejezetten a toppon és ahogy ránéztem, elsírta magát. Elindult visszafele. Senkit sem láttam még ilyen gyorsan futni magassarkúban. Utána siettem. Az ajtónál pont elkaptam a vállát. Megrántottam, ő pedig rám esett és elborultunk. Szuper. Magyarázkodhatok... Felkeltem és felsegítettem anyámat is.
- Annyira meg akarom javítani a kapcsolatunkat, de te elutasítasz és már semmi ötletem - motyogta miközben sírt.
- Ezt az egészet nem fogod egykönnyen rendbe hozni. Akkor meg pláne mikor épp egy kapcsolaton dolgozom.
- Ha akkoriban észreveszem magam, most nem lennénk ilyen helyzetben. Elbasztam, tudom jól.
- Ez igaz - mondtam, majd megöleltem.
- Már csak te maradtál nekem, de te is gyűlölsz. Én próbálkozom.
- Próbáld máshogy, de az biztos, hogy sosem leszel a szívem csücske.
- Sajnálom...
Andy odajött hozzánk. Nem szólt semmit a témához, megfogta a vállunkat és mosolyogva meghívott minket ebédelni. Nekem nem volt ellenvetésem, hisz majd kilyukadt a gyomrom. Annyi bajom volt, hogy nem tudtam megszámolni a két kezemen.
Kínait ettünk. Imádom a fura kajákat. Egész nap ezeket zabálnám, ha lenne annyi pénzem. Míg anya és Andy beszélgettek, átbújtam az étlapot párszor. Éreztem, hogy ide még vissza fogok jönni. A szerencse süti szerintem hülyeség. Az enyém lényegében beszólt, hogy kurva negatív vagyok, meg gyökér, meg ilyenek. Hamar össze is téptem az egészet. Próbáltam figyelni a többiekre, de valami mindig elvonta a figyelmem. Nagyrészt mások kajája...
Miután Andy fizetett, elterveztem, hogy alszok egy keveset. Anyát kitettük a hotelnál, majd mi is elindultunk haza.
- Hogy érezted magad? - kérdeztem.
- Nem volt rossz. Kedves és törékeny nő mint te.
- Én nem vagyok törékeny! - szólaltam fel hirtelen.
- Bocsánat - mosolygott rám - Hasonlítitok az biztos.
A garázsnál Andy odaadta a lakáskulcsokat és előre küldött. A kocsin ellenőrizgetett dogokat azt hiszem. Nem nagyon értek ezekhez...
A lift nagyon nem akart jönni. Pár perc várakozás után viszont kinyílt végre az ajtaja. Egy fekete hajú fiú szállt ki belőle...hasonlított Andyre. Megállt elöttem, majd jól szemügyre vett.
- Hale, igaz? - vigyorodott el, majd közelebb lépett.
- Izé.. Igen - léptem hátra, majd azonnal kikerültem és beszálltam a liftbe. Sietve megnyomtam a szint számát. Már majdnem becsukódott az ajtó, de közé emelte a lábát. Az ajtó újra kinyílt és a fiú beszállt. Megnyomott egy másik gombot, majd közelebb jött hozzám.
- Viktor az egyik legjobb haverom és te, egy egyszerű kis szajha, lecsukattad. Mindenki pipa rád. Viktor volt a legjobb vezetőnk..
- És te ki vagy? - néztem fel rá.
- Az lényegtelen... Örülök, hogy akkoriban Viktor még bemutatott nekem, hiába is voltál mekötözve és kiütve kissé - mosolyodott el - Közelebbről is szívesen megismertelek volna, de a bátyád magának akart. Ezért úsztad meg mind azt, amit a többi nem.
- Emlékszem rád!
- Én vittem a szereket. Remélem szép álmokat láttál miatta. Ennek lesz még folytatása ne aggódj. Dől belőled a fű szag és csak egyszer lássalak meg szétcsapva... - motyogta, majd megragadta a nyakam - Te leszel a legjobb darab a piacomon!
Nagyon megijedtem. Azonnal beletérdeltem a gyomrába. Egy pillanatra elgyengült, majd hatalmas erővel húzott be egyet. A jobb szemem alatt egy kisebb részt megsértett a gyűrűjével és azonnal vérezni kezdett. A második ütés már csak egy egyszerű pofon volt, de majdnem a fal adta a másikat. Megszédültem és összeestem.
- Hiába ellenkezel, előbb utóbb az enyém leszel.
A lift ajtó kinyílt, majd a fiú elűnt. Nehezen megnyontam a számomra megfelelő szintet és felkeltem. A világ elmosódott minden pislogás után. Ahogy bejutottam Andy lakására leraktam a cuccaim a földre és pár lépés után padlót fogtam. Átfordultam a hátamra és csak kapkodtam a levegőt. Lehet, hogy pánikroham... A szívem ki akart szakadni a helyéről, remegett minden porcikám és a levegő mintha megszökött volna. Továbbra is szédültem. A fejembe hangokat hallottam és a régi pillanatokat láttam. Viktor és az a sok hülyeség. A könnyeim patakokba folytak le az arcomon. Egyre jobban hangosodott a sírásom... Minden irányítást elveszettettem. A testem önállósult...
Andy kirontott a liftből és azonnal hozzám sietett. Nem tudta mit csináljon hirtelen. Óvatosan felemelt és az ágyra tett és átsietett a konyhába. Egy pohár vízzem és egy fehér tablettával tért vissza.
- Ezt vedd be kérlek - mondta, miközbe felsegített és a kezembe adta a poharat. Nem bírtam megemelni. Elgyengültem teljesen.. Nehezen lenyelette velem a tablettát és megitatott. Visszafeketetett, majd levette a felesleges ruháját és odabújt mellém.
- Remélem hamar jobban leszel...
Órákkal később fehérneműben tértem magamhoz, jól betakarva. Andy mellkhasán volt a fejem és az egyik kezemmel az övét szorongattam. Lassan elengedtem és felültem. Az arcomhoz nyúltam. Még fájt, de le volt ragasztva.
- Minden rendben? - kérdezte Andy.
Nem tudtam mit mondani. Csak néztem a gyönyörű szemeit és kattogtam a történteken. Hirtelen felüllt, majd hosszan megcsókolt.
- Én... - kezdtem bele - sajnálom.
- Mégis mit?
- Hogy ilyen szerencsétlen vagyok.
- Én így szeretlek. El mondod mi történt?
- Hát... Volt egy fiú. Állítólag Viktor legjobb barátja. Megfenyegetett.
- Mit mondott? - tört ki belölle az aggodalom.
- Azt, hogy én leszek a legjobb darab a piacán. Megszorította a nyakam. Belerúgtam, majd megütött.
- Istenem - sóhajtott fel - Valószínűleg az öcsémmel találkoztál.
Meglepődtem.
- Van öcséd? Tudtad ezt mind róla és nem tettél semmit?
- Akkoriban nem beszéltem vele. Az utóbbi időben jöttek a pletykák és egyszer megállítottam pár szóra. Mindent bevallott. Jelenleg ő vezeti az ember beszerzést és működteti a feketepiacot. Még ha fel is akarnám jelenteni emiatt, az emberei a nyakamra másznának. Az életem fontosabb, mint hogy lecsukassam.
- Félek...
A könnyeim megint potyogni kezdtek. Nem tudtam mit kezdeni magammal. Gyenge voltam...
Este Andy bevitt dolgozni és megígérte, hogy értem jön. Az agyam arra a két órára teljesen kikapcsolt. Gépiesen csináltam meg minden munkát amit Abby kért és még a vevőkre is figyeltem. Nyolckor én zártam a boltot. Felmostam, és összszámoltam a bevételt. Fél óra alatt mindennel végeztem. A hátsó ajtón távoztam mert már lehúztam a rácsokat az ablak elém. A zene bömbölt a fülembe. Andy a parkolóban várt és kissé elsápadva. Cigizett.
- Minden rendben? - vettem el tőle a cigit.
- Találkoztam az öcsémmel, Danielel - sóhajtott fel - Minden áron pénzt akar csinálni belőled.
- Tudja, hogy veled vagyok?
- Lehet. Egyre jobban aggódom - motyogta, majd visszavette a cigit.
- Ha szeretnéd, többször nem jövök át és akkor ha bármi történik, neked nem lesz bajod...
- Miattad aggódom butus - mosolygott.
- Ohh... Akkor is. Jobban járnál lehet.
- Miattam te ne...
Magához húzott és erősen megölelt. Fáradtan ültem be az autóba. Olyan sok volt ez a mai nap. Pihenni akartam már nagyon.
A liftben már nagyokat ásítoztam, de Andy megtiltotta, hogy azonnal aludjak. Első parancsolat, alvás előtt fürödj. Semmi bajom nem volt ezzel a kijelentéssel. Azután meg pláne, hogy megláttam a fürdőt. A hatalmas kád, körbe volt rakva gyertyákkal és a víz tele volt rózsaszirommal és habbal. A kád egyik végében pedig bor volt. Megint az az isteni bor. A szám tátva maradt.
- Annyi mindent tettél értem, hogy már viszonozni lehetetlen - motyogtam elpirulva.
- Elég ha az enyém leszel! - mondta komolyan, majd lassan magához húzott és megcsókolt. Olyan aranyos volt, hogy nem bírtam ki sóhajtás nélkül. Az a szerelmes sóhajtás. Beültem a kádba, majd Andy is követett. Tovább csodáltam a felső testét és gyönyörű arcát.
- Olyan helyes vagy - sóhajtottam fel miközbe egy sziromra vadásztam. Egyet szerencsésen elkaptam, de az szétmállt a kezemben.
- Igen, az csak szappan - mosolygott - Őszintén, nincs kedvem a fürdőt takarítani, így esett a választás erre.
- Nekem tetszik! - szólaltam fel.
El se hiszitek, mennyire élveztem az estét. Halkan szóltak a kilencvenes évek zenéi, borozgattunk, beszélgettünk, végül pedig egymásnak estünk a kádban.
Tudom, hogy nagyon romantikus.
Késő este Andy már mélyen aludt. Én meg amilyen csendbe csak tudtam, csináltam magamnak egy cigit, és kisurrantam az erkélyre. Már annyira kellett egy... Pár slukk után teljesen ellazultam és az eget nézegettem. Hirtelen semmi gondom nem volt. Vagyis volt, csak annyira nem érdekelt. Nagyon szét voltam csúszva a cigi miatt. Vigyorogtam mint a hülyegyerek és kész voltam megcsinálni minden hülyeséget, de próbáltam tartani magam. A telefonom rezegni kezdett. Ahogy elővettem, már el is fogadtam a hívást.
- Szia, itt Hazel - szólt bele a lány - Igaz, hogy későn, de van itt számodra egy érdekes vendég.
- Ki?
- Csak gyere kérlek - nyöszörögte.
- Egy órán belül ott vagyok.
Fura volt. Azonnal bementem összeszedni magam. Andyt szerencsére nem kelltettem fel. A kolesz messze volt és buszok nem nagyon mentek. Jó darabig sétáltam és bömböltettem a zenét a fülembe, míg meg nem láttam egy buszt. A buszmegállóig futottam, csak hogy elérjem. Sikerült! Lehuppantam egy tetszőleges székre és vettem néhány mély levegőt. Amíg a buszon ültem, Hazel hangja csengett a fülembe. Ijesztő volt és aggodalom teljes. A dátum szerint már huszonkilencedike volt. Jaj... Lehet, hogy ez is miattam?
Berontottam a lakásba, ledobtam a táskám, majd a fény felé indultam. Kissé meglepődtem. Hazel a szekrénynek dőlve pihent és a vérző száját törölgette, míg a két lány az asztalnál ült egy megkötözött Deborahval. Néhány helyen vérzett az arca. Az asztalon ki volt borítva egy táska. Egy fegyver és néhány teli tár hevert.
- Itt meg mi történt? - néztem körbe.
- Itt a vendéged - mondta Hazel - Bejutott a zárt ajtón, majd a szobád fele ment pisztollyal. Szerencse, hogy fent voltunk. Cat meghallotta, én meg megnéztem. Kissé összevertük egymást - mosolyodott el.
- És ő most...? - néztem a lányra.
- Elájult - motyogta Cat, majd ásított egy hatalmasat - De ha akarod, felkelthetem.
Meg se várta a válaszom, azonnal a fejére öntött egy pohár hideg vízet. A lány azonnal felriadt. Eleinte csak nagy szemekkel nézett rám, majd hirtelen felugrott és nekem futott.
- A te hibád ez az egész! - ordította.
Hazel azonnal mögé került és a hajánál fogva rántotta vissza. Leültette a székre, majd adott neki egy pofont. Még nekem is fájt, pedig csak végig néztem.
- Miattad történt - motyogta Deborah, majd elsírta magát.
- Pontosan mi? - kérdeztem, majd a falnak dőltem.
- Miattad halt meg Deborah...
Na várjunk csak.. Mi? Miről beszél? Hirtelen mindenki felnézett rá és próbálta összerakni a történteket.
- Akkor te most ki vagy és miért vagy itt? - sóhajtott fel Hazel.
- Diana vagyok. Deborah ikre...
- Na bazdmeg - mondták kórusban a lányok.
- Mondj el mindent részletesen - mondtam határozottan.
- Hát... Daniel küldött. Miután Deborah meghalt, felkeresett. Elvileg neki dolgozott a hugom. Azt mondta, hogy miattad kellett meghalnia. Megvert és azt mondta, hogyha nem viszlek el hozzá, engem is megöl.
- Adott be valamit?
- Egyszer. Nem tudom mi volt az. Mindenki el akar kapni téged.
- Ezt tudom - motyogtam - de valahogy a többit nem tudom elhinni. Hazudsz igaz?
A lány hallgatott egy darabig. Amíg nem kaptam választ, megnéztem a pisztolyt. Nem nagyon értettem a fegyverekhez, de amit tudtam, az épp elég volt, hogy használjam. Beleraktam az egyik tárat, majd visszasétáltam a lány elé. Még egy darabig nézegettem, majd hirtelen felhúztam és a lány fejéhez emeltem.
- Válaszolj!
Hirtelen megfagyott a levegő. A lányok nagy szemekkel néztek rám és figyelték minden mozdulatom. Fura érzés volt. Annyira lelőttem volna szegény lányt, de nem akartam, hogy emiatt üljek..
- Rendben - szólalt fel hirtelen a lány - Tényleg Deborah vagyok... Viszont tényleg az ikertestvérem ölték meg, de úgy lett beállítva mintha én lennék. Miután megismerten Danielt, megmutatta a világát. Megerőszakolt, majd megvert még egy fiúval és azt mondta, ha nem viszlek el hozzá, engem is elad.
- Ez már hihetőbb - sóhatottam fel, majd leengedtem a kezem.
- Ki az a Daniel? - àllt mellém Hazel.
- Ő vezeti az emberkereskedést és a feketepiac egyik fejese - mondtam - Viktor nagy spanja. Elvileg eddig Viktor volt a vezető és most mind pikkelnek rám, mert lecsukattam. Daniel nekem is megmondta, hogy ha egyszer elkap, nem menekülök többé. Vagyis ahogy ő mondta, én leszek a legjobb darab a piacán...
- Miz tervezel? - kérdezte Deborah.
- Szívem szerint visszaküldenélek... Itt meg semmi féle képp nem fogsz maradni. Kint meg elkapnak és meghalsz. Ötlet? - néztem a lányokra.
Mind megrázták a fejüket. Nehéz ügy volt, de lett egy pisztolyom. Kimentem az erkélyre elszívni egy cigit. Hazel is követett.
- Rakjuk ki az utcára - mondtam.
- Nem lehetsz vele ilyen. Nem tudsz semmi helyet, ahol biztonságban lenne?
- Telefonálok egyet, aztán kiderül.
Hazel visszament és pedig egy kicsit sem habozva hívtam fel Andyt. Nagyon lassan vette fel. Ásított egyet, majd köszönt mit sem sejtve.
- Hali itt Hale.
- He?
- Fontos dolog miatt vissza kellett jönnöm a koleszba és érdekelne a véleményed és persze tanács kéne...
Gyors elmondtam neki a sztorit és mindent amit Deborah elmondott. Volt egy újabb 'He' megszólalása, aztán magyarázni kezdett.
- Itt el lehetne, de tartok tőle, hogy valami rosszat tenne. Vagy valahogy lebuktatna. Így meg ő sem maradhat kint.
- Semmi olyan helyet nem tudsz?
- Sajnálom, de nem...
Kissé csalódott lettem, de a nem az nem. Tehetetlen lettem. Nem akartam feladni magam nekik. A rendőrség meg sok mindent nem fog már tenni. Hónapok óta próbálják elfogni az embereket, vagy megtudni, hogy pontosan hol van központ. Rosszabb mit a maffia... Még az igazgató ugrott be, hogy vele lebeszélhetnénk ezt az egészet, de valószínűleg azonnal rendőrt hívna.
- Hát Deborah - sóhajtottam fel - reménytelen... Vissza kell menned vagy pedig el az országból. Én a helyedbe azonnal tenném.
Kissé összetört. Nem akartam megsajnálni. Legyen kemény és törödjön bele. Elvágtam a kezén a csomót és az ajtóig kísértem.
- Költözz haza - mondtam neki - Lassan megy egy gép Párizsba. Még eléred.
Ezzel rácsuktam az ajtót. Vettem egy mély levegőt és visszamentem a lányokhoz. Cat elaludt az asztalon, Hazel meg épp sebtapaszt ragasztgatott magára. Leültem a helyemre és megnéztem a pisztolyt, majd kiszedtem a tárat és azt az egy darab töltényt.
- Szerinted haza fog jutni? - kérdezte Hazel - Még sötét van és biztos figyelik.
- Tuti elkapják - sóhajtottam.
- Szemét dolog volt.
- Tudom. De én is a saját érdekeim nézem. Nem akarok prosti lenni a barziloknál vagy bárhol máshol. Vagy az, akin a drogokat próbálják ki. De a pisztolyt megtartom...
- Csak el ne kapjanak vele a zsaruk.
- A szobába elrejtem egy olyan helyre, ahol vészesetben elérem.
Hazel mindenkit bezavart a szobályába és elment aludni. Felragasztottam a pisztolyt az íróasztal hátuljára a töltényekkel együtt és ledőltem az ágyra. Megint elegem lett az életből. Kissé féltem, de már kezdtem beletörődni. El van baszva az életem. Csak egyszer keveredik bele valamibe az ember, de az örökké tart. Danieltől viszont jobban tartok. Viktor sem volt kispályás, de ő nem ijesztett meg ennyire. Csak a vége fele mikor bekattant. Daniel keményebb és tisztábban gondolkozik, de ettől függetlenül ő is őrült.
Ahogy a nap felkelt, már pattantam is fel az első buszra ami épp a belvárosba tartott. Már az épület előtt álltam mikor szembe jött ki Daniel. Ahogy meglátott, berántott az ajtón, majd izomból neki lökött a falnak, behúzott egyet, majd visszarántotta a fejem és megcsókolt. Teljesen lefagytam. Nem tudtam megmozdulni. Az orrom vérzett és nem tudtam időben reagálni semmire. Csak álltam egy helyben és szenvedtem. Rettenetesen fájt az arcom. A könnyeim csak úgy folytak le az arcomon. Daniel lassan lemászott a számról.
- Szépen elintéztétek Deboraht. - motyogta - Szerencséjére időbe jutott be a reptérre... De... te nem tudsz már elmenekülni.
Megint a nyakamnak esett és folytogatni kezdett. A szívem majd kiesett a helyéről. Annyira rám tapadt, hogy egyszerűen nem tehettem semmit. Lassan engedett a szorításból, majd megragadta a hajam és a lifthez húzott. Az ajtó kinyílt. Gúnyosan elvigyorodott, majd megint megütött, de most olyan erővel, hogy beestem a liftbe. Csak feküdtem félájultan. A világ egyre sötétebb lett.
- Még folytatjuk kincsem - mosolyogta, majd a homályból még annyit szűrtem le, hogy megnyom egy gombot és elmegy.
Andy ágyában tértem magamhoz. A párna csupa vér volt, de már nem ömlött az orromból. A fejem még mindig fájt és szédültem.
- Andy - nyöszörögtem nehezen, de nem jött válasz. Kicsit aggódni kezdtem. Lehet, hogy Danielt keresi. Csak nem olyan hülye mint én. - Andy - mondtam kicsit erőteljesebben, majd felültem. Hirtelen a konyhából megjelent egy pohár vízzel. Leült mellém és odanyújtotta a poharat.
- Mért nem szóltál, hogy jössz? - kérdezte.
- Azt hittem még alszol - motyogtam, majd elvettem a poharat és ittam egy keveset - és nem akartalak zavarni.
- Tudod, hogy milyen helyzetben vagy és ilyenkor jobb ha segítséget kérsz. Az orrod valószínűleg megrepedt. Fel is szakadt a bőr és alig állt el a vérzés. Az arcod már most elkezdett lilulni...
- Kellemes látvány lehetek.
- Elmondod mi történt?
- Hát... Épp be akartam jönni az épületbe mikor megjelent és szó szerint, bekibaszott a falnak. Megcsókolt és megütött. A liftbe is úgy kerültem be, hogy behúzott egyet. Ott összeesetem ő pedig lelépett. Azt mondta, hogy még folytatjuk...
- Az éjjeli incidenst sem értem igazán.
- Én se... De szerencsére a lány megúszta.
Andy még lekönyörögte a vizet, majd azt mondta, hogy pihenjek. Igaza volt. Az éjjel semmit sem aludtam. Kértem még fájdalomcsillapítót is. A legerősebbet adta, ami ki is ütött órákra.
Még álmomban is gondolkoztam. Tehetetlen vagyok megint. Olyan vagyok mint egy gyerek. Daniel direkt csinálja ezt velem. Ha el akarna kapni, akkor már rég elhúrcolt volna, de bem tette. Itt kínoz. Ha meg akar ölni akkor tegye meg, de ezt nem szeretném csinálni. Nem marad már arcom és az idegeim is tönkre teszi. Andy miatt is aggódtam. Mi lesz, ha valami hülyeséget csinál ő is? Nem vigyázhat rám mindig. Daniel is bármikor megölheti. Nem akartam, hogy baja essen.
------------------
Társoldal:
Fb csoport:
