41. rész Gazda találkozó

Éjjel beszélgetésre keltem. A függönyök még mindig el voltak húzva, így nem láttam semmit. Felültem, majd azonnal oldalra fordultam és hányni kezdtem. A függöny elhúzódott, és két férfi állt elöttem. Az egyik elkezdett fetakarítani, míg a másik leszedte a a láncot az ágyról és magával vitt az ajtón túlra. A lépcsőn túl még volt egy szoba. Zuhanyzókkal volt tele. Belökött az egyikbe, majd langyos vizet engedett rám. A ruháim teljesen eláztak és a smink amit még nem sírtam le, a víz teljesen lemosta. Továbbra is hányingerem volt.
- Szedd össze magad - mondta megvetően, majd felsegített - Daniel reggel adja a következő adagot.
A hajamból ömlött a víz és a ruhám sem volt másképp. Nem akartam vissza menni. El akartam szívni egy cigit, inni egy teát és pihenni, filmet nézni meg ilyenek, de nem lehet. Egy hét múlva már valakinek a rabszolgája leszek valahol mexikóban vagy tudja a halál hol.
Visszaérve a szobába kaptam törölközőt, tiszta ruhákat és egy pohár vizet. Hamar átöltöztem és a hajamat percekig töröltem, majd elfeküdtem.
Reggelig nem tudtam aludni. Folyton agyaltam, hogy mi lesz velem, ha nem lépek le. Hiányzott a régi életem. Aggódtam Andy miatt. Nem tudtam összerakni a történteket. Elkeseredett voltam. Daniel meg boldog.
- Mi a helyzet? - vigyorgiott rám, majd a tűt belenyomta a kezembe és lassan belém nyomta a szert. Azonnal elmosolyodtam. Viccesnek láttam mindent és bizseregtek a végtagjaim - Látom tetszik!
Lassan végi húzta a kezét a combomon és megállt a hasamnál.
- Ne adj el, kérlek! Leszek a szolgád és megteszek neked bármit! - mondtam mosolyogva.
- Örülnék neked, de ezzel elkéstél kincsem! Viszont... Eljöhetsz velem egy pár körre - mondta, miközben fölém hajolt, majd nyomott egy puszit a számra aminek én örültem valami miatt. Megfogtam az ingét és magamhoz húztam. Adtam neki egy könnyed csókot és eközben elvettem a pisztolyát és a matracom alá dugtam. Daniel mit sem sejtve hagyta el a szobát.
Az emberek jöttek mentek, én pedig csak vigyorogtam. A láncom szerencsére hosszú volt és fel tudtam ülni és még állni is. Ezek közül csak az ülésig jutottam el. A későbbiekben egyre több mindent adtak belém.
Estére teljesen szétcsúsztam és kezdtek eltünni az emlékeim. Valahogy csak Daniel képe maradt meg a fejembe és az, hogy meg kell ölnöm. Nem tudtam mit keresek ott kiláncolva. Daniel késő este bejött hozzám. Kicsit részegnek tünt. A földre dobta az égő cigijét és fölém mászott. Belemarkolt a mellembe és megcsókolt. Felüvöltöttem, majd próbáltam eltaszítani, de egy kézzel lefogott, majd letépte a ruháim és pillanatok alatt az övé lettem. Fájt minden érintése és mozzanata. A könnyeim potyogtak és épphogy csak elértem a pisztolyt. Ahogy megragadtam, felhúztam és a férfi fejének nyomtam. Azonnal megállt és a szemembe nézett.
- Nincs benne golyó - mondta, majd kicsavarta a kezemből és másodpercek alatt kicserélte a tárat, majd felhúzta és visszaadta - Nem tudod megtenni. Emlékszel még magadra?
- De! - motyogtam - Én...
- Na látod! Csak hagyd, hogy megtörténjen.
Lehúnytam a szemem és meghúztam a ravaszt. Éreztem, hogy a testemre vér csöpög és lassan végig csúszik rajta. Nehezen ránéztem Danielre. A gyűlölet kiült a tekintetére, majd akkor láttam, hogy csak a vállát találtam el. Daniel teljesen leszarva a golyót a vállában, kicsavarta a kezemből a pisztolyt, majd elhajította és még pár erőset lökött a csípőjén ami miatt azt éreztem, hogy szét szakadok. Rettentően fájt. Ahogy kiélvezte a pillanatot, lemászott rólam és felöltözött. Én magamra húztam a takarót és csak sírtam. Jó páran jelentek meg a szobában a lövés hallatára.
- Valaki adjon neki ruhát, aztán vigyétek a nagyszobába - mondta Daniel, majd a vállát fogva elhagyta a szobát. Az egyik dagadt szemüveges gyerek jelent meg mellettem, húzott rám bugyit és adott rám egy kék férfi inget, majd kihúzott a szobából. Alíg tudtam tartani vele a tempót. A lábaim zsibbadtak és az egyensúlyérzékem sem volt a legjobb. Pár lépés után összeestem. A fiút nem érdekelte, így húzott tovább a földön, majd a küszöbbe elakadtam. Felállított és bevitt egy szobába. Hatalmas volt. Mindenhol félpucér nők voltak a falhoz láncolva egy matracon ülve.
- Innét átveszem - jelent meg mellettem a papruhás ember, majd megfogta a láncom és elvezetett - Mit tettél?
- Vállba lőttem Danielt - motyogtam, majd lassan térdre ereszkedtem és bőgni kezdtem.
- Mi a neved lányom? - térdelt le mellém, majd átkarolt és segített eljutni az egyik matracig.
- Nem tudom.
- Hogy hogy? - lepődött meg.
- Nem emlékszem semmire - motyogtam idegesen, majd eldőltem az ágyon és elkezdtem a hajamat tépni és ordítani. Teljesen bekattantam és nem tudtam kontrolálni a mozgásom.
- Ne aggódj, majd valahogy segítünk rajtad. Itt nem bánt senki, rendben?
Nem akartam elhinni. Féltem.
Reggel mintha kicseréltek volna. A szemem enyhén feldagadtak és a hangom berekedt. Három nap elteltével végre kaptam reggelit. Tömtem magamba a szendvicseket és vedeltem a vizet. Kaptam még egy szép almát is. Senki sem volt megkötözve, a lánc csak lógott a nyakukról és beszélgettek mintha mi sem történt volna. A fejemben még mindig hatalmas volt az üresség. Nem jutott eszembe, hogy ki vagyok.
- Szia, a nevem Petra - ült le mellém egy szőke csaj - Mizu?
- Öhm, szia - nyögtem ki a szavakat nehezen.
- Tegnap nagyon magad alatt voltál te lány - ütötte meg a vállam.
- Lehet. Sajnálom.
- Ne parázz rá. Hamar vége lesz!
- Hogy?
- Pár napja kezdtünk el összerakni egy szökési tervet. Napokon belül lelépünk.
- Hogy? - keltette fel az érdeklődésem.
- Holnap míg Alicet elviszi az őr a szokásos etye-petyére elveszi a bejárati kulcsot. Ahogy besötétedik és elfogynak az emberek, lépünk.
- Sokan vagytok ahhoz, hogy meglépjetek és simán lelőnének.
- De ha lelőnek, nem lesz kit eladni és akkor nem lesz pénz.
- Végül újra elkapnak és mégegyszer ennyi szenvedés lesz.
- Próbáljuk meg! - kacsintott rám.
Nem adtam rá konkrét választ, csak elfeküdtem és a falat bámultam. Sokszor átgondoltam ezt a tervet és lehet, hogy még működne is. Nem ismerem annyira a járást mint ők, meg ha én ki is jutok, hogyan tovább? Nem tudom ki vagyok és hogy honnan jöttem. Daniel ismer, tőle mindent megtudhatnék, de nem fog most egy darabig keresni. Nem mertem lelőni, pedig ha megteszem... Én is halott lennék már. Más lenne a vezető. Nem jó ez így...
Dél környékén a pap körbe járt és mindenkit leláncolt. Nem sokkal később Daniel bejött.
- Hogy vannak? - kérdezte Daniel.
- Javulgatnak. Viszont ha így folytatjátok, meghalhatnak.
- Mit ajánlasz?
- Rendszeresen kéne étkeznijük.
- Ő hogy van? - indult el felém.
Ahogy közeledett a falnak préseltem magam és a levegőt kapkodtam.
- Rettentően legyengült. Ha jól tudom mióta itt van nem evett semmit. Most sikerült aludnia, viszont aggódom. Még a saját nevére sem emlékszik.
- Ez csak mellékhatás. Mikorra épül fel? - kérdezte, majd elővette a pisztolyát.
- Holnap estére szerintem már beszámítható állapotban lesz.
- Ennek örülök - mosolyodott el, majd letérdelt elém és a pisztolyt a vállamhoz helyezte - Nagyon aranyos vagy mikor félsz!
Lassan megcsókolt. Enyhén beleharapott a számba, majd ez az egész erősödött és mikor a fogam összeszorította a fájdalom, belelőtt a vállamba. Annyira fájt, hogy nem tudtam hangot kiköszörülni a torkomon, majd pillanatokkal később felordítottam. Sírni kezdtem és a sebet szorongattam. Ezt ő hogyan bírta ki?
- Lásd el a sebet. Holnap este jövök érte és viszem bemutatni.
- Daniel, ezt a szabályzat tiltja.
- Szarok a szabályzatra. Ő is megtette és ezek után is meg fogja ha nem töröm le a szárnyait. Már csak az kéne, hogy lelépjen. Sok a vevő rá és én felelek érte.
- Így az árából is veszíthet.
- Most az a száz rongy senkit sem érdekel.
- Ahogy gondolod.
Daniel felkelt, megütötte vigyorogva a vállam és ott hagyott. A pap azonnal hozta az orvosi ládát. Szabaddá tette a vállam, majd lefertőtlenítette és elkezdte kiszedni a golyót. Ez idő alatt én a könnyeimmel küszködtem és a takarót szorongattam. A lányok csendbe nézték a történteket. Jó hosszú folyamat volt. Igazi rémálom. Kezdtem kikészülni miközben próbálta kiszedni a golyót.
- Semmi gond, lassan vége - mondta mikor már a sebet varrta - Még bekenem, bekötöm és kapsz antibiotikumot.
- Maga nem tartozik közéjük, igaz?
- Nem. Orvos voltam régen, de megfenyegettek, hogy ha nem dolgozom nekik akkor eladják a feleségem.
- És mért van papruhában?
- Az olyan nőkön segítek, mint maga és pár éve én lettem a pap a szemükben. Nekem gyónták meg a bűneiket, tőlem kértek mindig segítséget és egyebek.
Épp hogy bevarrta a sebet Daniel újra megjelent és hozott egy új lányt. Fekete hosszú haj, kék szem, törékeny test. Rajta sem volt több ruha, mint rajtunk. Kissé ismerős volt az arca, de nem tudtam hova tenni.
- Adj neki nyugtatót és kösd ki jól - mondta Daniel, majd lelépett.
A lány ijedten nézett előre, majd ahogy meglátott, futni kezdett felém. Erősen megölelt és sírni kezdett.
- Annyira aggódtam érted Hale!
Hale? Az lennék én? Néhány kép beugrott, de nem tudtam levenni, hogy mégis mi volt.
- Te ki vagy? - néztem értetlenül.
- Rebecca vagyok. Lakótársak vagyunk az egyetemen.
Egyetem. Újabb emlékek özönlötték el a fejem. Alig bírta feldolgozni az agyam.
- Mit keresel itt? - toltam el magamtól óvatosan.
- Épp mentem vásárolni mikor valaki elrángatott - kezdett zokogni - Aztán, berángattak egy furgonba, hárman megerőszakoltak és most itt vagyok.
- Jobb ha megszokod - mondta az egyik lány.
- Nem csak ezt - motyogtam - Most megtudod milyen a világvége...
Az este rengeteget ettem. Jó volt levest és rántott csirkét enni. Villanyoltás előtt Rebecca összeismerkedett a többi lánnyal. A kedve nem javult, de legalább nem lett antiszociális. Én azonban, nem beszéltem sokat. Nyugisan iszogattam az ásványvizem, mikor Daniel és egy szőke csaj rontott be hozzánk. A csaj mosolyogva körbenézett, majd jegyzetelni kezdett.
- Akkor ma... -kezdte a csaj, majd rámutatott hat lányra - Ti velem jöttök!
A pap azonnal eloldozta a lányokat, köztük Rebeccat is. Daniel odasétált hozzám, majd leült mellém, elvette a vizemet és ivott belőle.
- Bocs az előbbiért. Mondjuk neked kéne bocsánatot kérned. Túlságosan naív vagy... Igazából azért jöttem, hogy elvigyelek, de eszembe jutott, hogy ma majdnem megöltelek és nem kéne tovább kínozni, de én nem vagyok ilyen.
Azonnal kiszabadította a kezem és magával vitt. Nem volt erőszakos, de azért húzott. Nem vitt messzire. Néhány ajtóval arrébb bevitt egy szobába. Egy asztal és két szék volt bent, egy kevés itallal.
- Szeretnék elfogyasztani veled egy kis italt - vigyorgott.
- Én..
- Nincs ellenvetés - vágott közbe, majd leültetett és a kezembe adta a poharat - Egészségedre.
Ittam belőle egy keveset, majd lassan elvesztettem az eszméletem.
Rebecca keltett fel. Pucéran feküdtem az ágyon egy lepedővel leterítve. Ki voltam száradva és fájt minden porcikám.
- Minden oké? - ült mellém Rebecca.
- Mikor...
- Nem régiben hozott ide a karjaiban. Azt mondta, hogy ez volt az egyik legjobb estéje.
- Úr isten - fogtam a fejem, ami rettenetesen fájt - Mennyi az idő?
- Olyan délután négy.
- Lassan jönnek érted - jött oda a pap egy flakon vízzel - Készülj fel szerintem. Már kiküldték a ruhákat és a vendégek is lassan érkeznek.
- Vacsora? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. Minden vendég el jön most és vacsorát tartanak. Az áru egyrésze felszolgál, a másik minden vendég kedvére tesz. Akik meg nem mennek... - felsóhajtott, majd letette mellém a ruhát. Szoknya, ing, fehérnemű. Elkezdtem felöltözni. A fenekem kissé kilógott a szoknyából és az ing felső gombjai is hiányoztak. A láncot meg tilos volt levenni. Ahogy készen lettem néhány férfi meg is jelent. Rajtam kívül még kilenc lányt vittek el. Levittek a földszintre. Az egész hely fényárban úszott és már meg is volt terítve.Az asztal túloldalán még tíz lány álldogált megkötött kezekkel. Daniel megjelent előttünk.
- Na hölgyeim, maguk lesznek a mi kis pincerjeink. A vendégeink egy óra múlva érkezni fognak. Addig, kaptok egy kevés anyagot. Csinálhattok magatoknak szexi sminket és kaptok magassarkút is. Alap szabályok: Nem lehetsz illetlen a vendéggel. Amire kér, meg kell tenned, de a mai estén tilos összefeküdni bárkivel is. Ha balhét csinálsz, valószínűleg az estét kettesben töltöd valaki öklével. Értve?
Szinte kórusban mondtuk az igent. Míg a többiek elindultak, én az ajtót nézegettem. Ott a szabadság. Ha oda kijutok, lehet megúszom.
- Ne reménykedj - mondta az egyik lány, majd tovább ment.
Én is utána mentem és elkezdtem készülni. Szereztem egy szép darab magassarkút és gyorsan összedobtam magamnak egy aranyos kis sminket és megcsináltam a hajam. Már az alja begöndörödött és nem állt rosszul. Tele fújtam magamat parfümmel. Már egy kis ideje nem érte a testem víz és büdösnek éreztem magam. Sétálgattam egy keveset abban a cuki tűsarkúban, de a lábam nagyon megunta. Mind a húszan egymás mellett sorakoztunk és vártuk Daniel végszavát. Míg néhányan belénk nyomtak valamit Daniel pisztolyal a kezében járkált föl és alá. Hamar beálltunk attól a valamitől. Ugyan az volt mint a multkori. Happy cucc volt szex droggal kombózva.
- Válzozott a felállás - sóhajtott fel, majd rám mutatott és a tőlem balra álló négy emberre. Csak ti fogtok felszolgálni. Mind kaptok egy helyet ahol lennetek kell. Válasszatok - mosolyogta, majd megvárta míg mindenki keres magának egy helyet - Hale, te velem leszel! Menj az asztal végéhez!
Lassan megindultam oda helyet cserélve egy szöke cicalánnyal. Megálltam a szék mögött. Láttam azt a sok összetört nőt akiket nap mint nap megkínoznak valamivel. Lehajtottam a fejem és vettem egy mély levegőt.
Megérkezett az első vendég. Aztán a második, aztán így tovább. Fél órán belül szinte mindenki megérkezett. Továbbra is a székeknél álltunk és vártuk, hogy a férfiak helyetfoglaljanak. Rossz volt nézni, ahogy a nő húzza ki a széket nekik és még be is teszi a segge alatt. A drog miatt mi meg csak mosolyogva néztünk mindenkire. Ahogy letették a seggüket, mi már készenálltunk a parancsokra.
- Hölgyek, kérem hozzák az italokat! - mosolygott Daniel.
Én és az a másik négy lány elindultunk a külső asztalokhoz. Fogtunk egy egy üveg bort, majd körbe jártuk az asztalt és mindenkinek töltöttünk. Az összes férfi ijesztően nézett ránk. Az egyik csajnak a seggére is rá csapott az egyik. Daniel köszöntőt mondott. Addig a kajákat rendberaktuk és felkészültünk egy kissebb szenvedésre. Ahogy Daniel kérette a vacsorá, elindultunk és leraktuk az ételeket.
- Nagyon jól neveltek a hölgyek! - jelentette ki az egyik mexikoi vevő.
- Hogyan csinálta? - kérdezte az egyik fekete.
Daniel abbahagyta az evést, majd lassan előhúzta a pisztolyát.
- Gyere ide Hale! - szólt rám.
Leraktam a tányérokat az asztalra, majd elindultam a fiú felé. Alig tettem három lépést felém emelte a pisztolyt. Nagyot dobbant a szívem és nem mertem megmozdulni. A lábaim feladták a szolgálatot és összeestem. A félelem kiült az arcomra.
- Ha egyszer sikerült megfélemlíteni, örökké a szolgád lesz - húzta vigyorra a száját, majd eltette a fegyvert. Két lány segített felkelni és visszakísértek az asztalhoz. Adtak egy pohár vizet és mellém álltak.
- Gyere ide Hale! - mondta újra Daniel.
Erőt vettem magamon, majd megint elindultam. Szerencsére, most nem tervezett megijeszteni. Megálltam mellette, majd lassan belenéztem a szemébe.
- Mit óhajtanak az úrak? - hajoltam meg.
- Szeretnélek bemutatni az itt lévő embereknek. Uraim, ez itt Viktor húga, Hale.
Hirtelen mindenki beszélni kezdett, én pedig csak az asztalon lévő virágot néztem. Daniel átkarolta a derekam és az ölébe húzott.
- Neki köszönhetően ül Viktor, miatta szabadultak ki rengetegen és miatta foglalták le a legújabb szereink. Hát nem aranyos?
- Én emiatt lelőttem volna! - mondta az egyik vevő.
- Eleinte én is megöltem volna, aztán megismertem a testét! - simogatta meg a combom - Tehetséges mindenben és még csinos is!
- Én szeretnék... - kezdtem bele - távozni.
- Zavarban vagy? - kérdezte az egyik szőke vevő.
- Én nem...
- Inkább töltsetek mindenkinek egy kis bort és figyeljetek minden kérésre. Hale, kapsz pár perc pihenőt!
Megköszöntem, majd elsiettem a mosdóba. Belenéztem a tükörbe. A szemeim vörösek voltak, kissé elkenődött a sminkem is. Megigazítottam mindenem, kijavítottam a smink hibát és vettem egy mély levegőt. Semmi gond Hale, lehetne roszabb is. Mondjuk innen nem nagyon van kiút. Mindenki köcsög és nem segít. A zsaruk nem fognak megtalálni időben. Szerda este már másnak leszek a szolgája. Nem találnak meg soha többé.
Visszamentem Danielhez és a széke mögé álltam.
- Lassú vagy ma - jegyezte meg.
- Elnézést kérek.
- És nagyon tisztelettudó. Gyere ide - csapkodta lágyan a combját - Adok neked ajándékot.
Ahogy leültem elővett a zsebéből egy kisebb dobozkát. Tű és két gramm boldogság egy helyen. Felszívott a tűvel egy keveset, majd kifeszítette a kezem és belenyomta a tűt. Halkan felszisszentem, majd feltöltött boldogság érzettel. Elmosolyodtam, majd még azt is éreztem ahogy a pupillám kitágul. A szívem ki akart szakadni a helyéről. Erősebb volt, mint az előző adag. Megtámaszkodtam az asztalnál, majd körbetekintettem. Lassan sikerült is.
A legtöbb nőnek már a felsőjét gombolták ki és lökték a perverz szövegeket. Daniel átemelete az egyik lábam az övéin és nekinyomott az asztalnak.
- Egészségükre! A csodás estéért - mondta Daniel, majd felhajtotta a maradék bort. A fenekemet jobban maga felé húzta és egyre lejebb nyomta a gerincem - Soha többé nem szabadulsz tőlem kincsem.
Tuti ez vol a célja. Teljesen szétcsapott és most jöhet a móka. Ami mondjuk szerintem nem vicces. Aludni akartam és meginni egy flakon vizet.
- Csak nem elfáradtál? - piszkálta a fájó vállam.
- Nem, dehogy! - húztam ki magam azonnal nehogy tiszteletlenségnek vegye.
- Hozz nekünk még bort!
Lassan felkeltem, majd elindultam az asztalhoz és visszaindultam. Töltötte bort a vendégeknek és kedvesen mosolyogtam mindegyikre.
- Állj meg egy percre! - szólított fel az a férfi akitől pár napja elszöktem.
Lassan megálltam, majd töltöttem neki is bort, majd mosolyogva megkérdeztem, hogy miben segíthetek?
Hirtelen magához húzott, megragatta az ingem és eltépte. Azonnal hátrálni kezdtem, de hamar utánam nyúlt. Elkapta a láncom, egy kézzel térdre kényszerített, majd a hajamba markolt.
- Nekem még lógsz egyel! - mondta, majd belém rúgott és beestem az asztal alá.
Kimásztam, majd felkeltem és leporoltam magam. Az ingemet a mellem alatt összekötöttem és megigazítottam.
- Nem ellenzem az erőszakot - kezdte Daniel - de egyenlőre ezt a testet csak én tehetem tönkre. Hale, te meg ne ijedezz és légy kedves.
Vettem egy mély levegőt, majd oda sétáltam a dagi öreghez. Leültetett a bal lábára. Akkor vettem észre a jeggyűrűjét. Szégyen. Komolyan...
Nagyon tetszett neki a combom. Csak azt volt képes fogdozni. Daniel már kissé felspanolt, de ez az ember megölt bennem mindent. Szerzett a másik lábára is egy csajt.
- Rebecca? - pillantottam oda.
- Hosszú - sóhajtott fel.
- Csak nem ismeritek egymást? - csípte meg a lábunkat a férfi.
- De, ismerjük egymást már egy ideje - motyogtam.
- Tudjátok a legtöbben mit szeretnek? A leszbiket!
Rebeccaval egymásra néztünk. Nem mertünk megszólalni.
- Ugyan már - mosolyodott el - Adjatok egymásnak egy csókot!
A torkomban gombóc volt. Rebecca lassan felém fordult, majd óvatosan hozzáért az arcomhoz és közelebb dőlt, miközben engem is húzott.
- Minden rendbe foh jönni... - motyogta, majd közelebb hajolt és megcsókolt. A férfiak tapsolni kezdtek. Lehet hogy a drog miatt, de tetszett. Rebecca elpirult, majd adott mégegyet. Neki sem volt már ellenére ez az egész.
- Többet, többet! - mondta a csávó, majd egymással szembe fordított minket - Ne fogják vissza magukat hölgyeim!
Ne ellenkezz, ne ellenkezz, csak sodródj az árral. Kellemetlen volt ennyi ember előtt. Rebecca lehajtotta a fejét és remegni kezdett, majd a könnyei potyogtak. Az aggodalom kiült az arcomra. Daniel rágyújtott egy cigire, majd intett az egyik csicskájának, hogy vigye el Rebeccat. Nem akartam, hogy elvigyék szegény lányt. Mellék utasításként el kellett vinnünk a koszos tányérokat és az evőeszközöket. Sietve álltam fel és kezdtem összeszedni a tányérokat. Ahogy elvittem, sietve mentem vissza az evőeszközökért, de útközben az egyik vevő elgáncsolt. A szoknyám felcsúszott és a csuklóm is megütöttem.
- Nem rossz - nevetett fel a férfi aki elgáncsolt.
A többi lánnyal sem bántak másképp. Van akit ugyan úgy elgáncsoltak, leöntötték a ruháját vízzel arra kényszerítve, hogy vegye le vagy megfázik, levertek dolgokat és még sorolhatnám. Egyre több lány esett össze vagy a szégyen és a félelem érzés miatt, vagy besokallt és nem jutott tovább. Én is kezdtem elfáradni. Szerencsére folyamatosan jöttek a cserék és nem szakadt rám minden munka. Az italt folyamatosan tölteni kellett az embereknek és figyelni minden óhajukat. Már le se tettem a piásüveget csak mentem össze vissza.
- Szörnyen festesz bogaram - állított meg egy hatvan körüli csávó a láncomnál fogva. Szerintem nem prostikat akar hanem valakit, aki kitörli a seggét, ha nagyon öreg lesz.
- Jól vagyok - mosolyogtam, majd töltöttem nekik egy pohárkával.
Az idő elteltével lerészegedtek szinte mindannyian és egyre pofátlanabbak lettek. Daniel kényelembe helyezte magát és úgy tárgyalt az egyik fiatalabb vevővel. Mindenki tökéletesen elvolt kivéve mi lányok. A lábaim elfáradtak. A szemeim is le akartak ragadni.
- Hale, gyere ide! - szólalt meg Daniel. Odasiettem, majd megálltam nellette - Bemutatom neked Adamot. Ő a legfiatalabb a szakmában eddig, de tökéletes üzletember.
- Örvendek - hajoltam meg kedvesen.
- Felkeltetted az érdeklődésem - mosolygott Adam - Mégis mennyi lenne a kiinduló ár?
- Ezer dollár a minimum.
Az állam leesett. Mennyi?
- Meg kérdezhetem, hogy mért érek ennyit? - motyogtam halkan.
- Drága Hale - nevetett fel Daniel - Lehet, hogy vannak jobb nők nálad, de még egy olyan aki ennyi gondot képes okozni nincs. Tehetséges és erő nő vagy. Csak olyannak akarlak eladni aki képes kordában tartani és van pénze.
- Akkor az a férfi... - pillantottam a dagadtra.
- Lehetséges gazdajelölt.