https://www.youtube.com/watch?v=VaUvLnruYzQ
Mikor beértem a rendőrségre csak a káoszt láttam. Mindenki szaladgált jobbra, balra és a legtöbben ordítoztak. Edward végigvezetett a folyosón egészen Andy irodájáig. Kopogás nélkül benyitott én pedig nagyon lassan követtem. Megálltam a küszöbön és néztem a fiút.
- Hoztam neked valakit - mondta Edward, majd ahogy Andy felnézett ledobta a tollát és felállt. A tekintete leszúrt engem is és Edwardot is.
- Nem érek rá - mondta, majd elindult felém. Egy szó nélkül kikerült és elindult a folyosón. Edward bőszen követni kezdte és még elcsíptem néhány mondatot.
- Meg kell beszélned vele a dolgokat! Nem hagyhatod emiatt magára! Szüksége lesz rád!
- Nem érdekel. Nem érek rá ilyenekkel szórakozni.
Vettem egy mély levegőt, majd becsuktam az ajtót és körbenéztem. Minden a helyén volt. Az asztalán hatalmas rumli volt mégis egy kép mellett semmi sem volt. A képen én voltam miközben az ágyában aludtam. Ennyire cuki vagyok? Leültem az egyik székre és elvettem egy könyvet a polcáról. Nem hittem volna, hogy ennyi mindent olvas. Tanult ember ez is. Vagy fél percig nézegettem a könyvet, aztán Andy berontott. Azonnal felálltam.
- Nem nagyon érek rá, szóval hallhatlak - mondta, majd leült a székébe és a képet lefordította.
- Hallottam, hogy mostanság nem vagy jó formában...
- A munka miatt. Rengeteget dolgozok.
- Ez csak egy a sok ok közül. Mért nem tudod elfogadni a döntésem?
- Nem illik hozzám az apa szerep és Daniel gyerekét se látom szívesen.
- De abban a gyerekben benne van az én vérem is. Az a gyerek már az enyém. Én nevelem majd és ebben semmilyen Daniel nem vesz majd részt.
- Nem érdekel Hale. Nem támogatom.
- Daniel hiába volt olyan amilyen, ő is azt szeretné, hogy a gyereke rendes ember legyen. Megkaptam a képeket és a videókat is. Nem értelek. Bele tudnál törődni a dolgokba?
- Nem tudok.
- Pedig ha egy picit is menne... Nem lenne semmi gond. Boldogan tudnánk élni és a végén még...
- Hale én nem akarok gyereket! Téged se akarlak. Nem szeretnélek már látni és elfogadtam, hogy ez így történt és jobb nem lesz! Nem akarok senkit sem látni! Egyedül akarok lenni végre!
- Én megpróbáltam - mondtam, majd letettem a könyvet az asztalára és ott hagytam.
A könyv a párkapcsolatokról szólt és a gyerekekről. Biztos próbálkozott, de ezek szerint feladta. Rá akartam gyújtani. Nem bírtam ki. Nem, nem szabad. Beültem a legelső taxiba ami jött és elindultam anyán címére. A gondolataim megint a gondjaim körül forogtak és nem hagytak nyugodni. Az meg pláne, hogy a taxis nem vette le rólam a szemét. Már őszült az ember és nem mutatott különösebb érzelmet.
- Maga lenne Hale Saharowzky? - kérdezte hidegen.
- Igen - mondtam, majd kinéztem az ablakon és végig néztem, ahogy elhajtunk a megadott cím előtt. - Kihez van szerencsém?
- A nevem Dale. Csak egy megbízást teljesítek Daniel nevében.
- Mi? - lepődtem meg.
- Daniel hagyott hátra egy üzenetet magának és ezt nem küldhetem e-mailben. Én nem akarok semmi rosszat és remélem a többiek se. Ne lepődjön meg semmin inkább.
- Túl tartalmas ez a nap nekem.
Nem tudtam már ideges lenni. Annyira beletörődtem abba, hogy ez mostantól gyakran elő fog fordulni. Lassan haladtunk feltűnés nélkül egy gyár telepre. Az egyik előtt megállt és kiszálltunk. Átvette a táskámat és mutatta az utat. Ahogy benyitott az épületbe megcsapta az orrom a fű szaga. Egy pillanatra megszédültem, de mentem előre. A folyosó végén a csávó megállított és előre ment. Csendben lépkedtem mellette és ahogy beléptem a szobába megakadt a szemem az embereken. Mind furcsán nézett rám eleinte.
- Mért hoztad ezt ide? - ordított az egyik, majd nekem rontott, a földre taszított és lebilincselte a kezem. - Ha megtudják a fejesek, hogy itt van kinyírnak mindenkit.
Vagy egy tucat fiú nézett velem szembe és egyetlen egy lány. Ő is meg volt kötözve és tele volt a teste sebekkel. A szemei vörösek voltak a sok sírástól és ha a szája nem lett volna leragasztva biztos ordított volna.
- Szóval miért kellek? - kérdeztem miközbe az arcom belenyomódott a padlóba.
- Engedjétek már el fiúk - állt mellém az öreg - Daniel levele miatt hoztam. Meg egy várandós nőt nem szokás a földbe nyomni. Engedd el szépen és essünk túl a dolgokon a fejesek érkezése előtt, jó?
A csávó lassan engedett a szorításból és egy mozdulattal felállított. A kezemről levette a bilincset és félredobta. Leporoltam magam, majd lassan a hasamhoz nyúltam. Egy picit sajogni kezdett, de nem volt annyira vészes. Dale az asztalhoz kísért, majd felvett egy lapot. Gyönyörű kézírás virított a papíron feketén és ez is az én nevemmel kezdődött.
- Daniel mért hagyott rám ennyi mindent? - pillantottam a levélre - Úgy értem, hogy mért hagyott ennyi üzenetet?
- Csak olvasd már el! - szólt be az egyik.
Halkan felsóhajtottam, majd belebújtam a sorokba. Minden szót figyelmesen elolvastam és nem foglalkoztam a remegésemmel és a háttérzajjal. Jaj, a pocakom egyre jobban fájt.
Lassan letettem a lapot az asztalra és rájuk néztem.
- Én ezt nem vállalom el - jelentettem ki határozottan.
- Mi akadályoz meg ebbe? - kérdezte Dale.
- A lelkiismeretem? Semelyik kérést nem tudom megtenni. Nem vagyok vezető.
A papír lényegében felvázolt nekem néhány lehetőséget a túlélésre. Az országot hiába hagyom el, attól még mindenki tudni fogja, hogy ki vagyok és mit tettem és a feketepiac az egész világra kiterjed. Vagy megölöm a fejeseket, vagy átveszem a vezetést mint Daniel gyermekének anyja. Mért tesznek az életembe ennyi hülyeséget?
- Ne kapkodd el Hale! Jegyezd meg, hogy Daniel kért meg rá és arról van szó, hogy életben maradsz e a gyerekkel, vagy sem.
- Én ezt akkor sem akarom. Szeretném, ha ez a gyerek jó ember lenne és nem csinálna olyanokat mint Daniel.
- Azt mered állítani, hogy Daniel rossz ember volt? - szólalt fel az egyik fiú miközben ingerülten mellém lépett.
- Mégis melyik ember vezet fekete piacot? - néztem rá idegesen.
Egy pillanatra elfordult, majd ahogy visszafordult egy fegyvert nyomott a fejemhez. Nem mozdultam meg, csak néztem az előttem lévő embereket. Lassan megemeltem a kezem és megfogtam az övét.
- Tudom, hogy nem egyeznek Danielről a nézeteink, de akkor is. Én nem akarok ebbe belekezdeni. A saját testi épségem fontosabb, mint az, hogy embereket áruljak.
Nem is tudtam magam elképzelni fejesként. Hogy is gondolhatták ezt? Daniel, te viccet csinálsz belőlem. Nem tudtam komolyan venni ezeket. Lehetetlen. Még ha bele is kezdenék, egy hiba után a gyerekem megölnék. Vagy engem. Nem mertem.
- Nemleges választ nem tudok elfogadni - mondta a csávó aki pisztollyal fenyegetett.
- Hagyd kérlek - mondta Dale - ha nem vállalja el, akkor találunk valaki mást. Nem rajta fog múlni a sorsunk. Daniel csak adott neki egy lehetőséget és a nekünk szánt levelébe azt is megírta, hogy ha nemet mond, akkor meg kell védenünk. - mondta ingerülten, majd rám nézett - Ha rajtunk múlik, nem esik bántódásod, se neked, se a gyereknek.
- Szuper - motyogtam, majd vettem egy mély levegőt - Valószínűleg nem lesz a válaszom, de a kedvetekért még gondolkozom rajta.
Egy órával később már anyámra vártam a kijelölt kávézónál. Ilyenkor dohányzással ütöttem el az időt mindig, de most nem tudtam mit kezdeni magammal. Csak álltam mint egy hülye aki várja a megváltást. Tíz perc várakozás után végre megérkezett. A szokásos kosztümét viselte és bájos mosollyal tipegett felém a tűsarkújában.
- Szia szívem. Hogy vagy? - ölelt meg gyengéden.
- Megvagyok. Kicsit még hányingerem van, de szerencsére kezd elmúlni.
- Nemsokára elmúlik. Mit szeretnél enni?
- Valami nagyon édes sütit. Az most annyira jól esne.
Nem is vártunk tovább. Bementünk a kávézóba és azonnal rendeltünk. Kaptam egy teát és egy szelet csokis tortát. Erre vágytam egész nap.
- Milyen érzés gyerekkel a pocakodban? - kérdezte vigyorogva.
- Fura, hogy ennyire lekorlátozott úgy mindenben. Nem ihatok semmit, nem cigizhetek, nem mozoghatok annyit és mindenki félt.
- Ez ezzel jár. Andy mit szólt a döntésedre?
- Ma voltam bent nála és nyíltan megmondta, hogy nem akarja a gyereket és a döntésem miatt engem se. Érthető, de mégis mélyen érintett a dolog.
- Fel a fejjel. Majd jön valaki aki szeretni fog titeket feltétel nélkül.
- Jó lenne. Nem hiszem, hogy egyedül képes lennék nevelni egy gyereket. Apa nélkül meg szar felnőni. Legfőbb ha fiú lesz. Én nem tudok neki megtanítani neki olyan dolgokat mint például a szerelés.
- Ha egyedül neveled a gyereked akkor a kényszer úgy is rá visz, hogy megtanuld. Nem futkozhatsz mindig szerelő után.
- Tudom. Majd ha már ott tartok úgy is eldől - mosolyogtam, majd elkezdtem tömni a fejem. - Olyan finom.
- Mikor szándékozol otthagyni a sulit?
- Az idei évet még ott meg akarom csinálni. Nyáron akkor hozzád költözök és élem tovább az életem.
Mikor beértem a rendőrségre csak a káoszt láttam. Mindenki szaladgált jobbra, balra és a legtöbben ordítoztak. Edward végigvezetett a folyosón egészen Andy irodájáig. Kopogás nélkül benyitott én pedig nagyon lassan követtem. Megálltam a küszöbön és néztem a fiút.
- Hoztam neked valakit - mondta Edward, majd ahogy Andy felnézett ledobta a tollát és felállt. A tekintete leszúrt engem is és Edwardot is.
- Nem érek rá - mondta, majd elindult felém. Egy szó nélkül kikerült és elindult a folyosón. Edward bőszen követni kezdte és még elcsíptem néhány mondatot.
- Meg kell beszélned vele a dolgokat! Nem hagyhatod emiatt magára! Szüksége lesz rád!
- Nem érdekel. Nem érek rá ilyenekkel szórakozni.
Vettem egy mély levegőt, majd becsuktam az ajtót és körbenéztem. Minden a helyén volt. Az asztalán hatalmas rumli volt mégis egy kép mellett semmi sem volt. A képen én voltam miközben az ágyában aludtam. Ennyire cuki vagyok? Leültem az egyik székre és elvettem egy könyvet a polcáról. Nem hittem volna, hogy ennyi mindent olvas. Tanult ember ez is. Vagy fél percig nézegettem a könyvet, aztán Andy berontott. Azonnal felálltam.
- Nem nagyon érek rá, szóval hallhatlak - mondta, majd leült a székébe és a képet lefordította.
- Hallottam, hogy mostanság nem vagy jó formában...
- A munka miatt. Rengeteget dolgozok.
- Ez csak egy a sok ok közül. Mért nem tudod elfogadni a döntésem?
- Nem illik hozzám az apa szerep és Daniel gyerekét se látom szívesen.
- De abban a gyerekben benne van az én vérem is. Az a gyerek már az enyém. Én nevelem majd és ebben semmilyen Daniel nem vesz majd részt.
- Nem érdekel Hale. Nem támogatom.
- Daniel hiába volt olyan amilyen, ő is azt szeretné, hogy a gyereke rendes ember legyen. Megkaptam a képeket és a videókat is. Nem értelek. Bele tudnál törődni a dolgokba?
- Nem tudok.
- Pedig ha egy picit is menne... Nem lenne semmi gond. Boldogan tudnánk élni és a végén még...
- Hale én nem akarok gyereket! Téged se akarlak. Nem szeretnélek már látni és elfogadtam, hogy ez így történt és jobb nem lesz! Nem akarok senkit sem látni! Egyedül akarok lenni végre!
- Én megpróbáltam - mondtam, majd letettem a könyvet az asztalára és ott hagytam.
A könyv a párkapcsolatokról szólt és a gyerekekről. Biztos próbálkozott, de ezek szerint feladta. Rá akartam gyújtani. Nem bírtam ki. Nem, nem szabad. Beültem a legelső taxiba ami jött és elindultam anyán címére. A gondolataim megint a gondjaim körül forogtak és nem hagytak nyugodni. Az meg pláne, hogy a taxis nem vette le rólam a szemét. Már őszült az ember és nem mutatott különösebb érzelmet.
- Maga lenne Hale Saharowzky? - kérdezte hidegen.
- Igen - mondtam, majd kinéztem az ablakon és végig néztem, ahogy elhajtunk a megadott cím előtt. - Kihez van szerencsém?
- A nevem Dale. Csak egy megbízást teljesítek Daniel nevében.
- Mi? - lepődtem meg.
- Daniel hagyott hátra egy üzenetet magának és ezt nem küldhetem e-mailben. Én nem akarok semmi rosszat és remélem a többiek se. Ne lepődjön meg semmin inkább.
- Túl tartalmas ez a nap nekem.
Nem tudtam már ideges lenni. Annyira beletörődtem abba, hogy ez mostantól gyakran elő fog fordulni. Lassan haladtunk feltűnés nélkül egy gyár telepre. Az egyik előtt megállt és kiszálltunk. Átvette a táskámat és mutatta az utat. Ahogy benyitott az épületbe megcsapta az orrom a fű szaga. Egy pillanatra megszédültem, de mentem előre. A folyosó végén a csávó megállított és előre ment. Csendben lépkedtem mellette és ahogy beléptem a szobába megakadt a szemem az embereken. Mind furcsán nézett rám eleinte.
- Mért hoztad ezt ide? - ordított az egyik, majd nekem rontott, a földre taszított és lebilincselte a kezem. - Ha megtudják a fejesek, hogy itt van kinyírnak mindenkit.
Vagy egy tucat fiú nézett velem szembe és egyetlen egy lány. Ő is meg volt kötözve és tele volt a teste sebekkel. A szemei vörösek voltak a sok sírástól és ha a szája nem lett volna leragasztva biztos ordított volna.
- Szóval miért kellek? - kérdeztem miközbe az arcom belenyomódott a padlóba.
- Engedjétek már el fiúk - állt mellém az öreg - Daniel levele miatt hoztam. Meg egy várandós nőt nem szokás a földbe nyomni. Engedd el szépen és essünk túl a dolgokon a fejesek érkezése előtt, jó?
A csávó lassan engedett a szorításból és egy mozdulattal felállított. A kezemről levette a bilincset és félredobta. Leporoltam magam, majd lassan a hasamhoz nyúltam. Egy picit sajogni kezdett, de nem volt annyira vészes. Dale az asztalhoz kísért, majd felvett egy lapot. Gyönyörű kézírás virított a papíron feketén és ez is az én nevemmel kezdődött.
- Daniel mért hagyott rám ennyi mindent? - pillantottam a levélre - Úgy értem, hogy mért hagyott ennyi üzenetet?
- Csak olvasd már el! - szólt be az egyik.
Halkan felsóhajtottam, majd belebújtam a sorokba. Minden szót figyelmesen elolvastam és nem foglalkoztam a remegésemmel és a háttérzajjal. Jaj, a pocakom egyre jobban fájt.
Lassan letettem a lapot az asztalra és rájuk néztem.
- Én ezt nem vállalom el - jelentettem ki határozottan.
- Mi akadályoz meg ebbe? - kérdezte Dale.
- A lelkiismeretem? Semelyik kérést nem tudom megtenni. Nem vagyok vezető.
A papír lényegében felvázolt nekem néhány lehetőséget a túlélésre. Az országot hiába hagyom el, attól még mindenki tudni fogja, hogy ki vagyok és mit tettem és a feketepiac az egész világra kiterjed. Vagy megölöm a fejeseket, vagy átveszem a vezetést mint Daniel gyermekének anyja. Mért tesznek az életembe ennyi hülyeséget?
- Ne kapkodd el Hale! Jegyezd meg, hogy Daniel kért meg rá és arról van szó, hogy életben maradsz e a gyerekkel, vagy sem.
- Én ezt akkor sem akarom. Szeretném, ha ez a gyerek jó ember lenne és nem csinálna olyanokat mint Daniel.
- Azt mered állítani, hogy Daniel rossz ember volt? - szólalt fel az egyik fiú miközben ingerülten mellém lépett.
- Mégis melyik ember vezet fekete piacot? - néztem rá idegesen.
Egy pillanatra elfordult, majd ahogy visszafordult egy fegyvert nyomott a fejemhez. Nem mozdultam meg, csak néztem az előttem lévő embereket. Lassan megemeltem a kezem és megfogtam az övét.
- Tudom, hogy nem egyeznek Danielről a nézeteink, de akkor is. Én nem akarok ebbe belekezdeni. A saját testi épségem fontosabb, mint az, hogy embereket áruljak.
Nem is tudtam magam elképzelni fejesként. Hogy is gondolhatták ezt? Daniel, te viccet csinálsz belőlem. Nem tudtam komolyan venni ezeket. Lehetetlen. Még ha bele is kezdenék, egy hiba után a gyerekem megölnék. Vagy engem. Nem mertem.
- Nemleges választ nem tudok elfogadni - mondta a csávó aki pisztollyal fenyegetett.
- Hagyd kérlek - mondta Dale - ha nem vállalja el, akkor találunk valaki mást. Nem rajta fog múlni a sorsunk. Daniel csak adott neki egy lehetőséget és a nekünk szánt levelébe azt is megírta, hogy ha nemet mond, akkor meg kell védenünk. - mondta ingerülten, majd rám nézett - Ha rajtunk múlik, nem esik bántódásod, se neked, se a gyereknek.
- Szuper - motyogtam, majd vettem egy mély levegőt - Valószínűleg nem lesz a válaszom, de a kedvetekért még gondolkozom rajta.
Egy órával később már anyámra vártam a kijelölt kávézónál. Ilyenkor dohányzással ütöttem el az időt mindig, de most nem tudtam mit kezdeni magammal. Csak álltam mint egy hülye aki várja a megváltást. Tíz perc várakozás után végre megérkezett. A szokásos kosztümét viselte és bájos mosollyal tipegett felém a tűsarkújában.
- Szia szívem. Hogy vagy? - ölelt meg gyengéden.
- Megvagyok. Kicsit még hányingerem van, de szerencsére kezd elmúlni.
- Nemsokára elmúlik. Mit szeretnél enni?
- Valami nagyon édes sütit. Az most annyira jól esne.
Nem is vártunk tovább. Bementünk a kávézóba és azonnal rendeltünk. Kaptam egy teát és egy szelet csokis tortát. Erre vágytam egész nap.
- Milyen érzés gyerekkel a pocakodban? - kérdezte vigyorogva.
- Fura, hogy ennyire lekorlátozott úgy mindenben. Nem ihatok semmit, nem cigizhetek, nem mozoghatok annyit és mindenki félt.
- Ez ezzel jár. Andy mit szólt a döntésedre?
- Ma voltam bent nála és nyíltan megmondta, hogy nem akarja a gyereket és a döntésem miatt engem se. Érthető, de mégis mélyen érintett a dolog.
- Fel a fejjel. Majd jön valaki aki szeretni fog titeket feltétel nélkül.
- Jó lenne. Nem hiszem, hogy egyedül képes lennék nevelni egy gyereket. Apa nélkül meg szar felnőni. Legfőbb ha fiú lesz. Én nem tudok neki megtanítani neki olyan dolgokat mint például a szerelés.
- Ha egyedül neveled a gyereked akkor a kényszer úgy is rá visz, hogy megtanuld. Nem futkozhatsz mindig szerelő után.
- Tudom. Majd ha már ott tartok úgy is eldől - mosolyogtam, majd elkezdtem tömni a fejem. - Olyan finom.
- Mikor szándékozol otthagyni a sulit?
- Az idei évet még ott meg akarom csinálni. Nyáron akkor hozzád költözök és élem tovább az életem.
- Ahogy gondolod kincsem. Én támogatlak, ne feledd.
Késő délután értem be a koleszba. Nagyon elfáradtam és rettentő éhes is voltam. Mostanság képes lettem volna megenni egy egész elefántot. Besétáltam a konyhába. Mindenki otthon volt és pletyiztek.
- Mizu? - ültem le mosolyogva.
- Rebecca sikeresen felszedett magának egy lányt - mondta Cat. - Valami csaj az orvosi egyetemen. Nem néz ki rosszul.
- Oh, na mesélj! - pillantottam a lányra aki kissé elpirulva rám nézett.
- Nagyon friss a dolog. Annyira még nem ismertem meg, de rettentő aranyos és okos is. Még a kórházból ismertem meg, mert ott volt besegítő. Sokat beszélgettünk és bevallotta, hogy leszbikus és, hogy tetszem neki. Voltunk tegnap randizni és az este végén megcsókolt és megkérdezte, hogy leszek e a barátnője... Igent mondtam neki és ennyi. A hétvégét nála töltöm.
- Jaj, ez aranyos - mosolyogtam rá.
- Remélem sokáig fog tartani! - vigyorodott el.
Hazel egyik pillanatról a másikra lerakott elém egy tál levest.
- És veled ma mi volt? - kérdezte, majd le ült mellém.
- Nem sok minden. Fura volt ez nap, de nem tudok róla mit mesélni.
Nem akartam nekik mesélni az üzenetekről és a többi hülyeségről. Fura lett volna elmondani nekik, hogy Daniel helyére akarnak állítani. Az Andys ügy meg annyira nem érdekes. Daniel testvéréről sem akartam beszélni. Anyámmal sem történt semmi érdekes. Nagyon nem tudok mit mondani...
Idővel bezárkóztam a szobámba és azonnal a laptopomhoz nyúltam. Folytatni akartam az email nézegetést. Tudni akartam még mit rejtegetnek előlem. Folytatódott a képsor és a megszámlálhatatlan üzenet ami valahogy mindig lesokkolt. Voltak kamera felvételek. A medencénél. Újra végignézhettem ahogy az anyát megölik és én odaviszem Danielhez. A vacsoránál történteket is elküldték. Néha elcsíptem egy két párbeszédet. Daniel engem fényezett az embereknek és folyamatosan mondta az emelkedő árakat. Majd egy újabb felvételt mutattak, ahol Daniel fel le mászkál az irodájába és a fejét fogja.
- Mért adtam el? - kérdezte magától folyamatosan. - Nem tehetem ezt. Nem!
Folyamatosan cigizett és nem tudott elülni a seggén. Láttam meghalni Nicolast. Én öltem meg. Az is látszott benne, hogy bele raktam valamit az üvegbe. Ja, remélem nem vették észre és nem vonnak utólag felelősségre. De persze erre nem lehet gondolni. Minden kiderülhet, hisz csak a kamerákat kell visszanézni érintett embereknek. Voltak képek más lányokról is. Videókat küldtek arról, hogy hogyan erőszakolták meg őket. A könnyem már az első pillanatnál lefolytak és kikapcsoltam. Nem nézhetek ilyeneket. Nem lehetek depressziós.
Újra és újra lejátszódtak a dolgok a fejembe. Lassacskán összeszedtem magam és felkeltem. Megtöröltem az arcom és úgy döntöttem, hogy ki megyek egyet sétálni. Semmi gond nem lehet. Csak az iskolán belül kell lenni. Narancsra raktam pórázt és magammal vittem a hatalmas állatot.
Ahogy leértem, az ajtó előtt megálltam. Castiel tartott a kolesz fele. Az égő cigijét az ajtó előtt eltaposta és ahogy nyitott volna befele, meglátott engem. Enyhén elmosolyodtam, majd kiléptem az ajtón és azonnal megöleltem.
- Örülök, hogy látlak - mondta nyugodtan - Minden rendben?
- Persze. - azonnal elengedtem - Épp kiszellőztetem a fejem egy kicsit. Sok nekem mostanság minden.
- Veletek tarthatok? - pillantott a kutyára.
- Gyere - mosolyogtam rá.
A park részen sétálgattunk és a kutyának dobáltunk botokat. Nagyon elvolt. Én is élveztem a friss levegőt és próbáltam elterelni a gondolataim.
- Minden rendben? - kérdezte Castiel miközbe leült a legelső padra. Én is mellé ültem és vettem egy mély levegőt.
- Fogjuk rá. Sokat gondolkoztam ezen a baba dolgon. Szerencsére a rosszulléteim már elmúltak és újra tudom élni a rendes életem kissé nehezebben. Folyton éhes és fáradt vagyok.
- Gondolkoztál már azon, hogy mi lesz a neve, ha megszületik?
- Ennyire még nem mentem bele a témába, hisz bármi megtörténhet. Hiába menekültem meg a legutóbb is, Daniel megmondta, hogy ha egyszer már bele keveredtem, onnan nincs visszaút.
- De gondolj bele, ha netán nem lenne semmi gond. Minek neveznéd?
- Hát... Ha fiú, Daniel lenne. Hisz az apjának is ez a neve. Ha lány, akkor meg Elizabeth.
- Értem. Szép választás szerintem attól függetlenül, hogy mik történtek.
Castiel csak mosolygott folyamatosan és faggatott, hogy mit hogyan gondolok a továbbiakban. Mindent rendesen kiveséztem neki, míg Naranccsal játszott. Mindig feldobott valami témát, de magáról egy kicsit sem beszélt. Pedig érdekelt, hogy miért van itt megint. Ez mellett még Daniel is a fejembe mászkált. Teljesen megkattantam a videók és a képek miatt. Annyi mindent kellett tennem mostanság, hogy nem volt időm semmire. Igen. Pont úgy ahogy leírtam.
Másnap délben végeztem a suliban és kaptam egy hívást. Valaki vár az iskola előtt. Sietve kisétáltam és megláttam a sárga taxi sofőr haverom. Intett, hogy szálljak be hátulra. Ahogy betettem a fenekem, az anyósülésről egy öreg, szakállas csávó figyelt rám. A motor beindult és elhagyta a bejáratot.
- Maga lenne Hale, igaz? - kérdezte.
- Igen - válaszoltam határozottan, elrejtve minden félelmem.
- Hallottam róla, hogy magának akarják adni Daniel helyét.
- Nem értem, hogy miért...
- Amíg a gyerek fel nem nő, addig az anya kapja a szerepet ebben. Sok választása nincs. Nemet mondhat, viszont ezzel együtt meg is pecsételi a sorsát. Nem öljük meg, viszont visszakerülhet a listára. Megint megtörténhet az amin keresztül ment. Gondolom nem szeretné - pillantott rám.
- Nem... - hirtelen meg akadt bennem a szó. Lassan megmarkoltam az egyik kezemmel a másikat és kinéztem az ablakon. - Nem szeretnék ebbe belekeveredni sehogyan.
- A maga döntése.
A taxi lassan megállt, majd a csávó kiszállt. Nem mondott már semmit, csak csendben elsétált. Dale rám nézett.
- Kösd fel a gatyád és ha lehet ne fuss el. A csávó próbára fog tenni ott ahol tud és ha valami nem fog tetszeni neki, mehetsz vissza a kezdetekhez és a baba is leúszik a vécén. Kegyetlen ez az ember. Nem tudom még, hogy mit tervez.
- Vigyen inkább haza.
Vagy egy hétig lovagoltam a témán és próbáltam valami olyat kitalálni, ami mindenkinek jó. Vagy elhúzni a belem a picsába. Sehol sem vagyok biztonságban. Ez az egész, behálózza a világot. A pocakom is elkezdett már most nőni. Még a végén dagadt lesz szegényem. Vártam, hogy minél előbb vég legyen ennek a pár hónapnak, de még a felét sem értem el. Lassan, de biztosan készen álltam arra, hogy anya legyek. Anyám már az egyik szobáját el is kezdte kialakítani gyerekszobának. Nagyon eleresztette magát. Sose láttam ilyen boldognak. Visszamehetett az időben és újra átélhette. Csak a vásárlást. Túlságosan elengedte magát. Mivel a nemét még nem tudtuk, kapott egy szép baba kék szobát mindenféle cuccal. A ruhákat nem hagytam rá. Szegény még a végén fiúként is balerina lenne. Castiel az egyik nap elkísért vásárolni. Nekem is kellett már valami értelmes ruha. Nem tudok olyan ruhákat hordani mint régebben. Pedig biztos csinos voltam.
- Mikor megyünk el enni valamit? - kérdezte, miközben az egyik sorban lesegettem a ruhákat.
- Hát... Még nem tudom. Túl sok minden jár a fejemben ahhoz, hogy én képes legyek enni. - vigyorogtam.
- Ha ráérsz, majd szólj és ehetnénk egy fagyit.
- Jaj, azt és is annyira ennék - sóhajtottam fel.
- Tudtam, hogy kell valami! - nevetett fel. - Vásárlás után elmehetünk. Mit szólsz?
- Rendben!
Rengeteg kismama ruhát megnéztem, de annyira elegem lett, hogy csak nagyobb pólókat vettem. Nem tudtam volna azokat ott elhordani magamon. Pfejj. Ízléstelen vagyok és soha nem lenne ingerem felvenni olyan göncöket. Mi lett velem? De elvileg ez ezzel jár és bele kell végre törődnöm. Gyerekem lesz. Mi lehetne ennél boldogabb?
A fagyim nagy bőszen nyalogattam miközben sétálgattunk Castiellel össze vissza. Jó idő volt. Tiszta tavasz! Ha tehetném, örökké csak sétálgatnék jobbra balra és élvezném a napsütést! De ez nem mehet mindig így.
- Fura nekem ez még mindig - motyogtam mosolyogva miközbe besétáltunk a Central Parkba. - Emlékszem még az év elején mennyi marhaságot csináltunk. Folyamatosan mentünk a pincébe énekelni. Folyton csak ittunk és nevettünk még akkor is ha az nem volt igaz. Csodás volt az az időszak, mikor tombolhattam, de vége.
- Nem hittem volna, hogy egyszer megismerkedek egy olyan lánnyal, aki jobban elveszi az eszem mint Deborah.
- Én ezt most se gondolom így. Nem teszek semmit, annak érdekében, hogy veled legyek. Nem is érzem, hogy annyira kötődnék feléd. Rég volt az már!
- Kedves kikosarazás volt, de ezzel nem fogsz megmenekülni. Harcolni fogok érted és amint megtehetem el veszlek feleségül.
A levegő megfagyott körülöttem. Én, mint feleség? Nem gondoltam bele ebbe még én se, hogy mi lenne ha valaki megkérné a kezem, de ha most Castiel megtette volna, azonnal nemet mondtam volna. Szeretem, hogy őszinte, de ez kicsit megijesztett.
- Ezzel még várnod kellene sokat! - mosolyodtam el. - Szeretem, azt a szót, hogy nem!
- Úgysem adom fel! Te, velem fogod leélni az életed azzal a babával együtt - mutatott a hasamra.
- Céltudatos - mondtam, majd a fiú szemeibe néztem.
A mosolya is olyan komoly volt mint a szemében az a fény. Megijedtem tőle agy pillanatra, de nem fordítottam el a fejem, csak a fagyim emeltem meg és nyaltam belőle egyet és elmosolyodtam. Lassan felengedett. Leültünk egy padra, majd néztük a sétáló embereket. Jó volt látni, hogy mindenki mosolyog. Én se tudtam mást tenni. Hát, mért is lennék szomorú, mikor az előbb jelentette ki mellettem ez a fura alak, hogy ha esik, ha szakad a felesége leszek? Már nevetni támadt kedvem, de visszafojtottam, hogy a maradék tölcsért meg tudjam enni.
- Még egy utolsót énekelni akarok. Nem hagyhatom el nyomtalanul ezt az iskolát. Nagyon megszerettem, pedig a tanév egy részét fogságba töltöttem.
- Lesz évzáró előtt egy búcsú est, a ballagóknak. Akkor te is végleg kijelenthetnéd, hogy befejezed itt a tanulmányaid és elköszönhetnél mindenkitől.
- Nem tudom mennyire lenne megerőltető. Én simán benne lennék, de hát mégis egy koncertről van szó. Lehet, hogy negyed óra után összeesnék.
- Azért ennyire nem vagy puhány és még nem jársz olyan vészesen a terhességben, hogy így gondolkozz. Mások ilyenkor még nagyban dolgoznak, te meg...
- Tudom, hogy nem kéne nyafognom, de mégis aggódom. Nem akarok semmi rosszat a babának aki már így is ki lehet készülve.
- Ne légy buta! Szedd össze magad és mutasd meg még utoljára, hogy nem lehet megtörni! Még ha az a kis izé is ott van benned, te kiállsz mindenki elé!
- Izé - nevettem fel - Megpróbálom!
Jó ötletnek tűnt, csak bírnom kell szusszal. Most ezt neki könnyű mondani.
A lányok támogatták az ötletet. Semmi kifogásuk nem volt ellene és szerintük is nagyon jól menne. Nem kell a leghosszabbnak lennie és akár szét is lehet szedni részekre azt az egy órát. Hazel volt az egyik fő szervező és fel is írt a listára. Már csak banda kell és számok. Nem voltam annyira tisztába az ilyenekkel. Nem tudtam milyen zenét lehet vinni, így a szabad időmben kerestem pár odaillőt, de mégse az egyhangú unalmas dalokat. Rebecca is szívesen segített ebben. Az estére összeszedett egy raklapnyi zenét amiből ketten válogattunk. Sok beleszólásom mondjuk nem volt, mert annyira elragadtatta magát, hogy le nem lehetett lőni. Cat a vacsorával foglalkozott és végighallgatta Rebecca szájjalásást. Csak halkan nevetett az ilyeneken, de nem foglalkozott vele különösebben.
- Mi lenne, ha Hale választaná a számokat? - lépett be a konyhába Hazel. - Az Igazgató beleegyezett a te kis búcsú koncertedbe! Kíváncsian várja, mert még nem látott terhes nőt színpadon.
- Vicces kedvében lehetett az öreg - mosolyodtam el. - Amúgy is, nekem semmi bajom Rebecca döntésével.
Igen, ezt csak azért mondtam, mert nem volt kedvem egy kicsit sem döntéseket hozni. Sok volt már belőlem és a sok marhaságomból. Szedd össze magad Hale! Nem lehetsz befásult öregasszony aki mindent leszar! Gyerünk!
Nem, nem megy. Lusta és éhes vagyok én az ilyenekhez. Amióta van egy pocaklakóm egy lovat is meg tudnék enni. Nem is figyelek már annyi mindenre oda, csak igyekszem minél több olyat enni, ami nekem nagyon kell. Nem akarom megmutatni a szobám rejtett sarkát, ahogy üres üvegek vannak. Van vagy egy tucatnyi üres befőttes üvegem, amibe cseresznye volt. Volt. Anyám már igyekezett felkészíteni mindenre, de rá sem hallgattam, na és mért? Mert tőle szereztem a cseresznyét. Ha eszek, nem figyelek, de ezt senki sem tanulja meg. Kár. Könnyebb lenne az életem.
Tartalmasak voltak az elmúlt napjaim. Annyi minden vagyok tervben, hogy meg sem lehet számolni. Feleség, anya, Daniel helyére berakott lány, most még a koncertes ember is, anyámhoz is kell költöznöm. Jaj nekem. Jegyzetelnem kéne az ilyet mert még a végén teljesen elfelejtem. Annyi minden jó történt velem mostanság, hogy kezdem elfelejteni azt a sok rosszat ami pár hete vagy hónapja történt. De Andy még mindig nyomta egy picit a szívem. Sokat gondolkoztam rajta és nagyon fél a gyerektől. Kezdtem megérteni a gondolatait így hogy elhagytam, de ez akkor sem változtat semmin. Nem kellett volna így viselkednie. Buta férfi, akit még lehet, hogy most is szeretek.
- De gondolj bele, ha netán nem lenne semmi gond. Minek neveznéd?
- Hát... Ha fiú, Daniel lenne. Hisz az apjának is ez a neve. Ha lány, akkor meg Elizabeth.
- Értem. Szép választás szerintem attól függetlenül, hogy mik történtek.
Castiel csak mosolygott folyamatosan és faggatott, hogy mit hogyan gondolok a továbbiakban. Mindent rendesen kiveséztem neki, míg Naranccsal játszott. Mindig feldobott valami témát, de magáról egy kicsit sem beszélt. Pedig érdekelt, hogy miért van itt megint. Ez mellett még Daniel is a fejembe mászkált. Teljesen megkattantam a videók és a képek miatt. Annyi mindent kellett tennem mostanság, hogy nem volt időm semmire. Igen. Pont úgy ahogy leírtam.
Másnap délben végeztem a suliban és kaptam egy hívást. Valaki vár az iskola előtt. Sietve kisétáltam és megláttam a sárga taxi sofőr haverom. Intett, hogy szálljak be hátulra. Ahogy betettem a fenekem, az anyósülésről egy öreg, szakállas csávó figyelt rám. A motor beindult és elhagyta a bejáratot.
- Maga lenne Hale, igaz? - kérdezte.
- Igen - válaszoltam határozottan, elrejtve minden félelmem.
- Hallottam róla, hogy magának akarják adni Daniel helyét.
- Nem értem, hogy miért...
- Amíg a gyerek fel nem nő, addig az anya kapja a szerepet ebben. Sok választása nincs. Nemet mondhat, viszont ezzel együtt meg is pecsételi a sorsát. Nem öljük meg, viszont visszakerülhet a listára. Megint megtörténhet az amin keresztül ment. Gondolom nem szeretné - pillantott rám.
- Nem... - hirtelen meg akadt bennem a szó. Lassan megmarkoltam az egyik kezemmel a másikat és kinéztem az ablakon. - Nem szeretnék ebbe belekeveredni sehogyan.
- A maga döntése.
A taxi lassan megállt, majd a csávó kiszállt. Nem mondott már semmit, csak csendben elsétált. Dale rám nézett.
- Kösd fel a gatyád és ha lehet ne fuss el. A csávó próbára fog tenni ott ahol tud és ha valami nem fog tetszeni neki, mehetsz vissza a kezdetekhez és a baba is leúszik a vécén. Kegyetlen ez az ember. Nem tudom még, hogy mit tervez.
- Vigyen inkább haza.
Vagy egy hétig lovagoltam a témán és próbáltam valami olyat kitalálni, ami mindenkinek jó. Vagy elhúzni a belem a picsába. Sehol sem vagyok biztonságban. Ez az egész, behálózza a világot. A pocakom is elkezdett már most nőni. Még a végén dagadt lesz szegényem. Vártam, hogy minél előbb vég legyen ennek a pár hónapnak, de még a felét sem értem el. Lassan, de biztosan készen álltam arra, hogy anya legyek. Anyám már az egyik szobáját el is kezdte kialakítani gyerekszobának. Nagyon eleresztette magát. Sose láttam ilyen boldognak. Visszamehetett az időben és újra átélhette. Csak a vásárlást. Túlságosan elengedte magát. Mivel a nemét még nem tudtuk, kapott egy szép baba kék szobát mindenféle cuccal. A ruhákat nem hagytam rá. Szegény még a végén fiúként is balerina lenne. Castiel az egyik nap elkísért vásárolni. Nekem is kellett már valami értelmes ruha. Nem tudok olyan ruhákat hordani mint régebben. Pedig biztos csinos voltam.
- Mikor megyünk el enni valamit? - kérdezte, miközben az egyik sorban lesegettem a ruhákat.
- Hát... Még nem tudom. Túl sok minden jár a fejemben ahhoz, hogy én képes legyek enni. - vigyorogtam.
- Ha ráérsz, majd szólj és ehetnénk egy fagyit.
- Jaj, azt és is annyira ennék - sóhajtottam fel.
- Tudtam, hogy kell valami! - nevetett fel. - Vásárlás után elmehetünk. Mit szólsz?
- Rendben!
Rengeteg kismama ruhát megnéztem, de annyira elegem lett, hogy csak nagyobb pólókat vettem. Nem tudtam volna azokat ott elhordani magamon. Pfejj. Ízléstelen vagyok és soha nem lenne ingerem felvenni olyan göncöket. Mi lett velem? De elvileg ez ezzel jár és bele kell végre törődnöm. Gyerekem lesz. Mi lehetne ennél boldogabb?
A fagyim nagy bőszen nyalogattam miközben sétálgattunk Castiellel össze vissza. Jó idő volt. Tiszta tavasz! Ha tehetném, örökké csak sétálgatnék jobbra balra és élvezném a napsütést! De ez nem mehet mindig így.
- Fura nekem ez még mindig - motyogtam mosolyogva miközbe besétáltunk a Central Parkba. - Emlékszem még az év elején mennyi marhaságot csináltunk. Folyamatosan mentünk a pincébe énekelni. Folyton csak ittunk és nevettünk még akkor is ha az nem volt igaz. Csodás volt az az időszak, mikor tombolhattam, de vége.
- Nem hittem volna, hogy egyszer megismerkedek egy olyan lánnyal, aki jobban elveszi az eszem mint Deborah.
- Én ezt most se gondolom így. Nem teszek semmit, annak érdekében, hogy veled legyek. Nem is érzem, hogy annyira kötődnék feléd. Rég volt az már!
- Kedves kikosarazás volt, de ezzel nem fogsz megmenekülni. Harcolni fogok érted és amint megtehetem el veszlek feleségül.
A levegő megfagyott körülöttem. Én, mint feleség? Nem gondoltam bele ebbe még én se, hogy mi lenne ha valaki megkérné a kezem, de ha most Castiel megtette volna, azonnal nemet mondtam volna. Szeretem, hogy őszinte, de ez kicsit megijesztett.
- Ezzel még várnod kellene sokat! - mosolyodtam el. - Szeretem, azt a szót, hogy nem!
- Úgysem adom fel! Te, velem fogod leélni az életed azzal a babával együtt - mutatott a hasamra.
- Céltudatos - mondtam, majd a fiú szemeibe néztem.
A mosolya is olyan komoly volt mint a szemében az a fény. Megijedtem tőle agy pillanatra, de nem fordítottam el a fejem, csak a fagyim emeltem meg és nyaltam belőle egyet és elmosolyodtam. Lassan felengedett. Leültünk egy padra, majd néztük a sétáló embereket. Jó volt látni, hogy mindenki mosolyog. Én se tudtam mást tenni. Hát, mért is lennék szomorú, mikor az előbb jelentette ki mellettem ez a fura alak, hogy ha esik, ha szakad a felesége leszek? Már nevetni támadt kedvem, de visszafojtottam, hogy a maradék tölcsért meg tudjam enni.
- Még egy utolsót énekelni akarok. Nem hagyhatom el nyomtalanul ezt az iskolát. Nagyon megszerettem, pedig a tanév egy részét fogságba töltöttem.
- Lesz évzáró előtt egy búcsú est, a ballagóknak. Akkor te is végleg kijelenthetnéd, hogy befejezed itt a tanulmányaid és elköszönhetnél mindenkitől.
- Nem tudom mennyire lenne megerőltető. Én simán benne lennék, de hát mégis egy koncertről van szó. Lehet, hogy negyed óra után összeesnék.
- Azért ennyire nem vagy puhány és még nem jársz olyan vészesen a terhességben, hogy így gondolkozz. Mások ilyenkor még nagyban dolgoznak, te meg...
- Tudom, hogy nem kéne nyafognom, de mégis aggódom. Nem akarok semmi rosszat a babának aki már így is ki lehet készülve.
- Ne légy buta! Szedd össze magad és mutasd meg még utoljára, hogy nem lehet megtörni! Még ha az a kis izé is ott van benned, te kiállsz mindenki elé!
- Izé - nevettem fel - Megpróbálom!
Jó ötletnek tűnt, csak bírnom kell szusszal. Most ezt neki könnyű mondani.
A lányok támogatták az ötletet. Semmi kifogásuk nem volt ellene és szerintük is nagyon jól menne. Nem kell a leghosszabbnak lennie és akár szét is lehet szedni részekre azt az egy órát. Hazel volt az egyik fő szervező és fel is írt a listára. Már csak banda kell és számok. Nem voltam annyira tisztába az ilyenekkel. Nem tudtam milyen zenét lehet vinni, így a szabad időmben kerestem pár odaillőt, de mégse az egyhangú unalmas dalokat. Rebecca is szívesen segített ebben. Az estére összeszedett egy raklapnyi zenét amiből ketten válogattunk. Sok beleszólásom mondjuk nem volt, mert annyira elragadtatta magát, hogy le nem lehetett lőni. Cat a vacsorával foglalkozott és végighallgatta Rebecca szájjalásást. Csak halkan nevetett az ilyeneken, de nem foglalkozott vele különösebben.
- Mi lenne, ha Hale választaná a számokat? - lépett be a konyhába Hazel. - Az Igazgató beleegyezett a te kis búcsú koncertedbe! Kíváncsian várja, mert még nem látott terhes nőt színpadon.
- Vicces kedvében lehetett az öreg - mosolyodtam el. - Amúgy is, nekem semmi bajom Rebecca döntésével.
Igen, ezt csak azért mondtam, mert nem volt kedvem egy kicsit sem döntéseket hozni. Sok volt már belőlem és a sok marhaságomból. Szedd össze magad Hale! Nem lehetsz befásult öregasszony aki mindent leszar! Gyerünk!
Nem, nem megy. Lusta és éhes vagyok én az ilyenekhez. Amióta van egy pocaklakóm egy lovat is meg tudnék enni. Nem is figyelek már annyi mindenre oda, csak igyekszem minél több olyat enni, ami nekem nagyon kell. Nem akarom megmutatni a szobám rejtett sarkát, ahogy üres üvegek vannak. Van vagy egy tucatnyi üres befőttes üvegem, amibe cseresznye volt. Volt. Anyám már igyekezett felkészíteni mindenre, de rá sem hallgattam, na és mért? Mert tőle szereztem a cseresznyét. Ha eszek, nem figyelek, de ezt senki sem tanulja meg. Kár. Könnyebb lenne az életem.
Tartalmasak voltak az elmúlt napjaim. Annyi minden vagyok tervben, hogy meg sem lehet számolni. Feleség, anya, Daniel helyére berakott lány, most még a koncertes ember is, anyámhoz is kell költöznöm. Jaj nekem. Jegyzetelnem kéne az ilyet mert még a végén teljesen elfelejtem. Annyi minden jó történt velem mostanság, hogy kezdem elfelejteni azt a sok rosszat ami pár hete vagy hónapja történt. De Andy még mindig nyomta egy picit a szívem. Sokat gondolkoztam rajta és nagyon fél a gyerektől. Kezdtem megérteni a gondolatait így hogy elhagytam, de ez akkor sem változtat semmin. Nem kellett volna így viselkednie. Buta férfi, akit még lehet, hogy most is szeretek.
