Már fagyos az idő. Eljött az utolsó hónap és a szülinapom is. December 13. Számomra egy átok nap, mert megszülettem. Nem tetszett az amim van, vagy az ami vagyok. Az ember mindig többet akar. De én túlságosan is. A szeretet ünnepe is lassan beköszönt. Mikor a család együtt van, ajándékoznak és együtt vacsoráznak. Ennek vége. Csak nyáron mehetünk haza. A karácsonyt a lakótársaimmal kell megosztanom. Anyám ajándékként pénzt küldött. Ez már tökéletes... Semmi levél, semmi hívás vagy üdvözlőlap. Csak egy SMS amit a bank küldött.
Ez a csalódás a földbe döngölt. Mostanság nagyon ki voltam fordulva magamból. A sírás kerülgetett minden percben. Elkezdtem nyugtatókat szedni. Kicsit jobban éreztem magam, de annyira belassultam tőle, hogy a csiga megelőz. A lányok is kérdezgetik mi bajom. A szobám szinte el se hagyom, ha mégis, a folyosón zombiként vonulok végig.
Hazel mindig bejött és tartotta bennem a lelket. De szülinapom előtt egy nappal kiborultam rá... Jelentést tett az igazgatónak aki megkérte, hogy vegye el az összes nyugtatóm. Épp zuhanyzásból tértem vissza, mikor megláttam, hogy minden gyógyszerem eltűnt. Kicsit bepánikoltam... De nem sírtam.
Az aznapi órákra muszáj volt bemennem. Nem akartam megbukni. Sminkelni nagyon nem akartam. A hajam felkötöttem és magamra kaptam néhány ruhát. Kifele menet a fogasról levettem a kabátom és nekivágtam a napnak.
Egész nap zenét hallgattam a három témazárón és négy pördogán. Feszült voltam. Az egyik lapot véletlen sikerült elszakítanom. Az egyik szünetbe Rosa felkeresett.
- Mi van veled? Rebecca mondta, hogy mostanság nem vagy önmagad.
Kimentünk a folyosóra. Ott megkerestem a szekrényem. Alsó helyet kaptam így sikeresen térdelhettem ha kellett valami. Rosa leült mellém.
- Hazel elvette a nyugtatóimat- mondtam halkan, miközbe a könyveim kerestem.
- Mi? - lepődött meg - Azt láttam, hogy mostanság elég sápadt vagy, de nem hittem volna, hogy gyógyszert szedsz.
- Az idegeim szét vannak és csak sírni akarok. De nem lehet... A nyugtató legalább lecsillapított és nem vagdostam magam, mint rég. De Hazel elvette.
Rosa megölelt.
- Segítenék rajtad szívesen, de ha a szobafelelős vette el akkor semmit sem tehetek.
Visszamentem a terembe. Az asztalomon ülve Castiel várt. A lányok körülötte legyeskedtek és tették a menőt. Nem esett le nekik, hogy engem vár és nem velük akar beszélni. Átsurrantam a tömegen és beültem a padomba. A fejem rátettem a padra és az ablakon néztem ki.
- Hé, minden oké? - guggolt le elém Castiel.
- Rám kell nézni...
- Mi történt veled?
- Semmi.
- Ne szórakozz velem - megfogta a kezem - Kérlek..
- Szerintem te vagy beteg. Ilyeneket sosem mondasz. Érzéseid még vannak. Ügyes vagy. Most pedig keresd meg az enyémeket is.
- Chh... - lelépett.
Legalább még sértődékeny. Egy ezred százalékot javult a hangulatom. Már nem voltam szerelmes senkibe. Castielt elvesztettem az érzéseimből. Csalódtam benne. Sokat... Cattel kibékültem. Szóba állok vele, de még mindig nem az igazi. Deborah még mindig megvet Amberrel együtt. A többiekkel kevesebbet beszélgetek, de próbálkozok a régi lenni.
Suli után nem volt kedvem visszamenni a szobámba. A parkban sétálgattam. Leültem az egyik padra. Egy ideig csak ültem és néztem az eget. Szomorú voltam. Nagyon. A zene is egy lassú számra váltott. Az égiek ellenem vannak... Egy két könnycsepp legurult az arcomon, majd egy hópihe szállt az orromra. Hirtelen lefagyott az az egyetlen pont. Elmosolyodtam. Szerettem a havat. Puha és hideg.
Megvártam míg egy vékony réteg lesik, majd elindultam dolgomra. Dolgom nem volt egyáltalán, de nem akartam felfázni. Felmentem a lakásra. Berontottam a szobámba és azonnal átöltöztem. Beültem a kerekes székembe, bezárkóztam, majd bekapcsoltam a laptopom. Castiel írt nekem fészen. Mindig ez az első ami szembetalál. Már egy csomó olvasatlan üzenet volt. Gondoltam megnézegetem végre. Találkozni akart vagy épp beszélgetni egy keveset. Ahh, szóval mégis én vagyok a bunkó... Anyám is írt. Leírta, hogy küldött pénzt meg, hogy Boldog Karácsonyt. A többit már nem is tartottam fontosnak. Viszont rám írt november elején egy Viktor nevű fiú. Nagyon nem tudtam ki az. Még a fényképeken virító fej sem volt ismerős..
Visszaírtam neki annyit, hogy szia és kimentem teáért. Ahogy visszaértem már válaszolt is. Egészen estig beszélgettem az ismeretlen fiúval aki állítólag Castiel osztálytársa. Érdekes fiú. Megbeszéltünk egy találkozót még aznapra. Este tizenegyig lehetett kimenni az iskola területéről, így nyolcra volt megbeszélve, hogy elmegyünk kávézni. Elkezdtem készülődni. Kicsit kitettem magamért. A hajam a párás fürdőbe elég csúnyán begöndörödött miközbe sminkeltem. De nem lett rossz a végösszeg. Kerek nyolckor értem a kapuhoz. Ő már ott várt. Kedvesen köszönt és megölelt, miközbe én elbújtam a sálamba. Hideg és sötét volt. Alig jártak emberek az utcákon, annyi hó esett egy délután alatt. A belváros felé tartottunk.
- Na és milyen volt a napod? - nézett rám mosolyogva.
- Megszokott.
- Mostanában nagyon lehangoltnak látlak.
- A látásoddal ezek szerint nincs baj.
- Nagyon vicces próbálsz lenni.
- De nem vagyok az...
- Felvidítalak. Lassan karácsony és holnap még a szülinapod is eljő.
- Izgi. De tényleg... - mondta halkan.
- És mit kérsz szülinapodra?
- A nyugtatóimat...
Erre nem mondott semmit. Szerintem megleptem. Egy kicsit rápillantottam. Helyes fiú volt. Mondjuk a fekete szövetkabát sokat takart belőle... Megakartam ismerni. Vonzott és taszított egyszerre. Furcsa érzések áradata... Pont mint kiskoromba. Egy csomó csokit betoltam, de még volt. Megakartam enni de tudtam ha megeszem visszajön. Igen, tudom fura példa.. De szerintem ez hasonlít...
------------------
Társoldal:
Fb csoport:https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
