Egészen eddig azt hittem, hogy ez az iskola javít rajtam. Hogy majd boldog lehetek és nem kell semmitől sem tartanom. Hát... Egy rémálom lett az egészből. Az erős, magabiztos Hale, most egy átkozott fogoly lett aki lehet, hogy most látja utoljára a világot. Kegyetlenül rosszul voltam. A sok drog már teljesen kikészített. Akkor nagyon bekattantam. Viktor kezéből kitéptem a pisztolyt és könnyes szemekkel a fejemhez nyomtam.
- Ezt akarod? Hogy meghaljak? Megóvlak egy gyilkosságtól és inkább megölöm magam! Csak mondd ki!
Viktor megvető tekintettel rám pillantott, majd nyugodtan felkelt.
- Röhejes vagy! - motyogta, majd ahogy megakart fordulni valaki bevert neki egyet.
Padlót fogtam, akár csak Viktor, de én másképp. Castiel lihegett előttem. Volt egy monoklija és a szája is vérzett. Rám pillantott, majd Viktorra vetette magát és teljes erejéből ütni kezdte. Viktor is vissza ütött párszor, de a győzelmet Castiel aratta. Megkönnyebbülten tettem le magam mellé a fegyvert, de az idegességem nem tudtam leplezni. Míg Viktor a földön feküdt, Castiel odaszaladt hozzám és felsegített.
- Ezt akarod? Hogy meghaljak? Megóvlak egy gyilkosságtól és inkább megölöm magam! Csak mondd ki!
Viktor megvető tekintettel rám pillantott, majd nyugodtan felkelt.
- Röhejes vagy! - motyogta, majd ahogy megakart fordulni valaki bevert neki egyet.
Padlót fogtam, akár csak Viktor, de én másképp. Castiel lihegett előttem. Volt egy monoklija és a szája is vérzett. Rám pillantott, majd Viktorra vetette magát és teljes erejéből ütni kezdte. Viktor is vissza ütött párszor, de a győzelmet Castiel aratta. Megkönnyebbülten tettem le magam mellé a fegyvert, de az idegességem nem tudtam leplezni. Míg Viktor a földön feküdt, Castiel odaszaladt hozzám és felsegített.
- A zsaruk most érkeztek meg. Ne aggódj, nem lesz semmi baj - mondta, majd gyengéden megölelt.
Ám pillanatokon belül minden elhomályosodott. Egy erős fájdalmat éreztem a vállamba és próbámat felfogni a történteket.
Később a kórházba tértem magamhoz. Sötét volt kint és a szobában is csak egy kis lámpa égett. A vállam be volt kötve és egy nagy adag infúzió lógott mellettem. Lassan felültem és gondolkozni kezdtem. 'Mi történt?' Egy nagy űrt éreztem magamba. Válaszokat akartam. Azonnal. Megfogtam az infúziótartót és kimentem a folyosóra, majd nehézkesen elindultam a nővéri pult felé. Totyogtam mint egy páréves. Az egyikük épp az egyik szobából jött ki, majd ahogy észrevett, elkezdett felém rohanni. Idegesnek és fáradtnak tünt.
- Minden rendben kisasszony? - kérdezte, majd átkarolta a derekam és a legelső székhez kísért.
- Jól vagyok, csak kissé fáradt. Mi történt?
A lényeget elmesélte. Kaptam egy lövést a vállamba Viktortól, majd Castiel ájulásig verte. A zsaruk mindenkit elfogtak, megmentettek és a mentősök segítettek rajtunk. Állítólag már harmadik napja feküdtem mély álomba és egy vörös hajú fiú minden nap meglátogatott több órára. Castiel aggódott. Viktor meg őrizetben van egészen a nyomozás végéig. Kicsit ideges lettem és sírni kezdtem. A nővér visszakísért a szobámba, majd nyomott egy kis nyugtatót belém. Pillanatok alatt szétfolytam. Elkapott a szédülés, majd elnyomott az álom.
Reggel egy rémálomból riadtam fel. Lejátszódott az elmúlt időszak a fejembe és rettentően összezavart.
- Hé, minden rendben? - fogta meg a vállam valaki hirtelen. Rápillantottam.
- Castiel? Jól vagy? - fel akartam ülni, de nem engedett.
- Nekem semmi bajom, de te nem nézel ki valami jól.
- Ez nagyon szar bók volt.
- Hale! - ordított be Cat és Rebecca az ajtómon. Nagyon boldognak tűntek. Kicsit elmosolyodtam es köszöntem nekik. Hazel is lassan besétált hozzám.
- Csak túlélted - motyogta halvány mosollyal - A nővérek már szóltak a zsaruknak, hogy magadhoz tértél és kifaggatható vagy. Amíg nem jönnek, érdekelne, hogy mi történt.
Nem akartam nemet mondani. Az elmúlt hét után, szinte nem is ment volna. Lassan belekezdtem a mesémbe, teljesen az elejétől. Épphogy a harmadik mondatomba kezdtem bele, elkezdtem hullani a könnyeim. Megerőszakolt, megvert, folyamatosan bedrogozott és megakart ölni. A sztorim vége fele még Hazel könnyei is lejöttek. Castiel csak lehajtott fejjel ült a széken és az ujjait tördelte. Meg akartam kérdezni, hogy mi lett Viktorral, de nem mertem... Még a gondolat is fájt. Rajta kattogtam mindig. A testvérem, rokonom, ellenségem vagy barátom... és végül csak az elrablóm lett. Szellemileg kikészültem tőle és fizikai nyomot is hagyott bennem. A fogai nyoma a combomon, és az az egy lőtt seb a vállamba örökre megmarad.
A rendőrök is betévedtek hozzám. Mindent leírtak és felvettek amit elmondtam. Bent volt a főorvos is és odaadta a vizsgálataim eredményeit. Mindent alátámasztottak a vizsgálatok és a többi életbe maradt lány vallomása. Elmondtak mindent a továbbiakkal kapcsolatban. Ahogy sorolták mikor mi lesz, arra jutottam hogy nagyon sietni akarnak ezzel az üggyel. Úgyis Viktor veszít. Kábítószer fogyasztás és árulás, emberölés, stb. Nem menekül meg sehogy. Kicsit megkönnyebbültem vele kapcsolatban. Őrizetbe van.
Egész nap ramatyul néztem ki. Velem forgott a világ. Sápadt voltam, de olyan zombi módra. Egy pici smink és lehetek a Zombik királynője a Walking Dead-be. Vicces volt belegondolni.
A nővér új híreket hozott. Kábé öt nap múlva haza mehetek. Boldogság. Ehetek és ihatok rendesen, kötelező séták az udvaron, és két naponta Pszichiáter.
- Mesélj, hogy érzed magad? - kérdezte a Főorvosom aki, nem mondom... elég helyes volt.
- Már jobban. Már csak idő kérdése és jobban leszek.
- Az elég hosszú idő lesz ezek után..
- A felejtés a legjobb dolog ami velem történhet.
- Nem tanultam meg az amnézia kényszeres előrángatását - mosolygott.
- Jó lenne - nevettem fel.
Napokkal később visszaengedtek Koleszba. Talán most az egyszer örültem neki ennyire... Nagyon ennyire.. Mikor beléptem a kapun, megláttam Lysandert és Deboraht. Elkapott s rosszullét, de hogy mért...? Elindultam feléjük. Lysander a távolból intett egyet, míg Deborah elfordult. Tuti nem tetszett neki, hogy Castiel mindig meglátogatott. Elsiettem mellettük csak azért, hogy ne kelljen velük beszélgetnem. Koleszba berontottam és próbáltam minél előbb a lakásba érni. Elkapott a pánik. Eszembe jutott Viktor.. A lakás bejárata előtt megtorpantam és csak néztem ki a fejemből. Nehezen erőt vettem magamon és kopogtam. Hazel nyitott ajtót.
-Hale! - hirtelen a nyakamba ugrott - Annyira hiányoztál!
Megölelt, majd bevezetett a lakásba. Minden más volt. Más színű falak, más bútorok, máshol volt a szobám. A konyha is kis helyes kék lett. Bent Castiel ült. Megálltam az ajtóba, majd körbepillantottam és sarkon fordultam. Megkerestem szobám és berontottam.
- Itt meg mi történt? - kérdeztem hangosan.
- A dokid szerint nem tesz jót ha ilyen eset után ugyan oda mész vissza. Egy kis változatosságot kaptál.
A falak vörösek, a bútorok fehérek és minden csillogott, villogott a rendtől. Jó hosszú idő után végre láthattam a kutyusom is. Az ágyamba pihent, majd mikor meglátott elkezdett felém futni. Sokat nőtt, pedig nem voltam olyan sokat távolt. Leültem az ágyamra és levettem minden felesleges ruhám, majd azonnal elmentem lezuhanyozni. A tükör nem akart hazudni. Sápadt voltam és lefogytam. Egy ilyen kemény drog túra után nem is várhattam mást. Jó volt végre otthon lenni. Kint a konyhába Hazel csinált ebédet csak nekem, csak a kedvenceim. Egy enyhe mosoly kiült az arcomra majd azonnal tömni kezdtem a fejem.
- Holnap be kell menned az őrsre - motyogta Castiel - Még egyszer ki akarnak faggatni téged is. Pár napon belül meg irány a bíróság.
- Nekem ez az egész túl gyors.
- Az. De minél előbb vége, annál jobb lesz.
- Fel a fejjel gyerekek - mosolygott Hazel - Már minden rendbe van. Mindenki biztonságba van az otthonában.
Ebéd után míg Hazel elmosogatott, Castiel bejött velem a szobámba. Én nyugisan elterültem pihenni, ő pedig lefoglalta a székem. Elég nyúzott feje volt. Sokat ő se pihenhetett az elmúlt időszak alatt.
- Köszönöm, hogy segítettél - nyögtem ki nehezen.
- Érted bármit...
- Hogy találtál meg?
- Kaptam egy sms-t és azonnal hívtam a rendőrséget, majd egyedül elindultam.
- Rosa hogy van?
- Ahogy vallomást tett, a barátjához költözött egy kis időre. Idegileg ő is ki van.
- Remélem rendbe jön.
- Most inkább arra koncentrálj, hogy összeszedd magad és újra boldog légy.
Boldog... Viccesen hangzik. De a kedvéért egy próbát megér. A szemeim pillanatok alatt lecsukódtak. Éjjel tértem magamhoz, de akkor is csak a szomjúság zaklatott. Nehezen kikászálódtam az ágyból és kitotyogtam a konyhába. Töltöttem magamnak egy pohár vizet, majd leültem a helyemre és a fejem támasztottam. Nagyon fáradt voltam. Nem akartam bealudni az asztalnál, de sikerült. Viccesen nézhettem ki reggel. Cat rázott fel. Akkor majdnem szívrohamot kaptam. Az aranyos mackós pizsamájába rázta a vállam, teljesen bekómálva.
- Hale, ne itt aludj. Hazel kiakad ha itt meglát..
Olyan vicces feje volt. A mai napig nem tudom elfelejteni. A szemét ki se nyitotta és úgy beszélt hozzám. Aznap ő volt a kaja felelős miközbe hétre ment. Nem tehettem mást, bevonultam a szobámba. Én se festettem ki jobban. Bedőltem az ágyamba és azonnal elnyomott az álom.
Hülye álmaim voltak. Mind hasonlított a drogok hatásaira. Hülyén éreztem magam és bizsergett mindenem. A levegő vibrált és a növények is mozogtak. Kezdett az agyam elszállni ezektől. Hazel keltett fel. Azt mondta kiabáltam álmomba. Ijedt volt az arca és fáradt. Biztos most keltettem fel. A mai napra megúszta a sulit, hisz velem kellett jönnie az őrsre. Csinált reggelit, és még ágyba is hozta. Leült mellém egy bögre kávéval.
- Megint Viktor után üvöltöztél. Megijedtem nagyon..
- Sose fog kimászni a fejemből.
- De most már biztonságba vagy.
A rendőrségen megint elmondtam a történteket, reménykedve, hogy nem teszik fel ugyan azt a kérdést harminc változatba, de mért is ne... Szívjátok le az agyam még jobban. Kezdtem hisztis lenni. Szinte egész nap csak aludtam volna, de ők úgyse értik meg.
Napokkal később már a bíróságon ültem. Viktort is bevezették. A tekintete komor volt és ilyesztő. Ahogy rám pillantott, megfogtam Rosa kezét és kapkodtam a levegőt.
- Nyugi. Nem árthat neked! - mondta az ügyvédünk nyugodtan. Kedves nő volt, fiatalos és érett a szakmájához. Na jó, de megnyugtatni nem tudott..
Viktort rögtön velünk szembe ültették le. Vele kezdték a faggatást. Nem válaszolt semmire. Engem nézett és egyszer sem vette le a szemét rólam. Két rendőr állt mellette és figyeltek rá. Párszor megakart indulni felém, de a zsaruk megállították. Nem tudtam elrejteni a félelmem... Telt az idő és mindenkit kifaggattak.
- Igaz, hogy magát Viktor Saharowzky megerőszakolta?
- Igaz és ez már be is bizonyították...
- És tudja, hogy miért tette?
- Milyen hülye kérdések ezek? - fakadtam ki - Mindenki tudja, hogy mit tett és még képesek tárgyalást tartani?
A bíró elcsitított és visszaültettek a helyemre. Többször nem is kerültem sorra. Viktor életfogytiglant kapott, aminek kifejezetten örültem. Még mindig ki voltam merülve és nem akartam mást csak aludni. A Dokim is rengeteg pihenést ajánlott és ennek örömére nem kellett mennem suliba se. Viszont egy nem várt ember jelent meg előttem kifele menet. Derékig érő vörös haj, tengerkék szemek, fekete kosztüm és fülig érő mosoly. Hát ki más ha nem az anyám. Lassan odasétált hozzám és megölelt.
- Minden rendben? - nézett rám aggódóan - Ahogy megtudtam mi történt, azonnal indultam.
- Nem kell védened magad. Japán nincs messze és ez az egész két hete történt...
- Sajnálom kincsem... Nem hittem volna, hogy ez lesz abból ha ide küldelek.
- Ez után már csak jobb jöhet.
- Még szép. Kiíratlak és jössz velem haza!
Padlót fogtam. Hogy mit akar? Kiíratni? Innen? Miután ideküldött? Mi a fene ütött ebbe? Majdnem elkapott a nevetés. Csak a képébe mosolyogtam, majd a többiekre néztem, akik pár méterre álltak meg tőlünk. Vettem egy mély levegőt, majd komoly tekintetet vettem fel és anyámra néztem.
- Rettenetes anya vagy. Elküldesz a világ túloldalára, majd ahogy bajba kerülök, amit csak így megjegyezve neked köszönhetek, mert ha nem küldesz ide akkor ez nem történik meg, akkor jössz és próbálsz hazarángatni? Hülye vagy?
- De kislányom. Én csak jót akarok neked!
- Azzal teszel nekem jót, ha elmondasz mindent Viktorról. Az egyetlen fiadról, és hogy miért változtattad meg a nevem...
Rábólintott. Beültem az autójába és onnan intettem a többieknek. A belvárosba vitt. Ott választott egy kávézót és egy nyugis kis parkoló helyet. Már tavaszodott. Mindenki kényelmesen öltözködött és élvezte az év első igazi napsütéseit. Leültem anyámmal szembe és meghallgattam minden mondandóját.
------------------
https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
- Igaz, hogy magát Viktor Saharowzky megerőszakolta?
- Igaz és ez már be is bizonyították...
- És tudja, hogy miért tette?
- Milyen hülye kérdések ezek? - fakadtam ki - Mindenki tudja, hogy mit tett és még képesek tárgyalást tartani?
A bíró elcsitított és visszaültettek a helyemre. Többször nem is kerültem sorra. Viktor életfogytiglant kapott, aminek kifejezetten örültem. Még mindig ki voltam merülve és nem akartam mást csak aludni. A Dokim is rengeteg pihenést ajánlott és ennek örömére nem kellett mennem suliba se. Viszont egy nem várt ember jelent meg előttem kifele menet. Derékig érő vörös haj, tengerkék szemek, fekete kosztüm és fülig érő mosoly. Hát ki más ha nem az anyám. Lassan odasétált hozzám és megölelt.
- Minden rendben? - nézett rám aggódóan - Ahogy megtudtam mi történt, azonnal indultam.
- Nem kell védened magad. Japán nincs messze és ez az egész két hete történt...
- Sajnálom kincsem... Nem hittem volna, hogy ez lesz abból ha ide küldelek.
- Ez után már csak jobb jöhet.
- Még szép. Kiíratlak és jössz velem haza!
Padlót fogtam. Hogy mit akar? Kiíratni? Innen? Miután ideküldött? Mi a fene ütött ebbe? Majdnem elkapott a nevetés. Csak a képébe mosolyogtam, majd a többiekre néztem, akik pár méterre álltak meg tőlünk. Vettem egy mély levegőt, majd komoly tekintetet vettem fel és anyámra néztem.
- Rettenetes anya vagy. Elküldesz a világ túloldalára, majd ahogy bajba kerülök, amit csak így megjegyezve neked köszönhetek, mert ha nem küldesz ide akkor ez nem történik meg, akkor jössz és próbálsz hazarángatni? Hülye vagy?
- De kislányom. Én csak jót akarok neked!
- Azzal teszel nekem jót, ha elmondasz mindent Viktorról. Az egyetlen fiadról, és hogy miért változtattad meg a nevem...
Rábólintott. Beültem az autójába és onnan intettem a többieknek. A belvárosba vitt. Ott választott egy kávézót és egy nyugis kis parkoló helyet. Már tavaszodott. Mindenki kényelmesen öltözködött és élvezte az év első igazi napsütéseit. Leültem anyámmal szembe és meghallgattam minden mondandóját.
------------------
Társoldal:
Fb csoport:https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
