Másnap reggel egy sereg ember állt a bejárat előtt. Amber volt a középpontban megint. Épp szónokolt jobbra balra, de nem értettem belőle semmit. Hazel odajött hozzám és a kezembe nyomott egy újságot. Főcím. Az új lány izgi élete! Szerepben Hale.
Azonnal a tömeg felé rontottam.
- Amber! Add ide az összes újságot most!
Hirtelen kitéptem a kezéből az összes újságot és a tömegre néztem idegesen. Valahogy sikerült mindre ráijesztenem és odaadták a papírsereget. Amber boldogan elvágtatott a magassarkújában, mint aki megnyert egy csatát. Az emberek kezdtek eltűnni. Hazel megállt mellettem.
- Szerinted mind megvan?
- Kiderítem.
Azonnal a Dökös gyerekhez indultam. Kopogás nélkül betörtem hozzá. Az újságokat az asztalra dobtam és elég idegesen a kupac fölé hajoltam.
- Ki adta ki az adataim? Mennyi lett ebből nyomtatva?
Nataniel lepődötten nézett a lapokra. Nem mondott semmit. Ez nagyon felidegesített. Hirtelen az aszralra ütöttem és a fiúra néztem.
- A cuki kis Amber húgod osztogatta az ajtóban. Mind tele van az adataimmal és kisebb részekkel a múltból... Szóval azonnal mond el mennyi van még ebből a szarból.
A fiú számolni kezdte a papírokat.
- Nem tudom ki és hogyan szerezhette meg az adataid, de ígérem kiderítem. Viszont... Még nyolc darab hiányzik. - ilyedten rám nézett.
- Megkeresem...
Azonnal kirohantam az ajtón és az osztályokat vettem célba. Mindenhova berontottam és üvöltözve követeltem az újságokat. Hét darab előkerült. Az utolsót sehol sem találtam. Ez az egész szaladgálás beletelt egy órámba. Szuper. Na meg, hogy osztályfőnökkel voltam... Egy szép fejmosást kapok ma még.
Nataniel kiderítette, hogy itt a suliból léptek be az iskola rendszerébe.
- Egyenlőre ennyi. De ha meglesz, felkereslek.
- Kösz.
Egy újságot elraktam magamnak. Kíváncsi lettem, hogy vajon mit írtak rólam. Beültem a terembe a reggelim és egy automatás kávé társaságában. Nem figyeltem senkire, csak benyomtam a zenét és megkajáltam. A tanár is lassan bevágtatott. Egy átlagos "tanítsunk meg mindent negyvenöt perc alatt" tanárt fogtunk ki egész évre. Szerencse, hogy alig volt vele óránk.
Szünetbe mindenki kisietett a teremből. Én lassan a hátamra kaptam a táskám és mentem Natanielhez. Ahogy beléptem a Dök terem ajtaján, az igazgató kissé ideges feje fogadott. Az egyik újságot szorongatta a kezében és a szőkeséggel beszélgetett, majd amint észrevett kicsit elszégyellte magát.
- Hale kisasszony... - kezdett a mondókájába - Úgy néz ki, hogy az én hibámból történt az egész. Valószínűleg mikor nem tartózkodtam az igazgatóiba valaki átnézte a gépem és megszerezte a maga adatait...
- Most már csak azt kell kiderítenem, hogy ki volt - mondta Nataniel.
- Szuper... Amber most kap valamit? - kérdeztem halkan.
- Egy hét munkára lesz fogva.
Erre már nem mondtam semmit. Hisz nem tudtam volna. Már csak az van hátra, hogy meglegyen a bűnös. Na meg az utolsó újság. Halkan felsóhajtottam, majd kimentem. Nagyszünet.
Negyven perc ebédszünet. Ez a nap sem valami hosszú. Összesen öt órán ha bent kell lennem... Elkezdtem tervezgetni a napom maradékát. Háromkor végzek, egy kis zenetöri tanulás, gitár, edzés és pihenés. Hamar meglesz.
Lassan nekiálltam a büfében szerzett péksütim enni. Elővettem az újságot és olvasni kezdtem. Pillanatokkal később Hazel ugrott a padra.
- Szia Hale! Na mi helyzet?
- Semmi... - bújtam a papírt.
- Meddig jutottál a cikkben?
- Öt sor... Kíváncsi vagyok, hogy mit írtak rólam az aktáim alapján.
- Én csak beleolvasgattam, majd kivetted a kezemből. Peggyt kérdezted már ezekkel kapcsolatban?
Abban a pillanatban felnéztem. Na ezt elfelejtettem.
- Basszus... Kaja után megkeresem. Amúgy neked nem tesizned kellene? - néztem rá felvont szemöldökkel.
- De, csak tudod megláttalak és megálltam cipőt kötni- vigyorgott.
- Látom - mosolyogtam, majd kihúztam a cipőfűzőjét.
- Mondtam én!
Nekiállt bekötni. Én befejeztem a kajálást és összeszedtem magam. Elköszöntünk egymástól és elváltak útjaink.
Bent a suliba nem is kellett olyan sokat keresgélnem. Az ajtóban azonnal megláttam a riporter lányt. Épp a szőke plázacicával beszélgetett. Mit ne mondjak... Elég jól elvihorásztak. Odamentem hozzájuk. Mindketten csak néztek rám mint a sátánra.
- Peggy, beszélhetnék veled?
- Pe...Persze...
Elég határozatlan volt. Amber lelépett szerencsére. Vettem egy mély levegőt, majd a lányra néztem és elkezdtem a mondanivalóm.
- Úgy tudom, hogy te vagy az újságokért a felelős. Ezért most szépen kérdezem meg. Mit tudsz erről az egészről? - toltam a képébe a mai lapot, a rajta virító nevemmel és a benne lévő öt oldalas cikkel, ami csak rólam szólt.
- Én reggel nem voltam bent. Szóval semmit. Nem tudom ki nyúlhatott hozzá a nyomtatóhoz és a gépemhez.
- Az igazgató gépéhez is hozzányúltak. Megszerezték az adataim és ezek után a te géped és nyomtatód használták. Ezek mellett, neked van egy minimális jogod bemenni a tanáriba és az igazgatóiba.
- De nem én voltam.
- Reménykedj is...
- A tanári gépekhez tudom a jelszavakat, de az igazgatóéhoz nem.
- A Diri azt mondta, hogy a gépe be volt kapcsolva és egy ideig nem tartózkodott az irodában.
- Én reggel nem voltam bent. A gépemhez csak a tanárok férnek hozzá. Meg... Meg Debby!
- Deborah?
- Igen. Régen segített a cikkek elkészítésében és azóta nem változtattam jelszót.
- Egyre jobb... Kösz.. De ha megtudom, hogy hazudtál... - néztem rá idegesen.
- Én nem. - ezzel a kezeit maga elé emelte.
Otthagytam. Bementem Natanielhez aki most egyedül rendezgette a papírokat.
- Beszéltem Peggyvel. - rontottam rá
- És?
- Azt állítja, hogy az ő gépéhez csak Deborah fér hozzá a tanárokon kívül.
- Érdekes. Deborah ma nincs bent. Beteget jelentett a hétre.
- Jó... Feladom. Nincs kedvem ezeket hajtani.
Ezzel levetettem magam az első székre és felsóhajtottam. Nataniel csak mosolygott egyet és folytatta a papírmunkát.
------------------
Társoldal:
Fb csoport:https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
