Napi agytorna kipipálva.
Egésznap ezen agyaltam. Közbe a lányok cipeltek jobbra balra. Próbálták elfelejtettni velem ezt az egészet legalább egy kis időre. Sikertelen.
Első megálló egy fodrászat. Hazel bejött velem, míg a többiek kint beszélgettek.
- Miben segíthetek? - állt elénk egy fodrász csaj.
Kicsit nyávogós hangja volt, de nem nézett ki rosszul. Vállig érő fekete haja volt begöndörítve, míg az oldal frufruja egyenes volt. Az alakja is 10/10es.
- Ezt a depressziós hölgyet kellene megújítani! - mosolygott Hazel.
- Hazel... - pillantottam rá kesetvesen.
- Egy festés és valami csuki kis frizura lesz.
- Szerintem ő pont nem fog neki örülni - nevetett fel a fodrász - A nevem Abby - nyújtotta a kezét és kezet fogtunk.
- Hale.
- Gyere, összeszedlek kicsit és beszélgethetünk.
Ezzel elindult. Felkeltem és követni kezdtem. Egy távolabbi székhez vitt. Helyet foglaltam, majd elkezdte a munkáját.
- Szép hosszú és egészséges hajad van - mondta miközbe megfésülte.
- Sokan mondták.
- És milyen frizurát szeretnél?
- Sokat nem akarok rajta változtatni. A lenövést kellene oldalt lenyírni, meg átfesteni az egészet.
- Milyen szín?
- Élénk piros.
- Jó döntés. Megy a szemedhez.
- Köszi...
- Amúgy mi ez a nagy szomorúság? Látom, nagyon magadba estél. Csak nem pasi ügy?
- Is.
- Hazudott? Megcsalt? - nézett rám ilyedten.
- Nem tudom minek mondjam ezt az egészet... Úgy nézett ki, hogy van esélyem, majd összejött az exével akit láthatóan utáll.
- Ez nagyon fura. Ha úgy állt hozzád, akkor hogy? Ugyan oda jársz mint Hazel?
- Igen.
- Mondjuk az ottani fiúk nehezebbek. Várd ki a végét és ne aggódj. Lehet nem is ő a tökéletes neked.
Igaza volt. Várnom kell. Megint. A semmire. Ha Deborah vele van, akkor irányítja. Született Seggfej. Szivesen megütném, de nem akarok nagy bajba kerülni. Se azt, hogy Castiel megharagudjon. Ha nincs kiért akkor minek? Castiel és Viktor mindent elbaszott. A sok titok szétszed.
Csak néztem ki a fejemből. Nem tudtam megszólalni. Semmit. Csak hallgattam a sok pletykát a napi vendégektől. Kétszínű mosolyok mindenhol. Átlátok rajtuk, de akkor az ismerőseimen mért nem?
Már a hajam szárította, mikor visszatértem az életbe. Hamar kész lett.
- Kicsit visszavágjak a végéből? - kérdezte.
- Picit - pontosítottam, nehogy elvegye azt, amit évek óta növesztek.
Igazgatott rajta egy keveset, majd kijelentette, hogy kész van. Belenéztem a tükörbe. WoW. Kicserélt. Kicsit feltupírozta a hajam, szép piros szine lett amiből alul szárga lett. Apro ombre. Nem rossz. Oldalt lenyírta. Teljes pontossággal úgy ahogy szoktam. Az frufru részem picit behullámosodott a szárítás alatt. Mondjuk az én frufrum a mellemig ér.
- Csodás lett! - csillant fel a szemem a boldogságtól.
- Nagyon belemerültél a gondolataidba és nem figyeltél a kérdéseimre. A hallgatás beleegyezés.
- Köszönöm.
- Ugyan! Bármikor.
Míg a hajam tapiztam mint egy kislány, Hazel fizetett és beszélgetett egy keveset. Olyan puha volt minden egyes tincsem. Szinte lefolytam a székről.
- Mehetünk Hale? - guggolt le mellém Hazel.
- Igen - mosolyogtam rá.
Leesett az álla. Az elmúlt hónapban nem látott mosolyogni, szóval érthető. Visszamosolygott.
Még a fodrászat elött is a hajam tapiztam. Olyan jó volt. Megmutattam a lányoknak akik szintén oda-vissza voltak.
Puha és selymes. Kinek ne tetszene?
Rágyújtottam egy cigire és a többiekre néztem.
- Most merre akartok vinni?
Mind elgondolkoztak egy percre, majd Cat szólalt meg elöbb.
- Én már tudom. Van itt a közelbe egy igen jó sminkes és ha már azt mondtuk ne kenj az arcodra semmit akkor megcsináltassuk -nevetett fel.
Az értelem. Sose tusta megfogalmazni a mondanivalóját. Hirtelen belémkarolt és rángatni kezdett. Tíz perc séta mindenre jó. Megint elagyaltam az időt. Viktor, Viktor, Viktor, Viktor...ÁHH! Mássz már ki a fejemből! Ez a nap nem róla szól, hanem rólam és a barátaimról. Nem kéne foglalkoznom vele. Idegesítő. Hülye. Nagyképű. Gyökér.
Hirtelen csak azt vettem észre, hogy megérkeztünk. Annyi minden volt a táblán, hogy nem bírtam kiolvasni. Cat belökött az ajtón. Kishíján elestem, de valaki megfogott. Férfi parfüm. Ajjaj...
- Jól van kisasszony? - nézett rám a férfi. Kábé a harmincas éveit kezdhette el. Öltöny, hátra csapott hosszú barna haj, kék szemek.
Akaratlanul elpirultam.
- Öhm... Nagyon sajnálom - álltam fel azonnal és meghajoltam elötte. Persze, a megszokás az az is marad.
- Csak nem Japánból jött? - mosolyodott el.
- De igen... - húztam ki magam
- Aranyos - nyújtotta a kezét - A nevem Andy Dawe.
- Kyone Hale.
Kezet fogtunk. Meleg a keze... Majd' elolvadtam.
- Épp egy riportot kell készítenem a Japán hagyományokról. Nem lenne kedve valamikor találkozni?
-Öhmm... Izé..
- Ne haragudjon, hogy ilyen hamar letámadtam. Csak tudja nehéz magához hasonló embereket találni.
- Benne vagyok - mosolyodtam el.
- Nagyon hálás vagyok! - rázta meg erősen a kezem - Tessék a számom. Ahogy lesz szabad idelye, kérem hívjon.
Átnyújtotta a papírdarabot, majd el is sietett. Ez egy kicsit fura volt. Szóval...
- Majdnem egy Randiii - ugrott a nyakamba Cat.
- Nem! Csak összeülünk valahol beszélgetni a Japán dolgokról.
- Meg van a neve, a száma, kezet is fogtatok és találkoztok is. Cukkiiiii!
- Neeeeem!
A sminkem mind ezek után tökéletes lett. Szép vonalak, egyszerű fekete szín. Már akkor elfáradtam, de Cat mondta folyamatosan a hülyeségeit.
Ahogy kimentünk, már újságolta is a rörténteket. Átvettem Narancs pórázát és leültem a legközelebbi padra. Újabb cigi. A kutyus az ölembe mászott. Kis édesem. Megsímogattam.
- Elfáradtál életem? - néztem a kutyus szemébe, aki képen lihegett.
Ahogy elnéztem tetszett neki az egésznapos séta. Sokáig nem tudtam ülni. Irány a következő megálló. Narancsot a kezembe fogtam és úgy mentünk végig az utcákon.
- Kaja idő! - kiáltotta el magát Rebecca miközbe megállt egy étteremnél. Már akkor megtetszett mikor megláttam a táblájukat. Meleg terasz és állatokat is be lehet vinni. Azt hittem az ilyenek megszüntek. Bementünk... Vagyis ki a teraszra. Körbeültünk egy asztalt és az étlapot böngésztük. Hamar döntöttem. Egy Ramen lesz. Nem vagyok vérbeli Japán, de az ottani kaja isteni. Egy fiatal lány vette fel a rendelésünket. Cselédruha, szemüveg, rövid barna haj és extra nagy mosoly. Mi van az emberekkel itt? Mindenki boldog? Hamar elsoroltuk a rendelésünket. Ahogy a lány lelépett, mindenki rám nézett.
- Na mesélj csak arról a fiúról! - kezdte Rebecca.
- De mit? Most ismertem meg. Cuki és ennyi.
- Cat azt mondta, hogy Randi lesz - mosolygott Hazel.
- Nem , nem lesz. Csak egy riportot akar a Japán dolgokkal kapcsolatban.
- Nem Hale. Ez egy randi - mondta határozottan Cat.
- Takarodjatok! - nevettem fel.
A rendelés megérkezett. Istenien nézett ki.
Japán kislány módjára felkiáltottam, hogy jó étvágyat és tömni kezdtem magam. Várható volt. Képtelen vagyok ellenállni néhány különlegességnek. Mind úgy lapátoltuk az ebédet mintha sose ettünk volna. Közbe kicsit elgondolkoztam.
Mért vagyok mindig a süllyesztőbe? Nem lehetek ilyen. Magamat teszem tönkre... De minek? Boldognak kell lennem és élnem.
Eme pár mondat megváltoztatta a napom. Mosolygás ment azonnal.
- Ki akar akkor plázázni? - kérdezte Rebecca.
- Én benne vagyok. Úgyis kell egy-két új cucc - mondtam tele hassal.
- Végre valami amit te is akarsz - mosolygott Hazel.
------------------
https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
Egésznap ezen agyaltam. Közbe a lányok cipeltek jobbra balra. Próbálták elfelejtettni velem ezt az egészet legalább egy kis időre. Sikertelen.
Első megálló egy fodrászat. Hazel bejött velem, míg a többiek kint beszélgettek.
- Miben segíthetek? - állt elénk egy fodrász csaj.
Kicsit nyávogós hangja volt, de nem nézett ki rosszul. Vállig érő fekete haja volt begöndörítve, míg az oldal frufruja egyenes volt. Az alakja is 10/10es.
- Ezt a depressziós hölgyet kellene megújítani! - mosolygott Hazel.
- Hazel... - pillantottam rá kesetvesen.
- Egy festés és valami csuki kis frizura lesz.
- Szerintem ő pont nem fog neki örülni - nevetett fel a fodrász - A nevem Abby - nyújtotta a kezét és kezet fogtunk.
- Hale.
- Gyere, összeszedlek kicsit és beszélgethetünk.
Ezzel elindult. Felkeltem és követni kezdtem. Egy távolabbi székhez vitt. Helyet foglaltam, majd elkezdte a munkáját.
- Szép hosszú és egészséges hajad van - mondta miközbe megfésülte.
- Sokan mondták.
- És milyen frizurát szeretnél?
- Sokat nem akarok rajta változtatni. A lenövést kellene oldalt lenyírni, meg átfesteni az egészet.
- Milyen szín?
- Élénk piros.
- Jó döntés. Megy a szemedhez.
- Köszi...
- Amúgy mi ez a nagy szomorúság? Látom, nagyon magadba estél. Csak nem pasi ügy?
- Is.
- Hazudott? Megcsalt? - nézett rám ilyedten.
- Nem tudom minek mondjam ezt az egészet... Úgy nézett ki, hogy van esélyem, majd összejött az exével akit láthatóan utáll.
- Ez nagyon fura. Ha úgy állt hozzád, akkor hogy? Ugyan oda jársz mint Hazel?
- Igen.
- Mondjuk az ottani fiúk nehezebbek. Várd ki a végét és ne aggódj. Lehet nem is ő a tökéletes neked.
Igaza volt. Várnom kell. Megint. A semmire. Ha Deborah vele van, akkor irányítja. Született Seggfej. Szivesen megütném, de nem akarok nagy bajba kerülni. Se azt, hogy Castiel megharagudjon. Ha nincs kiért akkor minek? Castiel és Viktor mindent elbaszott. A sok titok szétszed.
Csak néztem ki a fejemből. Nem tudtam megszólalni. Semmit. Csak hallgattam a sok pletykát a napi vendégektől. Kétszínű mosolyok mindenhol. Átlátok rajtuk, de akkor az ismerőseimen mért nem?
Már a hajam szárította, mikor visszatértem az életbe. Hamar kész lett.
- Kicsit visszavágjak a végéből? - kérdezte.
- Picit - pontosítottam, nehogy elvegye azt, amit évek óta növesztek.
Igazgatott rajta egy keveset, majd kijelentette, hogy kész van. Belenéztem a tükörbe. WoW. Kicserélt. Kicsit feltupírozta a hajam, szép piros szine lett amiből alul szárga lett. Apro ombre. Nem rossz. Oldalt lenyírta. Teljes pontossággal úgy ahogy szoktam. Az frufru részem picit behullámosodott a szárítás alatt. Mondjuk az én frufrum a mellemig ér.
- Csodás lett! - csillant fel a szemem a boldogságtól.
- Nagyon belemerültél a gondolataidba és nem figyeltél a kérdéseimre. A hallgatás beleegyezés.
- Köszönöm.
- Ugyan! Bármikor.
Míg a hajam tapiztam mint egy kislány, Hazel fizetett és beszélgetett egy keveset. Olyan puha volt minden egyes tincsem. Szinte lefolytam a székről.
- Mehetünk Hale? - guggolt le mellém Hazel.
- Igen - mosolyogtam rá.
Leesett az álla. Az elmúlt hónapban nem látott mosolyogni, szóval érthető. Visszamosolygott.
Még a fodrászat elött is a hajam tapiztam. Olyan jó volt. Megmutattam a lányoknak akik szintén oda-vissza voltak.
Puha és selymes. Kinek ne tetszene?
Rágyújtottam egy cigire és a többiekre néztem.
- Most merre akartok vinni?
Mind elgondolkoztak egy percre, majd Cat szólalt meg elöbb.
- Én már tudom. Van itt a közelbe egy igen jó sminkes és ha már azt mondtuk ne kenj az arcodra semmit akkor megcsináltassuk -nevetett fel.
Az értelem. Sose tusta megfogalmazni a mondanivalóját. Hirtelen belémkarolt és rángatni kezdett. Tíz perc séta mindenre jó. Megint elagyaltam az időt. Viktor, Viktor, Viktor, Viktor...ÁHH! Mássz már ki a fejemből! Ez a nap nem róla szól, hanem rólam és a barátaimról. Nem kéne foglalkoznom vele. Idegesítő. Hülye. Nagyképű. Gyökér.
Hirtelen csak azt vettem észre, hogy megérkeztünk. Annyi minden volt a táblán, hogy nem bírtam kiolvasni. Cat belökött az ajtón. Kishíján elestem, de valaki megfogott. Férfi parfüm. Ajjaj...
- Jól van kisasszony? - nézett rám a férfi. Kábé a harmincas éveit kezdhette el. Öltöny, hátra csapott hosszú barna haj, kék szemek.
Akaratlanul elpirultam.
- Öhm... Nagyon sajnálom - álltam fel azonnal és meghajoltam elötte. Persze, a megszokás az az is marad.
- Csak nem Japánból jött? - mosolyodott el.
- De igen... - húztam ki magam
- Aranyos - nyújtotta a kezét - A nevem Andy Dawe.
- Kyone Hale.
Kezet fogtunk. Meleg a keze... Majd' elolvadtam.
- Épp egy riportot kell készítenem a Japán hagyományokról. Nem lenne kedve valamikor találkozni?
-Öhmm... Izé..
- Ne haragudjon, hogy ilyen hamar letámadtam. Csak tudja nehéz magához hasonló embereket találni.
- Benne vagyok - mosolyodtam el.
- Nagyon hálás vagyok! - rázta meg erősen a kezem - Tessék a számom. Ahogy lesz szabad idelye, kérem hívjon.
Átnyújtotta a papírdarabot, majd el is sietett. Ez egy kicsit fura volt. Szóval...
- Majdnem egy Randiii - ugrott a nyakamba Cat.
- Nem! Csak összeülünk valahol beszélgetni a Japán dolgokról.
- Meg van a neve, a száma, kezet is fogtatok és találkoztok is. Cukkiiiii!
- Neeeeem!
A sminkem mind ezek után tökéletes lett. Szép vonalak, egyszerű fekete szín. Már akkor elfáradtam, de Cat mondta folyamatosan a hülyeségeit.
Ahogy kimentünk, már újságolta is a rörténteket. Átvettem Narancs pórázát és leültem a legközelebbi padra. Újabb cigi. A kutyus az ölembe mászott. Kis édesem. Megsímogattam.
- Elfáradtál életem? - néztem a kutyus szemébe, aki képen lihegett.
Ahogy elnéztem tetszett neki az egésznapos séta. Sokáig nem tudtam ülni. Irány a következő megálló. Narancsot a kezembe fogtam és úgy mentünk végig az utcákon.
- Kaja idő! - kiáltotta el magát Rebecca miközbe megállt egy étteremnél. Már akkor megtetszett mikor megláttam a táblájukat. Meleg terasz és állatokat is be lehet vinni. Azt hittem az ilyenek megszüntek. Bementünk... Vagyis ki a teraszra. Körbeültünk egy asztalt és az étlapot böngésztük. Hamar döntöttem. Egy Ramen lesz. Nem vagyok vérbeli Japán, de az ottani kaja isteni. Egy fiatal lány vette fel a rendelésünket. Cselédruha, szemüveg, rövid barna haj és extra nagy mosoly. Mi van az emberekkel itt? Mindenki boldog? Hamar elsoroltuk a rendelésünket. Ahogy a lány lelépett, mindenki rám nézett.
- Na mesélj csak arról a fiúról! - kezdte Rebecca.
- De mit? Most ismertem meg. Cuki és ennyi.
- Cat azt mondta, hogy Randi lesz - mosolygott Hazel.
- Nem , nem lesz. Csak egy riportot akar a Japán dolgokkal kapcsolatban.
- Nem Hale. Ez egy randi - mondta határozottan Cat.
- Takarodjatok! - nevettem fel.
A rendelés megérkezett. Istenien nézett ki.
Japán kislány módjára felkiáltottam, hogy jó étvágyat és tömni kezdtem magam. Várható volt. Képtelen vagyok ellenállni néhány különlegességnek. Mind úgy lapátoltuk az ebédet mintha sose ettünk volna. Közbe kicsit elgondolkoztam.
Mért vagyok mindig a süllyesztőbe? Nem lehetek ilyen. Magamat teszem tönkre... De minek? Boldognak kell lennem és élnem.
Eme pár mondat megváltoztatta a napom. Mosolygás ment azonnal.
- Ki akar akkor plázázni? - kérdezte Rebecca.
- Én benne vagyok. Úgyis kell egy-két új cucc - mondtam tele hassal.
- Végre valami amit te is akarsz - mosolygott Hazel.
------------------
Társoldal:
Fb csoport:https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
