2015. október 29., csütörtök

8. rész Deborah jelenléte


 Nem is kellett többször mondani. Neki állt. Bevallom nem volt kispályás a csávó. Majd jött a basszer és a dob is. Amylee elkezdte screamelni a szöveget. Már egy álom volt az egész. A számba eleve rengeteg szerepet tölt be a dob és a szólógitár. De Amylee a hangjával tetőzte a pontot. Rosa hangja is jó volt. Igaz nem fiú, de a hangja isteni. Nagyon jól összedolgoztunk. Őszintén a végére leizzadtam. Élveztem. Nem énekeltem, de minden feszültség eltűnt belőlem. Csodás. Isteni. Nem tudtam máshogy leírni azt az összjátékot. Habár közbe ütőt cseréltem. :S
 Ahogy vége lett a számnak fellélegeztem. A mögöttem lévő táskámhoz nyúltam és elővettem a vizem. Ittam belőle egy keveset, majd az ingembe megtöröltem az arcom.
 - Azt a kurva. - sóhajtottam fel - De rég doboltam.
 - Durván tolod! - szólalt fel Castiel - Le a kalappal!
 - Csúcs vagy! - mondta Rosa és Amylee egyszerre, majd erre felnevettek.
 Én csak mosolyogtam egy jót. A továbbiakban is engem akartak dobosnak. Igaz, én a voltam az egyetlen aki tudott rajta játszani. Nem bántam. Folyamatosan cserélődtek az énekesek és a gitárosok. Hét óra környékén sikerült tartanom egy hosszú szünetet. A dob mögötti falhoz telepedtem és a vizem iszogattam. Figyeltem ahogy a többiek beszélgetnek és vihorásznak. Furcsa volt ilyen kis idő alatt ennyi baráttal. Eleinte bántam, hogy ide küldtek, de a véleményem gyorsan változott.
 - Na mi a helyzet? - ült le mellém Rosa.
 - Kicsit elfáradtam.
 - Jobban alszol! - mosolygott.
 - Persze! Jó lenne. De nem baj. Holnap úgyis délután lesznek csak óráim.
 - A kis mázlista.
 - Az. Ha már egyszer nem kell bejárnom felesleges közismeretire.
 - Hogy úsztad meg?
 - Kérvényezte nevelőm. Ha már a beleegyezésem nélkül küldött ide, ennyit azért megérdemlek.
 - Van érettségid, gondolom azért.
 - Jah... Az már két éve megvan.
 - Én idén fogok.
 - Mert? - néztem rá furcsán.
 - Hát... Eddig nem nagyon volt kedvem hozzá. De mostmár kötelező. Alap iskolai szabály, hogy 14. osztályig mindenkinek kell egy érettségi.
 - Gondolom az ének szakba vagy.
 - Aham. Ide vettek fel.
 Ennyivel hirtelen le is zártam a beszélgetést mikor a lépcsőn feltűnt Deborah. Na ne... Ez meg minek van itt? Nem volt szimpi a csaj. Igazából érthető... Mi ketten, mint víz és tűz. Igen én vagyok a tűz... Na mindegy. Mindenkit körbe ölelgetett. Még Castielt is, aki - ahogy elnéztem - nem nagyon akarta. Minket nem vett észre. Rosa fájdalmasan felsóhajtott. Szóval ő sem bírja.
 A szünet végeztével mindenki megint készen állt. Beültem a helyemre és vártam a zene választ. Mindenki Deborahval volt elfoglalva, így most ő lett az énekes. Totálisan felfegyverkezve állt elém, készen állva a gyilkolásra.
"Vajon ez mit akar?" Futott át az agyamon.
 - Hale. Ha jól tudom, te nagyon tisztában vagy a Halestorm banda dalaival. - elém hajolt.
 - Igen, és? - vontam fel a szemöldököm.
 - Akkor I Miss the Misery című számot kérném, de a segítségeddel.
 - Vagyis?
 - Az erősebb hangoknál kérlek te is énekelj. Refrén meg ilyenek.
 - Ha azt akarod...
 Ezzel otthagyott. Castiel engem nézett. Biztos érezte, hogy mekkora volt köztünk a feszültség. Sóhajtottam, majd a szám kezdetét vette... Az első "Ohoooohoh" szöveget már nekem kellett elvinnem és majdnem az egészet. A csaj hangja túl tiszta volt a Rock szakmához. Idegesített a jelenléte. Szívem szerint szét vertem volna rajta egy gitárt, de nem kellene a feszkó...
 A szám végeztével Deborah odajött hozzám és hátba veregetett.
 - Ügyes! - mondta gúnyosan.
 Ahogy otthagyott az egyik ütőt eltörtem. Hogy én ezt a szajhát mennyire utálom... Pedig még nem tett ellenem semmit...

------------------
Társoldal:
               www.rosecsjblogg.blogspot.hu/
Fb csoport:

7. Próbaterem


 Éreztem egy kis bizsergést és ez boldoggá tett. Sikerült a dal teljesen tökéletesen.
 Gyorsan telt az idő, így mindent hamar le is zavartak. Néhányukon el is mosolyogtam, annyira kiparodizálták az egészet, de Castiel eltűnt.
 Fél négy körül mindenki elindult vissza a termünkbe, mert az osztályfőnökünk papolni akart nekünk. Mindenkinek nyíltan elmondta mennyire csalódott.. Elég hosszan. Őszintén, már kicsit untam magam. Halkan felsóhajtottam. A tanár rögtön rám nézett, majd elém állt és az asztalomra támaszkodott.
 - Látom, nagyon nem tudsz viselkedni. - mondta, miközben gyilkolt a tekintetével.
 - Tilos a sóhajtás? - vontam fel a jobb szemöldököm.
 Sértődötten hagyta el az asztalom és közbe mondta, hogy mehetünk. Mindenki azonnal eltűnt velem együtt. Nem értettem ezt a tanárt. Idegesítő alak. Rajta gondolkodtam miközben elhagytam az épületet. Amylee kiáltott utánam.
 - Hale! Várj meg!
 - Igen? - néztem rá mikor mellém ért.
 - Csak gondoltam összehaverkodhatnánk.
 - Ha akarod. - elindultam, ő pedig követett.
 - Mi ez a halott hangulat?
 - Csak a tanár. Nagyon rám akaszkodott és már idegesít, hogy lenéz.
 - Ohh.. Velem normális.
 - Idegesítő.
 - Van kedved ma eljönni gyakorolni?
 - Gyakorolni?
 - Aha. A pincébe van egy stúdió. Ott szoktak néha próbálni a zenészek és elhívtak engem is. Gyere te is.
 - Lehet róla szó.
 - Lépcsőnél tali? Úgyis egy szinten vagyunk.
 - Rendben.
 A szobámba letettem a cuccaim és kiterültem az ágyon. Csak nézni szerettem volna semmit, de nem engedték azt sem. Valaki kopogott. Cat lassan benyitott.
 - Kérsz pizzát? - nézett rám mint egy hullára.
 - Kérek - mondtam halkan.
 - Akkor szedd magad. - mosolygott és kiment.
 Ezen a mondaton elgondolkodtam. Megint... Nem tudok jól angolul. Én hülye. Nagyom gyorsan fel kell hoznom a lemaradást, így tanulni se fogok tudni... Habár a régi tanárom szerint a zene is egy nyelv. Igaza van mert abba is lehet üzenetet átadni.
 Sóhajtottam, majd felkeltem és kimentem. A lányok egy hatalmas pizzát ültek körül amin szinte a világ összes ehető kajája rajta volt. Érdekesen nézett ki, de lehet hogy finom... Leültem a helyemre és elvettem egy szeletet.
 - Na milyen napod volt? - kérdezte Hazel.
 - Hát... Hosszú.
 - Hogy ment az első felmérés?
 - Sikerült szerintem. Rengeteg érdekes alakot láttam. Köztük Deborah.
 - Vélemény?
 - Eléggé kidobta a melleit. A hangja nem rossz.
 - Szokása. - mondta Cat miközben betolt egy szelet pizzát.
 - Castielt csak egyszer láttam. Mikor énekeltem a korlátnál figyelt, de utána el is tűnt.
 - Megint lógott. - mondta Rebecca.
 - Tényleg! - csillant fel a szeme Rebeccanak - Péntek este a parkban koleszos buli lesz. Ugye jöttök!?
 Mind rábólintottunk.
 Kaja után az órámra pillantottam. 17:45. Még segítettem a lányoknak elpakolni, majd gyors rendbe szedtem magam. A táskámba elraktam ami kellhet és elindultam. A Lépcsőnél már Amylee állt.
 - Végre itt vagy! - mondta.
 Ránéztem az órámra.
 - Egy perc múlva hat óra - mondtam mosolyogva.
 A lány elmosolyodott, majd elindultunk. Csendben haladtunk egymás mellett. Nem beszélgettünk. Igazából nem is volt miről...
 A pincéhez vezetett. Kinyitotta az ajtót és lement. Csendbe követtem. Idővel kezdett világosodni a sötét lépcső. Majd ahogy leértem kissé leesett az állam. Tele volt minden hangszerekkel, a szoba hangszigetelt és még sorolhatnám.
 Lent még voltak páran, fiúk - lányok egyaránt. Szinte senkit sem ismertem... Végül kiszúrtam Castielt az egyik hangfalnál. Épp egy fehér hajú sráccal és csajjal beszélgetett. Nem terveztem oda menni hozzá. Maradtam Amyleevel. Odamentünk az osztálytársainkhoz beszélgetni, ami nekem nem nagyon ment, így csak álltam és nézelődtem. Annyi minden volt lent, hogy az elképesztő. Sokáig elvoltam a gondolataimmal, de nem hagytak sokáig.
 - Hale!? Itt vagy? - nézett rám Amylee.
 - Ja, persze csak nézelődtem.
 - Szuper. Ma az éneket akarják fejleszteni, de kell néhány hangszeres. Itt persze annyi a gond, hogy nincs dobos. - mondta mindenkinek egyszerre - és tudtommal te jól tudsz dobon játszani. Elvállalod?
 - Öhmm... Izé... El.. - nyögtem ki.
 - Gyerekek megoldva!
 - Ok, de ki kezdi? - kérdezte Castiel.
 - A banda... Én, Rosa, Castiel, Hale és... Ennyi. Majd én leszek a basszeros.
 -Akkor... - kezdte a fehér lány, aki az említések szerint Rosa. - Hale a dobos, Castiel a gitár, Amylee a basszeros és scream... Király.
 Készülődni kezdtek. Levettem az ingem, felkötöttem a hajam és leültem a dobhoz. Mindent jó magasságra állítottam, majd körbenéztem.
 - Mutasd mit tudsz! - nézett rám Castiel.
 -Oké... - kezembe vettem az ütőket.
 Vettem egy mély levegőt. Utoljára megnéztem a dobot. Mákom volt. Dupla lábdob. Így menni fog.
 - Mond, hogy ismered a Bullet For My Valentine ~ Waking The Demon című számát!? - mosolyogtam.
 - Ismerem. - mondta, miközben felcsillant a szeme.
 - Akkor kezdheted.

------------------
Társoldal:
               www.rosecsjblogg.blogspot.hu/
Fb csoport:

6.resz Az első nyilvános énekem a suliba.


Reggel fél órával korábban keltem a szokásosnál, hogy kaját készítsek a többieknek. Én nem csatlakoztam hozzájuk. Bezárkóztam a szobámba és készültem a napra. Kaptunk egy feladatot. Ki kellett választanunk egy dalt amit eljátszunk.
 Őszintén semmi ötletem nem volt. Végül eldöntöttem, hogy rögtönözök. Felöltöztem. Szakadt harisnya, terep mintás rövidnadrág, egy fekete ujjatlan ami néhány helyen gyárilag szakadt volt, és egy acélbetétes bakancs. Eltettem a füzetem és a kedvenc tollam. Még Oroszországból szereztem. Gyönyörű átlátszó zselé van benne, a tinta a lyukakon átfolyt és még apró buborékok is voltak benne. Fáradtan átmentem a fürdőbe és kifestettem magam, majd a többiekhez csapódtam.
 - Reggelt. - köszöntem, majd összedobtam magamnak egy szendvicset.
 - Hova ez a nagy sietség? - kérdezte Cat.
 -Hétre megyek és ma össze leszünk vonva a hangszeresekkel.
 - Ahh - nevetett Hazel.- Akkor Castiel miatt.
 - Neeeem! - vittem fel óvatosan a hangokat - Ha gyorsan elkezdem a napot gyorsan vége is lesz.
 - Cat már egy ideje próbálkozik.- mondta Rebecca.
 - Reménytelen az egész - fogta a fejét Cat siránkozva.
 - Mindegy... Sietnem kell. - az órámra néztem -06:52
 - Elpakolok - nézett rám Cat.
 Ezzel kisiettem a konyhából. Felvettem a táskám és futottam ki. A terembe csengetés előtt egy perccel rontottam be. Lassan a helyemre vánszorogtam.
 Épphogy leraktam a seggem, bejött a tanár.
 - Gyerekek. Irány a próba terem - mutatott az ajtóra és el is indult.
 Mindenki utána sietett lehetetlen tempóban. Átvitt minket az iskola túlsó végébe egy hatalmas hangszigetelt terembe. Fele akkora volt mint a tornaterem, viszont tele volt hangszerekkel és külön mini stúdiókkal. A hangszeresek már a helyükön ültek és a kezdésre vártak. Leültünk mi is és figyeltük ahogy drága osztályfőnökünk a mikrofonhoz lép.
 - Szép reggelt gyerekek. Ma azért vagyunk együtt, hogy  megismerjük többi zenetársunk tehetségét. Csak annyi lesz a dolgotok, hogy a felettem lévő kijelzőt figyeljétek. Aki látja a nevét, az csendbe idejön és húz egy kártyát. Azon rajta lesz egy rajz és az alapján kell előadnotok egy dalt. A számot és a neveteket előtte ismertessétek. Remélem érthető.
 Egy hangos igennel válaszolt a fiatalok nagy része.
 Elkezdték a minikoncertet. Csendbe hallgattam és amelyik nagyon tetszett én is megtapsoltam. Végül én is megláttam a nevem. Sóhajtottam egyet, majd kimentem. Ahogy az előttem lévő végzett, engem felküldtek a színpadra.
 - A következő Kyone Hale kisasszony. Na ő vajon mit húz ki? - mosolygott a mikrofonba a pasi.
Semmit sem szólva húztam egy kártyát. Csak egy mikrofon volt rajta.
 - Oh. Megvan az első sima énekesünk. Na milyen számot választ?
 Éreztem, hogy mindenki engem néz. Sóhajtottam egyet, majd megfogtam a mikrofont.
 - Halestorm-tól legyen a Freak Like Me.
 A szám lassan elkezdődött. Egy kis időre lecsuktam a szemem és koncentráltam. Majd a szövegtől kezdve mindent beleadtam.
 Újra felszabadultnak éreztem magam. Élveztem, hogy mindenki engem néz és nem küld el. Tetszett nekik a hangom. Az embereket figyelgettem. Castielt is kiszúrtam. Micsoda véletlen. Láttam az arcán egy pici mosolyt. Muszáj volt nekem is mosolyognom. Nem bírtam ki. Beleadtam mindent, de mégis csak hagytam, hogy a hangok maguktól csússzanak.De nem tarthatott örökké. A dalnak vége lett.

------------------
Társoldal:
               www.rosecsjblogg.blogspot.hu/
Fb csoport: