Nem is kellett többször mondani. Neki állt. Bevallom nem volt kispályás a csávó. Majd jött a basszer és a dob is. Amylee elkezdte screamelni a szöveget. Már egy álom volt az egész. A számba eleve rengeteg szerepet tölt be a dob és a szólógitár. De Amylee a hangjával tetőzte a pontot. Rosa hangja is jó volt. Igaz nem fiú, de a hangja isteni. Nagyon jól összedolgoztunk. Őszintén a végére leizzadtam. Élveztem. Nem énekeltem, de minden feszültség eltűnt belőlem. Csodás. Isteni. Nem tudtam máshogy leírni azt az összjátékot. Habár közbe ütőt cseréltem. :S
Ahogy vége lett a számnak fellélegeztem. A mögöttem lévő táskámhoz nyúltam és elővettem a vizem. Ittam belőle egy keveset, majd az ingembe megtöröltem az arcom.
- Azt a kurva. - sóhajtottam fel - De rég doboltam.
- Durván tolod! - szólalt fel Castiel - Le a kalappal!
- Csúcs vagy! - mondta Rosa és Amylee egyszerre, majd erre felnevettek.
Én csak mosolyogtam egy jót. A továbbiakban is engem akartak dobosnak. Igaz, én a voltam az egyetlen aki tudott rajta játszani. Nem bántam. Folyamatosan cserélődtek az énekesek és a gitárosok. Hét óra környékén sikerült tartanom egy hosszú szünetet. A dob mögötti falhoz telepedtem és a vizem iszogattam. Figyeltem ahogy a többiek beszélgetnek és vihorásznak. Furcsa volt ilyen kis idő alatt ennyi baráttal. Eleinte bántam, hogy ide küldtek, de a véleményem gyorsan változott.
- Na mi a helyzet? - ült le mellém Rosa.
- Kicsit elfáradtam.
- Jobban alszol! - mosolygott.
- Persze! Jó lenne. De nem baj. Holnap úgyis délután lesznek csak óráim.
- A kis mázlista.
- Az. Ha már egyszer nem kell bejárnom felesleges közismeretire.
- Hogy úsztad meg?
- Kérvényezte nevelőm. Ha már a beleegyezésem nélkül küldött ide, ennyit azért megérdemlek.
- Van érettségid, gondolom azért.
- Jah... Az már két éve megvan.
- Én idén fogok.
- Mert? - néztem rá furcsán.
- Hát... Eddig nem nagyon volt kedvem hozzá. De mostmár kötelező. Alap iskolai szabály, hogy 14. osztályig mindenkinek kell egy érettségi.
- Gondolom az ének szakba vagy.
- Aham. Ide vettek fel.
Ennyivel hirtelen le is zártam a beszélgetést mikor a lépcsőn feltűnt Deborah. Na ne... Ez meg minek van itt? Nem volt szimpi a csaj. Igazából érthető... Mi ketten, mint víz és tűz. Igen én vagyok a tűz... Na mindegy. Mindenkit körbe ölelgetett. Még Castielt is, aki - ahogy elnéztem - nem nagyon akarta. Minket nem vett észre. Rosa fájdalmasan felsóhajtott. Szóval ő sem bírja.
A szünet végeztével mindenki megint készen állt. Beültem a helyemre és vártam a zene választ. Mindenki Deborahval volt elfoglalva, így most ő lett az énekes. Totálisan felfegyverkezve állt elém, készen állva a gyilkolásra.
"Vajon ez mit akar?" Futott át az agyamon.
- Hale. Ha jól tudom, te nagyon tisztában vagy a Halestorm banda dalaival. - elém hajolt.
- Igen, és? - vontam fel a szemöldököm.
- Akkor I Miss the Misery című számot kérném, de a segítségeddel.
- Vagyis?
- Az erősebb hangoknál kérlek te is énekelj. Refrén meg ilyenek.
- Ha azt akarod...
Ezzel otthagyott. Castiel engem nézett. Biztos érezte, hogy mekkora volt köztünk a feszültség. Sóhajtottam, majd a szám kezdetét vette... Az első "Ohoooohoh" szöveget már nekem kellett elvinnem és majdnem az egészet. A csaj hangja túl tiszta volt a Rock szakmához. Idegesített a jelenléte. Szívem szerint szét vertem volna rajta egy gitárt, de nem kellene a feszkó...
A szám végeztével Deborah odajött hozzám és hátba veregetett.
- Ügyes! - mondta gúnyosan.
Ahogy otthagyott az egyik ütőt eltörtem. Hogy én ezt a szajhát mennyire utálom... Pedig még nem tett ellenem semmit...
www.rosecsjblogg.blogspot.hu/
------------------
Társoldal:www.rosecsjblogg.blogspot.hu/
Fb csoport: