A hétfőm nagyon nehezen kezdődött. Nem nagyon akartam kitenni a lábam szarrá vert arccal. Csak az a kis sebtapasz tetszett amit Hazel az orromra rakott. Rajzolt rá nekem egy aranyos szívet is és próbált vigasztalni. Végül elindultam. Rosával futottam össze az alsó szinten. Nagyon elszörnyedt, de nem mondott különösebben semmit. Arról beszélt, hogy szeretne a tavaszi bálon szerepelni. Állítólag szervezni szoktak egy bált a szülőknek és ott a diákok pincérkednek, színdarabot adnak elő és koncerteznek a klasszicisták. Nagyon szerette volna, ha én is jelentkezem valamire. Mondjuk ideje lenne végre kezdeni magammal valamit. De mit is? Bunkó vagyok, nem járok be órákra és verekedek néha. Nem vészes szerintem. Mondjuk így átgondolva az egészet, katasztrófa. Csak Castiel miatt követtem el ennyi hibát... Oh, hogy a jó édes...
A folyosón mindenki engem nézett. Ennyire csúnya nem lehetek hé! Ez csak egy két monokli és egy megrepedt orr. Túl lehet élni. Amber is megjelent a színen, ahogy észrevette a hatalmas csendet. Rám nézett, majd elnevette magát.
- Ohh, istenem! Veled meg mi lett? Castiel megharagudott rád és megvert?
- Rohadt szajha - motyogtam, majd el akartam indulni felé, de Rosa visszahúzott.
- Nem éri meg - mondta, majd behúzott a terembe - Hagyd rá a hülyeségeit és gondold át mit szeretnél csinálni.
- Nem tudom. Nekem ez nem nagyon megy. Csak zenélni tudok.
- Biztos találsz magadnak valamit - mosolyodott el.
Megszólalt a hangosbemondó. Az igazgató mindenkit kéret a tornaterembe, de azonnal! Egy picit nyöszörögtem Rosának, hogy nem akarok menni, de nem akart leszállni rólam. A kezemet rángatta és dúdolászva ment a tömeggel.
Ahogy mindenki helyet foglalt, a Diri máris nekikezdett.
- Mint tudják, egy hónap múlva újra megrendezésre kerül a tavaszi bál. A mai nap folyamán szeretnénk arra kérni mindenkit, hogy jelentkezzen minimum egy feladatra. Idén is kellenek pincérek, pultosok, néhány ember aki beengedi a vendégeket, zenészek és ezen belül is csak a kalsszicistákra gondolok. Komoly zenei előadás lesz, szóval ne jelentkezzenek olyanok akik durvább zenei stílust követnek! A színdarabba idén maguk is beleszólhatnak. Szeretnénk, ha ezt maguk hoznák össze! Éljék ki kreativitásukat és mutassák meg mit tudnak a családtagjaiknak! Bármi gondjuk van, azt jelezzék és segítünk! Valakinek valami kérdése?
- Mi lesz a színdarab? - jött a kérdés valakitől.
- Piroska és a farkas, Rómeó és Júlia, vagy egy készülőben lévő mű, az irodalom szakosoktól. A mai nap minden ki lesz téve a faliújságra. Most pedig menjenek órára...
Az nép azonnal oszolni kezdett. Hátra maradtam. Rosa eltűnt valamerre. Ahogy elfogyogattak az emberek, én is elindultam. Lesétáltam a kilátó lépcsőjén, majd megpillantottam Castielt. Szerencsére nem látott meg. Az igazgatóval beszélt. Vissza mentem egy sort, majd a falhoz osontam és biztos takarásban hallgatózni kezdtem.
- Ma már szeretnél beköltözni? - kérdezte a Diri.
- Igen, de most már magamtól jönnék.
- A szülei mit szóltak ehhez?
- Nem tudják. Felnőtt ember vagyok, plusz egy egyetem. Felvesznek vagy sem, és ott nem fogok maradni. Tudja, már elegem van mindenből.
- Nyugodj meg. A szobád ugyan ott van mint eddig. Pakolj le és pihenj egyet, mert sápadt vagy. Beszélek majd a szüleiddel.
Már csak a távolodó lépteket hallottam. A terem kiürült. Egy kis ideig még ott ültem és próbáltam feldolgozni a hallottakat. Castiel visszajött. Szuper... Mi lehet ennél még rosszabb?
Visszamentem a terembe és leültem a helyemre. Amber tovább piszkálódott. A falra másztam tőle, de komolyan. Amylee leült mellém, majd megböködte az arcom.
- Ez fáj? - nézett rám nagy szemekkel.
- Igen, fáj...
- Kivel verekedtél megint?
- Nem verekedtem. Megtámadtak - sóhajtottam fel - Viktor spanja ki akadt rám...
- Ejjha. Az is ilyen alvilági alak?
- Ő a vezető.
- Túl kalandos az életed eh!
Igaz. Vissza kéne vennem az iramból. Szőrnyű...
Rosa még üzenetekben is nyaggatott. Valamit találnom kell magamnak. Nem akartam zenélni, sem pincérkedni. Végül jelentkeztem a színdarabba. Mikor leadtam a jelentkezésem és jötten ki a dökös terem ajtaján, belebotlottam Castielbe. Egy pillanatig csak néztük egymást, majd amilyen gyorsan csak lehetetz, ott is hagytam.
- Dolgozat - mondta a tanár befele jövet a terembe.
Csak néztem rá és nem értettem, hogy miből. Jó ideig nem voltam az óráin, mert rettentő idegesítő alaknak tartottam. Lerakta elém a lapot. Egy egész kottarendszer vigyorgott rám és azt kérdezte, hogy ki a szerző. Biztos valaki régi nagy ember. Alig dolgozott az agyam és lehetetlennek tartottam kitalálni. Csak néztem a többieket, akik már azonnal írták be a neveket. Nemááár. Ez totális kibaszás. Utálom a zenetőrit. Amyleet nézegettem, hátha észrevesz és segít, de belemerült a lapba. Végül lehajtottam a fejem és csak zenét hallgattam. Néha firkálgattam a lapra és körbetekintettem. Az óra végén mindenki elégedetten dőlt hátra a székében csak én nem. A tanár vigyorogva vette el tőlem a lapot és ment ki a teremből.
Rá kellett gyújtanom. Az idegeim megfeszültem és nikotin után sírt a testem. El is indultam, de Amber megállt az ajtó küszöbén és vigyorgott.
- Mit akarsz? - motyogtam, majd ásítottam egyet.
- Miattad Castiel teljesen elvesztette a fejét és nem szól hozzám. Elvetted a pasim és tönkre tetted.
- És most mit akarsz tenni?
- Idegesítesz.
- Jólvan. Akkor most menj és nyaldosd a sebeid - mondtam nevetve, majd adtam neki egy pofont. Kissé megszédült és lépett hátra párat a folyosó fele.
- Nem csodálom, hogy valaki ennyire rendbe rakott - mondta.
- Nem tudsz te semmit - sóhajtottam fel - és ne is akarj. Te ennyi után már felkötötted volna magad!
Vissza fogtam magam. Szívem szerint addig ütöttem volna az arcát, míg el nem torzul egy életre. Számat harapdálva hagytam el az épületet a cuccaimmal együtt. Már nem akartam vissza menni. Leültem a kapuba és elszívtam egy cigit. Andy még dolgozott, szóval nem tudtam vele találkozni. Este meg edzeni megyek. Kell valami feszültség levezetés. Mióta a lányokkal javult a kapcsolatom, többször szerveznek be egy közös programba, csak elég gyakran mondom azt, hogy nem tudok menni.
Úgy éreztem mintha figyelnének. Akár hová mentem éreztem valaki tekintetét rajtam. Kicsit zavart voltam miatta és minden pisszenésre odafigyeltem. A többiek is észrevették a viselkedésemen, hogy valami nem oké. Egyre többen jöttek oda hozzám.
- Hé, minden rendben? - kérdezte Lysander.
Kissé meglepődtem. Mit keres ez itt? Vagy egy hónapja nem szólt hozzám és folyamatosan elkerült. Biztos Castiel miatt.
- Persze - vágtam rá azonnal.
- Aggódnak érted páran. Teljesen megváltoztál egy hét alatt.
- Tényleg minden rendben - mondtam, majd felkeltem a padból és besétáltam a mosdóba. Szerencsére üres volt. Letettem a táskám, majd áttúrtam. Egy dobozkát vettem elő a legaljáról. Nyugtatót tartottam benne. Hát igen... Most már ez is segít. Egy erősebb fajta volt. Hamar belapultam tőle és mentem a dolgomra. Senki sem vette észre eddig, hogy gyógyszereket szedek szerencsére. Hazel megint elvenné én meg összeesnék az idegbajban.
A lakás üres volt mikor haza értem. Lehuppantam az ágyamra, majd pillanatok alatt elaludtam. Nagyon kipihentem magam abban a pár órában, de akkor sem vitt rá a jó isten, hogy csináljak valamit. Folyamatosan tartottam a kapcsolatot Andyvel. Sose aggódott még értem ennyire senki és jól esett, hogy gondol rám. Nem találkoztunk minden nap, csak ha mentem dolgozni. Mindig megjelent előttem és udvariasan betessékelt a kocsiba.
Később be kellett mennem pár órára. Rosszul lett és be kellett mennie kórházba egy kisebb vizsgálatra, majd megtudta, hogy terhes. Nem örült neki szerintem. Legalább is sem volt boldog hangja a telefonba. Andyt nem akartam zaklatni, így egyedül vágtam neki a további napomnak. Ah, majd bent írok neki, de semmi se jön össze... A telefonom otthon hagytam. Semmi gond, majd bent a laptop. Szerencsére az még működött és internet is volt, de Andy nem volt elérhető. Hagytam neki üzenetet és nekiálltam dolgozni.
Ilyenkor az ember annyi mindenen tud gondolkozni. Mikor csak unatkozik és szenved a munka miatt meg ilyenek. Daniel szavai motoszkáltak a fejembe. Minden áron el akar adni. Nem lehetek gyenge, de jobban járok, ha elfutok végre. Viktornál is inkább harcoltam minthogy hagytam volna, hogy sodorjon az ár. Ha akkor megteszik azt amit akarnak, akkor nem tartanék itt. De nem adtam fel, ami azért jó. Élni akartam és nem úgy járni mint a többi lány. Nem tudom mi a helyes már, de mindenhogy fájni fog. Viktort is meg kellene látogatnom. Vajon vele is mi lehet? A múltkori összeomlása óta aggódom. Lehet, hogy elzárták azóta egy gumiszobába. Meg kellett látogatnom. Nem bírtam csak ülni és várni. Azonnal szedtem a cuccom és bezártam a boltot. Abbynek még hagytam egy üzenetet, majd buszra szálltam és kattogtam. A rendőrök már nyolcadjára vizsgáltak át, mikor megláttam, hogy Daniel jön kifele. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. A szívem fel akart robbanni. Bent Viktor már várt rám. Karikásak voltak a szemei és volt még néhány monoklija.
- Szia - köszönt előre.
- Hogy vagy? - ültem le lassan a székre.
- Szarul. Daniel nekem is elmondta kissé máshogy megfogalmazva, hogy a legvadabbat veszik a legtöbbért.
Na ezen egy picit elgondolkodtam. Oh, hogy rólam van szó? Lehet, hogy keres velem egy keveset...
- Hát...
- Nem teheti ezt veled! Szörnyen néz ki az arcod!
- És ennek még lesz folytatása is... Kicsit tartok tőle - motyogtam miközben a csuklóm szorongattam. - De ne aggódj. Előbb utóbb minden rendbe fog jönni.
- Meg kell szöknöm! Meg akarlak védeni! Ő egy őrült!
- Figyelj... Melletted se érezném magam biztonságban.
- Megértem.
- Megígérném, hogy minden rendben lesz...
- De nem lesz.
Ezzel a mondattal Viktor felkelt és a rendőrhöz sétált halál nyugodtan. Nem tudtam vele rendesen beszélgetni. Tudni akartam mi van vele és hogy javult e a kapcsolata a cellatársával. Ezért aggódtam érte? Kissé szomorúan hagytam az épületet. Daniel a kapu mellett álldogált és cigizett. Próbáltam úgy elmenni mellette, hogy ne vegyen észre, vagy azt higgye, hogy nem látom, de megragadta a kezem és magához húzott.
- Nem hittem volna, hogy ezek után te még bele mersz nézni a szemébe.
- Nem hittem volna, hogy te még azt hiszed, hogy a társad.
Pár másodpercig egymás szemeit fürkésztük, majd elengedett és elindult az ellenkező irányba. Értetlenül néztem a fiú után próbáltam összerakni az eddig történteket. Nem értem. Esküszöm, hogy előbb találom ki a lottó nyerőszámait. Már sötétedett mikor visszaindultam a suliba. Nagyon undorodtam az olyasfajta utazástól amihez nem járt zene.
Ahogy beestem a lakásba, Andy látványa fogadott. Kissé elpirulva néztem rá... Elfelejtettem neki írni, hogy Viktorhoz mentem. De ahogy elnéztem, elbeszélgetett a lányokkal. Kissé megkönnyebbülve nézett rám, majd felkelt és megölelt.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Igen, de te mit keresel itt?
- Riportot készítek a diákokkal - vigyorgott - Persze ezt is kéne csinálnom... Olvastam, amit írtál és kicsit aggódni kezdtem. Az igazgatónő pedig elsőnek már téged ajánlott be, hisz annyi érdekeset tudsz mondani erről a csodás helyről.
- Csak én éreztem a szarkazmust? - nézett rám vigyorogva Cat.
- Megint kezdi - sóhajtott Hazel.
- Már két fiút kifaggattam gyorsba erről a helyről és még kellene néhány lány is - mondta Andy.
Mind a hárman elrejtették az arcukat és nyomasztó hangulatot teremtettek. Ennyire nem lehet félni egy egyszerű beszélgetéstől. Nagy nehezen rávettem a lányokat, hogy beszéljenek, és szinte fél óra alatt végeztünk. A maradék egy órába beszélgettünk. Andy megismerhette narancsot - emlékeztek még a kutyusomra? Nagy örült az új embernek és Andy is nagy állatbarát szerencsére. Hazellel nagyon elbeszélgettek az élet nagy dolgairól miközbe én a telefonom nyomkodtam és épp Abby babasztoriját próbáltam biztosra venni a válaszaiból. Ha valaki terhes akkor hogy nem veszi észre? Szerintem totál lehetetlen, mondjuk én erről semmit sem tudok.
- Hale! - kiáltott Hazel - Mi van veled?
- Oh, semmi - vigyorogtam szokásosan, majd felkeltem és kimentem az erkélyre egy cigire. Megint nyomasztott az egész ügy és tehetetlen voltam. Nem akartam őket már ezzel fárasztani, mikor a múltheti Deborahs ügy is kikészítette őket. Rebecca azóta még jobban kerül és csak akkor szól hozzám ha muszáj. Hazel már kommunikál velem végre és próbálkozunk rendesen kibékülni és úgy viselkedni mint rég, de valami nagyon meggától. Cat meg... Ő még mindig egy istennek tart.
Ahogy kezdtem megunni, hogy a lányok körbe legyeskedik, behúztam Andyt a szobába és bezártam az ajtót.
- Ma voltam Viktornál. A rendőrségen volt Daniel is.
- Történt valami?
- Semmi különösebb, csak a csuklóm szorította meg.
- Kicsit aggódtam, mert eléd akartam menni, de mire odamentem, már zárva volt az ajtó. De semmi gond - mosolygott - A lényeg, hogy semmi bajod.
- Meg ha már itt vagy akkor megmutatom, hogy mit szereztem Deborahtól.
Elővettem azt a kis pisztolyt és a kezébe adtam. Egy darabig nézegette, majd kivett egy töltényt és az ingem zsebébe rakta.
- Vigyázz magadra - mondta, majd nyomott egy puszit az arcomra és kiment.
A pisztoly az ágyamon hevert. Leültem mellé, majd gondolkodni kezdtem. Andy furcsán viselkedett. Daniel lehet, hogy megfenyegette... Hátra dőltem az ágyon, és a pisztolyt szorongattam. Fáradt voltam már ehhez. Másnapra ki kell vennem ey nap szabit, mert már alig állok a lábamon.
Délelött kipihenten kelltem ki az ágyból. Senki sem volt otthon. Még Narancs se. Fura volt, de örültem a csendnek. Kicsoszogtam a konyhába, majd csináltam magamnak egy kávét és leültem a telefonomat nyomkodni. Andy hagyott egy üzenettet. Ha végzek, menjek át. Nem vártam ezzel sokáig. Lezuhanyoztam, felkentem a sminkem, és felöltöztem. Már nagyon tavaszodott. Kivételesen egy fekete szoknyát vettem fel, egy szürke trikót és egy dzsekit dobtam a vállamra.Az ingemben lévő töltényt a melltartómba helyeztem. A táskámba raktam el még egy nadrágot, ha netán fáznék és a pisztolyt elrejtettem a a szoknyám alatt. Bezártam az ajtót, majd leléptem. Írtam Andynek, hogy úton vagyok. Mint mindig, most is zenét hallgattam és ahogy leszálltam a buszról siettem Andyhez. Beírtam a kódot, majd beléptem az épületbe. Daniel sehol. Reménykedtem, hogy nem is fog megjelenni...
Kinyílt a lift ajtó Andy lakásán én pedig azonnal kiléptem rajta. A szemeim nagyra nyíltak. Vagy tíz férfi állt a szobában Daniel és Andy társaságában. Az ajtó mellett álló férfi megragadta a karom és magához rántott, majd a másik kezem is megragadta.
- Milyen csinos vagy ma - vigyorgott Daniel - Kár, hogy el kell adnom téged. El kezdtelek reklámozni és van pár érdeklődő. A napokban szeretnélek bemutatni néhány embernek.
Nagyon boldog volt, de én nem. Andy szemeit kerestem, de lehajtott fejjel ült az ágy szélén. Aggódni kezdtem. A férfi, aki a kezeim szorította térdre kényszerített és elvette a táskám, majd odadobta az egyik társának, az kiborította és áttúrta.
- Ebbe nincs semmi érdekes - mondta.
- Apropó - kezdte Daniel - Mért nem köszöntél Andynek? - odajött hozzám, majd az arcomat a sajátja felé fordította - Vagy csak nem megijedtél? Azt hiszed, hogy Andy átbaszott?
Igaz. Megfordult a fejemben, hogy Andy egész idáig csak etetett. Tudni akartam, hogy most mi ez az egész. Andy a továbbiakban sem nézett rám, csak felkelt és a lifthez sétált, megnyomta a hívógombot.
- Örülök, hogy ennyire együttműködő vagy ma - vigyorgott Daniel, majd hátbaveregette Andyt - És a barátnőd miatt ne aggódj. Vigyázok rá!
Andy hirtelen bevert neki egyet, majd a következő pillanatban az összes fegyver az ő fejét célozta. Daniel lassan kihúzta magát, majd ő is elő vett egy pisztolyt és azt az én fejemnek szegezte.
- Én a helyedben vigyáznék! - vigyorgott Daniel - Bármit teszel, azt ő fogja elszenvedni.
A következő pillanatban a lift ajtó kinyílt. A fegyvereket eltették, és velem együtt elindultak a liftbe Andy kivételével. Az utolsó pillanatban Andy könnyeit láttam ahogy végig folynam az arcán. Nekem is megtelt a szemem könnyekkel.
Beültettek egy kisbuszba és azonnal megkötözték a kezeim. A függönyöket behúzták, majd indulás előtt mint elszívtak egy cigit. Daniel nem hagyta el a kocsit amíg bent ültem. Mogorván nézett rám végig. Nem tudtam, hogy hová megyünk és kellemetlenül éreztem magam. A pisztoly még mindig ott volt lábamon, de nem mertem előrántani. Sokan vannak. Úgy fél óra múlva megálltunk egy régi épület előtt. Senki sem járt az utcán. Bevezettek, majd felvezettek a lépcsőn és páran lecsatlakoztak. Daniel és egy másik férfi vezetett be az egyik szobába. Három ágy volt bent és két lány teljesen kiütve. Függönyök voltak felszerelve az ágyak közé. A férfi az ágyra lökött és azonnal odakötözte a kezeim, majd elhúzta a függönyt és orvosi precizítással szúrt a bal karomba egy branül tűt. Beadott valami áttetsző löttyöt, majd otthagyott Daniellel.
- Annyira vártam már, hogy így lássalak! - mondta boldogan, majd közelebb jött és elvette a pisztolyt - Ez meg gondolom az ajándékod! Ez kedves tőled.
A további mondatait már nem nagyon értettem, mert elaludtam.
A követlező pillanatban egy idegen férfi állt mellettem pap ruhában. Először nem akartam elhinni, majd tudatosult bennem, hogy ez nem volt álom.
- Gyónni akar? - pillantotam rá fáradtan.
A férfi csak mosolygott, majd ott hagyott. Fel akartam kelni, de minden végtagomat lekötötték. Zsibbadt a testem. Daniel megjelent előttem, majd leszedte a lábaimról és a kezeimről a kötést, majd a nyakamra tett egy szíjjat, arra pedig erősített egy hosszú láncot.
- Bemutatlak néhány embernek - mondta, majd felállított és vezetni kezdett. Szarul éreztem magam. Még nem ment ki belőlem az altató hatása. Azt se tudtam mennyi az idő, vagy hol vagyok. Kicsit sántítottam is a zsibbadástól. Daniel folyamatosan a nála lévő pisztolyt szorította. Egy hatalmas terembe kísért. Egy lámpa égett csak és még volt bent néhány ember.
- Bemutatom nektek az új szerzeményem. Uraim, ő itt Viktor húga, Hale. - a lámpa alá lökött.
Térdre estem, majd nehezen a bokámra ültem és körbe tekintettem. Mindenhol negyven feletti férfiak vigyorogtak rám. Cigiztek, szivaroztak, ittak. Kissé megijedtem.
- Szűz még? - kérdezte az egyik.
- Hülye vagy? Viktor is megdugta - mondta a másik.
- Hányan jönnek el a licitre? - kérdezte a harmadik.
- Eddig tízenketten - mondta Daniel - A hölggyel kapcsolatban pedig. Húsz éves, vad természetű, de ha akarod könnyen elsírja magát. Nehéz vele bánni és rendszeresen füvezik, iszik. Viktor vette el a szűzességét. Egyetemre járt és zenész. Szeretni való kisállat.
- Nem hazudtál, tényleg ez a legjobb eddig. Biztos, hogy ára is lesz.
- Ezt majd egy hét múlva - mondta, majd elengedte a láncom és ott hagyott.
Ott maradtam egyedül, majd valaki megfogta a láncom és felsegített. Az egyik vevő volt az. Nagy darab volt és már őszült. Vigyorogva szívta a szivarját, majd feltérképezett és rávágott a fenekemre.
- Micsoda bige vagy! Megveszlek, helyre teszlek, majd szerzed nekem a pénzt! Mit szólsz?
- Hagyjon! - szólaltam fel hirtelen, majd a férfi magához rántott és megtépte a hajam. Újra csak a földön voltam. A férfi belémrúgott egyet, majd elkezdte kigombolni a nadrágját. Felsikítottam, majd, hátra kezdtem csúszni, de a láncom megragadta és magához vonszolt.
- Az árut mindig ki lehetett próbálni - mondta büszkén, majd felállított.
Tökönrúgtam, majd az ajtó felé futottam és a láncomat szorongattam. Szinte kitéptem a helyéről az ajtót. Nem tudtam hol vagyok. Csak szobák voltak mindenhol. A folyosó végén volt egy ajtó és ott egy lépcső. Hátha sikerül..
Daniel állított meg. Pont szembe jött és belefutottam. Azonnal levágta, hogy mi történt és adott egy pofont.
- Hogy mered ott hagyni a vevőt? - nézett rám hűvösen.
- Sajnálom, megijedtem - motyogtam.
- Ez nem ment meg a következményektől. De választhatsz. Vissza mész és megteszed amire kér, vagy a következő alany leszel.
- Inkább a drogok, csak ne kelljen visszamennem! Kérlek! - könyörögtem neki.
- Rendben. Akkor most vissza viszlek a szobába és kapsz egy keveset előpróbára.
Nem is vonszolt magával hisz magamtól mentem. Sokkal jobban éreztem magam mint akkoriban, de tudtam, hogy itt tuti, hogy meghalok. Nem akartam, hogy megerőszakoljanak. Inkább adjanak be egy csomó drogot. Így is lett. A láncomat az ágyhoz erősítette és azonnal egy másik világba küldött.
