Hosszú volt ez a nyaralás. Lényegében megérte, de az idegzetemnek nem tett jót. Anyámra pipa voltam. Folyamatosan egymásnak estünk és sose tágítottunk. Az emlékezetembe vésődtek a szavai.
- Soha többé ne nevezz anyának.
Azonnal összepakoltam és Castiellel együtt elhagytam a helyet. Nem tudtam megszólalni aznap.
Szinte órdítva rúgtam be a lakás ajtaját. A lányok sorba előmásztak a szobályukból és értetlenül néztek rám. A cuccaim bedobtam a szobámba és leültem a konyhába.
- Mi ez a nagy idegbaj szívem? - mászott a nyakamba Rebecca.
- Minden. Értitek? Minden! Anyám letagad, Castiel szinte leszar és még apám is keres.
- Én elvesztettem a fonalat - mondta Cat.
- Nyugodj le szépen és mond el, hogy mi történt - mondta Hazel.
Vettem egy nagy levegőt és lassan belekezdtem a sztoriba.
- Anyámmal veszekedtem néhány napot és most kitagadott. Castiellel lefeküdtem.
Na ez volt az a pillanat, mikor mindenki ledöbbent. Az egész sztorit elmeséltem nekik. Fura érzés fogott el. Hogy is mondjam... Hányinger. Fujj. Magam is ledöbbentem mindenen. Hogy lehettem ekkora balfasz? Csak erre játszott. Megfektetni akart és kész. Én hülye meg beleszerettem és engedtem a csábításának. Valaki adjon egy kést, hogy elvágjam a nyakam. Szánalmas vagyok... Apám sztoriját meg hagytam is. Őket Castiel érdekelte. Egyetértettek velem. Hülye voltam.
- Na most hagyjuk az ilyen témát - szólalt fel Hazel.- Senki sem hisztizhet. Szombat van, buli idő. Fura ezt tőlem hallani, de ez a lányok napja lesz. Nőnapot tart a suli. Csak lányok és alkohol.
- Ez a kedvenc napja - súgta nekem Cat - és ha valaki el méri szúrni neki, azt azonnal kibelezi.
- Próbálok nem lábalatt lenni - mosolyogtam.
Muszáj volt velük mennem. Egy kisebb buli sose árt. Velük meg érdemes elmenni. Elhajtottak zuhanyozni és átöltözni. Visszatért az életérzés. Igaz, nem a legjobb, de a jó kedvem előkerült. Hamar rendbe szedtem magam és indultunk is.
Hát az iskola tele volt lánnyal. Csak kemény száz fővel vagyunk többen mint a fiúk. A bejáratnál felírták a nevünk és az osztályunk, kaptunk egy karszallagot, ami az osztályunk jelképezte. Az enyém türkiz kék volt és volt a közepén egy sárga vonal. Röhejesek voltak a karszallagok. Hazel rózsszínt kapott, barna szivecskékkel. Nagyon örült neki.
A tornaterem fantasztikusan nézett ki (nehogy elhidd). Idén a tanárok nyerték meg a díszítést állítólag. Hát a tornaterem hasonlított egy diszkóra. Az amatőr, most nyitunk, csak mert erre van pénz címmel. Igen, ugyan olyan értelmetlen, mint az előző mondatom. De ingyen pia és karaoke van. Verseny. Hát muszáj volt felírni a nevem. Megmutatom, hogy én leszek a király! Aminek nagy az esélye. A zenét csak akkor kell megmondani, mikor rám kerül a sor. Volt időm gondolkodni. Rebecca a nyakamon maradt az estére. Lenyúltunk egy adag piát és nézegettük az embereket. Pletykáztunk mint a jóasszonyok és ittunk mint az alkoholisták.
Mikor kellően becsiccsentettünk, csendben üldögélve néztük a sok barmot, ahogy táncolni próbáltak. Kezdtem elfelejteni mindent, ami pár napja történt velem. A borünk elfogyott és a kedvünk is elment.
- Mi legyen? - néztem rá.
- Kell még bor, meg valami ami felráz és ilyenek. De messze van minden - motyogta.
- Semmi hiszti. Most valaki el fog mászni odáig...
Mosolyogva egymásra néztünk, majd kő-papír-olló játékba kezdtünk. Sosem győztek ellenem, így hát most se. Boldogan haldokoltam tovább, míg Rebecca elcsoszogott a pultig és vissza nem tért egy üveg wiskeyvel.
- Osztályfőnököd küldte.
Hirtelen a pulthoz pillantottam, majd megláttam a csávó elégedett fejét.
- Nem hiszem, hogy meg kéne inni. Nem bízok abban az emberben..
- Bontatlannak néz ki - motyogta, miközben jobban megvizsgálta az üveget.
- Akkor halálig -nevettem fel.
Az első pohár után teljesen bekábultam. Percekig csak néztem ki a fejemből, majd rám tört a nevetés. Rebecca se nézett ki máshogy. Szerencsétlenem azt se tudta már, hogy hol van. Hazel lassan megtalált minket.
- Hogy néztek ki? - nevetett fel.
- Csak ahogy kell - mosolyogtam rá.
- Éhes vagyok - motyogta Rebecca -. Kérek enni!
- Nem érdemled meg - sóhajtott Hazel, majd lelépett.
Mindeketten fetrengtünk tovább. Egy idő után hányingerem lett. Nem bírtam tovább ottmaradni, így kimásztam a legközelebbi ajtón. Sötét volt és hűvös. Leültem a lépcsőre és rágyújtottam. Bent ordított a zene és a sok részeg lány. Nem is értettem minek tartanak nekünk ilyeneket. Elhagyhatjuk az iskola területét, hétvégén hosszabb időre is. Ahelyett, hogy hagytak volna egy szabad estét mindenkinek, rendeztek egy ilyet. Érdekes...
Nem bírtam tovább maradni. Baszta a fülem a nyamvadt zenéjük. Szedülögve száguldoztam a parkon keresztül. Nagyon az ágyamba akartam feküdni. Hosszú napom volt így is...
Ahogy kinyitottam az ajtót, belém jött valaki. Kellemes meglepetés mit ne mondjak. Deborah.
- Vigyázni nem tudsz? - ordított rám.
- Nyugi már - nevettem fel - csak tudod, aki nincs a szemmagasságomba azt nem látom.
Kicsit felhúztam. Vicsorított mint egy kölyök kutya. Olyan vicces volt, hát de na... Nagyon ideges volt én pedig részeg és leszartam mi baja van. Egyszerűen kikerültem és hagytam a picsába.
Hétfő reggel korán keltem. A szemeim még ki se nyíltak, de már papolni kellett a tanárnak a tanultakról. Összekötöttem a hajam, felöltöztem és még a nagy sminkelés elött felraktam egy kávét. Sose esett még olyan jól semmi más. Már majdnem kiléptem az ajtón, de Hazel visszahúzott.
- Várj egy picit! - szólt rám fáradtan - Az igazgató keres. Mit műveltél megint?
- Én? Szombat éjjel óta ki se tettem a lábam a lakásból.
- Istenem te... Menj be hozzá kilencre.
Bólintottam, majd elindultam kifele. Na de tényleg. Megint mit csináltam? Épphogy csak visszajöttem, már rám akarnak kenni valamit. De már megint mit? Fetrengtem kilencig és csak agyaltam, hogy mi van. Amylee betelepedett mellém és a kajám fosztogatta mint egy gyerek. Valami vele sem volt rendben. Nyomott volt es nem beszélt olyan sokat mint eddig. Arról ne is beszéljünk, hogy vörösre festette a haját. Nagyon hasonlítottunk, csak neki rövidebb volt úgy húsz centivel. Nem mertem megkérdezni mi a baja, de akkor se mondta volna el ha fizetek érte.
Kilenckor az ajtó előtt álltam és vártam a varázsszót, hogy bemehessek. Egy darabig ott álldogáltam míg nem jött válasz. Benyitottam.
'Vissza akarok fordulni. Nem kéne itt lennem. De megint mi történt? Megint miért én?' Csak úgy kavarogtak a gondolataim. Nem értettem semmit. Három rendőr, az igazgató, az osztályfőnök - aki már igazgatóhelyettes - Alexy, Armin, Viola és Amber.
- Na most, hogy Hale kisasszony is ide ért, elmondom miért vannak itt... Szombat éjjel a kamera felvételei szerint maguk mind beszéltek Deborahval. Tudni akarunk arról a találkozásról mindent.
Hát én ezt tényleg nem értem.
- De mért? - kérdezte Alexy.
- Akkor magukhoz még nem jutott el a hír... Vasárnap virradóra egy csapat tanuló a parkunk északi kapujánál holtan találta Deboraht. Valaki elvágta a torkát.
------------------
https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
------------------
Társoldal:
Fb csoport:https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
