Csak ültem a fa tövébe és azon gondolkodtam ki tehetett ilyet. Már a harmadik cigim szívtam el egyhuzamba, mikor egy ágreccsenést hallottam. A tekintetem odakaptam.
- Armin? - lepődtem meg.
A friss levegő és a napfény mindig elüldözi és most egy gyilkosság őt is kirángatta.
- Te mit keresel itt? - nézett rám azokkal a szép szemeivel.
- Ugyan azt mint te. A válaszokat.
Szép válasz telis tele igazsággal. Leült mellém és csendbe nézegettük a hatalmas vértócsa helyét. Kattogtam folyamatosan.
- Ötlet? - kérdeztem a fiút.
- Semmi. Annyian megvetették szegény lányt, hogy nem lehet megmondani.
- Kíváncsi vagyok, hogy mivel fognak előállni a zsaruk legközelebb. Neked mondtak valamit?
- Nem. Kérdezgettek rólad egy keveset, de nem tudtam semmit se mondani.
- A nyomozó csajszi nagyon rám mászott - sóhajtottam.
- Ne foglalkozz vele. Nem mi voltunk és a többi már nagyon mindegy.
Rám mosolygott, majd felkelt és csendbe visszasétált.
Nagyon nyomasztott ez az egész. Lehetetlen ezt kideríteni. Csak teltek a napok és egyre jobban akartam a válaszokat. A rendőrök napi szinten bejártak az iskolába és kifaggattak szinte mindenkit aki ismerte a lányt. A tanárok is sorra kerültek. Egyik reggel az osztályfőnökömmel kezdtünk. Annyira nem tudtam aludni, hogy korábban bementem. Ahogy kinyitottam a terem ajtaját, megláttam a tanárúrat. Feszült volt és kialvatlan.
- Tanárbá' jól van? - lépkedtem lassan felé, majd megálltam a tanári asztal mellett.
- Nem, nem vagyok jól! - órdított fel hírtelen, majd kiszaladt a teremből. Egy papír volt az asztalán. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek bele. Csak szavakat csíptem el, mert a tanár vissza sietett. Megfogta a papírt, összegyűrte és a zsebébe nyomkodta.
- Te ezt nem értheted... - ült vissza a kényelmesen párnázott székébe.
- Maga az új gyanusított, igaz? - vontam fel az egyik szemöldököm.
- Beleolvastál? - ütött az asztalra.
- Igen.
- Te ezt nem értheted... - motyogta, majd fel sóhajtott.
- De már értem. Sejtettem, hogy nem tiszta alak és a legjobb árus itt Deborah - elkezdtem hátra fele lépkedni. - Tuti nem egyeztek meg valamiben és maga megölte.
- Nem igaz! - kiáltott rám. A fű szaga megcsapta az orromat és láttam a vörös szemeit - Nem tudod rám bizonyítani.
- De... - motyogtam halkan, majd kisiettem a teremből.
Az igazgatói felé indultam, mert tudtam, hogy a Diri már bent van. Már majdnem elértem az ajtót, de a férfi megragadta a karom, visszarántott és megragadta a nyakam.
- Nem fogsz te semmit rám bizonyítani!
- Már ezért is lecsukják - motyogtam, miközbe próbáltam leszedni a kezét a nyakamról.
- Nem. Engem nem. De téged igen.
Ezzel adott egy pofont. Nem akartam elhinni, hogy ilyen erős. Megszédültem az ütésétől. Az arcom égni kezdett és egy pillanata elvesztettem az egyensúlyom.
- A kamera mindent vesz - mutattam a plafonra.
Ellökött magától. A földre estem majd egy kattanást hallottam. Lassan felnéztem. Egy pisztolyt tolt a képembe. Eszembe jutott minden régebbről. A szemeim nagyra nyíltak és megszorult a levegőm.
" A faszért kell nekem mindig ilyenekbe bele keverednem..."
Nem tudtam mit mondani. Csak a férfi szemét fürkésztem és próbáltam kitalálni, hogy mit akar."
Semmi értelme. Hale, ez meg fog ölni."
Hirtelen kirúgtam a lábait. Oldalra esett és elsült a fegyver. Rettentően megilyedtem, de nem talált el. Az egyik szerkrény fém ajtajába fúródott a golyó. A tanárok sorba rontottak ki az ajtón és próbálták felfogni, hogy megint mi történt. Addigra a férfi eltünt. A fegyver mellettem hevert, én meg tehetetlenül néztem a tanárokra. Nem magyarázkodtam, inkább megvártam a rendőröket az igazgatóiban teljesen egyedül. Kattogott az agyam, hogy ebből hogyan fogok kimászni..
Megérkezett a Nyomozó az eset után egy órával. Csodálatos. Tiszteletre méltó munkamorál. Hát ezeket szóvá is tettem, ahogy megjelent. Megállt mellettem és csak sóhajtott.
- Megnéztem a kamerák felvételeit. Te nem tettél semmit.
- Bevallotta, hogy ő ölte meg Deboraht...
- Mi? - döbbent le.
- Ma elöbb mentem be, mert mért ne alapon és bent ült a terembe. Szörnyen nézett ki. Teljesen szétcsúszott. Megszólítottam és egyszer mikor kiment láttam a papírját. Amikor visszajött, a papírról váltottunk pár szót. Aztán esett le minden mikor éreztem, hogy füvezett. Deborahtól vette az anyagot régebben. És ez a tanár nagyon nincs tisztában azzal, hogy mit csinál. Szerintem valamin összevesztek és szakadt a cérna - motyogtam miközbe a karkötőmmel játszottam.
- Érdekes kis képed van az esetről. Szakmát tévesztettél - nevetett fel - Leírok mindent amit mondtál és elöbbre helyezem. A férfit megkeressük és ha igaz, akkor hamar lecsukatjuk.
- Jó lenne - sóhajtottam, majd felálltam.
Kezet fogtam a kis nyomozó barátommal és ott is hagytam.
Aznapra elegem is lett a suliból. Visszamentem a koleszba, kidobáltam a füzeteim és elhagytam az iskola területét. Buszra szálltam és elindultam várost nézni. A belvárost még nem fedeztem fel és még nem is vettem úgy semmit. Gondolkozni kezdtem, hogy vajon hova menjek. Persze roszabb érzés mikor rájössz, hogy azt se tudod mi van amerikában. Már amikor leszálltam, eltévedtem. Elkezdtem lassan sétálni egy hatalmas utcán és nézelődtem. Mindenhol boltok és hatalmas épületek emelkedtek a magasba. Tetszett. Nagyon felakartam menni az egyik tetejére. Csak nézelődtem és úgy viselkedtem mint egy gyerek aki most lát életében először nagyvárost. Pedig már rengeteget láttam és nagyobb részében éltem is.
Leültem egy kávézóba és átnéztem az telefonos térképem. Ahaaaa. Ahaaa. Ahha. Hol a francba vagyok? Kerestem az utcákat, meg mindent igazábol, de a semmit nem tudtam meg. Hülye alkalmazások.. Ahogy megittam a kávémat, ki is fizettem és el indultam tovább. Eldöntöttem, hogy vásárolgatok. Na de mit és hol? Nem tudtam mit kezdeni magammal... A telefonomon behoztam a térképet és nézegetni kezdtem. Tőlem úgy ötszáz méterre volt egy bolt aminek az volt a neve, hogy Dark Shop. Felkeltette az érdeklődésem. Ahogy odaértem, egy ötszintes épület szúrta ki a szemem. Lassan besétáltam, majd tátva maradt a szám.
"Itt ilyenek is vannak?"
Nagyon meglepődtem. Sejtettem, hogy New York nem annyira visszamaradott az ilyen stílusirányzatok terén, de ez... na... A bejárat mögött, ezer meg egy bolt volt szépen kidolgozott táblákkal. Ruhabolt, tetoválószalon, piercingesek, kiegészítők és még annyi minden, hogí nem bírtam felfogni. Sokat nem gonndolkoztam. Azonnal bementem az egyik ruhaüzletbe. Halkan szólt a zene, ruhák a fogasaikon lógtak és extra illatos volt minden. A pult mögött egy kopasz nő álldogállt agyontetoválva. Rám mosolygott, majd folytatta a munkáját. Elindultam a sorok közt és nézelődtem. Minden ami megtetszett, megfogtam, beleraktam a kis kosaramba, majd ahogy elfogyott a számomra értékelhető ruha, elindultam a kasszához.
- Szia - köszönt a nő elég hangosan, majd elkezdte beírni a cuccok neveit a gépbe.
- Helo - motyogtam, majd észrevettem egy álláshírdetést.
" 20. életévét betöltött, eladói tapasztalattal rendelkező fiatal, stílusbeli, és jó bandaismerő hölgyet keresünk részmunkaidőre."
- Csak nem érdekel a munka? - nézett rám vigyorogva.
- Milyen időszakonként kéne jönni?
- Úgy heti három-négyszer. Ebből kettő péntek, szombat.
- Az még jó is lenne... Valamennyi tapasztalatom van, viszont nem végeztem eladóit.
- Akkor minek tanultál?
- Jelenleg egyetemre járok és azért nézegetem ennyire a munkaajánlatokat.
- Így már minden más! A stílusod megvan, fiatal vagy, gondolom a bandákat is vágod!
- Kívülről.
- Szuper vagy! - nevetett fel, majd nyújtotta a kezét és kezet fogtunk - A nevem Avery Stone. Én vezetem a boltot.
- Hale Saharowzky.
- Mikor tudsz bejönni egy próbanapra? Mondjuk... pénteken kettőtől nyolcig?
- Jó lesz - mosolyodtam el.
- Hozd el minden adatod meg ilyenek. Itt kapsz majd egy pólót és abba kell dolgoznod. Papirokat majd akkor kitöltögeted. Ez mind pedig 113 dollár lesz.
Kifizettem és mentem is tovább. Szereztem magamnak egy fasza kis munkát. Legalább nem halok meg minden másodpercben az unalomtól. Ennyire még semmi sem dobott fel. Na jó, de. Csak az más volt nagyon... Eszembe jutott Castiel. Vajon mi lehet vele? Semmit se tudok róla mióta visszajöttem Amerikába.Még pletykákat sem hallottam ami kissé elszomorított.
De ez mind nem ronthatja el a napom. Habár... De. A reggelem is elcseszett lett... Nemááár, hülye gondolatok nem hagynak békén. A legfelső szinten volt a dohányzó. Fogtam egy liftet és fent élveztem a friss levegőt. Rágyújtottam. Ennyit a friss levegőről. De megérte felmennem. Kit látnak szemeim? Csak nem egy Lysandert. Ő is észre vett. Intett és elindult felém.
- Csak nem lógsz? - nézett rám mosolyogva.
- Mondjuk. Kiderült ki ölte meg Debbyt és ennek fejében ma kihagytam a sulit.
- Ki tette?
- Az osztályfőnök. Reggel egy furcsa beszélgetésünk után jöttem rá és Ő megtámadott. A zsaruk azóta is keresik.
- Már megint belekeveredtél valamibe...
- Nem tudod Castiel merre van? - tértem ki hirtelen másra, mert abban a pillanatban nem volt sok kedvem erről beszélni.
- Ő... Nem mondta, hogy a szülei ki fogják venni a suliból?
- Mi van?
- A múltkori eseted után már fontolgatták elvileg ezt az egészet, majd mikor Castiel meglátogatta őket kiderült a gyilkosság is és ezek után már nem engedték vissza. Valamelyik nap jönnek be és kiíratják.
------------------
https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
- Armin? - lepődtem meg.
A friss levegő és a napfény mindig elüldözi és most egy gyilkosság őt is kirángatta.
- Te mit keresel itt? - nézett rám azokkal a szép szemeivel.
- Ugyan azt mint te. A válaszokat.
Szép válasz telis tele igazsággal. Leült mellém és csendbe nézegettük a hatalmas vértócsa helyét. Kattogtam folyamatosan.
- Ötlet? - kérdeztem a fiút.
- Semmi. Annyian megvetették szegény lányt, hogy nem lehet megmondani.
- Kíváncsi vagyok, hogy mivel fognak előállni a zsaruk legközelebb. Neked mondtak valamit?
- Nem. Kérdezgettek rólad egy keveset, de nem tudtam semmit se mondani.
- A nyomozó csajszi nagyon rám mászott - sóhajtottam.
- Ne foglalkozz vele. Nem mi voltunk és a többi már nagyon mindegy.
Rám mosolygott, majd felkelt és csendbe visszasétált.
Nagyon nyomasztott ez az egész. Lehetetlen ezt kideríteni. Csak teltek a napok és egyre jobban akartam a válaszokat. A rendőrök napi szinten bejártak az iskolába és kifaggattak szinte mindenkit aki ismerte a lányt. A tanárok is sorra kerültek. Egyik reggel az osztályfőnökömmel kezdtünk. Annyira nem tudtam aludni, hogy korábban bementem. Ahogy kinyitottam a terem ajtaját, megláttam a tanárúrat. Feszült volt és kialvatlan.
- Tanárbá' jól van? - lépkedtem lassan felé, majd megálltam a tanári asztal mellett.
- Nem, nem vagyok jól! - órdított fel hírtelen, majd kiszaladt a teremből. Egy papír volt az asztalán. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek bele. Csak szavakat csíptem el, mert a tanár vissza sietett. Megfogta a papírt, összegyűrte és a zsebébe nyomkodta.
- Te ezt nem értheted... - ült vissza a kényelmesen párnázott székébe.
- Maga az új gyanusított, igaz? - vontam fel az egyik szemöldököm.
- Beleolvastál? - ütött az asztalra.
- Igen.
- Te ezt nem értheted... - motyogta, majd fel sóhajtott.
- De már értem. Sejtettem, hogy nem tiszta alak és a legjobb árus itt Deborah - elkezdtem hátra fele lépkedni. - Tuti nem egyeztek meg valamiben és maga megölte.
- Nem igaz! - kiáltott rám. A fű szaga megcsapta az orromat és láttam a vörös szemeit - Nem tudod rám bizonyítani.
- De... - motyogtam halkan, majd kisiettem a teremből.
Az igazgatói felé indultam, mert tudtam, hogy a Diri már bent van. Már majdnem elértem az ajtót, de a férfi megragadta a karom, visszarántott és megragadta a nyakam.
- Nem fogsz te semmit rám bizonyítani!
- Már ezért is lecsukják - motyogtam, miközbe próbáltam leszedni a kezét a nyakamról.
- Nem. Engem nem. De téged igen.
Ezzel adott egy pofont. Nem akartam elhinni, hogy ilyen erős. Megszédültem az ütésétől. Az arcom égni kezdett és egy pillanata elvesztettem az egyensúlyom.
- A kamera mindent vesz - mutattam a plafonra.
Ellökött magától. A földre estem majd egy kattanást hallottam. Lassan felnéztem. Egy pisztolyt tolt a képembe. Eszembe jutott minden régebbről. A szemeim nagyra nyíltak és megszorult a levegőm.
" A faszért kell nekem mindig ilyenekbe bele keverednem..."
Nem tudtam mit mondani. Csak a férfi szemét fürkésztem és próbáltam kitalálni, hogy mit akar."
Semmi értelme. Hale, ez meg fog ölni."
Hirtelen kirúgtam a lábait. Oldalra esett és elsült a fegyver. Rettentően megilyedtem, de nem talált el. Az egyik szerkrény fém ajtajába fúródott a golyó. A tanárok sorba rontottak ki az ajtón és próbálták felfogni, hogy megint mi történt. Addigra a férfi eltünt. A fegyver mellettem hevert, én meg tehetetlenül néztem a tanárokra. Nem magyarázkodtam, inkább megvártam a rendőröket az igazgatóiban teljesen egyedül. Kattogott az agyam, hogy ebből hogyan fogok kimászni..
Megérkezett a Nyomozó az eset után egy órával. Csodálatos. Tiszteletre méltó munkamorál. Hát ezeket szóvá is tettem, ahogy megjelent. Megállt mellettem és csak sóhajtott.
- Megnéztem a kamerák felvételeit. Te nem tettél semmit.
- Bevallotta, hogy ő ölte meg Deboraht...
- Mi? - döbbent le.
- Ma elöbb mentem be, mert mért ne alapon és bent ült a terembe. Szörnyen nézett ki. Teljesen szétcsúszott. Megszólítottam és egyszer mikor kiment láttam a papírját. Amikor visszajött, a papírról váltottunk pár szót. Aztán esett le minden mikor éreztem, hogy füvezett. Deborahtól vette az anyagot régebben. És ez a tanár nagyon nincs tisztában azzal, hogy mit csinál. Szerintem valamin összevesztek és szakadt a cérna - motyogtam miközbe a karkötőmmel játszottam.
- Érdekes kis képed van az esetről. Szakmát tévesztettél - nevetett fel - Leírok mindent amit mondtál és elöbbre helyezem. A férfit megkeressük és ha igaz, akkor hamar lecsukatjuk.
- Jó lenne - sóhajtottam, majd felálltam.
Kezet fogtam a kis nyomozó barátommal és ott is hagytam.
Aznapra elegem is lett a suliból. Visszamentem a koleszba, kidobáltam a füzeteim és elhagytam az iskola területét. Buszra szálltam és elindultam várost nézni. A belvárost még nem fedeztem fel és még nem is vettem úgy semmit. Gondolkozni kezdtem, hogy vajon hova menjek. Persze roszabb érzés mikor rájössz, hogy azt se tudod mi van amerikában. Már amikor leszálltam, eltévedtem. Elkezdtem lassan sétálni egy hatalmas utcán és nézelődtem. Mindenhol boltok és hatalmas épületek emelkedtek a magasba. Tetszett. Nagyon felakartam menni az egyik tetejére. Csak nézelődtem és úgy viselkedtem mint egy gyerek aki most lát életében először nagyvárost. Pedig már rengeteget láttam és nagyobb részében éltem is.
Leültem egy kávézóba és átnéztem az telefonos térképem. Ahaaaa. Ahaaa. Ahha. Hol a francba vagyok? Kerestem az utcákat, meg mindent igazábol, de a semmit nem tudtam meg. Hülye alkalmazások.. Ahogy megittam a kávémat, ki is fizettem és el indultam tovább. Eldöntöttem, hogy vásárolgatok. Na de mit és hol? Nem tudtam mit kezdeni magammal... A telefonomon behoztam a térképet és nézegetni kezdtem. Tőlem úgy ötszáz méterre volt egy bolt aminek az volt a neve, hogy Dark Shop. Felkeltette az érdeklődésem. Ahogy odaértem, egy ötszintes épület szúrta ki a szemem. Lassan besétáltam, majd tátva maradt a szám.
"Itt ilyenek is vannak?"
Nagyon meglepődtem. Sejtettem, hogy New York nem annyira visszamaradott az ilyen stílusirányzatok terén, de ez... na... A bejárat mögött, ezer meg egy bolt volt szépen kidolgozott táblákkal. Ruhabolt, tetoválószalon, piercingesek, kiegészítők és még annyi minden, hogí nem bírtam felfogni. Sokat nem gonndolkoztam. Azonnal bementem az egyik ruhaüzletbe. Halkan szólt a zene, ruhák a fogasaikon lógtak és extra illatos volt minden. A pult mögött egy kopasz nő álldogállt agyontetoválva. Rám mosolygott, majd folytatta a munkáját. Elindultam a sorok közt és nézelődtem. Minden ami megtetszett, megfogtam, beleraktam a kis kosaramba, majd ahogy elfogyott a számomra értékelhető ruha, elindultam a kasszához.
- Szia - köszönt a nő elég hangosan, majd elkezdte beírni a cuccok neveit a gépbe.
- Helo - motyogtam, majd észrevettem egy álláshírdetést.
" 20. életévét betöltött, eladói tapasztalattal rendelkező fiatal, stílusbeli, és jó bandaismerő hölgyet keresünk részmunkaidőre."
- Csak nem érdekel a munka? - nézett rám vigyorogva.
- Milyen időszakonként kéne jönni?
- Úgy heti három-négyszer. Ebből kettő péntek, szombat.
- Az még jó is lenne... Valamennyi tapasztalatom van, viszont nem végeztem eladóit.
- Akkor minek tanultál?
- Jelenleg egyetemre járok és azért nézegetem ennyire a munkaajánlatokat.
- Így már minden más! A stílusod megvan, fiatal vagy, gondolom a bandákat is vágod!
- Kívülről.
- Szuper vagy! - nevetett fel, majd nyújtotta a kezét és kezet fogtunk - A nevem Avery Stone. Én vezetem a boltot.
- Hale Saharowzky.
- Mikor tudsz bejönni egy próbanapra? Mondjuk... pénteken kettőtől nyolcig?
- Jó lesz - mosolyodtam el.
- Hozd el minden adatod meg ilyenek. Itt kapsz majd egy pólót és abba kell dolgoznod. Papirokat majd akkor kitöltögeted. Ez mind pedig 113 dollár lesz.
Kifizettem és mentem is tovább. Szereztem magamnak egy fasza kis munkát. Legalább nem halok meg minden másodpercben az unalomtól. Ennyire még semmi sem dobott fel. Na jó, de. Csak az más volt nagyon... Eszembe jutott Castiel. Vajon mi lehet vele? Semmit se tudok róla mióta visszajöttem Amerikába.Még pletykákat sem hallottam ami kissé elszomorított.
De ez mind nem ronthatja el a napom. Habár... De. A reggelem is elcseszett lett... Nemááár, hülye gondolatok nem hagynak békén. A legfelső szinten volt a dohányzó. Fogtam egy liftet és fent élveztem a friss levegőt. Rágyújtottam. Ennyit a friss levegőről. De megérte felmennem. Kit látnak szemeim? Csak nem egy Lysandert. Ő is észre vett. Intett és elindult felém.
- Csak nem lógsz? - nézett rám mosolyogva.
- Mondjuk. Kiderült ki ölte meg Debbyt és ennek fejében ma kihagytam a sulit.
- Ki tette?
- Az osztályfőnök. Reggel egy furcsa beszélgetésünk után jöttem rá és Ő megtámadott. A zsaruk azóta is keresik.
- Már megint belekeveredtél valamibe...
- Nem tudod Castiel merre van? - tértem ki hirtelen másra, mert abban a pillanatban nem volt sok kedvem erről beszélni.
- Ő... Nem mondta, hogy a szülei ki fogják venni a suliból?
- Mi van?
- A múltkori eseted után már fontolgatták elvileg ezt az egészet, majd mikor Castiel meglátogatta őket kiderült a gyilkosság is és ezek után már nem engedték vissza. Valamelyik nap jönnek be és kiíratják.
------------------
Társoldal:
Fb csoport:https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
