Jó pár órán keresztül ültem egyedül, majd eldöntöttem, hogy visszamegyek a szobámba. Teljesen részegen csatangoltam a kollégium irányába. A lakás előtt a kulcsokat kerestem. A zárral jó ideig eljátszogattam, míg sikerült lyukra találnom. Benyitottam.
Nyögések csapták meg a füleim. Ne már, gondoltam, majd elindultam a szobám felé. Minden ajtó nyitva. Tökkééletes. Ahogy elhaladtam a szobák előtt, nem bírtam ki, hogy ne pillantsak arra. Az ajtóba egy pillanatra megfagytam. Cat és Castiel. Izgalmas.
- Mért is vártam tőletek többet - mondtam undorodva.
Leléptem. A kollégiumot azonnal elhagytam. Nagyot csalódtam bennük. A könnyeim kiakartak folyni, de nem engedtem. Az idegeim teljesen szét voltak. Meg akartam ütni valakit, de nem volt semmi erőm. Csak sírni tudtam volna, de nem ment.
A szökőkútnál összefutottam Hazellel, Rebeccaval és Lysanderrel.
- Hale. Nem láttad Castielt? - kérdezte Lysander.
- De - mondtam idegesen.
- Hol van? - fürkészett aggódóan.
- Épp Catet húzza.
- Mi? - lepődött meg Hazel.
- Mindketten Cat szobájában. Eszik egymást nyitott ajtónál. A tekintetükből azt vettem le, hogy még ök vannak megsértődve azok után, hogy betettem a folyosóra a lábam.
Hazel ezzel megfogta Rebecca kezét és idegesen húzni kezdte. Ilyen dühösnek se láttam még. Cat biztos szabályt szegett.
- Minden rendben? - nézett rám Lysander.
- Nincs. - megöleltem - Részeg vagyok, és csalódott. A legjobb párosítás.
- Eleve rossz embert fogtál ki.
- Hogy mondhatsz ilyet a legjobb haverodra?
- Ez csak az igazság.
Vissza mentünk a tűzhöz. Elvettünk egy-egy sört és leültünk az egyik farönkre beszélgetni. Nem beszélgettem sokat ezzel a fiúval eddig. De most erre is volt egy lehetőség.
- Nem értem a férfiakat. Kérlek segíts.
- Értem a célzásod, de nem tudom milyen Castielnek lenni.
- El kéne felejtenem. Holnaptól már csak egy idegen lesz a nyomorék.
- Jól teszed. Ne koncentrálj rá. Inkább mesélj magadról.
- Nem szeretek. Szar a múltam.
- Nem erőltetem, ha nem akarod.
- De te kitudsz faggatni - mosolyogtam.
- Lehet.
- Gyűlölöm a pénteket...
- Mert?
- Régen pénteken mindig haza kellett mennem. Sose szerettem otthon lenni.
- Nem szerettek szüleid?
- Az nem kifejezés... Nincsenek testvéreim tudtommal és mindig anyámmal vágtam keresztül a világot az új pasijához. Balhés gyerek voltam. Sose tiszteltem a felnőtteket, ahogy ők se engem.
- Mi nem tetszett bennük?
- Hogy... Nagyobb rangúnak hitték magukat. Nekem nem voltak jogaim. Tudod, ez a... Hülye gyerekem van és én vagyok a világ mindentudója.
- Ennél rosszabb nincs.
- Sajnos van... Mikor megvernek, megaláznak, intézetbe tesznek, majd kivesznek és ezt csinálják addig míg be nem töltöd a tizennyolcat.
- Itt huszonegy a korhatár.
- Az iskola szerint, azok a szabályok vonatkoznak rád, mint a saját országodban. Nekem Orosz papírjaim vannak. Ott csak tizennyolc tudtommal.
- Így érthető.
- Jó kis ország. Én szerettem. De az eddigi országaimba ha eltöltöttem fél évet az már soknak mondható.
- Hogy hogy?
- Anyám általában ott volt egy két évig, de én mindig egy Orosz intézetben, suliban kötöttem ki.
- Izgalmas... - mondta iróniával.
- Most is az... De már nagyon nem tudom mi a jó. Mindegyik helyet szerettem, de csak a városok miatt. Szép hely volt mindegyik.
------------------
Társoldal:
Fb csoport:https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
