Lesokkoltam. A testvérem? Nem, nem lehet. Akkor tudtam volna róla... reményeim szerint. Nem bírtam megmozdulni. A csillagokat néztem tágra nyílt szemekkel és az emlékeim túrtam. Semmi...
- Hazudsz... - nyögtem ki.
- Mért hazudnék neked? - emelte fel a hangját - Sose hazudtam neked! Te vezettél félre! - egyre idegesebb lett.
- De...
- Nincs de! - ordította, majd pofon vágott.
Az arcomhoz kaptam. Rettentően égett.
- Nem vagyok a testvéred! - kiabáltam rá.
Egy pillanatra megtorpant, majd a feje vörösödni kezdett. Megint meg akart ütni,de helyette a nyakam ragadta meg. Nem kaptam levegőt. Pánikolni kezdtem és ott ütni ahol értem. Nagyon megijedtem,de nem jutottam sehova. Éreztem ahogy a fejem vörösödik és a világ is eltompult. Mindenem elgyengült. A végtagjaim leestek mellém, a fejem se bírtam megmozdítani. Az ájulás határán voltam mikor éreztem, hogy eltűnt a nyomó érzés. Viktor mellettem landolt Castiel pedig előttem állt. Rám pillantott, majd felvett és visszavitt az öltözőbe. Homályosan kezdtem látni.
- Rosszul vagyok... - mondtam halkan.
- Mit művelt veled? - nézett rám miközbe letett az egyik padra.
- Megütött, azt mondta, hogy a testvérem és meg akart ölni.
- Mi van? - nézett nagy szemekkel.
- Meg akart ölni... - a könnyeim potyogni kezdtek. Nem bírtam tovább. Pánikrohamot kaptam. A szédülésem erősödött. Nagyon rosszul voltam. Amylee kifaggatott mindenről majd Castiellel együtt hazakísértek. Szétestem.
Másnap reggelre a nyakam belilult. Nem tudtam mit kezdeni vele. Sálat tekertem a nyakamra és próbáltam elbújni a világ elöl. Azt hittem sikerül, de nem jött össze. Hogy is gondoltam.. Első utam aznap már az igazgatóiba vezetett. Percekig csak ültem és vártam, de semmi.. Már épp terveztem kimenni mikor drága nőszemély benyitott. Idegesen ült le az asztalához köszönés nélkül. Rám nézett, majd felsóhajtott.
Másnap reggelre a nyakam belilult. Nem tudtam mit kezdeni vele. Sálat tekertem a nyakamra és próbáltam elbújni a világ elöl. Azt hittem sikerül, de nem jött össze. Hogy is gondoltam.. Első utam aznap már az igazgatóiba vezetett. Percekig csak ültem és vártam, de semmi.. Már épp terveztem kimenni mikor drága nőszemély benyitott. Idegesen ült le az asztalához köszönés nélkül. Rám nézett, majd felsóhajtott.
- Jól van kisasszony?
- Hát... Fogjuk rá.
- A fülembe jutott a tegnapi történet. Hogy Viktor magának esett és megütötte.
- Majdnem megfojtott - fakadtam ki enyhén.
- Nyugodjon meg. Már a tanári kar összeült ezt megbeszélni, de sok mindenről nem jutottunk még döntésre.
- És hagyják, hogy ez az alak így mászkáljon az iskola területén? - ordítoztam - Ő esik neki minden lánynak! Ezek után is itt akarják tartani?
Hirtelen letéptem a sálam a nyakamból. Az igazgatónő arcára kiült a döbbenet. Nem tudott mit szólni. A szemüvegét levette, megtörölte, majd felsóhajtott újra.
- A hét maradék felét töltse a szállásán. Pihenje ki magát rendesen. Távozhat.
Na fasza. Öt napon keresztül maradhatok a szobámba úgy hogy semmit se csinálok. Nagyon ideges lettem. Míg elhagytam az iskolát mindenbe belerúgtam, vagy megütöttem. A kolesz fele próbáltam lenyugodni, nehogy a szobám szedjem szét. Valamennyire sikerült.
Na fasza. Öt napon keresztül maradhatok a szobámba úgy hogy semmit se csinálok. Nagyon ideges lettem. Míg elhagytam az iskolát mindenbe belerúgtam, vagy megütöttem. A kolesz fele próbáltam lenyugodni, nehogy a szobám szedjem szét. Valamennyire sikerült.
Már majdnem beléptem az ajtón, mikor valaki megragadta a karom. Nem mertem megfordulni.
- Jól vagy? - kérdezte.
Ohh, csak Castiel az. Lassan megfordultam.
- Kösz, jól...
- Ha nem lennél fal fehér, talán el is hinném.
- Csak megijesztettél - sóhajtottam fel - Gyere be..
Kitártam az ajtót. Nem értettem mit keres a női szállón de sok vizet nem zavart. Letelepedett a konyhába. Én lepakoltam a cuccaim, majd leültem mellé. Végig néztem rajta. Még mindig bejön...
- Nagyon pocsékul festesz - motyogta.
- Tudom. Te se néznél ki jobban.
- Valószínűleg ma reggelre a csávót megöltem volna.
- Az nem megoldás...
- Hiszel neki?
- Nem tudom mit higgyek el neki, de ezt nem akarom...
- Kerüld el.
- Könnyű lesz. A Diri nem enged suliba. Legközelebb már wcre se mehetek ki - sóhajtottam fel.
- A biztonságod az első.
- Inkább aggódj Deborah miatt. Amilyen ribancosan öltözködik, egyszer Viktor elkapja.
Nem válaszolt. Lehet hogy ezt nem kellett volna, de jobb ha figyel. Bevallom, féltem. Nem éreztem magam biztonságban, hisz Viktor bármikor rám törheti az ajtót. Nem mertem pihenni. Egész délelőtt a konyhába ültem és a laptopom nyomkodtam. Egymás után ittam a bögrényi kávét nehogy elaludjak az asztalnál. Remegtem. Folyton előbújtak az emlékeim vele kapcsolatban. Olyankor a szívem ki akart ugrani.
Délután kettőkor valaki berontott a bejárati ajtón. Hirtelen lesokkoltam és megkapaszkodtam a székben.
- Hale! - ordította Hazel, majd ahogy megállt a konyhaajtóban, vett egy mély levegőt - Jól vagy?
- Persze - mondtam rekedtes hangon.
- A Diri mindenkinek kijárási tilalmat adott. Viktor eltűnt.
- Mi? - döbbentem le.
- Azt mondták, hogy a szobája fel van forgatva és a konyhából elvitt néhány kést és egy húsbárdot - lihegte.
- Úr isten... - ennyit bírtam kinyögni, majd elájultam.
A hír tényleg lesokkolt. Tombolni kezdett bennem a félelem. Engem keres. Ha megtalál megöl. Leszúr és feldarabol. Nem, ez nem lehet... Csak nem tenne ilyet.
A vérnyomásom leesett. Épphogy csak léteztem. Hazelék egész este bejártak hozzám felváltva. Nem voltam képes megmozdulni. Este tizenegy fele Cat bejött hozzám elköszönni. Jó éjszakát kívánt, majd lekapcsolta a villanyt. Azonnal felordítottam. Hirtelen visszakapcsolta.
- Jól vagy?
- Nem - lihegtem.
- Szólok Hazelnek - sóhajtotta.
Teher vagyok nekik kezdtem azt érezni. Olyan vagyok mint egy gyerek. Félek a sötétben. Nem merek kimenni a szobámból. Nem eszek, nem iszok, csak létezek.
Hazel nálam aludt. Egész éjjel nem aludtam. Forgolódtam és semmi se volt jó. Reggel aludtam el pár órára. Szerencsére jót tett. Castielre ébredtem meg, ahogy beront a szobámba és leül az ágyamra.
- Mi van? - néztem rá.
- Gondoltam megnézem élsz e még - motyogta bunkó hangon.
- Hmm..
- Apropó... Deborah küldött neked valamit - sóhajtott fel. - Én nem tartom jó ötletnek de megígértem, hogy oda adom...
Az asztalomra dobott egy kis tasakot, benne száraz zölddel. Én annak hívtam a füvet.
- Mivel, hogy ti gyűlölitek egymást megnéztem hogy pontosan mi is az. Semmi extra és semmi gyilkoló szer. Ha próbáltad már, nem segítek.
- Próbáltam -mondtam a párnámba - Már jó ideje nem szívtam és furcsa megint látni egy keveset az asztalon.
- Félek, hogy rá fogsz szokni.
- Már mindegy.
- Ezzel kihúzod egy hétig. Csak ne legyen bajod. Ha Hazel meglátja úgyis kinyír szóval ahogy gondolod.
- Éjjel jobban alszok - mosolyogtam - Nálatok nincs kijárási tilalom?
- De van. Csak engem épp nem érdekel. Nem fogok megrohadni a szobámba egy agyhalott miatt.
- Oké..
Cat hozott nekem reggelit. Addigra összeszedtem magam, elraktam a cuccot és a falnak dőlve, betakarózva nyomkodtam a laptopom. Lerakta az ágyam szélére a kaját és az ablakomhoz sétált. Rendesen kitárta majd a párkánynak dőlt és rám nézett.
- Nem is tudtam, hogy Castiel neked is szállít.
- Ez az első, hogy hozott. Elvileg Deborah küldte...
- Szólnom kéne Hazelnek - sóhajtotta. - Tudom milyen cipőbe jársz, így inkább rád bízom a döntést.
- Egy cigit úgyis elszívok.
- Délben Rebecca és Hazel mennek a Dirihez. Az erkélyen felezhetnénk egyet.
- Benne vagyok.
- Mostantól gyakrabban szellőztess.
Lassan becsukta az ablakot. Egy pillanatra megtorpant és nagyra nyitotta a szemeit. Nem értettem mi van vele. Elhúzta a függönyt, majd kiment. Azonnal letettem magam mellé a laptopot és a két sötétítő közti résen kipillantottam. A fa alatt ott állt Viktor és az én ablakom nézte. A vérem megfagyott és hirtelen elindultam hátrafelé. Reméltem, hogy nem vett észre. Pár perccel később vettem a bátorságot és újra odasétáltam. Már nem volt ott.
Tudta jól hogy melyik az én szobám. Délelőtt még kétszer megjelent. Biztos várta, hogy a karjaiba ugrok és boldogan várom, hogy kinyírjon.
Délben Cat berontott hozzám. Boldogan mondta hogy a többiek leléptek és felrángatott az ágyból. Előszedtem a kis dugi helyemről a tasakot és odaadtam a lánynak. Hihetetlen gyorsasággal keverte össze egy kis dohánnyal, majd tekerte bele a papírba. Azt a a tekerést tanítani kéne. Míg hozta a kabátokat, mindent visszapakoltam a helyére. Kint rettentő hideg volt és a hó is szállingózott. Rágyújtottam a cigire. Szokásom hívén, az elsőt sose tüdőztem le. A többit meg nem sajnáltam.
- Olyan szar bezárva lenni - sóhajtott Cat.
- Az...
- Ugye tudod, hogy ha Viktor el akar kapni akkor el is fog. Nem ismerem annyira, de volt már egy hasonló este. Ott is egy csajra pályázott. Végül félholtra verte és megerőszakolta.
- Csodás..
- Ide nem hiszem, hogy feljut. Az ablakok távol vannak egymástól, az erkély is és ha lépcsőzni is akar az útjába fog állni úgy öt nevelő és mi.
- A rendőrséget be se vonták ebbe?
- Csak végső esetekbe szokták.
- Ez nem az? Egy pszichopata meg akar ölni aki eltűnt néhány késsel és néha itt dekkol az ablakom alatt! Mégis ezt, hogy gondolták?
- Mondanám, hogy kérdezd meg tőlük, de nem mehetsz. Csoda, hogy Hazel és Rebecca mehetnek.
- Hazel jelentős nekik... Ő felel értünk. Nagyon nem akart otthagyni minket. Folyton aggódik miattad. Mikor először ütött meg téged Viktor egész éjjel a konyhába ült és tanakodott. Azt mondta, hogy ennek még lesz folytatása.
- Jól eltalálta.
- Ismeri a fiút. Ezt ne mond tovább senkinek, de viszonyuk volt. Hazel beleszeretett, Viktor pedig kihasználta, olyan dugó pajtiként. Ahogy Hazel letett róla, Viktor fenyegetni és zaklatni kezdte. Míg be nem jöttél a képbe, kétszer megverte.
Beálltunk. Elkezdtünk random dolgokról beszélgetni és nevetni. Berángatott a szobámba és folytatta a hülyeségeit. Olyan jó érzés volt ellazulni. Nem volta ideges, se szomorú. Az agyam boldog lett. Befészkeltünk az ágyamba és elkezdtünk filmet nézni. Hát. Semmire sem emlékszem a filmből, de azt tudom, hogy szakadtam mint atom. És ez ment egy héten keresztül. Kezdtem megszokni a bezártságot, azt hogy Viktor minden nap megjelenik az ablakom alatt és hogy minden nap elszívtam Cattel egy cigit. Elengedtem magam. Hazeléket nem nagyon láttam. Csak vacsoránál.
Vasárnap Castiel megint átjött míg a lányokat behívták a suliba. Nagyjából abból állt a találkozásunk, hogy míg én ettem, ő a telefonját nyomkodta. Becsatlakoztam a körbe. Én is nyomkodtam. Mért ne... Legalább végignéztem az üzeneteim végre valahára. Kaptam egyet pár napja Viktortól is. Nem mertem megnézni, de érdekelt.
" Szervusz hugi. Szeretnék veled beszélni minél előbb. Ne menekülj előlem. Sose bántanálak. Sajnálom amit tettem veled. Válaszolj kérlek. Cupp "
Mi a szent szar? Most ez mi? Most mi van? Nem értettem egy kicsit se. Összezavart. Az étvágyam is elment. Castiel is csak nézett hogy mi lelt. Mélyen a szemébe néztem és felsóhajtottam.
A maradék pár hétben Viktor teljesen eltűnt. Nem láttam az ablakom alatt. Senki se látta. De a félelem még bennem volt. Voltak esték mikor nem bírtam aludni. Gyakran bújtak elő a rémálmaim vele kapcsolatban. Láttam a kivégzésem.
------------------
https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
------------------
Társoldal:
Fb csoport:https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
