Na mi repül gyorsan? Hát persze, hogy az idő.
Este színpad mögött üldögéltem és hallgattam az előadásra szánt zenéket. A lányok már elkészültek mindennel és meg elzárkóztam mindentől. Valami bajom volt, de mi? Koncert előtt még megittam egy kávét, hátha menni fog egy kicsit ez az egész. Hirtelen Rosa megállt előttem és megrázott.
- Itt van Castiel!
Hallucinálok, vagy tényleg azt mondta, hogy Castiel? A függönyhöz rángatott, majd megmondta hol áll. És tényleg! Sokkot kaptam. Leültem a függönyhöz és felsóhajtottam.
- Istenem... Mit keres ez itt?
- Nyílt nap van, szóval bejöhetett.
- Miért most? Miért ma?
- Csak nem meghívtad a rajongóid? - guggolt elém Amylee - A fenét foglalkozol azzal a gyökér Castiellel, mikor jön az az Andy gyerek akiért odavagy.
- De ismerem Castielt, és ő nem fogja ezt tűrni..
- Majd én viszem Castit, oké? - kacsintott Amylee.
Tudtam, hogy bejön neki a fiú, de hogy ennyire... Csak bólintottam egyet, majd felkeltem és megfogtam a mikrofont.
- Hale! - kiáltott nekem Cat a lépcsőről - Castiel beszélni akar veled!
- Én nem szeretnék..
Ez volt az utolsó szavam felé, mert a függöny elhúzódott. Azonnal megláttam mindkét fiút egyenlőre távol egymástól. Senkire nem néztem csak előre és elkezdtük.
- Az első számot amit előadunk Deborah tiszteletére szól. Két éve írta ezt a dalt az életéről és szerencsére mai napig megvolt abban a füzetben amit egyszer nekem vágott. Dollhouse.
Próbáltam mindent beleadni, de annyira zavart a világ, hogy legszívesebben felkötöttem volna magam. Teljesen kihaltam belül. Imádok énekelni, de ez... Nem tudom már megfogalmazni mind azt amit érzek.
Volt még zenénk a szajhákról, a magányról, a szerelemről és különböző bandáktól. A külföldieket is lefordítottuk angolra kivéve egy japán dalt amire azt mondták, hogy csak úgy van értelme ha az anyanyelvén hallják. A japán dal előtt megfogtam az akusztikus gitárom és leültem a földre mikrofon nélkül.
- Ezt a számot egy számomra nagyon fontos személynek küldeném, mert ha már egyszer érdeklődik a japánokról kap egy kicsit - mondtam hangosan.
Andy szeme felcsillant és próbált közelebb jutni. Belekezdtem. Körülbelül tíz perces szám volt. Anya tanította rég vers formátumba, de ezt most megzenésítettem. Elmeséli az ember útját a születéstől a halálig.
Utolsónak pedig volt egy saját szerzeményem ami a nyolc főbűnről szólt. Kicsit durva volt hangzásilag de van aki átérzi ezt is szerintem.
Ahogy végeztünk lesiettem a színpadról. Amylee sietett Castiel felé, míg én Andyhoz sétáltam és kihúztam a teremből és leültünk egy padra.
- Gyönyörű hangod van - mosolygott rám a szokásos extra cuki pofijával.
- Köszönöm. Örülök, hogy eljöttél - mondtam, majd rágyújtottam.
A rövidke beszélgetésünket Amylee üvöltése zavarta meg.
- Hale, vigyázz!
Castiel megjelent előttünk és bevert egyet Andynek. Nagyon megijedtem ahogy a férfi felkelt véres szájjal és megindul Castiel felé.
- Mi bajod? - nézett Castielre.
- Hagyd békén a barátnőm!
Újra ütött én meg hülye picsa módra néztem. Mit tegyek? Mit tegyek? Két ilyen ember közé nem merek beállni és még Amylee is csak nézni tudta az egészet nagy szemekkel, pedig ő minden ilyenbe benne van.
Andy nagyobb darab volt Castielnél mindenhogy. Magasabb és izmosabb is. Meg kedvesebb, meg helyesebb meg ilyenek. Egy pillanatra elbambultam, majd Castiel újra megütötte a fiú arcát. Ahogy Andy visszaütött eléjük ugrottam és Castiel telibe találta a gyomrom. Próbáltam nem összeesni.
- Menj innen - nyögtem ki nehezen majd felordítottam - Tűnj el!
Castiel meglepődött, majd Amylee elrángatta. Ahogy mindketten elfordultak térdre estem és szorítani kezdtem a hasam. Nem tudtam eldönteni, hogy most mit érzek, csak azt tudtam, hogy nagyon fáj. Andy elémtérdelt és megölelt.
- Erőset ütött - lihegtem.
- Nem kellett volna közénk állnod. Simán elintéztem volna.
-Tudom, hogy a legtöbb nő itt bassza el, de sokkal hatásosabb mint hogy sírjak mellettetek. Ne aggódj, már jobban vagyok - egyenesedtem ki.
- Ne erőltesd magad kérlek - mondta majd a karjaiba vett és elindult velem a kapu felé. Az udvaron lévők mind minket néztek. De jó nekem. Ráhajtottam a fejem a fiú mellkhasára és hallgattam a szívverését. A kocsinál óvatosan letett és kinyitotta nekem az ajtót. Bemásztam az anyósüllésre és vártam, hogy induljunk. Perceken belül az utcát hasítottuk. Olyan jó volt a csend. Csak néztem a száguldó tájat - vagyis amit láttam belőle sötétbe - és a lámpákat. Nem akartam megkérdezni, hogy hova megyünk, mert nem érdekelt. Csak el innen. Volt egy sejtésem, hogy megint a város túlsó felére megyünk vagy hasonló. A 'hasonló' bejött. Nem hagytuk el a belvárost egy kicsit se. Lehajtott egy mélygarázsba és ment egy keveset míg talált magának helyet. Leparkolt, majd sietve segített kimászni az autóból. Lezárta, majd egy gyors ellenőrzés után elindultunk a lift felé. Az utcáig mentünk csak vele. Ott kiszálltunk és egy picit tovább sétáltunk. Nagyon türelmes volt. Felvette a tempómat és a derekamnál tartott a biztonság kedvéért. Egy hatalmas épületig mentünk. Beírta a kódot és újra lifteztünk de most a huszadikig. Kellemetlen lehet fellépcsőzni...
Ahogy kiszálltunk egyből egy szoba nézett velem szembe. Meglepődtem Ilyet még nem láttam. Minden szép fehér volt és piros. Rend volt.
- Üdv nálam! Nézz körül nyugodtan - mondta mosolyogva.
- Ez csodás - motyogtam, majd az erkélyre siettem. Hatalmas volt és gyönyörű. Virágok mindenhol és a kilátás megragadott. Minden olyan egyedi és szép volt a lakásban. Ledőltem az ágyra és felsóhajtottam.
- Gyönyörű!
- Ennyire azért nem szuper lakás - jelentette ki a férfi miközbe lerakott az asztalra egy üveg bort.
- De az. Ha tehetném, ide költöznék.
- Két személyes az ágy...
- Nem osztoznék!
Leültem az ágy szélére és Andy a kezembe nyomott egy pohár bort. Ugyan az a fajta volt mint az étteremben. Mindent értek. Kedvesen rám nézett, majd leült mellém és átfogta a derekam. Nem akartam megmozdulni, de picit vérzett a szája. A zsebemből szereztem egy tiszta zsepit és letöröltem neki.
- Ha tudnád, hogy mennyire örülök annak az esésnek - motyogta.
- Hát én... - nem tudtam folytatni mert eszembe jutott minden. Az arcom megint égett mint az állat. Míg beszélgettünk a bor is megfogyatkozott, vagyis már a második üveg. Kezdtem elfáradni. Kaptam ruhákat amiket felvehetek és egy törülközőt, majd elhajtott zuhanyozni. Egy darabig csak álltam a zuhany alatt aranyosan felkötött hajjal. Annyira felfrissültem. Lemostam a sminkemet, majd melegítőbe és egy trikóba másztam ki hozzá egy oldal copffal körítve. Eleinte csak nézett rám nagy szemekkel, majd annyit mondott, hogy "wáoooh".
- Rosszul nézek ki smink nélkül? - tettem fel azonnal a kérdést.
- Így is ugyan olyan fantasztikus vagy mint mindig.
Nehezen elhajtottam a fiút zuhanyozni. Addig kilógtam az erkélyre és csináltam egy cigit. Raktam bele egy keveset, igen, de nem tudom miért. Csak éreztem, hogy jól esne egy. A cigi felénél jártam, mikor Andy megjelent mögöttem.
- Nem hitted, hogy gyors leszek? - karolta át a nyakam amitől frászt kaptam - Nyugalom, mondtam, hogy sose bántanálak. Nem nézek rád rossz szemmel, ha ilyet csinálsz, csak ne vidd túlzásba. A fiatal bolondságaid egyszer majd a frászt hozzák rád.
- Az nem most lesz - motyogtam.
- Tudom. Attól még jobb ha tudod.
- Tök jól érzem magam - mosolyodtam el és szinte úgy is maradt a szám.
Andy kivette a kezemből a cigit és elnyomta.
- Csak azt a párat, lécci - könyörögtem neki.
- Csak ha megígéred, hogy nem lesz semmi gond.
- Eskü!
Nagyon nem akarta, de visszaadta. Csak köszönően vigyorogtam rá és visszagyújtottam. Egy kis ideig szellőztettem még a fejem, majd bedőltem az ágyába és a telefonomért nyúltam. Megkerestem Cat nevét a telefonomba és próbáltam elérni, de semmi. Hagytam Hazelnek üzenetet, hátha nem fog sírni nekem. Csak feküdtem és a plafont nézegettem totál készen. Andy nem szólt semmit csak mellém feküdt és a pocakomra karikákat rajzolt. Próbáltam valamit mondani, de nem tudtam semmi értelmeset.
- Hallod? - szólaltam fel - Ez a nap nem is olyan rossz. Betépve, berúgva fetrengek itt nálad és tudat alatt attól félek, hogy mikor esel nekem.
- Ohh, ez kicsit rosszul esett - motyogta - de nem kell aggódnod.
- Talán még jól is esne - nevettem fel.
Andy hirtelen megjelent felettem és megcsókolt, majd a csók lassan átment egy kisebb harapásba. Tetszett. Lehet, hogy csak azért, mert szét vagyok teljesen...
Míg a nyakam csókolgatta, benyúlt lassan a trikó alá megfogta a bal mellem. Kissé meg is szorította. Nem mertem megszólalni. A félelem még bennem élt és nem tudtam ennyi idő után se feldolgozni, ami kissé elszomorított. A nyögéseim viszont nem tudtam elrejteni. Nagyon kellett már, hogy valaki ilyen módon is szeressen. Óvatos, odafigyelő, de mégis erőszakos. Folyamatosan haladt le amitől összerándult a lábam. Lehúzta a nadrágom és a fehérneműm. Levegőt se vettem annyira vártam a folytatást. Újra kaptam egy csókot, majd végig simogatott mindenhol és egyre csak fokozta a kényeztetést.
Másnap délben tértem magamhoz. Nyomott voltam és meztelen, ahogy Andy is. Gyorsan felvettem a bugyim és a trikóm, majd elszaladtam a farmeromhoz. A pénztárcámba mindig tartok egy levélnyi fogamzásgátlót. Gyorsan lenyeltem egyet és visszasiettem Andyhez. Visszafeküdtem mellé és közel bújtam.
- Jó reggelt - motyogta halkan.
- Jó reggelt.
- Óhajt valamit a hölgy? - támaszkodott a kezére.
- Nem kérek semmit. Köszönöm.
- Nem hittem volna, hogy ennyire gyönyörű vagy - simította végig a kezét a derekamon - Az éjjel, mindent megtudtam rólad..
- Legalább jót?
- Mindent - ismételte azt az egy szót, majd megcsókolt. - Örülök, hogy itt vagy.
- Hát még én - mosolyodtam el. Felkelt és egyedül hagyott. Bezárkózott a mosdóba és lezuhanyzott. Nem bírtam a seggem maradni, így felkeltem és kimentem az erkélyre egy szál cigi és egy pohár víz társaságában. A telefonom nézegettem egy darabig majd erőt vettem magamon és megnéztem az üzeneteim. Hazel egy képet küldött. Három levél volt rajta, mind nekem címezve és ugyan azt írta mint az eddigiek. Kicsit aggódni kezdtem. Ki ez a valaki és mit akar? Annyi minden megfordult a fejemben. Újabb üzenetet kaptam tőle. Még egy levél ugyan úgy nekem szánva más szöveggel.
Este színpad mögött üldögéltem és hallgattam az előadásra szánt zenéket. A lányok már elkészültek mindennel és meg elzárkóztam mindentől. Valami bajom volt, de mi? Koncert előtt még megittam egy kávét, hátha menni fog egy kicsit ez az egész. Hirtelen Rosa megállt előttem és megrázott.
- Itt van Castiel!
Hallucinálok, vagy tényleg azt mondta, hogy Castiel? A függönyhöz rángatott, majd megmondta hol áll. És tényleg! Sokkot kaptam. Leültem a függönyhöz és felsóhajtottam.
- Istenem... Mit keres ez itt?
- Nyílt nap van, szóval bejöhetett.
- Miért most? Miért ma?
- Csak nem meghívtad a rajongóid? - guggolt elém Amylee - A fenét foglalkozol azzal a gyökér Castiellel, mikor jön az az Andy gyerek akiért odavagy.
- De ismerem Castielt, és ő nem fogja ezt tűrni..
- Majd én viszem Castit, oké? - kacsintott Amylee.
Tudtam, hogy bejön neki a fiú, de hogy ennyire... Csak bólintottam egyet, majd felkeltem és megfogtam a mikrofont.
- Hale! - kiáltott nekem Cat a lépcsőről - Castiel beszélni akar veled!
- Én nem szeretnék..
Ez volt az utolsó szavam felé, mert a függöny elhúzódott. Azonnal megláttam mindkét fiút egyenlőre távol egymástól. Senkire nem néztem csak előre és elkezdtük.
- Az első számot amit előadunk Deborah tiszteletére szól. Két éve írta ezt a dalt az életéről és szerencsére mai napig megvolt abban a füzetben amit egyszer nekem vágott. Dollhouse.
Próbáltam mindent beleadni, de annyira zavart a világ, hogy legszívesebben felkötöttem volna magam. Teljesen kihaltam belül. Imádok énekelni, de ez... Nem tudom már megfogalmazni mind azt amit érzek.
Volt még zenénk a szajhákról, a magányról, a szerelemről és különböző bandáktól. A külföldieket is lefordítottuk angolra kivéve egy japán dalt amire azt mondták, hogy csak úgy van értelme ha az anyanyelvén hallják. A japán dal előtt megfogtam az akusztikus gitárom és leültem a földre mikrofon nélkül.
- Ezt a számot egy számomra nagyon fontos személynek küldeném, mert ha már egyszer érdeklődik a japánokról kap egy kicsit - mondtam hangosan.
Andy szeme felcsillant és próbált közelebb jutni. Belekezdtem. Körülbelül tíz perces szám volt. Anya tanította rég vers formátumba, de ezt most megzenésítettem. Elmeséli az ember útját a születéstől a halálig.
Utolsónak pedig volt egy saját szerzeményem ami a nyolc főbűnről szólt. Kicsit durva volt hangzásilag de van aki átérzi ezt is szerintem.
Ahogy végeztünk lesiettem a színpadról. Amylee sietett Castiel felé, míg én Andyhoz sétáltam és kihúztam a teremből és leültünk egy padra.
- Gyönyörű hangod van - mosolygott rám a szokásos extra cuki pofijával.
- Köszönöm. Örülök, hogy eljöttél - mondtam, majd rágyújtottam.
A rövidke beszélgetésünket Amylee üvöltése zavarta meg.
- Hale, vigyázz!
Castiel megjelent előttünk és bevert egyet Andynek. Nagyon megijedtem ahogy a férfi felkelt véres szájjal és megindul Castiel felé.
- Mi bajod? - nézett Castielre.
- Hagyd békén a barátnőm!
Újra ütött én meg hülye picsa módra néztem. Mit tegyek? Mit tegyek? Két ilyen ember közé nem merek beállni és még Amylee is csak nézni tudta az egészet nagy szemekkel, pedig ő minden ilyenbe benne van.
Andy nagyobb darab volt Castielnél mindenhogy. Magasabb és izmosabb is. Meg kedvesebb, meg helyesebb meg ilyenek. Egy pillanatra elbambultam, majd Castiel újra megütötte a fiú arcát. Ahogy Andy visszaütött eléjük ugrottam és Castiel telibe találta a gyomrom. Próbáltam nem összeesni.
- Menj innen - nyögtem ki nehezen majd felordítottam - Tűnj el!
Castiel meglepődött, majd Amylee elrángatta. Ahogy mindketten elfordultak térdre estem és szorítani kezdtem a hasam. Nem tudtam eldönteni, hogy most mit érzek, csak azt tudtam, hogy nagyon fáj. Andy elémtérdelt és megölelt.
- Erőset ütött - lihegtem.
- Nem kellett volna közénk állnod. Simán elintéztem volna.
-Tudom, hogy a legtöbb nő itt bassza el, de sokkal hatásosabb mint hogy sírjak mellettetek. Ne aggódj, már jobban vagyok - egyenesedtem ki.
- Ne erőltesd magad kérlek - mondta majd a karjaiba vett és elindult velem a kapu felé. Az udvaron lévők mind minket néztek. De jó nekem. Ráhajtottam a fejem a fiú mellkhasára és hallgattam a szívverését. A kocsinál óvatosan letett és kinyitotta nekem az ajtót. Bemásztam az anyósüllésre és vártam, hogy induljunk. Perceken belül az utcát hasítottuk. Olyan jó volt a csend. Csak néztem a száguldó tájat - vagyis amit láttam belőle sötétbe - és a lámpákat. Nem akartam megkérdezni, hogy hova megyünk, mert nem érdekelt. Csak el innen. Volt egy sejtésem, hogy megint a város túlsó felére megyünk vagy hasonló. A 'hasonló' bejött. Nem hagytuk el a belvárost egy kicsit se. Lehajtott egy mélygarázsba és ment egy keveset míg talált magának helyet. Leparkolt, majd sietve segített kimászni az autóból. Lezárta, majd egy gyors ellenőrzés után elindultunk a lift felé. Az utcáig mentünk csak vele. Ott kiszálltunk és egy picit tovább sétáltunk. Nagyon türelmes volt. Felvette a tempómat és a derekamnál tartott a biztonság kedvéért. Egy hatalmas épületig mentünk. Beírta a kódot és újra lifteztünk de most a huszadikig. Kellemetlen lehet fellépcsőzni...
Ahogy kiszálltunk egyből egy szoba nézett velem szembe. Meglepődtem Ilyet még nem láttam. Minden szép fehér volt és piros. Rend volt.
- Üdv nálam! Nézz körül nyugodtan - mondta mosolyogva.
- Ez csodás - motyogtam, majd az erkélyre siettem. Hatalmas volt és gyönyörű. Virágok mindenhol és a kilátás megragadott. Minden olyan egyedi és szép volt a lakásban. Ledőltem az ágyra és felsóhajtottam.
- Gyönyörű!
- Ennyire azért nem szuper lakás - jelentette ki a férfi miközbe lerakott az asztalra egy üveg bort.
- De az. Ha tehetném, ide költöznék.
- Két személyes az ágy...
- Nem osztoznék!
Leültem az ágy szélére és Andy a kezembe nyomott egy pohár bort. Ugyan az a fajta volt mint az étteremben. Mindent értek. Kedvesen rám nézett, majd leült mellém és átfogta a derekam. Nem akartam megmozdulni, de picit vérzett a szája. A zsebemből szereztem egy tiszta zsepit és letöröltem neki.
- Ha tudnád, hogy mennyire örülök annak az esésnek - motyogta.
- Hát én... - nem tudtam folytatni mert eszembe jutott minden. Az arcom megint égett mint az állat. Míg beszélgettünk a bor is megfogyatkozott, vagyis már a második üveg. Kezdtem elfáradni. Kaptam ruhákat amiket felvehetek és egy törülközőt, majd elhajtott zuhanyozni. Egy darabig csak álltam a zuhany alatt aranyosan felkötött hajjal. Annyira felfrissültem. Lemostam a sminkemet, majd melegítőbe és egy trikóba másztam ki hozzá egy oldal copffal körítve. Eleinte csak nézett rám nagy szemekkel, majd annyit mondott, hogy "wáoooh".
- Rosszul nézek ki smink nélkül? - tettem fel azonnal a kérdést.
- Így is ugyan olyan fantasztikus vagy mint mindig.
Nehezen elhajtottam a fiút zuhanyozni. Addig kilógtam az erkélyre és csináltam egy cigit. Raktam bele egy keveset, igen, de nem tudom miért. Csak éreztem, hogy jól esne egy. A cigi felénél jártam, mikor Andy megjelent mögöttem.
- Nem hitted, hogy gyors leszek? - karolta át a nyakam amitől frászt kaptam - Nyugalom, mondtam, hogy sose bántanálak. Nem nézek rád rossz szemmel, ha ilyet csinálsz, csak ne vidd túlzásba. A fiatal bolondságaid egyszer majd a frászt hozzák rád.
- Az nem most lesz - motyogtam.
- Tudom. Attól még jobb ha tudod.
- Tök jól érzem magam - mosolyodtam el és szinte úgy is maradt a szám.
Andy kivette a kezemből a cigit és elnyomta.
- Csak azt a párat, lécci - könyörögtem neki.
- Csak ha megígéred, hogy nem lesz semmi gond.
- Eskü!
Nagyon nem akarta, de visszaadta. Csak köszönően vigyorogtam rá és visszagyújtottam. Egy kis ideig szellőztettem még a fejem, majd bedőltem az ágyába és a telefonomért nyúltam. Megkerestem Cat nevét a telefonomba és próbáltam elérni, de semmi. Hagytam Hazelnek üzenetet, hátha nem fog sírni nekem. Csak feküdtem és a plafont nézegettem totál készen. Andy nem szólt semmit csak mellém feküdt és a pocakomra karikákat rajzolt. Próbáltam valamit mondani, de nem tudtam semmi értelmeset.
- Hallod? - szólaltam fel - Ez a nap nem is olyan rossz. Betépve, berúgva fetrengek itt nálad és tudat alatt attól félek, hogy mikor esel nekem.
- Ohh, ez kicsit rosszul esett - motyogta - de nem kell aggódnod.
- Talán még jól is esne - nevettem fel.
Andy hirtelen megjelent felettem és megcsókolt, majd a csók lassan átment egy kisebb harapásba. Tetszett. Lehet, hogy csak azért, mert szét vagyok teljesen...
Míg a nyakam csókolgatta, benyúlt lassan a trikó alá megfogta a bal mellem. Kissé meg is szorította. Nem mertem megszólalni. A félelem még bennem élt és nem tudtam ennyi idő után se feldolgozni, ami kissé elszomorított. A nyögéseim viszont nem tudtam elrejteni. Nagyon kellett már, hogy valaki ilyen módon is szeressen. Óvatos, odafigyelő, de mégis erőszakos. Folyamatosan haladt le amitől összerándult a lábam. Lehúzta a nadrágom és a fehérneműm. Levegőt se vettem annyira vártam a folytatást. Újra kaptam egy csókot, majd végig simogatott mindenhol és egyre csak fokozta a kényeztetést.
Másnap délben tértem magamhoz. Nyomott voltam és meztelen, ahogy Andy is. Gyorsan felvettem a bugyim és a trikóm, majd elszaladtam a farmeromhoz. A pénztárcámba mindig tartok egy levélnyi fogamzásgátlót. Gyorsan lenyeltem egyet és visszasiettem Andyhez. Visszafeküdtem mellé és közel bújtam.
- Jó reggelt - motyogta halkan.
- Jó reggelt.
- Óhajt valamit a hölgy? - támaszkodott a kezére.
- Nem kérek semmit. Köszönöm.
- Nem hittem volna, hogy ennyire gyönyörű vagy - simította végig a kezét a derekamon - Az éjjel, mindent megtudtam rólad..
- Legalább jót?
- Mindent - ismételte azt az egy szót, majd megcsókolt. - Örülök, hogy itt vagy.
- Hát még én - mosolyodtam el. Felkelt és egyedül hagyott. Bezárkózott a mosdóba és lezuhanyzott. Nem bírtam a seggem maradni, így felkeltem és kimentem az erkélyre egy szál cigi és egy pohár víz társaságában. A telefonom nézegettem egy darabig majd erőt vettem magamon és megnéztem az üzeneteim. Hazel egy képet küldött. Három levél volt rajta, mind nekem címezve és ugyan azt írta mint az eddigiek. Kicsit aggódni kezdtem. Ki ez a valaki és mit akar? Annyi minden megfordult a fejemben. Újabb üzenetet kaptam tőle. Még egy levél ugyan úgy nekem szánva más szöveggel.
"Eljön érted"
Kélek istenem, legyen ez egy vicc. Azonnal visszamentem a szobába és öltözködni kezdtem. Andy már felöltözve pakolta össze a szobát.
- Mi a baj? - nézett rám nagy szemekkel.
- Vissza kell mennem az egyetemre - mondtam félkészen. A hajam még felkötöttem, majd elindultam az ajtó irányába.
- Várj! - állított meg Andy - Elviszlek rendben?
Rábólintottam. Percekkel később már a kocsiban ültem és vártam, hogy haza érjek. Ahogy Andy megállt a kocsival kiugrottam.
- Később ígérem felhívlak! - szóltam be az ablakon, majd sietve elindultam befele. Ahogy berontottam az ajtón mindenki ijedten futott a folyosóra.
- Hazel kérem a leveleket! - szóltam neki, majd a nálam lévőket összeszedtem és beraktam egy táskába. Hazel is odaadta azt a hármat. - Megnézem a próbatermet, az edzőtermet, a szekrényem és az osztálytermet. Nem nagyon jártam ezeken a helyeken mostanság, és ha az első levelem az edzőtermi szekrényembe volt, akkor lehet még ott. A szekrényembe találtam hatot, az edzőteremnél kettőt, a próbaterembe ötöt és a padomba kettőt. Kicsit aggódni kezdtem. Leültem a padomra, felvettem a fejhallgatóm és bekapcsoltam egy lájtos zenét. Az összeset kinyitottam és elolvastam.
" Megrendezte a halálát"
" Eljön érted"
" 03.29"
" Bújj el amíg tudsz"
Nagyon bátorító volt amúgy. Tényleg rávett, hogy tűnjek el minél előbb. Összeszedtem a leveleket és visszamentem a lányokhoz. A konyhában ültek és pletyiztek valami új gyerekről. Megálltam a helyemnél és kiborítottam a táskámból a leveleket. Mind megnézték őket, én meg kicsit idegesen ültem le a székemre.
- Semmi ötleted, hogy ki tette? - nézett rám Rebecca.
- Semmi - sóhajtottam fel.
- Holnap jelentem ezt az egészet az igazgatónak és majd kitalál valamit.
- Hányadika van? - kérdezte Cat miközben a dátumos papírt fogta.
- Harmadik hó, huszonhét - mondtam, majd elkezdtem összeszedni a papirokat - A hétre kikérőt szerzek és nem maradok itt.
Otthagytam őket és mentem összeszedni a cuccaim közbe felhívtam Andyt. Hosszú várakozás után felvette.
- Úgy negyven perc múlva elém tudsz jönni? - szólaltam meg azonnal, hogy felvette. - És ha lehet, nálad tölteném a hét maradék részét.
- Persze. Minden rendben?
- Majd mindent elmesélek...
- Rendben.
Letettem. Hazelt megelőzve léptem be a Diri irodájába és panaszoltam el mindent. Szegénynek nem volt ideje még egy "eh"t se kinyögni. Megmutattam neki a leveleket és kértem kikérőt. Azonnal megadta. A helyzethez képest, vigyorogva hagytam el az igazgatóit. Még felmentem a cuccaimért. Egy kisebb sporttáskát megpakoltam ruhával. Elköszöntem kedvesen a többiektől és elindultam. Hangosan szólt a zene a fülesemből aminek nagyon örültem. Ültem a kapu előtt a táskán és nyugisan szívtam a cigim mikor megjelent Castiel előttem. Levettem a fülesem és felálltam.
- Szia - köszöntem.
- Öhm... Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapiért. Nem kellett volna odamennem és...
- Figyelj, nem haragszom, de elvárom, hogy lekopj rólam - jegyeztem meg - Nem vagyok a barátnőd aminek már örülök. Csak hagyj békén légyszíves...
- Sajnálom - motyogta, majd a kezembe nyomott egy piros dobozt és ott hagyott. Egy darabig nézegettem, majd Andy megérkezett. Beraktam a cuccaim a hátsó ülésre és leültem a helyemre.
- Minden rendben? - nézett rám aggódva, majd elindult.
- Fogjuk rá... - motyogtam miközben a a piros kis dobozt nézegettem.
- Az a fiú adta, igaz? - pillantott a dobozra.
- Igen... De nem néztem még meg a tartalmát. Pár hetet voltam vele együtt, aztán elbasztam valamit de nagyon.
- Micsodát?
- Bemutatott a szüleinek és elhívtak vacsorázni. Az apja nem volt tisztában az iskolával és felvilágosítottam picit. Kibukott, majd Castiel is és adott egy pofont. Akkor ott hagytam és tegnap újra megjelent.
- Fontos vagy neki.
- Lehet, de nem szeretnék vele lenni.
- Félsz?
Nem válaszoltam, hisz tudta mire gondolok. Nem volt kedvem beszélgetni. Semmihez nem volt kedvem.
- Mit szeretnél ma csinálni? - nézett rám mosolyogva.
- Nem ismerem a helyet.
- Akkor elviszlek egy városnézésre. Úgyis el kell mennem a plázába öltönyt csináltatni. Hogy tetszik?
- Mehetünk.
- De most örülnék, ha ennél valamit. Gondolom mióta elmentél, nem ettél semmit.
Csak mosolyogtam rá. Míg utaztunk, folyamatosan agyaltam. Castiel... Miért vagy ilyen? A doboz egy gyönyörű ezüst nyakláncot rejtett egy mikrofon kinézetű medállal. Egy darabig csak nézegettem és gondolkodtam, hogy mit kezdjek vele.
- Nincs sok kedvem bejárni a várost - nyögtem ki neki végül - Nem lehet, hogy rendelünk pizzát és majd később bejárkálunk mindent? Fáradt vagyok..
- Én benne vagyok - mosolygott kedvesen - Az öltöny ráér.
Már javába élveztem az ágy melegét és nézegettem a hatalmas tévébe az érdekesebbnél érdekesebb műsorokat, mikor anyám neve megjelent a telefonom kijelzőjén. Nem vettem fel. Teljesen lenémítottam, majd leraktam az éjjeliszekrényre és vártam, hogy Andy végre mellém feküdjön.
Fura volt nekem ez, hogy lefeküdtem vele és nem küldött a picsába. Nagyon komolyan gondolta velem ezt az egészet és én meg azt se tudom mit érzek. Jó volt vele lenni, annyira szeretem ezt az erős törődést. Mindig a kedvembe akar járni és ez szinte minden nőnek az álma. Viszont Castiel a fejembe motoszkált. Annyira elrontotta a tökéletes összhatást... A fejemre nyomtam a párnát és kattogtam. Szeret, nem szeret... Nem tudom mit kéne tennem, vagy mondanom.
- Itt a pizza! - huppant le mellém Andy és adott egy dobozt.
Kedvesen megköszöntem, majd újra a tévének szenteltem a figyelmem. Valami gagyi tehetségkutatónak adták le a tegnapi adását. Vicces volt nézni, de nem tudtam mit reagálni rá. Annyira zavart minden. Hamar eltakarítottam a pizzát és teli pocakkal feküdtem a pihe-puha ágyikóban ami tényleg annyira, de annyira kényelmes volt...
- Mért nem veszed fel a telefonod? - kérdezte Andy miközbe a szája tele volt.
- Nem szeretek anyámmal beszélni. Mindig valami rossz hírt hoz magával és kikészít néha.
- Csak nem lehet olyan vészes.
Nehezen felültem és lassan a telefonomért nyúltam. Valamiért nagyon taszított a telefon magától, de végül felvettem. Meg se tudtam szólalni, anyám ár azonnal öntötte ki magából az összes infót amit nekem szánt és engem nem érdekel.
- Szia kincsem. Nemrég értem be New Yorkba. Nincs kedved összefutni egy kávéra? Este lesz egy megbeszélésem és addig segíthetnél házat nézni!
Adjatok kést de azonnal...
- Mi? - jött ki belőlem hangosan.
- Igen Hale. Ide fogok költözni, hogy többet legyünk együtt és szeretném ha hozzám is költöznél. Na de mindegy is. Fél óra múlva kijössz elém ugye? Addig még telefonálok párat. Szia.
Le is tette. A telefont ledobtam és lassan hátradőltem. Ilyen nincs. Mért ilyenkor akar minden a nyakamba szakadni?
- Ki kell mennem a reptérre - nyögtem ki.
- El vigyelek?
- Nem muszáj. Fogok egy taxit aztán összeszedem azt a szerencsecsomagot.
- Tudok egy nagyon jó sofőrt - kacsintott rám.
- Annak indokában, hogy a kacsintásodtól kiráz a hideg, megengedem, hogy elvigyél.
Felnevetett, majd a pizzás dobozokat kidobálta. Addig én bezárkóztam a fürdőbe és rendbe tettem az arcom. Csodás lett a tusvonalam. Újra a morcos arcomat láttam a tükörben. Minden olyan cuccom kiszedtem a táskámból, ami nem kell csak, hogy megkönnyítsem az életem.
Az autóba beülve komolyan átgondoltam ezt a találkozást és rám nagyon nincs jó hatással. A gyomorgörcsöm már hányingerbe is átment, pedig ez csak az anyám... Az út alatt beszélgettem Andyvel anyámról. Nem akartam rossz fénybe hozni anyám, így próbáltam kedvesebben megfogalmazni minden egyes húzását. Andy nem fűzött sokmindent hozzá. Eddig valószínűleg csak az újságba látta anyám. Nagyon sokan voltak az utakon... Csendbe, de nagyon fel akartam robbanni. Szinte a bejárat előtt állt meg Andy. Míg én elindultam anya keresési akciót kezdeményzeni, addig ő keresett egy parkolót. A várótermet körbe jártam, de anya sehol sem volt. Kicsit elgondolkoztam és azt gyanítottam, hogy lelépett egy szó nélkül. Már elindultam kifele mikor megláttam az egyik automatánál. Odasétáltam hozzá és köszöntem. Kicsit megijedt, pedig mindig én játszom be a "derült égből villámcsapás" szituációt. Anyám szép kosztümben és csodás sminkkel nézett vissza rám. Szinte semmit sem változott.
- Szia kincsem - ölelt meg azonnal - Mi van veled? Nincs ma sulid?
- Nincs.
- Ohh, akkor hívjunk taxit és menjünk egy csajos délutánra - nevetett fel
- Öhm.. Nem egyedül vagyok és nem kell taxi.
- Csak nem hoztad Castielt is?
- Öhm.. Nem - sóhajtottam fel, majd megláttam közeledni Andyt - Jelenleg vele vagyok.
Andy mosolyogva sétált oda hozzánk. Köszönt, majd kézcsókkal mutatkozott be.
- A nevem Andy Dawe.
- Üdv, Dasha Zhanna. Maga? - nyújtotta el az utolsó "a" betűt.
- Hale udvarlója.
- Ohh - mosolyodott el - Ennek örülök.
Rám pillantott és elmosolyodott. Gondolom csak annak örült, hogy hagytam Castielt... Valami nagyon zavarni kezdett. Valami rosszat éreztem, de nem tudtam eldönteni, hogy csak a huszonkilencedike miatt vagy valami totál másról van szó.
Míg a kocsihoz sétáltunk, anyám elbeszélgetett Andyvel. Nem figyeltem őket annyira. Nem akartam tudni, hogy anyám miket hadobál össze rólam. Még rágyújtottam egy cigire és míg Andy berakta anyám cuccait a csomagtartóba, odasétáltam a nőhöz.
- Figyelj - sóhajtottam fel, ami már kihagyhatatlan minden kommunikációmból - Nem szeretném, hogy elrontsd ezt az egészet. Andyvel megvagyok és nem hiányzik, hogy mindent bemesélj neki. Érted? Most nem kellenek a hazugságaid, és a tökéletesen előadott meséid az én kétszínűségemről, ribanc életmódomról, meg egyebekről. Fogadd el, hogy felnőttem és semmi sem úgy van ahogy te azt megmondod...
- Nem terveztem semmit sem előadni. Ahogy elnézem, rendes férfit találtál magadnak és nem kell elüldöznöm. Az eddigi választásaid katasztrófák voltak, persze ez a tapasztalat hiányával jár... Tudom, hogy felnőttél és örülök, hogy azzal a Castiel gyerekkel vége lett. Nem illett hozzád annyira, mint ez a kedves fiatal ember.
- Ne légy előítéletes kérlek. Én se ismerem még és szeretném, ha távol tartanád magad tőle. Érzem, hogy el fogsz valamit baszni, de akkor jobb ha nem kerülsz a szemem elé!
- Nyugalom kincsem - simogatta meg az arcom - Előbb utóbb mindent megértesz az életről.
Otthagyott. Beült hátra a kocsiba és várt. Mélyeket lélegeztem és gondolkodtam. Feldúlt voltam. Kezdtem valamit érezni Andy iránt, de az egy egyszerű tetszés volt. Nem akartam elsietni ezt az egészet. Hamar elszállt minden gondolatom mikor Andy odasétált hozzám és megölelt. Biztos megérezte, hogy valami bajom van.
- Hallottam mit beszéltetek - motyogta a fülembe - Ne aggódj emiatt kérlek. Még ha igaz is az amiket állítólag mond, az akkor volt és te most vagy velem.
- Ezt majd később megbeszéljük. Viszont elfelejtettem mondani, hogy nekem be kell mennem majd pár órára dolgozni. Nem tudom, hogy addig anyám mit kezd magával, de ha a nyakadon marad... Ahh... Csak arra kérlek, hogy vigyázz! Nagyon jól bele tud mászni mások fejébe és el tud hitetni bármit veled.
Nem vártam meg a válaszát. Beültem az anyós ülésre és bekötöttem magam. Andy is hamar beült a kocsiba.
- Hova kell vinni a hölgyet? - nézett hátra a tükörből.
- Jaj nekem.. Elfelejtettem nézni szállást - sóhajtott fel.
- Semmi gond. Én ismerek párat és árban is tökéletesek - ezzel elindította kocsit.
- Szuper! Akkor rád bízom.
Egész úton ment a rádió. Senki sem szólalt meg jó ideig. Nem kocsikáztunk sokat. A belvárosban volt egy hotel (a rengeteg mellett). Andy elmondása szerint olcsó, de igényes kis hely. Vettem parkolójegyet, addig Andy segített anyámnak bevinni a cuccokat. Beraktam a papírdarabot az ablakba, majd lezárta az autót és utánuk siettem. Nem akartam foglalkozni a hotel kinézetével, csak hamar túlesni ezen az egészen. Megálltam anyám mellett és megvártam míg figyel rám.
- Mikor lesz a megbeszélésed? - kérdeztem.
- Öhm.. Ha jól emlékszem hatkor.
- Szuper. Nekem öttől be kell mennem dolgozni.
- Ejha, már munkád is van? - vigyorgott, majd Andyre nézett - Abban a kis időben nem lenne kedved meginni velem egy kávét?
- Örömmel - mosolygott.
Mosolyogva vettem elő a cigis dobozom és hátrálva azt jelezve, hogy nekem most muszáj elszívnom egy szál cigit. Hamar elmenekültem. A kocsi mellett guggoltam és a telefonom nyomkodtam. Tényleg nem értem mi van velem. Kezdek megint bekattanni. Nagyon aggódtam. A fejembe mindig ott motoszkált a huszonkilencedike. Gyáva vagyok, hogy nem állok oda és járok utána mindennek. Annyit értettem meg azokból az üzenetekből, hogy Deborahról van szó. Nem tudtam ezt mind összerakni. Éreztem, hogy nem hagyhatom ennyiben ezt az egészet. Ennyire nem félhetek. Már megszokhattam volna, hogy mindig bele keveredek valamibe. Castiel is ott motoszkált a fejembe. A sok hülyesége és a hirtelen ajándék. Az egész kapcsolatunk egy katasztrófa volt így visszatekintve az egészre. Hülye vagyok... Ez már mind megtörtént. Nem ezzel kéne foglalkoznom. Ott a suli és nincs veszve semmi. Hazelékkel is rendbe hozhatok mindent és minden mehet tovább. Persze ez mind nem ilyen egyszerű. Le kellene állnom mindennel...
Az első lenne az életem.
------------------
https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
- Én benne vagyok - mosolygott kedvesen - Az öltöny ráér.
Már javába élveztem az ágy melegét és nézegettem a hatalmas tévébe az érdekesebbnél érdekesebb műsorokat, mikor anyám neve megjelent a telefonom kijelzőjén. Nem vettem fel. Teljesen lenémítottam, majd leraktam az éjjeliszekrényre és vártam, hogy Andy végre mellém feküdjön.
Fura volt nekem ez, hogy lefeküdtem vele és nem küldött a picsába. Nagyon komolyan gondolta velem ezt az egészet és én meg azt se tudom mit érzek. Jó volt vele lenni, annyira szeretem ezt az erős törődést. Mindig a kedvembe akar járni és ez szinte minden nőnek az álma. Viszont Castiel a fejembe motoszkált. Annyira elrontotta a tökéletes összhatást... A fejemre nyomtam a párnát és kattogtam. Szeret, nem szeret... Nem tudom mit kéne tennem, vagy mondanom.
- Itt a pizza! - huppant le mellém Andy és adott egy dobozt.
Kedvesen megköszöntem, majd újra a tévének szenteltem a figyelmem. Valami gagyi tehetségkutatónak adták le a tegnapi adását. Vicces volt nézni, de nem tudtam mit reagálni rá. Annyira zavart minden. Hamar eltakarítottam a pizzát és teli pocakkal feküdtem a pihe-puha ágyikóban ami tényleg annyira, de annyira kényelmes volt...
- Mért nem veszed fel a telefonod? - kérdezte Andy miközbe a szája tele volt.
- Nem szeretek anyámmal beszélni. Mindig valami rossz hírt hoz magával és kikészít néha.
- Csak nem lehet olyan vészes.
Nehezen felültem és lassan a telefonomért nyúltam. Valamiért nagyon taszított a telefon magától, de végül felvettem. Meg se tudtam szólalni, anyám ár azonnal öntötte ki magából az összes infót amit nekem szánt és engem nem érdekel.
- Szia kincsem. Nemrég értem be New Yorkba. Nincs kedved összefutni egy kávéra? Este lesz egy megbeszélésem és addig segíthetnél házat nézni!
Adjatok kést de azonnal...
- Mi? - jött ki belőlem hangosan.
- Igen Hale. Ide fogok költözni, hogy többet legyünk együtt és szeretném ha hozzám is költöznél. Na de mindegy is. Fél óra múlva kijössz elém ugye? Addig még telefonálok párat. Szia.
Le is tette. A telefont ledobtam és lassan hátradőltem. Ilyen nincs. Mért ilyenkor akar minden a nyakamba szakadni?
- Ki kell mennem a reptérre - nyögtem ki.
- El vigyelek?
- Nem muszáj. Fogok egy taxit aztán összeszedem azt a szerencsecsomagot.
- Tudok egy nagyon jó sofőrt - kacsintott rám.
- Annak indokában, hogy a kacsintásodtól kiráz a hideg, megengedem, hogy elvigyél.
Felnevetett, majd a pizzás dobozokat kidobálta. Addig én bezárkóztam a fürdőbe és rendbe tettem az arcom. Csodás lett a tusvonalam. Újra a morcos arcomat láttam a tükörben. Minden olyan cuccom kiszedtem a táskámból, ami nem kell csak, hogy megkönnyítsem az életem.
Az autóba beülve komolyan átgondoltam ezt a találkozást és rám nagyon nincs jó hatással. A gyomorgörcsöm már hányingerbe is átment, pedig ez csak az anyám... Az út alatt beszélgettem Andyvel anyámról. Nem akartam rossz fénybe hozni anyám, így próbáltam kedvesebben megfogalmazni minden egyes húzását. Andy nem fűzött sokmindent hozzá. Eddig valószínűleg csak az újságba látta anyám. Nagyon sokan voltak az utakon... Csendbe, de nagyon fel akartam robbanni. Szinte a bejárat előtt állt meg Andy. Míg én elindultam anya keresési akciót kezdeményzeni, addig ő keresett egy parkolót. A várótermet körbe jártam, de anya sehol sem volt. Kicsit elgondolkoztam és azt gyanítottam, hogy lelépett egy szó nélkül. Már elindultam kifele mikor megláttam az egyik automatánál. Odasétáltam hozzá és köszöntem. Kicsit megijedt, pedig mindig én játszom be a "derült égből villámcsapás" szituációt. Anyám szép kosztümben és csodás sminkkel nézett vissza rám. Szinte semmit sem változott.
- Szia kincsem - ölelt meg azonnal - Mi van veled? Nincs ma sulid?
- Nincs.
- Ohh, akkor hívjunk taxit és menjünk egy csajos délutánra - nevetett fel
- Öhm.. Nem egyedül vagyok és nem kell taxi.
- Csak nem hoztad Castielt is?
- Öhm.. Nem - sóhajtottam fel, majd megláttam közeledni Andyt - Jelenleg vele vagyok.
Andy mosolyogva sétált oda hozzánk. Köszönt, majd kézcsókkal mutatkozott be.
- A nevem Andy Dawe.
- Üdv, Dasha Zhanna. Maga? - nyújtotta el az utolsó "a" betűt.
- Hale udvarlója.
- Ohh - mosolyodott el - Ennek örülök.
Rám pillantott és elmosolyodott. Gondolom csak annak örült, hogy hagytam Castielt... Valami nagyon zavarni kezdett. Valami rosszat éreztem, de nem tudtam eldönteni, hogy csak a huszonkilencedike miatt vagy valami totál másról van szó.
Míg a kocsihoz sétáltunk, anyám elbeszélgetett Andyvel. Nem figyeltem őket annyira. Nem akartam tudni, hogy anyám miket hadobál össze rólam. Még rágyújtottam egy cigire és míg Andy berakta anyám cuccait a csomagtartóba, odasétáltam a nőhöz.
- Figyelj - sóhajtottam fel, ami már kihagyhatatlan minden kommunikációmból - Nem szeretném, hogy elrontsd ezt az egészet. Andyvel megvagyok és nem hiányzik, hogy mindent bemesélj neki. Érted? Most nem kellenek a hazugságaid, és a tökéletesen előadott meséid az én kétszínűségemről, ribanc életmódomról, meg egyebekről. Fogadd el, hogy felnőttem és semmi sem úgy van ahogy te azt megmondod...
- Nem terveztem semmit sem előadni. Ahogy elnézem, rendes férfit találtál magadnak és nem kell elüldöznöm. Az eddigi választásaid katasztrófák voltak, persze ez a tapasztalat hiányával jár... Tudom, hogy felnőttél és örülök, hogy azzal a Castiel gyerekkel vége lett. Nem illett hozzád annyira, mint ez a kedves fiatal ember.
- Ne légy előítéletes kérlek. Én se ismerem még és szeretném, ha távol tartanád magad tőle. Érzem, hogy el fogsz valamit baszni, de akkor jobb ha nem kerülsz a szemem elé!
- Nyugalom kincsem - simogatta meg az arcom - Előbb utóbb mindent megértesz az életről.
Otthagyott. Beült hátra a kocsiba és várt. Mélyeket lélegeztem és gondolkodtam. Feldúlt voltam. Kezdtem valamit érezni Andy iránt, de az egy egyszerű tetszés volt. Nem akartam elsietni ezt az egészet. Hamar elszállt minden gondolatom mikor Andy odasétált hozzám és megölelt. Biztos megérezte, hogy valami bajom van.
- Hallottam mit beszéltetek - motyogta a fülembe - Ne aggódj emiatt kérlek. Még ha igaz is az amiket állítólag mond, az akkor volt és te most vagy velem.
- Ezt majd később megbeszéljük. Viszont elfelejtettem mondani, hogy nekem be kell mennem majd pár órára dolgozni. Nem tudom, hogy addig anyám mit kezd magával, de ha a nyakadon marad... Ahh... Csak arra kérlek, hogy vigyázz! Nagyon jól bele tud mászni mások fejébe és el tud hitetni bármit veled.
Nem vártam meg a válaszát. Beültem az anyós ülésre és bekötöttem magam. Andy is hamar beült a kocsiba.
- Hova kell vinni a hölgyet? - nézett hátra a tükörből.
- Jaj nekem.. Elfelejtettem nézni szállást - sóhajtott fel.
- Semmi gond. Én ismerek párat és árban is tökéletesek - ezzel elindította kocsit.
- Szuper! Akkor rád bízom.
Egész úton ment a rádió. Senki sem szólalt meg jó ideig. Nem kocsikáztunk sokat. A belvárosban volt egy hotel (a rengeteg mellett). Andy elmondása szerint olcsó, de igényes kis hely. Vettem parkolójegyet, addig Andy segített anyámnak bevinni a cuccokat. Beraktam a papírdarabot az ablakba, majd lezárta az autót és utánuk siettem. Nem akartam foglalkozni a hotel kinézetével, csak hamar túlesni ezen az egészen. Megálltam anyám mellett és megvártam míg figyel rám.
- Mikor lesz a megbeszélésed? - kérdeztem.
- Öhm.. Ha jól emlékszem hatkor.
- Szuper. Nekem öttől be kell mennem dolgozni.
- Ejha, már munkád is van? - vigyorgott, majd Andyre nézett - Abban a kis időben nem lenne kedved meginni velem egy kávét?
- Örömmel - mosolygott.
Mosolyogva vettem elő a cigis dobozom és hátrálva azt jelezve, hogy nekem most muszáj elszívnom egy szál cigit. Hamar elmenekültem. A kocsi mellett guggoltam és a telefonom nyomkodtam. Tényleg nem értem mi van velem. Kezdek megint bekattanni. Nagyon aggódtam. A fejembe mindig ott motoszkált a huszonkilencedike. Gyáva vagyok, hogy nem állok oda és járok utána mindennek. Annyit értettem meg azokból az üzenetekből, hogy Deborahról van szó. Nem tudtam ezt mind összerakni. Éreztem, hogy nem hagyhatom ennyiben ezt az egészet. Ennyire nem félhetek. Már megszokhattam volna, hogy mindig bele keveredek valamibe. Castiel is ott motoszkált a fejembe. A sok hülyesége és a hirtelen ajándék. Az egész kapcsolatunk egy katasztrófa volt így visszatekintve az egészre. Hülye vagyok... Ez már mind megtörtént. Nem ezzel kéne foglalkoznom. Ott a suli és nincs veszve semmi. Hazelékkel is rendbe hozhatok mindent és minden mehet tovább. Persze ez mind nem ilyen egyszerű. Le kellene állnom mindennel...
Az első lenne az életem.
------------------
Társoldal:
Fb csoport:https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
