40. rész Jó pénzért

A hétfőm nagyon nehezen kezdődött. Nem nagyon akartam kitenni a lábam szarrá vert arccal. Csak az a kis sebtapasz tetszett amit Hazel az orromra rakott. Rajzolt rá nekem egy aranyos szívet is és próbált vigasztalni. Végül elindultam. Rosával futottam össze az alsó szinten. Nagyon elszörnyedt, de nem mondott különösebben semmit. Arról beszélt, hogy szeretne a tavaszi bálon szerepelni. Állítólag szervezni szoktak egy bált a szülőknek és ott a diákok pincérkednek, színdarabot adnak elő és koncerteznek a klasszicisták. Nagyon szerette volna, ha én is jelentkezem valamire. Mondjuk ideje lenne végre kezdeni magammal valamit. De mit is? Bunkó vagyok, nem járok be órákra és verekedek néha. Nem vészes szerintem. Mondjuk így átgondolva az egészet, katasztrófa. Csak Castiel miatt követtem el ennyi hibát... Oh, hogy a jó édes...
 A folyosón mindenki engem nézett. Ennyire csúnya nem lehetek hé! Ez csak egy két monokli és egy megrepedt orr. Túl lehet élni. Amber is megjelent a színen, ahogy észrevette a hatalmas csendet. Rám nézett, majd elnevette magát.
 - Ohh, istenem! Veled meg mi lett? Castiel megharagudott rád és megvert?
 - Rohadt szajha - motyogtam, majd el akartam indulni felé, de Rosa visszahúzott.
 - Nem éri meg - mondta, majd behúzott a terembe - Hagyd rá a hülyeségeit és gondold át mit szeretnél csinálni.
- Nem tudom. Nekem ez nem nagyon megy. Csak zenélni tudok.
- Biztos találsz magadnak valamit - mosolyodott el.
Megszólalt a hangosbemondó. Az igazgató mindenkit kéret a tornaterembe, de azonnal! Egy picit nyöszörögtem Rosának, hogy nem akarok menni, de nem akart leszállni rólam. A kezemet rángatta és dúdolászva ment a tömeggel.
Ahogy mindenki helyet foglalt, a Diri máris nekikezdett.
- Mint tudják, egy hónap múlva újra megrendezésre kerül a tavaszi bál. A mai nap folyamán szeretnénk arra kérni mindenkit, hogy jelentkezzen minimum egy feladatra. Idén is kellenek pincérek, pultosok, néhány ember aki beengedi a vendégeket, zenészek és ezen belül is csak a kalsszicistákra gondolok. Komoly zenei előadás lesz, szóval ne jelentkezzenek olyanok akik durvább zenei stílust követnek! A színdarabba idén maguk is beleszólhatnak. Szeretnénk, ha ezt maguk hoznák össze! Éljék ki kreativitásukat és mutassák meg mit tudnak a családtagjaiknak! Bármi gondjuk van, azt jelezzék és segítünk! Valakinek valami kérdése?
- Mi lesz a színdarab? - jött a kérdés valakitől.
- Piroska és a farkas, Rómeó és Júlia, vagy egy készülőben lévő mű, az irodalom szakosoktól. A mai nap minden ki lesz téve a faliújságra. Most pedig menjenek órára...
Az nép azonnal oszolni kezdett. Hátra maradtam. Rosa eltűnt valamerre. Ahogy elfogyogattak az emberek, én is elindultam. Lesétáltam a kilátó lépcsőjén, majd megpillantottam Castielt. Szerencsére nem látott meg. Az igazgatóval beszélt. Vissza mentem egy sort, majd a falhoz osontam és biztos takarásban hallgatózni kezdtem.
- Ma már szeretnél beköltözni? - kérdezte a Diri.
- Igen, de most már magamtól jönnék.
- A szülei mit szóltak ehhez?
- Nem tudják. Felnőtt ember vagyok, plusz egy egyetem. Felvesznek vagy sem, és ott nem fogok maradni. Tudja, már elegem van mindenből.
- Nyugodj meg. A szobád ugyan ott van mint eddig. Pakolj le és pihenj egyet, mert sápadt vagy. Beszélek majd a szüleiddel.
Már csak a távolodó lépteket hallottam. A terem kiürült. Egy kis ideig még ott ültem és próbáltam feldolgozni a hallottakat. Castiel visszajött. Szuper... Mi lehet ennél még rosszabb?
Visszamentem a terembe és leültem a helyemre. Amber tovább piszkálódott. A falra másztam tőle, de komolyan. Amylee leült mellém, majd megböködte az arcom.
- Ez fáj? - nézett rám nagy szemekkel.
- Igen, fáj...
- Kivel verekedtél megint?
- Nem verekedtem. Megtámadtak - sóhajtottam fel - Viktor spanja ki akadt rám...
- Ejjha. Az is ilyen alvilági alak?
- Ő a vezető.
- Túl kalandos az életed eh!
Igaz. Vissza kéne vennem az iramból. Szőrnyű...
Rosa még üzenetekben is nyaggatott. Valamit találnom kell magamnak. Nem akartam zenélni, sem pincérkedni. Végül jelentkeztem a színdarabba. Mikor leadtam a jelentkezésem és jötten ki a dökös terem ajtaján, belebotlottam Castielbe. Egy pillanatig csak néztük egymást, majd amilyen gyorsan csak lehetetz, ott is hagytam.
- Dolgozat - mondta a tanár befele jövet a terembe.
Csak néztem rá és nem értettem, hogy miből. Jó ideig nem voltam az óráin, mert rettentő idegesítő alaknak tartottam. Lerakta elém a lapot. Egy egész kottarendszer vigyorgott rám és azt kérdezte, hogy ki a szerző. Biztos valaki régi nagy ember. Alig dolgozott az agyam és lehetetlennek tartottam kitalálni. Csak néztem a többieket, akik már azonnal írták be a neveket. Nemááár. Ez totális kibaszás. Utálom a zenetőrit. Amyleet nézegettem, hátha észrevesz és segít, de belemerült a lapba. Végül lehajtottam a fejem és csak zenét hallgattam. Néha firkálgattam a lapra és körbetekintettem. Az óra végén mindenki elégedetten dőlt hátra a székében csak én nem. A tanár vigyorogva vette el tőlem a lapot és ment ki a teremből.
Rá kellett gyújtanom. Az idegeim megfeszültem és nikotin után sírt a testem. El is indultam, de Amber megállt az ajtó küszöbén és vigyorgott.
- Mit akarsz? - motyogtam, majd ásítottam egyet.
- Miattad Castiel teljesen elvesztette a fejét és nem szól hozzám. Elvetted a pasim és tönkre tetted.
- És most mit akarsz tenni?
- Idegesítesz.
- Jólvan. Akkor most menj és nyaldosd a sebeid - mondtam nevetve, majd adtam neki egy pofont. Kissé megszédült és lépett hátra párat a folyosó fele.
- Nem csodálom, hogy valaki ennyire rendbe rakott - mondta.
- Nem tudsz te semmit - sóhajtottam fel - és ne is akarj. Te ennyi után már felkötötted volna magad!
Vissza fogtam magam. Szívem szerint addig ütöttem volna az arcát, míg el nem torzul egy életre. Számat harapdálva hagytam el az épületet a cuccaimmal együtt. Már nem akartam vissza menni. Leültem a kapuba és elszívtam egy cigit. Andy még dolgozott, szóval nem tudtam vele találkozni. Este meg edzeni megyek. Kell valami feszültség levezetés. Mióta a lányokkal javult a kapcsolatom, többször szerveznek be egy közös programba, csak elég gyakran mondom azt, hogy nem tudok menni.
Úgy éreztem mintha figyelnének. Akár hová mentem éreztem valaki tekintetét rajtam. Kicsit zavart voltam miatta és minden pisszenésre odafigyeltem. A többiek is észrevették a viselkedésemen, hogy valami nem oké. Egyre többen jöttek oda hozzám.
- Hé, minden rendben? - kérdezte Lysander.
Kissé meglepődtem. Mit keres ez itt? Vagy egy hónapja nem szólt hozzám és folyamatosan elkerült. Biztos Castiel miatt.
- Persze - vágtam rá azonnal.
- Aggódnak érted páran. Teljesen megváltoztál egy hét alatt.
- Tényleg minden rendben - mondtam, majd felkeltem a padból és besétáltam a mosdóba. Szerencsére üres volt. Letettem a táskám, majd áttúrtam. Egy dobozkát vettem elő a legaljáról. Nyugtatót tartottam benne. Hát igen... Most már ez is segít. Egy erősebb fajta volt. Hamar belapultam tőle és mentem a dolgomra. Senki sem vette észre eddig, hogy gyógyszereket szedek szerencsére. Hazel megint elvenné én meg összeesnék az idegbajban.
A lakás üres volt mikor haza értem. Lehuppantam az ágyamra, majd pillanatok alatt elaludtam. Nagyon kipihentem magam abban a pár órában, de akkor sem vitt rá a jó isten, hogy csináljak valamit. Folyamatosan tartottam a kapcsolatot Andyvel. Sose aggódott még értem ennyire senki és jól esett, hogy gondol rám. Nem találkoztunk minden nap, csak ha mentem dolgozni. Mindig megjelent előttem és udvariasan betessékelt a kocsiba.
 Később be kellett mennem pár órára. Rosszul lett és be kellett mennie kórházba egy kisebb vizsgálatra, majd megtudta, hogy terhes. Nem örült neki szerintem. Legalább is sem volt boldog hangja a telefonba. Andyt nem akartam zaklatni, így egyedül vágtam neki a további napomnak. Ah, majd bent írok neki, de semmi se jön össze... A telefonom otthon hagytam. Semmi gond, majd bent a laptop. Szerencsére az még működött és internet is volt, de Andy nem volt elérhető. Hagytam neki üzenetet és nekiálltam dolgozni.
 Ilyenkor az ember annyi mindenen tud gondolkozni. Mikor csak unatkozik és szenved a munka miatt meg ilyenek. Daniel szavai motoszkáltak a fejembe. Minden áron el akar adni. Nem lehetek gyenge, de jobban járok, ha elfutok végre. Viktornál is inkább harcoltam minthogy hagytam volna, hogy sodorjon az ár. Ha akkor megteszik azt amit akarnak, akkor nem tartanék itt. De nem adtam fel, ami azért jó. Élni akartam és nem úgy járni mint a többi lány. Nem tudom mi a helyes már, de mindenhogy fájni fog. Viktort is meg kellene látogatnom. Vajon vele is mi lehet? A múltkori összeomlása óta aggódom. Lehet, hogy elzárták azóta egy gumiszobába. Meg kellett látogatnom. Nem bírtam csak ülni és várni. Azonnal szedtem a cuccom és bezártam a boltot. Abbynek még hagytam egy üzenetet, majd buszra szálltam és kattogtam. A rendőrök már nyolcadjára vizsgáltak át, mikor megláttam, hogy Daniel jön kifele. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. A szívem fel akart robbanni. Bent Viktor már várt rám. Karikásak voltak a szemei és volt még néhány monoklija.
 - Szia - köszönt előre.
 - Hogy vagy? - ültem le lassan a székre.
 - Szarul. Daniel nekem is elmondta kissé máshogy megfogalmazva, hogy a legvadabbat veszik a legtöbbért.
 Na ezen egy picit elgondolkodtam. Oh, hogy rólam van szó? Lehet, hogy keres velem egy keveset...
 - Hát...
 - Nem teheti ezt veled! Szörnyen néz ki az arcod!
 - És ennek még lesz folytatása is... Kicsit tartok tőle - motyogtam miközben a csuklóm szorongattam. - De ne aggódj. Előbb utóbb minden rendbe fog jönni.
 - Meg kell szöknöm! Meg akarlak védeni! Ő egy őrült!
 - Figyelj... Melletted se érezném magam biztonságban.
 - Megértem.
 - Megígérném, hogy minden rendben lesz...
 - De nem lesz.
 Ezzel a mondattal Viktor felkelt és a rendőrhöz sétált halál nyugodtan. Nem tudtam vele rendesen beszélgetni. Tudni akartam mi van vele és hogy javult e a kapcsolata a cellatársával. Ezért aggódtam érte? Kissé szomorúan hagytam az épületet. Daniel a kapu mellett álldogált és cigizett. Próbáltam úgy elmenni mellette, hogy ne vegyen észre, vagy azt higgye, hogy nem látom, de megragadta a kezem és magához húzott.
 - Nem hittem volna, hogy ezek után te még bele mersz nézni a szemébe.
 - Nem hittem volna, hogy te még azt hiszed, hogy a társad.
 Pár másodpercig egymás szemeit fürkésztük, majd elengedett és elindult az ellenkező irányba. Értetlenül néztem a fiú után próbáltam összerakni az eddig történteket. Nem értem. Esküszöm, hogy előbb találom ki a lottó nyerőszámait. Már sötétedett mikor visszaindultam a suliba. Nagyon undorodtam az olyasfajta utazástól amihez nem járt zene.
 Ahogy beestem a lakásba, Andy látványa fogadott. Kissé elpirulva néztem rá... Elfelejtettem neki írni, hogy Viktorhoz mentem. De ahogy elnéztem, elbeszélgetett a lányokkal. Kissé megkönnyebbülve nézett rám, majd felkelt és megölelt.
 - Minden rendben? - kérdezte.
 - Igen, de te mit keresel itt?
 - Riportot készítek a diákokkal - vigyorgott - Persze ezt is kéne csinálnom... Olvastam, amit írtál és kicsit aggódni kezdtem. Az igazgatónő pedig elsőnek már téged ajánlott be, hisz annyi érdekeset tudsz mondani erről a csodás helyről.
 - Csak én éreztem a szarkazmust? - nézett rám vigyorogva Cat.
 - Megint kezdi - sóhajtott Hazel.
 - Már két fiút kifaggattam gyorsba erről a helyről és még kellene néhány lány is - mondta Andy.
 Mind a hárman elrejtették az arcukat és nyomasztó hangulatot teremtettek. Ennyire nem lehet félni egy egyszerű beszélgetéstől. Nagy nehezen rávettem a lányokat, hogy beszéljenek, és szinte fél óra alatt végeztünk. A maradék egy órába beszélgettünk. Andy megismerhette narancsot - emlékeztek még a kutyusomra? Nagy örült az új embernek és Andy is nagy állatbarát szerencsére. Hazellel nagyon elbeszélgettek az élet nagy dolgairól miközbe én a telefonom nyomkodtam és épp Abby babasztoriját próbáltam biztosra venni a válaszaiból. Ha valaki terhes akkor hogy nem veszi észre? Szerintem totál lehetetlen, mondjuk én erről semmit sem tudok.
 - Hale! - kiáltott Hazel - Mi van veled?
 - Oh, semmi - vigyorogtam szokásosan, majd felkeltem és kimentem az erkélyre egy cigire. Megint nyomasztott az egész ügy és tehetetlen voltam. Nem akartam őket már ezzel fárasztani, mikor a múltheti Deborahs ügy is kikészítette őket. Rebecca azóta még jobban kerül és csak akkor szól hozzám ha muszáj. Hazel már kommunikál velem végre és próbálkozunk rendesen kibékülni és úgy viselkedni mint rég, de valami nagyon meggától. Cat meg... Ő még mindig egy istennek tart.
 Ahogy kezdtem megunni, hogy a lányok körbe legyeskedik, behúztam Andyt a szobába és bezártam az ajtót.
 - Ma voltam Viktornál. A rendőrségen volt Daniel is.
 - Történt valami?
 - Semmi különösebb, csak a csuklóm szorította meg.
 - Kicsit aggódtam, mert eléd akartam menni, de mire odamentem, már zárva volt az ajtó. De semmi gond - mosolygott  - A lényeg, hogy semmi bajod.
 - Meg ha már itt vagy akkor megmutatom, hogy mit szereztem Deborahtól.
 Elővettem azt a kis pisztolyt és a kezébe adtam. Egy darabig nézegette, majd kivett egy töltényt és az ingem zsebébe rakta.

 - Vigyázz magadra - mondta, majd nyomott egy puszit az arcomra és kiment.

 A pisztoly az ágyamon hevert. Leültem mellé, majd gondolkodni kezdtem. Andy furcsán viselkedett. Daniel lehet, hogy megfenyegette... Hátra dőltem az ágyon, és a pisztolyt szorongattam. Fáradt voltam már ehhez. Másnapra ki kell vennem ey nap szabit, mert már alig állok a lábamon.

 Délelött kipihenten kelltem ki az ágyból. Senki sem volt otthon. Még Narancs se. Fura volt, de örültem a csendnek. Kicsoszogtam a konyhába, majd csináltam magamnak egy kávét és leültem a telefonomat nyomkodni. Andy hagyott egy üzenettet. Ha végzek, menjek át. Nem vártam ezzel sokáig. Lezuhanyoztam, felkentem a sminkem, és felöltöztem. Már nagyon tavaszodott. Kivételesen egy fekete szoknyát vettem fel, egy szürke trikót és egy dzsekit dobtam a vállamra.Az ingemben lévő töltényt a melltartómba helyeztem. A táskámba raktam el még egy nadrágot, ha netán fáznék és a pisztolyt elrejtettem a a szoknyám alatt. Bezártam az ajtót, majd leléptem. Írtam Andynek, hogy úton vagyok. Mint mindig, most is zenét hallgattam és ahogy leszálltam a buszról siettem Andyhez. Beírtam a kódot, majd beléptem az épületbe. Daniel sehol. Reménykedtem, hogy nem is fog megjelenni...

 Kinyílt a lift ajtó Andy lakásán én pedig azonnal kiléptem rajta. A szemeim nagyra nyíltak. Vagy tíz férfi állt a szobában Daniel és Andy társaságában. Az ajtó mellett álló férfi megragadta a karom és magához rántott, majd a másik kezem is megragadta.

 - Milyen csinos vagy ma - vigyorgott Daniel - Kár, hogy el kell adnom téged. El kezdtelek reklámozni és van pár érdeklődő. A napokban szeretnélek bemutatni néhány embernek.

 Nagyon boldog volt, de én nem. Andy szemeit kerestem, de lehajtott fejjel ült az ágy szélén. Aggódni kezdtem. A férfi, aki a kezeim szorította térdre kényszerített és elvette a táskám, majd odadobta az egyik társának, az kiborította és áttúrta. 

 - Ebbe nincs semmi érdekes - mondta.

 - Apropó - kezdte Daniel - Mért nem köszöntél Andynek? - odajött hozzám, majd az arcomat a sajátja felé fordította - Vagy csak nem megijedtél? Azt hiszed, hogy Andy átbaszott? 

 Igaz. Megfordult a fejemben, hogy Andy egész idáig csak etetett. Tudni akartam, hogy most mi ez az egész. Andy a továbbiakban sem nézett rám, csak felkelt és a lifthez sétált, megnyomta a hívógombot.

 - Örülök, hogy ennyire együttműködő vagy ma - vigyorgott Daniel, majd hátbaveregette Andyt - És a barátnőd miatt ne aggódj. Vigyázok rá!

 Andy hirtelen bevert neki egyet, majd a következő pillanatban az összes fegyver az ő fejét célozta. Daniel lassan kihúzta magát, majd ő is elő vett egy pisztolyt és azt az én fejemnek szegezte.

 - Én a helyedben vigyáznék! - vigyorgott Daniel - Bármit teszel, azt ő fogja elszenvedni.

 A következő pillanatban a lift ajtó kinyílt. A fegyvereket eltették, és velem együtt elindultak a liftbe Andy kivételével. Az utolsó pillanatban Andy könnyeit láttam ahogy végig folynam az arcán. Nekem is megtelt a szemem könnyekkel.

 Beültettek egy kisbuszba és azonnal megkötözték a kezeim. A függönyöket behúzták, majd indulás előtt mint elszívtak egy cigit. Daniel nem hagyta el a kocsit amíg bent ültem. Mogorván nézett rám végig. Nem tudtam, hogy hová megyünk és kellemetlenül éreztem magam. A pisztoly még mindig ott volt lábamon, de nem mertem előrántani. Sokan vannak. Úgy fél óra múlva megálltunk egy régi épület előtt. Senki sem járt az utcán. Bevezettek, majd felvezettek a lépcsőn és páran lecsatlakoztak. Daniel és egy másik férfi vezetett be az egyik szobába. Három ágy volt bent és két lány teljesen kiütve. Függönyök voltak felszerelve az ágyak közé. A férfi az ágyra lökött és azonnal odakötözte a kezeim, majd elhúzta a függönyt és orvosi precizítással szúrt a bal karomba egy branül tűt. Beadott valami áttetsző löttyöt, majd otthagyott Daniellel.

 - Annyira vártam már, hogy így lássalak! - mondta boldogan, majd közelebb jött és elvette a pisztolyt - Ez meg gondolom az ajándékod! Ez kedves tőled. 

 A további mondatait már nem nagyon értettem, mert elaludtam.

 A követlező pillanatban egy idegen férfi állt mellettem pap ruhában. Először nem akartam elhinni, majd tudatosult bennem, hogy ez nem volt álom. 

 - Gyónni akar? - pillantotam rá fáradtan.

 A férfi csak mosolygott, majd ott hagyott. Fel akartam kelni, de minden végtagomat lekötötték. Zsibbadt a testem. Daniel megjelent előttem, majd leszedte a lábaimról és a kezeimről a kötést, majd a nyakamra tett egy szíjjat, arra pedig erősített egy hosszú láncot.

 - Bemutatlak néhány embernek - mondta, majd felállított és vezetni kezdett. Szarul éreztem magam. Még nem ment ki belőlem az altató hatása. Azt se tudtam mennyi az idő, vagy hol vagyok. Kicsit sántítottam is a zsibbadástól. Daniel folyamatosan a nála lévő pisztolyt szorította. Egy hatalmas terembe kísért. Egy lámpa égett csak és még volt bent néhány ember.

 - Bemutatom nektek az új szerzeményem. Uraim, ő itt Viktor húga, Hale. - a lámpa alá lökött.

 Térdre estem, majd nehezen a bokámra ültem és körbe tekintettem. Mindenhol negyven feletti férfiak vigyorogtak rám. Cigiztek, szivaroztak, ittak. Kissé megijedtem. 

 - Szűz még? - kérdezte az egyik.

 - Hülye vagy? Viktor is megdugta - mondta a másik.

 - Hányan jönnek el a licitre? - kérdezte a harmadik.

 - Eddig tízenketten - mondta Daniel - A hölggyel kapcsolatban pedig. Húsz éves, vad természetű, de ha akarod könnyen elsírja magát. Nehéz vele bánni és rendszeresen füvezik, iszik. Viktor vette el a szűzességét. Egyetemre járt és zenész. Szeretni való kisállat.

 - Nem hazudtál, tényleg ez a legjobb eddig. Biztos, hogy ára is lesz.

 - Ezt majd egy hét múlva - mondta, majd elengedte a láncom és ott hagyott.

 Ott maradtam egyedül, majd valaki megfogta a láncom és felsegített. Az egyik vevő volt az. Nagy darab volt és már őszült. Vigyorogva szívta a szivarját, majd feltérképezett és rávágott a fenekemre.

 - Micsoda bige vagy! Megveszlek, helyre teszlek, majd szerzed nekem a pénzt! Mit szólsz?

 - Hagyjon! - szólaltam fel hirtelen, majd a férfi magához rántott és megtépte a hajam. Újra csak a földön voltam. A férfi belémrúgott egyet, majd elkezdte kigombolni a nadrágját. Felsikítottam, majd, hátra kezdtem csúszni, de a láncom megragadta és magához vonszolt.

 - Az árut mindig ki lehetett próbálni - mondta büszkén, majd felállított.

 Tökönrúgtam, majd az ajtó felé futottam és a láncomat szorongattam. Szinte kitéptem a helyéről az ajtót. Nem tudtam hol vagyok. Csak szobák voltak mindenhol. A folyosó végén volt egy ajtó és ott egy lépcső. Hátha sikerül..

 Daniel állított meg. Pont szembe jött és belefutottam. Azonnal levágta, hogy mi történt és adott egy pofont.

 - Hogy mered ott hagyni a vevőt? - nézett rám hűvösen.

 - Sajnálom, megijedtem - motyogtam.

 - Ez nem ment meg a következményektől. De választhatsz. Vissza mész és megteszed amire kér, vagy a következő alany leszel.

 - Inkább a drogok, csak ne kelljen visszamennem! Kérlek! - könyörögtem neki.

 - Rendben. Akkor most vissza viszlek a szobába és kapsz egy keveset előpróbára.

 Nem is vonszolt magával hisz magamtól mentem. Sokkal jobban éreztem magam mint akkoriban, de tudtam, hogy itt tuti, hogy meghalok. Nem akartam, hogy megerőszakoljanak. Inkább adjanak be egy csomó drogot. Így is lett. A láncomat az ágyhoz erősítette és azonnal egy másik világba küldött.

39. rész Daniel

 Nem sokkal később Andy kijött hozzám. Nem volt kedvem ránézni. Egy darabig csak állt előttem, majd lassan letérdelt és megölelt. Aranyos, hogy ennyire próbál a kedvembe járni, még ha csak egy ölelést is ad. Ahogy elengedett felsegített, mélyen a szemembe nézett. Meg akartam csókolni, de nem, Hale nem szabad. Nem vagy együtt vele és nem szabad semmit sem el sietni. Mondom ezt mind magamnak azok után, hogy lefeküdtem vele. Nagyon nem bántam meg. Ő egy igazi férfi, de az a fajta akire mindenki vágyik. Féltem, hogy valaki elveszi tőlem. Csak addig amíg megteheti... Ha egyszer ez a férfi az enyém lesz, soha nem engedem el és istenként fogom kezelni.

 Nagy szavak az én számból. Nem azért mert megcsalnám meg ilyenek... Egyszerűen nem lennék rá képes. Nem megy ez olyan könnyen. Nem tudom mi lenne, ha vele lennék, vele élnék. De mért is gondolkozok én ilyeneken? Csak egy liba vagyok, nagy vágyakkal...

 - Hogy érzed magad? - kérdezte.

 - Megvagyok.

 - Mrs Dasha szeretne elmenni velünk ebédelni. Kissé elszomorodott, hogy ennyire elutasító vagy vele szemben. Persze ennek meg lehetnek az okai, de próbáld meg. Hisz az édesanyád.

 - A kedvedért. De ha nem megy akkor ne erőltess rám semmit légyszíves.

 - Ígérem - mosolygott.

 - Annyira örülök, hogy velem vagy. Ha nem jössz már rég lefizettem volna a taxist, hogy üsse el...

 Gubanc, gubanc, gubanc. Anyám pont meghallotta ezt az egészet. Tényleg nem volt kifejezetten a toppon és ahogy ránéztem, elsírta magát. Elindult visszafele. Senkit sem láttam még ilyen gyorsan futni magassarkúban. Utána siettem. Az ajtónál pont elkaptam a vállát. Megrántottam, ő pedig rám esett és elborultunk. Szuper. Magyarázkodhatok... Felkeltem és felsegítettem anyámat is.

 - Annyira meg akarom javítani a kapcsolatunkat, de te elutasítasz és már semmi ötletem - motyogta miközben sírt.

 - Ezt az egészet nem fogod egykönnyen rendbe hozni. Akkor meg pláne mikor épp egy kapcsolaton dolgozom.

 - Ha akkoriban észreveszem magam, most nem lennénk ilyen helyzetben. Elbasztam, tudom jól.

 - Ez igaz - mondtam, majd megöleltem.

 - Már csak te maradtál nekem, de te is gyűlölsz. Én próbálkozom.

 - Próbáld máshogy, de az biztos, hogy sosem leszel a szívem csücske.

 - Sajnálom...

 Andy odajött hozzánk. Nem szólt semmit a témához, megfogta a vállunkat és mosolyogva meghívott minket ebédelni. Nekem nem volt ellenvetésem, hisz majd kilyukadt a gyomrom. Annyi bajom volt, hogy nem tudtam megszámolni a két kezemen.

Kínait ettünk. Imádom a fura kajákat. Egész nap ezeket zabálnám, ha lenne annyi pénzem. Míg anya és Andy beszélgettek, átbújtam az étlapot párszor. Éreztem, hogy ide még vissza fogok jönni. A szerencse süti szerintem hülyeség. Az enyém lényegében beszólt, hogy kurva negatív vagyok, meg gyökér, meg ilyenek. Hamar össze is téptem az egészet. Próbáltam figyelni a többiekre, de valami mindig elvonta a figyelmem. Nagyrészt mások kajája...

Miután Andy fizetett, elterveztem, hogy alszok egy keveset. Anyát kitettük a hotelnál, majd mi is elindultunk haza.

 - Hogy érezted magad? - kérdeztem.

 - Nem volt rossz. Kedves és törékeny nő mint te.

 - Én nem vagyok törékeny! - szólaltam fel hirtelen.

 - Bocsánat - mosolygott rám - Hasonlítitok az biztos.

 A garázsnál Andy odaadta a lakáskulcsokat és előre küldött. A kocsin ellenőrizgetett dogokat azt hiszem. Nem nagyon értek ezekhez...

 A lift nagyon nem akart jönni. Pár perc várakozás után viszont kinyílt végre az ajtaja. Egy fekete hajú fiú szállt ki belőle...hasonlított Andyre. Megállt elöttem, majd jól szemügyre vett.

 - Hale, igaz? - vigyorodott el, majd közelebb lépett.

 - Izé.. Igen - léptem hátra, majd azonnal kikerültem és beszálltam a liftbe. Sietve megnyomtam a szint számát. Már majdnem becsukódott az ajtó, de közé emelte a lábát. Az ajtó újra kinyílt és a fiú beszállt. Megnyomott egy másik gombot, majd közelebb jött hozzám.

 - Viktor az egyik legjobb haverom és te, egy egyszerű kis szajha, lecsukattad. Mindenki pipa rád. Viktor volt a legjobb vezetőnk..

 - És te ki vagy? - néztem fel rá.

 - Az lényegtelen... Örülök, hogy akkoriban Viktor még bemutatott nekem, hiába is voltál mekötözve és kiütve kissé - mosolyodott el - Közelebbről is szívesen megismertelek volna, de a bátyád magának akart. Ezért úsztad meg mind azt, amit a többi nem.

 - Emlékszem rád!

 - Én vittem a szereket. Remélem szép álmokat láttál miatta. Ennek lesz még folytatása ne aggódj. Dől belőled a fű szag és csak egyszer lássalak meg szétcsapva... - motyogta, majd megragadta a nyakam - Te leszel a legjobb darab a piacomon!

 Nagyon megijedtem. Azonnal beletérdeltem a gyomrába. Egy pillanatra elgyengült, majd hatalmas erővel húzott be egyet. A jobb szemem alatt egy kisebb részt megsértett a gyűrűjével és azonnal vérezni kezdett. A második ütés már csak egy egyszerű pofon volt, de majdnem a fal adta a másikat. Megszédültem és összeestem. 

 - Hiába ellenkezel, előbb utóbb az enyém leszel.

 A lift ajtó kinyílt, majd a fiú elűnt. Nehezen megnyontam a számomra megfelelő szintet és felkeltem. A világ elmosódott minden pislogás után. Ahogy bejutottam Andy lakására leraktam a cuccaim a földre és pár lépés után padlót fogtam. Átfordultam a hátamra és csak kapkodtam a levegőt. Lehet, hogy pánikroham... A szívem ki akart szakadni a helyéről, remegett minden porcikám és a levegő mintha megszökött volna. Továbbra is szédültem. A fejembe hangokat hallottam és a régi pillanatokat láttam. Viktor és az a sok hülyeség. A könnyeim patakokba folytak le az arcomon. Egyre jobban hangosodott a sírásom... Minden irányítást elveszettettem. A testem önállósult...

 Andy kirontott a liftből és azonnal hozzám sietett. Nem tudta mit csináljon hirtelen. Óvatosan felemelt és az ágyra tett és átsietett a konyhába. Egy pohár vízzem és egy fehér tablettával tért vissza.

 - Ezt vedd be kérlek - mondta, miközbe felsegített és a kezembe adta a poharat. Nem bírtam megemelni. Elgyengültem teljesen.. Nehezen lenyelette velem a tablettát és megitatott. Visszafeketetett, majd levette a felesleges ruháját és odabújt mellém. 

 - Remélem hamar jobban leszel...

 Órákkal később fehérneműben tértem magamhoz, jól betakarva. Andy mellkhasán volt a fejem és az egyik kezemmel az övét szorongattam. Lassan elengedtem és felültem. Az arcomhoz nyúltam. Még fájt, de le volt ragasztva.

 - Minden rendben? - kérdezte Andy.

 Nem tudtam mit mondani. Csak néztem a gyönyörű szemeit és kattogtam a történteken. Hirtelen felüllt, majd hosszan megcsókolt.

 - Én... - kezdtem bele - sajnálom.

 - Mégis mit?

 - Hogy ilyen szerencsétlen vagyok.

 - Én így szeretlek. El mondod mi történt?

 - Hát... Volt egy fiú. Állítólag Viktor legjobb barátja. Megfenyegetett.

 - Mit mondott? - tört ki belölle az aggodalom.

 - Azt, hogy én leszek a legjobb darab a piacán. Megszorította a nyakam. Belerúgtam, majd megütött.

 - Istenem - sóhajtott fel - Valószínűleg az öcsémmel találkoztál.

 Meglepődtem.

 - Van öcséd? Tudtad ezt mind róla és nem tettél semmit?

 - Akkoriban nem beszéltem vele. Az utóbbi időben jöttek a pletykák és egyszer megállítottam pár szóra. Mindent bevallott. Jelenleg ő vezeti az ember beszerzést és működteti a feketepiacot. Még ha fel is akarnám jelenteni emiatt, az emberei a nyakamra másznának. Az életem fontosabb, mint hogy lecsukassam.

 - Félek... 

 A könnyeim megint potyogni kezdtek. Nem tudtam mit kezdeni magammal. Gyenge voltam...

 Este Andy bevitt dolgozni és megígérte, hogy értem jön. Az agyam arra a két órára teljesen kikapcsolt. Gépiesen csináltam meg minden munkát amit Abby kért és még a vevőkre is figyeltem. Nyolckor én zártam a boltot. Felmostam, és összszámoltam a bevételt. Fél óra alatt mindennel végeztem. A hátsó ajtón távoztam mert már lehúztam a rácsokat az ablak elém. A zene bömbölt a fülembe. Andy a parkolóban várt és kissé elsápadva. Cigizett.

 - Minden rendben? - vettem el tőle a cigit. 

 - Találkoztam az öcsémmel, Danielel - sóhajtott fel - Minden áron pénzt akar csinálni belőled.

 - Tudja, hogy veled vagyok?

 - Lehet. Egyre jobban aggódom - motyogta, majd visszavette a cigit.

 - Ha szeretnéd, többször nem jövök át és akkor ha bármi történik, neked nem lesz bajod...

 - Miattad aggódom butus - mosolygott.

 - Ohh... Akkor is. Jobban járnál lehet.

 - Miattam te ne...

 Magához húzott és erősen megölelt. Fáradtan ültem be az autóba. Olyan sok volt ez a mai nap. Pihenni akartam már nagyon.

 A liftben már nagyokat ásítoztam, de Andy megtiltotta, hogy azonnal aludjak. Első parancsolat, alvás előtt fürödj. Semmi bajom nem volt ezzel a kijelentéssel. Azután meg pláne, hogy megláttam a fürdőt. A hatalmas kád, körbe volt rakva gyertyákkal és a víz tele volt rózsaszirommal és habbal. A kád egyik végében pedig bor volt. Megint az az isteni bor. A szám tátva maradt.

 - Annyi mindent tettél értem, hogy már viszonozni lehetetlen - motyogtam elpirulva.

 - Elég ha az enyém leszel! - mondta komolyan, majd lassan magához húzott és megcsókolt. Olyan aranyos volt, hogy nem bírtam ki sóhajtás nélkül. Az a szerelmes sóhajtás. Beültem a kádba, majd Andy is követett. Tovább csodáltam a felső testét és gyönyörű arcát.

 - Olyan helyes vagy - sóhajtottam fel miközbe egy sziromra vadásztam. Egyet szerencsésen elkaptam, de az szétmállt a kezemben.

 - Igen, az csak szappan - mosolygott - Őszintén, nincs kedvem a fürdőt takarítani, így esett a választás erre. 

 - Nekem tetszik! - szólaltam fel.

 El se hiszitek, mennyire élveztem az estét. Halkan szóltak a kilencvenes évek zenéi, borozgattunk, beszélgettünk, végül pedig egymásnak estünk a kádban.

 Tudom, hogy nagyon romantikus.

 Késő este Andy már mélyen aludt. Én meg amilyen csendbe csak tudtam, csináltam magamnak egy cigit, és kisurrantam az erkélyre. Már annyira kellett egy... Pár slukk után teljesen ellazultam és az eget nézegettem. Hirtelen semmi gondom nem volt. Vagyis volt, csak annyira nem érdekelt. Nagyon szét voltam csúszva a cigi miatt. Vigyorogtam mint a hülyegyerek és kész voltam megcsinálni minden hülyeséget, de próbáltam tartani magam. A telefonom rezegni kezdett. Ahogy elővettem, már el is fogadtam a hívást.

 - Szia, itt Hazel - szólt bele a lány - Igaz, hogy későn, de van itt számodra egy érdekes vendég.

 - Ki?

 - Csak gyere kérlek - nyöszörögte.

 - Egy órán belül ott vagyok.

 Fura volt. Azonnal bementem összeszedni magam. Andyt szerencsére nem kelltettem fel. A kolesz messze volt és buszok nem nagyon mentek. Jó darabig sétáltam és bömböltettem a zenét a fülembe, míg meg nem láttam egy buszt. A buszmegállóig futottam, csak hogy elérjem. Sikerült! Lehuppantam egy tetszőleges székre és vettem néhány mély levegőt. Amíg a buszon ültem, Hazel hangja csengett a fülembe. Ijesztő volt és aggodalom teljes. A dátum szerint már huszonkilencedike volt. Jaj... Lehet, hogy ez is miattam? 

 Berontottam a lakásba, ledobtam a táskám, majd a fény felé indultam. Kissé meglepődtem. Hazel a szekrénynek dőlve pihent és a vérző száját törölgette, míg a két lány az asztalnál ült egy megkötözött Deborahval. Néhány helyen vérzett az arca. Az asztalon ki volt borítva egy táska. Egy fegyver és néhány teli tár hevert.

 - Itt meg mi történt? - néztem körbe.

 - Itt a vendéged - mondta Hazel - Bejutott a zárt ajtón, majd a szobád fele ment pisztollyal. Szerencse, hogy fent voltunk. Cat meghallotta, én meg megnéztem. Kissé összevertük egymást - mosolyodott el.

 - És ő most...? - néztem a lányra.

 - Elájult - motyogta Cat, majd ásított egy hatalmasat - De ha akarod, felkelthetem.

 Meg se várta a válaszom, azonnal a fejére öntött egy pohár hideg vízet. A lány azonnal felriadt. Eleinte csak nagy szemekkel nézett rám, majd hirtelen felugrott és nekem futott.

 - A te hibád ez az egész! - ordította.

 Hazel azonnal mögé került és a hajánál fogva rántotta vissza. Leültette a székre, majd adott neki egy pofont. Még nekem is fájt, pedig csak végig néztem.

 - Miattad történt - motyogta Deborah, majd elsírta magát.

 - Pontosan mi? - kérdeztem, majd a falnak dőltem.

 - Miattad halt meg Deborah...

 Na várjunk csak.. Mi? Miről beszél? Hirtelen mindenki felnézett rá és próbálta összerakni a történteket.

 - Akkor te most ki vagy és miért vagy itt? - sóhajtott fel Hazel.

 - Diana vagyok. Deborah ikre...

 - Na bazdmeg - mondták kórusban a lányok.

 - Mondj el mindent részletesen - mondtam határozottan.

 - Hát... Daniel küldött. Miután Deborah meghalt, felkeresett. Elvileg neki dolgozott a hugom. Azt mondta, hogy miattad kellett meghalnia. Megvert és azt mondta, hogyha nem viszlek el hozzá, engem is megöl.

 - Adott be valamit? 

 - Egyszer. Nem tudom mi volt az. Mindenki el akar kapni téged. 

 - Ezt tudom - motyogtam - de valahogy a többit nem tudom elhinni. Hazudsz igaz?

 A lány hallgatott egy darabig. Amíg nem kaptam választ, megnéztem a pisztolyt. Nem nagyon értettem a fegyverekhez, de amit tudtam, az épp elég volt, hogy használjam. Beleraktam az egyik tárat, majd visszasétáltam a lány elé. Még egy darabig nézegettem, majd hirtelen felhúztam és a lány fejéhez emeltem.

 - Válaszolj!

 Hirtelen megfagyott a levegő. A lányok nagy szemekkel néztek rám és figyelték minden mozdulatom. Fura érzés volt. Annyira lelőttem volna szegény lányt, de nem akartam, hogy emiatt üljek..

 - Rendben - szólalt fel hirtelen a lány - Tényleg Deborah vagyok... Viszont tényleg az ikertestvérem ölték meg, de úgy lett beállítva mintha én lennék. Miután megismerten Danielt, megmutatta a világát. Megerőszakolt, majd megvert még egy fiúval és azt mondta, ha nem viszlek el hozzá, engem is elad.

 - Ez már hihetőbb - sóhatottam fel, majd leengedtem a kezem.

 - Ki az a Daniel? - àllt mellém Hazel.

 - Ő vezeti az emberkereskedést és a feketepiac egyik fejese - mondtam - Viktor nagy spanja. Elvileg eddig Viktor volt a vezető és most mind pikkelnek rám, mert lecsukattam. Daniel nekem is megmondta, hogy ha egyszer elkap, nem menekülök többé. Vagyis ahogy ő mondta, én leszek a legjobb darab a piacán...

 - Miz tervezel? - kérdezte Deborah.

 - Szívem szerint visszaküldenélek... Itt meg semmi féle képp nem fogsz maradni. Kint meg elkapnak és meghalsz. Ötlet? - néztem a lányokra.

 Mind megrázták a fejüket. Nehéz ügy volt, de lett egy pisztolyom. Kimentem az erkélyre elszívni egy cigit. Hazel is követett.

 - Rakjuk ki az utcára - mondtam.

 - Nem lehetsz vele ilyen. Nem tudsz semmi helyet, ahol biztonságban lenne?

 - Telefonálok egyet, aztán kiderül.

 Hazel visszament és pedig egy kicsit sem habozva hívtam fel Andyt. Nagyon lassan vette fel. Ásított egyet, majd köszönt mit sem sejtve.

 - Hali itt Hale.

 - He?

 - Fontos dolog miatt vissza kellett jönnöm a koleszba és érdekelne a véleményed és persze tanács kéne...

 Gyors elmondtam neki a sztorit és mindent amit Deborah elmondott. Volt egy újabb 'He' megszólalása, aztán magyarázni kezdett.

 - Itt el lehetne, de tartok tőle, hogy valami rosszat tenne. Vagy valahogy lebuktatna. Így meg ő sem maradhat kint.

 - Semmi olyan helyet nem tudsz?

 - Sajnálom, de nem...

 Kissé csalódott lettem, de a nem az nem. Tehetetlen lettem. Nem akartam feladni magam nekik. A rendőrség meg sok mindent nem fog már tenni. Hónapok óta próbálják elfogni az embereket, vagy megtudni, hogy pontosan hol van központ. Rosszabb mit a maffia... Még az igazgató ugrott be, hogy vele lebeszélhetnénk ezt az egészet, de valószínűleg azonnal rendőrt hívna.

 - Hát Deborah - sóhajtottam fel - reménytelen... Vissza kell menned vagy pedig el az országból. Én a helyedbe azonnal tenném.

 Kissé összetört. Nem akartam megsajnálni. Legyen kemény és törödjön bele. Elvágtam a kezén a csomót és az ajtóig kísértem.

 - Költözz haza - mondtam neki - Lassan megy egy gép Párizsba. Még eléred.

 Ezzel rácsuktam az ajtót. Vettem egy mély levegőt és visszamentem a lányokhoz. Cat elaludt az asztalon, Hazel meg épp sebtapaszt ragasztgatott magára. Leültem a helyemre és megnéztem a pisztolyt, majd kiszedtem a tárat és azt az egy darab töltényt.

 - Szerinted haza fog jutni? - kérdezte Hazel - Még sötét van és biztos figyelik.

 - Tuti elkapják - sóhajtottam. 

 - Szemét dolog volt. 

 - Tudom. De én is a saját érdekeim nézem. Nem akarok prosti lenni a barziloknál vagy bárhol máshol. Vagy az, akin a drogokat próbálják ki. De a pisztolyt megtartom...

 - Csak el ne kapjanak vele a zsaruk.

 - A szobába elrejtem egy olyan helyre, ahol vészesetben elérem.

 Hazel mindenkit bezavart a szobályába és elment aludni. Felragasztottam a pisztolyt az íróasztal hátuljára a töltényekkel együtt és ledőltem az ágyra. Megint elegem lett az életből. Kissé féltem, de már kezdtem beletörődni. El van baszva az életem. Csak egyszer keveredik bele valamibe az ember, de az örökké tart. Danieltől viszont jobban tartok. Viktor sem volt kispályás, de ő nem ijesztett meg ennyire. Csak a vége fele mikor bekattant. Daniel keményebb és tisztábban gondolkozik, de ettől függetlenül ő is őrült. 

 Ahogy a nap felkelt, már pattantam is fel az első buszra ami épp a belvárosba tartott. Már az épület előtt álltam mikor szembe jött ki Daniel. Ahogy meglátott, berántott az ajtón, majd izomból neki lökött a falnak, behúzott egyet, majd visszarántotta a fejem és megcsókolt. Teljesen lefagytam. Nem tudtam megmozdulni. Az orrom vérzett és nem tudtam időben reagálni semmire. Csak álltam egy helyben és szenvedtem. Rettenetesen fájt az arcom. A könnyeim csak úgy folytak le az arcomon. Daniel lassan lemászott a számról.

 - Szépen elintéztétek Deboraht. - motyogta - Szerencséjére időbe jutott be a reptérre... De... te nem tudsz már elmenekülni. 

 Megint a nyakamnak esett és folytogatni kezdett. A szívem majd kiesett a helyéről. Annyira rám tapadt, hogy egyszerűen nem tehettem semmit. Lassan engedett a szorításból, majd megragadta a hajam és a lifthez húzott. Az ajtó kinyílt. Gúnyosan elvigyorodott, majd megint megütött, de most olyan erővel, hogy beestem a liftbe. Csak feküdtem félájultan. A világ egyre sötétebb lett.

 - Még folytatjuk kincsem - mosolyogta, majd a homályból még annyit szűrtem le, hogy megnyom egy gombot és elmegy.

 Andy ágyában tértem magamhoz. A párna csupa vér volt, de már nem ömlött az orromból. A fejem még mindig fájt és szédültem.

 - Andy - nyöszörögtem nehezen, de nem jött válasz. Kicsit aggódni kezdtem. Lehet, hogy Danielt keresi. Csak nem olyan hülye mint én. - Andy - mondtam kicsit erőteljesebben, majd felültem. Hirtelen a konyhából megjelent egy pohár vízzel. Leült mellém és odanyújtotta a poharat.

 - Mért nem szóltál, hogy jössz? - kérdezte.

 - Azt hittem még alszol - motyogtam, majd elvettem a poharat és ittam egy keveset - és nem akartalak zavarni.

 - Tudod, hogy milyen helyzetben vagy és ilyenkor jobb ha segítséget kérsz. Az orrod valószínűleg megrepedt. Fel is szakadt a bőr és alig állt el a vérzés. Az arcod már most elkezdett lilulni...

 - Kellemes látvány lehetek.

 - Elmondod mi történt?

 - Hát... Épp be akartam jönni az épületbe mikor megjelent és szó szerint, bekibaszott a falnak. Megcsókolt és megütött. A liftbe is úgy kerültem be, hogy behúzott egyet. Ott összeesetem ő pedig lelépett. Azt mondta, hogy még folytatjuk...

 - Az éjjeli incidenst sem értem igazán.

 - Én se... De szerencsére a lány megúszta.

 Andy még lekönyörögte a vizet, majd azt mondta, hogy pihenjek. Igaza volt. Az éjjel semmit sem aludtam. Kértem még fájdalomcsillapítót is. A legerősebbet adta, ami ki is ütött órákra. 

 Még álmomban is gondolkoztam. Tehetetlen vagyok megint. Olyan vagyok mint egy gyerek. Daniel direkt csinálja ezt velem. Ha el akarna kapni, akkor már rég elhúrcolt volna, de bem tette. Itt kínoz. Ha meg akar ölni akkor tegye meg, de ezt nem szeretném csinálni. Nem marad már arcom és az idegeim is tönkre teszi. Andy miatt is aggódtam. Mi lesz, ha valami hülyeséget csinál ő is? Nem vigyázhat rám mindig. Daniel is bármikor megölheti. Nem akartam, hogy baja essen.

------------------

Társoldal:

               www.rosecsjblogg.blogspot.hu/

Fb csoport:

                 https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/

38. rész Már nem értem

https://www.youtube.com/watch?v=-rF-_4vwiMs

Na mi repül gyorsan? Hát persze, hogy az idő.
Este színpad mögött üldögéltem és hallgattam az előadásra szánt zenéket. A lányok már elkészültek mindennel és meg elzárkóztam mindentől. Valami bajom volt, de mi? Koncert előtt még megittam egy kávét, hátha menni fog egy kicsit ez az egész. Hirtelen Rosa megállt előttem és megrázott.
- Itt van Castiel!
Hallucinálok, vagy tényleg azt mondta, hogy Castiel? A függönyhöz rángatott, majd megmondta hol áll. És tényleg! Sokkot kaptam. Leültem a függönyhöz és felsóhajtottam.
- Istenem... Mit keres ez itt?
- Nyílt nap van, szóval bejöhetett.
- Miért most? Miért ma?
- Csak nem meghívtad a rajongóid? - guggolt elém Amylee - A fenét foglalkozol azzal a gyökér Castiellel, mikor jön az az Andy gyerek akiért odavagy.
- De ismerem Castielt, és ő nem fogja ezt tűrni..
- Majd én viszem Castit, oké? - kacsintott Amylee.
Tudtam, hogy bejön neki a fiú, de hogy ennyire... Csak bólintottam egyet, majd felkeltem és megfogtam a mikrofont.
- Hale! - kiáltott nekem Cat a lépcsőről - Castiel beszélni akar veled!
- Én nem szeretnék..
Ez volt az utolsó szavam felé, mert a függöny elhúzódott. Azonnal megláttam mindkét fiút egyenlőre távol egymástól. Senkire nem néztem csak előre és elkezdtük.
- Az első számot amit előadunk Deborah tiszteletére szól. Két éve írta ezt a dalt az életéről és szerencsére mai napig megvolt abban a füzetben amit egyszer nekem vágott. Dollhouse.
Próbáltam mindent beleadni, de annyira zavart a világ, hogy legszívesebben felkötöttem volna magam. Teljesen kihaltam belül. Imádok énekelni, de ez... Nem tudom már megfogalmazni mind azt amit érzek.
Volt még zenénk a szajhákról, a magányról, a szerelemről és különböző bandáktól. A külföldieket is lefordítottuk angolra kivéve egy japán dalt amire azt mondták, hogy csak úgy van értelme ha az anyanyelvén hallják. A japán dal előtt megfogtam az akusztikus gitárom és leültem a földre mikrofon nélkül.
- Ezt a számot egy számomra nagyon fontos személynek küldeném, mert ha már egyszer érdeklődik a japánokról kap egy kicsit - mondtam hangosan.
Andy szeme felcsillant és próbált közelebb jutni. Belekezdtem. Körülbelül tíz perces szám volt. Anya tanította rég vers formátumba, de ezt most megzenésítettem. Elmeséli az ember útját a születéstől a halálig.
Utolsónak pedig volt egy saját szerzeményem ami a nyolc főbűnről szólt. Kicsit durva volt hangzásilag de van aki átérzi ezt is szerintem.
Ahogy végeztünk lesiettem a színpadról. Amylee sietett Castiel felé, míg én Andyhoz sétáltam és kihúztam a teremből és leültünk egy padra.
- Gyönyörű hangod van - mosolygott rám a szokásos extra cuki pofijával.
- Köszönöm. Örülök, hogy eljöttél - mondtam, majd rágyújtottam.
A rövidke beszélgetésünket Amylee üvöltése zavarta meg.
- Hale, vigyázz!
Castiel megjelent előttünk és bevert egyet Andynek. Nagyon megijedtem ahogy a férfi felkelt véres szájjal és megindul Castiel felé.
- Mi bajod? - nézett Castielre.
- Hagyd békén a barátnőm!
Újra ütött én meg hülye picsa módra néztem. Mit tegyek? Mit tegyek? Két ilyen ember közé nem merek beállni és még Amylee is csak nézni tudta az egészet nagy szemekkel, pedig ő minden ilyenbe benne van.
Andy nagyobb darab volt Castielnél mindenhogy. Magasabb és izmosabb is. Meg kedvesebb, meg helyesebb meg ilyenek. Egy pillanatra elbambultam, majd Castiel újra megütötte a fiú arcát. Ahogy Andy visszaütött eléjük ugrottam és Castiel telibe találta a gyomrom. Próbáltam nem összeesni.
- Menj innen - nyögtem ki nehezen majd felordítottam - Tűnj el!
Castiel meglepődött, majd Amylee elrángatta. Ahogy mindketten elfordultak térdre estem és szorítani kezdtem a hasam. Nem tudtam eldönteni, hogy most mit érzek, csak azt tudtam, hogy nagyon fáj. Andy elémtérdelt és megölelt.
- Erőset ütött - lihegtem.
- Nem kellett volna közénk állnod. Simán elintéztem volna.
-Tudom, hogy a legtöbb nő itt bassza el, de sokkal hatásosabb mint hogy sírjak mellettetek. Ne aggódj, már jobban vagyok - egyenesedtem ki.
- Ne erőltesd magad kérlek - mondta majd a karjaiba vett és elindult velem a kapu felé. Az udvaron lévők mind minket néztek. De jó nekem. Ráhajtottam a fejem a fiú mellkhasára és hallgattam a szívverését. A kocsinál óvatosan letett és kinyitotta nekem az ajtót. Bemásztam az anyósüllésre és vártam, hogy induljunk. Perceken belül az utcát hasítottuk. Olyan jó volt a csend. Csak néztem a száguldó tájat - vagyis amit láttam belőle sötétbe - és a lámpákat. Nem akartam megkérdezni, hogy hova megyünk, mert nem érdekelt. Csak el innen. Volt egy sejtésem, hogy megint a város túlsó felére megyünk vagy hasonló. A 'hasonló' bejött. Nem hagytuk el a belvárost egy kicsit se. Lehajtott egy mélygarázsba és ment egy keveset míg talált magának helyet. Leparkolt, majd sietve segített kimászni az autóból. Lezárta, majd egy gyors ellenőrzés után elindultunk a lift felé. Az utcáig mentünk csak vele. Ott kiszálltunk és egy picit tovább sétáltunk. Nagyon türelmes volt. Felvette a tempómat és a derekamnál tartott a biztonság kedvéért. Egy hatalmas épületig mentünk. Beírta a kódot és újra lifteztünk de most a huszadikig. Kellemetlen lehet fellépcsőzni...
Ahogy kiszálltunk egyből egy szoba nézett velem szembe. Meglepődtem Ilyet még nem láttam. Minden szép fehér volt és piros. Rend volt.
- Üdv nálam! Nézz körül nyugodtan - mondta mosolyogva.
- Ez csodás - motyogtam, majd az erkélyre siettem. Hatalmas volt és gyönyörű. Virágok mindenhol és a kilátás megragadott. Minden olyan egyedi és szép volt a lakásban. Ledőltem az ágyra és felsóhajtottam.
- Gyönyörű!
- Ennyire azért nem szuper lakás - jelentette ki a férfi miközbe lerakott az asztalra egy üveg bort.
- De az. Ha tehetném, ide költöznék.
- Két személyes az ágy...
- Nem osztoznék!
Leültem az ágy szélére és Andy a kezembe nyomott egy pohár bort. Ugyan az a fajta volt mint az étteremben. Mindent értek. Kedvesen rám nézett, majd leült mellém és átfogta a derekam. Nem akartam megmozdulni, de picit vérzett a szája. A zsebemből szereztem egy tiszta zsepit és letöröltem neki.
- Ha tudnád, hogy mennyire örülök annak az esésnek - motyogta.
- Hát én... - nem tudtam folytatni mert eszembe jutott minden. Az arcom megint égett mint az állat. Míg beszélgettünk a bor is megfogyatkozott, vagyis már a második üveg. Kezdtem elfáradni. Kaptam ruhákat amiket felvehetek és egy törülközőt, majd elhajtott zuhanyozni. Egy darabig csak álltam a zuhany alatt aranyosan felkötött hajjal. Annyira felfrissültem. Lemostam a sminkemet, majd melegítőbe és egy trikóba másztam ki hozzá egy oldal copffal körítve. Eleinte csak nézett rám nagy szemekkel, majd annyit mondott, hogy "wáoooh".
- Rosszul nézek ki smink nélkül? - tettem fel azonnal a kérdést.
- Így is ugyan olyan fantasztikus vagy mint mindig.
Nehezen elhajtottam a fiút zuhanyozni. Addig kilógtam az erkélyre és csináltam egy cigit. Raktam bele egy keveset, igen, de nem tudom miért. Csak éreztem, hogy jól esne egy. A cigi felénél jártam, mikor Andy megjelent mögöttem.
- Nem hitted, hogy gyors leszek? - karolta át a nyakam amitől frászt kaptam - Nyugalom, mondtam, hogy sose bántanálak. Nem nézek rád rossz szemmel, ha ilyet csinálsz, csak ne vidd túlzásba. A fiatal bolondságaid egyszer majd a frászt hozzák rád.
- Az nem most lesz - motyogtam.
- Tudom. Attól még jobb ha tudod.
- Tök jól érzem magam - mosolyodtam el és szinte úgy is maradt a szám.
Andy kivette a kezemből a cigit és elnyomta.
- Csak azt a párat, lécci - könyörögtem neki.
- Csak ha megígéred, hogy nem lesz semmi gond.
- Eskü!
Nagyon nem akarta, de visszaadta. Csak köszönően vigyorogtam rá és visszagyújtottam. Egy kis ideig szellőztettem még a fejem, majd bedőltem az ágyába és a telefonomért nyúltam. Megkerestem Cat nevét a telefonomba és próbáltam elérni, de semmi. Hagytam Hazelnek üzenetet, hátha nem fog sírni nekem. Csak feküdtem és a plafont nézegettem totál készen. Andy nem szólt semmit csak mellém feküdt és a pocakomra karikákat rajzolt. Próbáltam valamit mondani, de nem tudtam semmi értelmeset.
- Hallod? - szólaltam fel - Ez a nap nem is olyan rossz. Betépve, berúgva fetrengek itt nálad és tudat alatt attól félek, hogy mikor esel nekem.
- Ohh, ez kicsit rosszul esett - motyogta - de nem kell aggódnod.
- Talán még jól is esne - nevettem fel.
Andy hirtelen megjelent felettem és megcsókolt, majd a csók lassan átment egy kisebb harapásba. Tetszett. Lehet, hogy csak azért, mert szét vagyok teljesen...
Míg a nyakam csókolgatta, benyúlt lassan a trikó alá megfogta a bal mellem. Kissé meg is szorította. Nem mertem megszólalni. A félelem még bennem élt és nem tudtam ennyi idő után se feldolgozni, ami kissé elszomorított. A nyögéseim viszont nem tudtam elrejteni. Nagyon kellett már, hogy valaki ilyen módon is szeressen. Óvatos, odafigyelő, de mégis erőszakos. Folyamatosan haladt le amitől összerándult a lábam. Lehúzta a nadrágom és a fehérneműm. Levegőt se vettem annyira vártam a folytatást. Újra kaptam egy csókot, majd végig simogatott mindenhol és egyre csak fokozta a kényeztetést.
Másnap délben tértem magamhoz. Nyomott voltam és meztelen, ahogy Andy is. Gyorsan felvettem a bugyim és a trikóm, majd elszaladtam a farmeromhoz. A pénztárcámba mindig tartok egy levélnyi fogamzásgátlót. Gyorsan lenyeltem egyet és visszasiettem Andyhez. Visszafeküdtem mellé és közel bújtam.
- Jó reggelt - motyogta halkan.
- Jó reggelt.
- Óhajt valamit a hölgy? - támaszkodott a kezére.
- Nem kérek semmit. Köszönöm.
- Nem hittem volna, hogy ennyire gyönyörű vagy - simította végig a kezét a derekamon - Az éjjel, mindent megtudtam rólad..
- Legalább jót?
- Mindent - ismételte azt az egy szót, majd megcsókolt. - Örülök, hogy itt vagy.
- Hát még én - mosolyodtam el. Felkelt és egyedül hagyott. Bezárkózott a mosdóba és lezuhanyzott. Nem bírtam a seggem maradni, így felkeltem és kimentem az erkélyre egy szál cigi és egy pohár víz társaságában. A telefonom nézegettem egy darabig majd erőt vettem magamon és megnéztem az üzeneteim. Hazel egy képet küldött. Három levél volt rajta, mind nekem címezve és ugyan azt írta mint az eddigiek. Kicsit aggódni kezdtem. Ki ez a valaki és mit akar? Annyi minden megfordult a fejemben. Újabb üzenetet kaptam tőle. Még egy levél ugyan úgy nekem szánva más szöveggel.

 "Eljön érted"

 Kélek istenem, legyen ez egy vicc. Azonnal visszamentem a szobába és öltözködni kezdtem. Andy már felöltözve pakolta össze a szobát.

 - Mi a baj? - nézett rám nagy szemekkel.

 - Vissza kell mennem az egyetemre - mondtam félkészen. A hajam még felkötöttem, majd elindultam az ajtó irányába.

 - Várj! - állított meg Andy - Elviszlek rendben?

 Rábólintottam. Percekkel később már a kocsiban ültem és vártam, hogy haza érjek. Ahogy Andy megállt a kocsival kiugrottam.

 - Később ígérem felhívlak! - szóltam be az ablakon, majd sietve elindultam befele. Ahogy berontottam az ajtón mindenki ijedten futott a folyosóra.

 - Hazel kérem a leveleket! - szóltam neki, majd a nálam lévőket összeszedtem és beraktam egy táskába. Hazel is odaadta azt a hármat. - Megnézem a próbatermet, az edzőtermet, a szekrényem és az osztálytermet. Nem nagyon jártam ezeken a helyeken mostanság, és ha az első levelem az edzőtermi szekrényembe volt, akkor lehet még ott. A szekrényembe találtam hatot, az edzőteremnél kettőt, a próbaterembe ötöt és a padomba kettőt. Kicsit aggódni kezdtem. Leültem a padomra, felvettem a fejhallgatóm és bekapcsoltam egy lájtos zenét. Az összeset kinyitottam és elolvastam.

 " Megrendezte a halálát"

 " Eljön érted"

 " 03.29"

 " Bújj el amíg tudsz"

 Nagyon bátorító volt amúgy. Tényleg rávett, hogy tűnjek el minél előbb. Összeszedtem a leveleket és visszamentem a lányokhoz. A konyhában ültek és pletyiztek valami új gyerekről. Megálltam a helyemnél és kiborítottam a táskámból a leveleket. Mind megnézték őket, én meg kicsit idegesen ültem le a székemre.

 - Semmi ötleted, hogy ki tette? - nézett rám Rebecca.

 - Semmi - sóhajtottam fel.

 - Holnap jelentem ezt az egészet az igazgatónak és majd kitalál valamit.

 - Hányadika van? - kérdezte Cat miközben a dátumos papírt fogta. 

 - Harmadik hó, huszonhét - mondtam, majd elkezdtem összeszedni a papirokat - A hétre kikérőt szerzek és nem maradok itt.

 Otthagytam őket és mentem összeszedni a cuccaim közbe felhívtam Andyt. Hosszú várakozás után felvette.

 - Úgy negyven perc múlva elém tudsz jönni? - szólaltam meg azonnal, hogy felvette. - És ha lehet, nálad tölteném a hét maradék részét.

 - Persze. Minden rendben?

 - Majd mindent elmesélek...

 - Rendben.

 Letettem. Hazelt megelőzve léptem be a Diri irodájába és panaszoltam el mindent. Szegénynek nem volt ideje még egy "eh"t se kinyögni. Megmutattam neki a leveleket és kértem kikérőt. Azonnal megadta. A helyzethez képest, vigyorogva hagytam el az igazgatóit. Még felmentem a cuccaimért. Egy kisebb sporttáskát megpakoltam ruhával. Elköszöntem kedvesen a többiektől és elindultam. Hangosan szólt a zene a fülesemből aminek nagyon örültem. Ültem a kapu előtt a táskán és nyugisan szívtam a cigim mikor megjelent Castiel előttem. Levettem a fülesem és felálltam.

 - Szia - köszöntem.

 - Öhm... Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapiért. Nem kellett volna odamennem és...

 - Figyelj, nem haragszom, de elvárom, hogy lekopj rólam - jegyeztem meg - Nem vagyok a barátnőd aminek már örülök. Csak hagyj békén légyszíves...

 - Sajnálom - motyogta, majd a kezembe nyomott egy piros dobozt és ott hagyott. Egy darabig nézegettem, majd Andy megérkezett. Beraktam a cuccaim a hátsó ülésre és leültem a helyemre.

 - Minden rendben? - nézett rám aggódva, majd elindult.

 - Fogjuk rá... - motyogtam miközben a a piros kis dobozt nézegettem.

 - Az a fiú adta, igaz? - pillantott a dobozra.

 - Igen... De nem néztem még meg a tartalmát. Pár hetet voltam vele együtt, aztán elbasztam valamit de nagyon.

 - Micsodát?

 - Bemutatott a szüleinek és elhívtak vacsorázni. Az apja nem volt tisztában az iskolával és felvilágosítottam picit. Kibukott, majd Castiel is és adott egy pofont. Akkor ott hagytam és tegnap újra megjelent.

 - Fontos vagy neki.

 - Lehet, de nem szeretnék vele lenni.

 - Félsz?

 Nem válaszoltam, hisz tudta mire gondolok. Nem volt kedvem beszélgetni. Semmihez nem volt kedvem.

 - Mit szeretnél ma csinálni? - nézett rám mosolyogva.

 - Nem ismerem a helyet.

 - Akkor elviszlek egy városnézésre. Úgyis el kell mennem a plázába öltönyt csináltatni. Hogy tetszik?

 - Mehetünk.

 - De most örülnék, ha ennél valamit. Gondolom mióta elmentél, nem ettél semmit.

 Csak mosolyogtam rá. Míg utaztunk, folyamatosan agyaltam. Castiel... Miért vagy ilyen? A doboz egy gyönyörű ezüst nyakláncot rejtett egy mikrofon kinézetű medállal. Egy darabig csak nézegettem és gondolkodtam, hogy mit kezdjek vele.

 - Nincs sok kedvem bejárni a várost - nyögtem ki neki végül - Nem lehet, hogy rendelünk pizzát és majd később bejárkálunk mindent? Fáradt vagyok..
 - Én benne vagyok - mosolygott kedvesen - Az öltöny ráér.
Már javába élveztem az ágy melegét és nézegettem a hatalmas tévébe az érdekesebbnél érdekesebb műsorokat, mikor anyám neve megjelent a telefonom kijelzőjén. Nem vettem fel. Teljesen lenémítottam, majd leraktam az éjjeliszekrényre és vártam, hogy Andy végre mellém feküdjön.
 Fura volt nekem ez, hogy lefeküdtem vele és nem küldött a picsába. Nagyon komolyan gondolta velem ezt az egészet és én meg azt se tudom mit érzek. Jó volt vele lenni, annyira szeretem ezt az erős törődést. Mindig a kedvembe akar járni és ez szinte minden nőnek az álma. Viszont Castiel a fejembe motoszkált. Annyira elrontotta a tökéletes összhatást... A fejemre nyomtam a párnát és kattogtam. Szeret, nem szeret... Nem tudom mit kéne tennem, vagy mondanom.
 - Itt a pizza! - huppant le mellém Andy és adott egy dobozt.
 Kedvesen megköszöntem, majd újra a tévének szenteltem a figyelmem. Valami gagyi tehetségkutatónak adták le a tegnapi adását. Vicces volt nézni, de nem tudtam mit reagálni rá. Annyira zavart minden. Hamar eltakarítottam a pizzát és teli pocakkal feküdtem a pihe-puha ágyikóban ami tényleg annyira, de annyira kényelmes volt...
 - Mért nem veszed fel a telefonod? - kérdezte Andy miközbe a szája tele volt.
 - Nem szeretek anyámmal beszélni. Mindig valami rossz hírt hoz magával és kikészít néha.
 - Csak nem lehet olyan vészes.
 Nehezen felültem és lassan a telefonomért nyúltam. Valamiért nagyon taszított a telefon magától, de végül felvettem. Meg se tudtam szólalni, anyám ár azonnal öntötte ki magából az összes infót amit nekem szánt és engem nem érdekel.
 - Szia kincsem. Nemrég értem be New Yorkba. Nincs kedved összefutni egy kávéra? Este lesz egy megbeszélésem és addig segíthetnél házat nézni!
 Adjatok kést de azonnal...
 - Mi? - jött ki belőlem hangosan.
 - Igen Hale. Ide fogok költözni, hogy többet legyünk együtt és szeretném ha hozzám is költöznél. Na de mindegy is. Fél óra múlva kijössz elém ugye? Addig még telefonálok párat. Szia.
 Le is tette. A telefont ledobtam és lassan hátradőltem. Ilyen nincs. Mért ilyenkor akar minden a nyakamba szakadni?
 - Ki kell mennem a reptérre - nyögtem ki.
 - El vigyelek?
 - Nem muszáj. Fogok egy taxit aztán összeszedem azt a szerencsecsomagot.
 - Tudok egy nagyon jó sofőrt - kacsintott rám.
 - Annak indokában, hogy a kacsintásodtól kiráz a hideg, megengedem, hogy elvigyél.
 Felnevetett, majd a pizzás dobozokat kidobálta. Addig én bezárkóztam a fürdőbe és rendbe tettem az arcom. Csodás lett a tusvonalam. Újra a morcos arcomat láttam a tükörben. Minden olyan cuccom kiszedtem a táskámból, ami nem kell csak, hogy megkönnyítsem az életem.
 Az autóba beülve komolyan átgondoltam ezt a találkozást és rám nagyon nincs jó hatással. A gyomorgörcsöm már hányingerbe is átment, pedig ez csak az anyám... Az út alatt beszélgettem Andyvel anyámról. Nem akartam rossz fénybe hozni anyám, így próbáltam kedvesebben megfogalmazni minden egyes húzását. Andy nem fűzött sokmindent hozzá. Eddig valószínűleg csak az újságba látta anyám. Nagyon sokan voltak az utakon... Csendbe, de nagyon fel akartam robbanni. Szinte a bejárat előtt állt meg Andy. Míg én elindultam anya keresési akciót kezdeményzeni, addig ő keresett egy parkolót. A várótermet körbe jártam, de anya sehol sem volt. Kicsit elgondolkoztam és azt gyanítottam, hogy lelépett egy szó nélkül. Már elindultam kifele mikor megláttam az egyik automatánál. Odasétáltam hozzá és köszöntem. Kicsit megijedt, pedig mindig én játszom be a "derült égből villámcsapás" szituációt. Anyám szép kosztümben és csodás sminkkel nézett vissza rám. Szinte semmit sem változott.
 - Szia kincsem - ölelt meg azonnal - Mi van veled? Nincs ma sulid?
 - Nincs.
 - Ohh, akkor hívjunk taxit és menjünk egy csajos délutánra - nevetett fel
 - Öhm.. Nem egyedül vagyok és nem kell taxi.
 - Csak nem hoztad Castielt is?
 - Öhm.. Nem - sóhajtottam fel, majd megláttam közeledni Andyt - Jelenleg vele vagyok.
 Andy mosolyogva sétált oda hozzánk. Köszönt, majd kézcsókkal mutatkozott be.
 - A nevem Andy Dawe.
 - Üdv, Dasha Zhanna. Maga? - nyújtotta el az utolsó "a" betűt.
 - Hale udvarlója.
 - Ohh - mosolyodott el - Ennek örülök.
 Rám pillantott és elmosolyodott. Gondolom csak annak örült, hogy hagytam Castielt... Valami nagyon zavarni kezdett. Valami rosszat éreztem, de nem tudtam eldönteni, hogy csak a huszonkilencedike miatt vagy valami totál másról van szó.
 Míg a kocsihoz sétáltunk, anyám elbeszélgetett Andyvel. Nem figyeltem őket annyira. Nem akartam tudni, hogy anyám miket hadobál össze rólam. Még rágyújtottam egy cigire és míg Andy berakta anyám cuccait a csomagtartóba, odasétáltam a nőhöz.
 - Figyelj - sóhajtottam fel, ami már kihagyhatatlan minden kommunikációmból - Nem szeretném, hogy elrontsd ezt az egészet. Andyvel megvagyok és nem hiányzik, hogy mindent bemesélj neki. Érted? Most nem kellenek a hazugságaid, és a tökéletesen előadott meséid az én kétszínűségemről, ribanc életmódomról, meg egyebekről. Fogadd el, hogy felnőttem és semmi sem úgy van ahogy te azt megmondod...
 - Nem terveztem semmit sem előadni. Ahogy elnézem, rendes férfit találtál magadnak és nem kell elüldöznöm. Az eddigi választásaid katasztrófák voltak, persze ez a tapasztalat hiányával jár... Tudom, hogy felnőttél és örülök, hogy azzal a Castiel gyerekkel vége lett. Nem illett hozzád annyira, mint ez a kedves fiatal ember.
 - Ne légy előítéletes kérlek. Én se ismerem még és szeretném, ha távol tartanád magad tőle. Érzem, hogy el fogsz valamit baszni, de akkor jobb ha nem kerülsz a szemem elé!
 - Nyugalom kincsem - simogatta meg az arcom - Előbb utóbb mindent megértesz az életről.
 Otthagyott. Beült hátra a kocsiba és várt. Mélyeket lélegeztem és gondolkodtam. Feldúlt voltam. Kezdtem valamit érezni Andy iránt, de az egy egyszerű tetszés volt. Nem akartam elsietni ezt az egészet. Hamar elszállt minden gondolatom mikor Andy odasétált hozzám és megölelt. Biztos megérezte, hogy valami bajom van.
 - Hallottam mit beszéltetek - motyogta a fülembe - Ne aggódj emiatt kérlek. Még ha igaz is az amiket állítólag mond, az akkor volt és te most vagy velem.
 - Ezt majd később megbeszéljük. Viszont elfelejtettem mondani, hogy nekem be kell mennem majd pár órára dolgozni. Nem tudom, hogy addig anyám mit kezd magával, de ha a nyakadon marad... Ahh... Csak arra kérlek, hogy vigyázz! Nagyon jól bele tud mászni mások fejébe és el tud hitetni bármit veled.
 Nem vártam meg a válaszát. Beültem az anyós ülésre és bekötöttem magam. Andy is hamar beült a kocsiba.
 - Hova kell vinni a hölgyet? - nézett hátra a tükörből.
 - Jaj nekem.. Elfelejtettem nézni szállást - sóhajtott fel.
 - Semmi gond. Én ismerek párat és árban is tökéletesek - ezzel elindította kocsit.
 - Szuper! Akkor rád bízom.
 Egész úton ment a rádió. Senki sem szólalt meg jó ideig. Nem kocsikáztunk sokat. A belvárosban volt egy hotel (a rengeteg mellett). Andy elmondása szerint olcsó, de igényes kis hely. Vettem parkolójegyet, addig Andy segített anyámnak bevinni a cuccokat. Beraktam a papírdarabot az ablakba, majd lezárta az autót és utánuk siettem. Nem akartam foglalkozni a hotel kinézetével, csak hamar túlesni ezen az egészen. Megálltam anyám mellett és megvártam míg figyel rám.
 - Mikor lesz a megbeszélésed? - kérdeztem.
 - Öhm.. Ha jól emlékszem hatkor.
 - Szuper. Nekem öttől be kell mennem dolgozni.
 - Ejha, már munkád is van? - vigyorgott, majd Andyre nézett - Abban a kis időben nem lenne kedved meginni velem egy kávét?
 - Örömmel - mosolygott.
 Mosolyogva vettem elő a cigis dobozom és hátrálva azt jelezve, hogy nekem most muszáj elszívnom egy szál cigit. Hamar elmenekültem. A kocsi mellett guggoltam és a telefonom nyomkodtam. Tényleg nem értem mi van velem. Kezdek megint bekattanni. Nagyon aggódtam. A fejembe mindig ott motoszkált a huszonkilencedike. Gyáva vagyok, hogy nem állok oda és járok utána mindennek. Annyit értettem meg azokból az üzenetekből, hogy Deborahról van szó. Nem tudtam ezt mind összerakni. Éreztem, hogy nem hagyhatom ennyiben ezt az egészet. Ennyire nem félhetek. Már megszokhattam volna, hogy mindig bele keveredek valamibe. Castiel is ott motoszkált a fejembe. A sok hülyesége és a hirtelen ajándék. Az egész kapcsolatunk egy katasztrófa volt így visszatekintve az egészre. Hülye vagyok... Ez már mind megtörtént. Nem ezzel kéne foglalkoznom. Ott a suli és nincs veszve semmi. Hazelékkel is rendbe hozhatok mindent és minden mehet tovább. Persze ez mind nem ilyen egyszerű. Le kellene állnom mindennel...
 Az első lenne az életem.

------------------

Társoldal:

               www.rosecsjblogg.blogspot.hu/

Fb csoport:
                 https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/

37. rész Randevú

Furcsán éreztem magam mostanság. Olyan volt mintha elveszett volna az egyik felem. Pedig olyanom nem volt eddig se. Mióta Castiel elhagyta a sulit minden megváltozott. Most már tőlem zeng az épület és nem tőle. Lehet, hogy hiányzik? Nem. Gyűlölöm... Soha többé nem akarom látni. Tönkre tett.
Hülye fejjel néztem reggel az előttem lévő lapra amire le kellett írnom mindent a választott bandáról. Amylee venne volt és Rosa is. Lysandert nem kerestem már egy ideje és ezt így is akartam folytatni. Kellett egy dobos. Sokat gondolkodtam, hogy majd én azt elvállalom, hisz gitárost könnyű szerezni. De nem. Énekelni akarok. Korán reggel már ezen fárasztottam magam. Bementem a hangszeresekhez és jól megnéztem őket. Egy lány szimpatikusnak tünt. Azonnal ki is faggattam és rávettem, hogy legyen a dobosunk. Kurva jó vagyok! Stílusbeli volt, szóval sokat csak nem kell tanulnia. A nap további részén a számokon agyaltam. Egy órás koncertet kell adnunk. Újra csak értelmesen néztem ki a fejemből. Fel tudtam volna robbanni. Csak este szabadultam meg a suli fájdalmaitól, de akkor már mehettem is próbára. A zenék meglettek nagynehezen. Lent odaadtam a többieknek. Hamar átvizsgálták és kinyögték, hogy nincs ellenvetésük. Egy hetünk volt mindenre. Kicsit aggódtam, hogy nem fog összejönni, de nincs visszaút. Próbáltam legalább ezt komolyan venni, de nem ment olyan könnyen. A harmadik szám után már a parkban ülltem és a cigim szívtam a dobos csajjal. Nem volt olyan brutális alkat mint én vagy Amylee. A neve Iris volt. Kedves, nem feltünősködő életvidám alak. Álltalába gitározik, de mellékesen dobos is. Egyetlen dolog zavart. Tudott rólam mindent. Kissé ferde szemmel néztem rá, mikor beszélt, de próbáltam elfogadni, hogy mára már ismert alak vagyok.
Lassan telt az idő, ahogy a próba is. Este tízkor felfüggesztettem az egészet, mert nem bírtam. Valamiért az ideg szétszedett. Egyedül hagytam a többieket és hátra mentem a konditeremhez. Üres volt már. Lassan benyitottam, majd felkapcsoltam a villanyokat és az öltöző felé vettem az irányt. Kinyitottam a szekrényem és előpakoltam a cuccaim. Egy levél esett ki a pópóm alól. Kissé megdöbbentem, majd felvettem és elkezdtem olvasni. Nem volt benne sokminden.
" Megtervezte a halálát"
He? Ezt ki írta? Mikor? Mondjuk már egy ideje nem jártam lent, de ez... Nem értettem. A levelet begyűrtem a zsebembe, átöltöztem és kipécéztem magamnak a boxzsákot. Bedugtam a füleim és bömböltettem benne a zenét. Míg a zsákot ütöttem, folyamatosan gondolkoztam. Castielen. Ki máson?  Az ideg szétvert miatta. Vajon mi lehet vele? Mióta adott egy pofont, nem láttam. Nem keresett és én se őt. Kissé fájt, hogy ennyi volt a kapcsolatunk, de el kellett fogadnom végre ami nagyon nem ment. Szeretem... de mégis annyira elcsesztem. Hülye vagyok nagyon és ez a legkevesebb. Egyre többszőr vagyok magamon kívül. Alig járok be órákra. Mindenki pikkel rám valami miatt. Nem teszek semmit azért, hogy jobb legyen és ezt nem kéne. Tönkre tettem magam. Hiányoztak a barátok, a család, a szeretet. Semmim sem maradt csak egy pakk füvem és az idegeim. Ennyire méllyre mért süllyedtem?
A gondolat menetem megszakadt, ahogy a zene abbamaradt és megszólalt a csengőhangom. Levettem a kesztyűt és azonnal megnéztem ki az. Andy. Sóhajtva vettem fel a telefont.
- Szia - köszöntem előre.
- Szervusz. Remélem nem zavarlak.
- Csak edzek, de mond nyugodtan - ezzel kihangosítottam a telefont és leraktam a fekpadra, majd nyújtani kezdtem.
- Arra gondoltam, hogy holnap elmehetnénk vacsorázni... Esetleg lenne kedved?
- Persze - vágtam rá azonnal.
- Ennek örülök. Milyen napod volt?
- Hosszú. Épp a sulihétre készülünk és nagyban mennek a próbák.
- Te is fellépsz?
- Naná! Eljössz majd? Ilyen nyíltnap szerűség szóval bejöhetsz.
- Elnézhetek a kedvedért.
- Szupi. De most folytatnám az edzést ha nem gond. Majd beszélünk. Szia.
Kinyomtam a telefont és folytattam az erősítést.
Másnap reggel Hazel keltett fel. Reggel volt egy órám és utánna mennem kellett dolgozni. Ahogy kimasztam az ágyból azonnal összeszedtem magam és indultam is. Nem mentem reggelizni, hisz akárhányszor ülök egy asztalnál Hazellel, mindig egymásra akarjuk borítani. Caték már hozzászoktak. Rebecca se szólt hozzám túl sokszor, viszont Cattel nagyon jóba lettem. Jah, mert én könnyen szerzek be dolgokat.
Az órán leadtam mindent a tanárnak a koncertünkről és a maradék időbe csendes pihenőt tartottam a fülessemmel. A tanár magyarázott mindenkinek erről az egészről, majd egyik pillanatról a masikra elöttem teremt. Lassan kihúztam a fülesem és ránéztem.
- Kisasszony. Mit képzel magáról?
- Mit?
- Épp önhöz beszélek egy ideje és szeretném ha figyelne.
- Figyelek.
- Az elöbb nem figyelt.
- Most figyelek szóval ha ez érdekli, akkor most mondja, mert perceken belül nem fogok.
- Szemtelen.
Ezzel visszadugtam a fülest és kedvesen mosolyogtam rá. Morogva elment az asztalomtól és folytatta. Egy órával késöbb már a boltba voltam és öltözködtem a munkához. Abby hamar elment. Állítása szerint rengeteg dolga van. Mire kimentem már állt néhány ember a pultnál. Azonnal belekezdtem a munkába. Nagyon nem akartam ott lenni. Ágyikó, merre vagy?
Már a műszak felén túl voltam, mikor jött egy újabb vevő. Kissé meglepődtem.
- Te meg? - néztem nagy szemekkel Andyre.
- Biztos pontból tudtam meg, hogy itt dolgozol - mosolygott rám.
- Álljunk meg egy szóra! - kiálltottam fel - Mi lett a szép barna hosszú hajaddal?
A derékig érő haja már csak a melléig ért, vörös volt és egy részen ki volt nyírva köbö három mili és benne minták nullással. Őszintén... Nagyon bejött.
- Kell egy kis változás - nevetett fel.
- Most vadulsz be vén korodra? - érdeztem nevetve.
- Megéri! Akkor ma mikor mehetek érted? - kérdezte miközbe lerakott elém egy fekete bőrkabátot.
- Hát... Olyan hét körül remélem megfelel - motyogtam miközbe leszedtem a csipogót a kabátról.
- Rendben. Hétkor felszedlek - mosolydott el.
- Hatvanhárom dollár lesz.
Lerakta elém a pénzt és egy bájos kacsintással távozott. Jóképű és még kedves is. Fiatalabb koromba álmodoztam egy ilyen férfiról és most tessék. Mondjuk akkoriban nem néztem ki valami jól. Pattanásos, szemüveges, és fogszabályzós voltam. Most is kellene hordanom a szemüvegem, de nem akarom erőltetni szegény fejem ami eleve mindig szét akar szakadni.
Ahogy Abby visszatért, meséltem neki az udvarlomról. El volt ragadtatva a kedvessegetől.
- Na ha te azt összeszeded, kapsz fizetésemelést - nevetett fel.
- Hát jó lenne...
- Csak az a tíz év nem sok egy kicsit? Ő már tuti olyan mint egy felnőtt te meg most éled a boldog huszas éveid. Lehet, hogy ennek nem lesz jó vége.
- Hé, egy próbát megérne. Kedves, meg aranyos és jóképű is és nagyon udvarol - álmodoztam a kassza mellett elpirulva.
- Csak nehogy orra bukj. Ő tud rólad mindent, de te róla semmit. Nyomozz utána kint minden rendes lány.
- Nem szeretem az ilyet, de lehet, hogy kéne. Eddig is nagyrész rábasztam a faszikkal.
- Na akkor itt az idő. Kezd a közösségi oldalakkal és így tovább.
- De én nem vagyok ilyen..
- Most az leszel. Ha a legtöbb nőnek sikerült, akkor neked is. Lehet, hogy pszichopata és te vagy az új jelöltje.
- Jó. De most kell egy ruha!
Azonnal témát váltottam és elkezdtem átnézni a ruhákat miközbe rendetraktam. Sokáig tartott, így végül Abby nyomott a képembe egy fekete csipkés ruhát. A háta nyitott volt és naaa. Szép. Azonnal félre raktam magamnak.
Ahogy végeztem, átöltöztem, megvettem a ruhát és siettem a buszra. Kellett egy kis szerencse, hogy pont elérjem, különben fél óra a következőig. Ahogy felszálltam fellélegeztem és leültem az első helyre ami szabad volt.
A szobámat szétszedtem annyira tökéletesen akartam kinézni. A sminkcuccom szana-szét hevert a földön a ruháimmal együtt. Az utolsó fél órám kapkodással telt. Annyira ideges voltam.
Hét elott egy kicsivel már épp elindultam ki, milor Hazel megállított.
- Kaptál egy levelet - motyogta miközben átadta a felnyított borítékot - Elolvastam ha nem baj.
Azonnal megnéztem. Újra csak az a szöveg állt benne.
" Megtervezte a halálát "
- Ezt ki írta? - kérdezte.
- Nem tudom, de ez a második amit kapok már - sóhajtottam fel - De nekem mennem kell.
- Csinos vagy - mosolygott rám - Sok szerencsét!
Ezt nem tudtam hova tenni. Furcsa tekintettel hagytam el az iskola területét és gyújtottam rá egy cigire. Hirtelen nem akartam semmin se gondolkozni és valahogy sikerült. Csak néztem a beszűrkült eget és az  épphogy látható csillagokat. Szép volt. Beleégett a tekintetembe.
Egyik pillanatról a másikra megállt előttem egy fekete bmw. Az ablaka lehúzódott és a férfi boldogan köszönt. Gyorsan elnyomtam a cigim és belültem mellé.
- El sem tudod hinni, mennyire vártam az estét - mosolygott rám.
- Én izé... - motyogtam zavarodtan.
- Ne aggódj, csodás estéd lesz!
A város túlsó végére mentünk. Már a belváros határán voltunk mikor megálltunk egy nagyobb parkolóban. Csak néztem az elötten feltűnő épületet és nem tudtam megszólalni. Andy kinyitotta az ajtót és kisegített. Lezárta a kocsit, majd nyújtotta a karját, én pedig belekaroltam és elindultunk. Andy is nagyon kicsípte magát. Az öltönye egyszerűen csodásan állt rajta. Sose tudtak zavarba hozni úgy igazán, de ez a fiú. Boldog voltam és éreztem ahogy megszorul a gyomrom egy pillanatra. Lassan besétáltunk az épületbe. Az ajtót kinyitották nekünk és hangosan köszöntek. Míg Andy az egyik pincérrel beszélt, addig én jól feltérképeztem a helyet. Az első a mosdó. Mindig kell egy menekülési terv ha gáz van. A falak aranyszínben pompáztak, a szőnyeg vörös volt és a bútorok barnák egyedi mintázással. Az asztalokon virágok voltak és étlapok előkészítve. A csillár hatalmas volt. A lélegzetem majd' elállt mikor a festményeket nézegettem. Ez csodás!
Andy átkarolta a derekam és vezetni kezdett. Nem tudtam a fiúra figyelni annyira magával ragadott a hely. Megálltunk az egyik asztalnál. Ahogy Andyra tekintettem, már kihúzta a székem és várta, hogy helyet foglaljak. Hamar letettem a fenekem a székre és figyeltem, ahogy a fiú is leül.
Kis ideig a szemeit néztem, majd hamar az étlapot nézegettem.
- Bármit rendelhetsz. Ma mindent én fizetek! - mosolygott rám.
Nem akarsz feleségül venni? Imádok enni. Azonnal végig futottam az egész kiskönyvet, majd csendbe leraktam.
- Annyi minden van, hogy egyszerűen nem tudok választani - mosolyodtam el - Te mit eszel?
- A harminc kettest.
Megkerestem benne a számot és elolvastam az összetevőit.
- Csak nem vega vagy? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát... Nagyon ritkán eszek húst, de akkor sokat.
- Én is ilyet kérek! - jelentettem ki, majd becsuktam a könyvecskét.
A pincér azonnal megjelent és felvette a rendelést. Két harminckettes és egy üveg bor. Kellemes este lesz. A bort azonnal az asztalhoz hozták és töltöttek is. Egy picit haboztam, majd megfogtam a poharat. Rettentő szép színe volt a bornak.
- Ez a kedvenc éttermem - jelentette ki - Még szüleimmel jártam ide. Aztán a feleségemmel egyszer. Neki nagyon nem tetszett ez a sok festmény és dísz. Egyszerű ember volt.
- Szerintem ez mind gyönyörű. Úgy érzem magam mint egy hercegnő ezen a helyen.
- Sejtettem, hogy tetszeni fog - mosolygott - Akkor igyunk erre a tökéletes estére.
Megemelte poharát, de nem koccintott és én is ezt tettem. Rengeteget beszélgettünk, de ami nagyon tetszett, hogy ő figyelt arra, hogy kocsival van és nem is ivott többet. Hogy őszinte legyek, kicsit becsiccsentettem. Folyamatosan zavarba hozott valamivel és az alkohol még fokozta a hatást. Amikor már nem bírtam, kedvesen kijelentettem, hogy behugyozok és elindultam a mosodó felé. A tükör tuti hazudott. Rettentő piros volt az arcom és égett. Vettem néhány mély levegőt és lassan visszamentem. A poharamba megint volt bor. Jaj nekem...
Már elmúlt kilenc is mikor Andy fizetett. Lassan összeszedtem magam és megvártam. Boldogan hagytam el az épületet miközbe Andy átkarolva kísért végig a kocsijáig.
- Ne haragudj, de rá kell gyújtanom.
Elővettem a cigim és azonnal meggyújtottam.
- Mintha megérezted volna - nevetett fel a ferfi.
- Ha az alkoholszintemre célzol, akkor igen.
- Olyan piros lett a pofikád - simogatta meg az arcom - És meleg is. Aranyos.
- Nem szoktam az lenni - neztem a fiúra miközbe az arcába fújtam a füstöt.
A szemembe nézett és egy pillanatra azt hittem, hogy pillangók repkednek a hasamba, de nem. Ezek még nem azok. De a szemei olyan szép kékek voltak. Nem bírtam levenni a tekintetem róla. Közeledni kezdett felém és már majdnem megcsókolt, de én hátrébb dőltem. Azonnal kiegyenesedett és bocsánatot kért.
- Öhm.. - kezdtem megint a zavarodottságot.
- Szeretnél haza menni?
- Lehet - hajtottam le a fejem kissé megremegve.
- Ne aggódj, én nem vagyok olyan mint akiket eddig ismertél. Tisztellek és figyelek rád, mert ami számomra a legfontosabb, hogy biztonságba légy - mondta, miközbe szorosan megölelt.

------------------

Társoldal:

               www.rosecsjblogg.blogspot.hu/

Fb csoport:
                 https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/

36. rész Kifordulás

Úgy két héttel később később beszívva zenélgettem Amyleevel és Rosaval a próbaterembe késő este. Másnap csak déltől voltak óráink így nagyon ráértünk. Folyamatosan röhögtem mindenkin. Rosa nem szokott durván élni, ennek fejébe sokallt ezeken a viselkedésfajtákon. Rég buliztam ekkorát. Teli torokból énekeltünk. Éjfél körül egyedül maradtam, mert a lányok elfáradtak. Mindent elpakoltam és a szemetet összeszedtem. Az ajtót bezártam és csendben indultam el a kollégium felé. Rohadt sötét volt. Alig láttam el az orromig. A lápák nem égtek sehol az udvaron. Áramszünet? Nem. Akkor már a teremben is sötét lett volna. Nem tudtam tisztán gondolkozni, annyira be voltam állva. Felsétáltam a szintemre és bedőltem az ágyamba.
 Másnap Hazel keltett fel. Hallotta mit csináltam tegnap este. Rosa mindent elmesélt neki és ahogy elnéztem nem örült neki.
 - Ezt mind Castiel miatt tetted? Csak mert összevesztetek és adott egy pofont?
 - Lehet. Nem tudom. Nem érdekel - motyogtam miközben öltöztem.
 - Ne légy ilyen. Nem szabad ezt tenned magaddal. Azt hittem, hogy most már elkezdesz javulni egy kicsit, de megint visszaesel. Iszol és drogozol. Mit nem tudok még?
 - Érdekel, hogyan tud egy szexi nő ingyen drogot szerezni a testével? - mosolyogtam rá, hátha boldog lesz.
 - Nem vagy normális!
 - A magam módján az vagyok. Mindegy. Ma lesz két órám, aztán megyek dolgozni, szóval ne ásd fel a sulit.
 Ezzel otthagytam. Negyedórával később már a buszon ültem és a belvárosba tartottam. Szörnyen lenőtt a hajam és kifakult a színe. Ahhoz a fodrászhoz mentem akihez egyszer a lányok elráncigáltak. Tudtam, hogy jó munkát végez és most nagyon ráértem költeni a pénzt. Mióta dolgozok, van egy csomó felesleges pénzem és félre is tudok rakni. Ahogy leszálltam a buszról, beugrottam egy boltba venni valami reggelit, mert majd' kilyukadt a gyomrom. Míg a fodrászathoz sétáltam, megettem a szendvicsemet és az üzeneteimet átfutottam. Ahogy beléptem a fodrászatba a szemem megakadt az egyik férfin. Őt ismerem. Pár hónapja ő adtam meg a számát mert riportot akart. Azt a kurva... Teljesen elfelejtettem az egészet. Hamar észrevett. Rám mosolygott, majd ahogy végeztek a hajával és fizetett, odajött hozzám.
 - Öhm... Heló - küszködtem ki a szavakat.
 - Szervusz. Minden rendben? - kérdezte mosolyogva - Nem hívtál.
 - Történt egy két dolog és azok után teljesen elfelejtettem magát. Remélem nem haragszik annyira.
 - Semmi gond. A cikket sikerült megírnom, csak bánom, hogy nem maga lett az újság egyik témája. Biztos sokat tudott volna mondani az országról.
 - Hát igen...
 - Netán meghívhatlak valamikor egy kávéra?
 - Persze! - csillant fel a szemem - De most én adom meg a számom, mert maga biztos, hogy felhív.
 - Rendben - nevetett fel.
 Azonnal leírtam neki a számom, majd elköszöntünk egymástól. Ahogy beültem a fodrászékbe, jött a drága fodrászom és faggatott is a fiúval kapcsolatban. Nem mondtam neki sokmindent róla, így szegényem végig szenvedte a festést. Egy órával később elszabadultam onnan. Gondoltam benézek a tetoválólányhoz és nézegetek magamnak valamit. Mikor odaértem, teljesen egyedül volt.
- Na mivaaan? - pattantam le mellé.
- Túlságosan ráérek és már unatkozom.
- Akkor adok munkát! Azt akarom! - jelentettem ki miközbe az egyik képre mutogattam a falon. Egy kottarészlet volt. Rózsaszín virágokkal és sok díszes vonallal. Nagyon megtetszett!
- Most? - nézett rám nagy szemekkel.
- Azt mondtad ráérsz - pislogtam értelmesen.
- Rendben. Ezt általában oldalra kérik, de az enyhén fáj és tudom,  hogy nincs tetoválásod, ezért mondom el.

 - Jó lesz oda - nevettem fel.
Nem tudta felfogni, hogy mi jár a fejembe. Hamar elhatároztam magam. Fél órával később már ott feküdtem előtte és elkezdte. Annyira nem fájt mint sejtettem. Pár órát ott feküdtem és csak pofáztam a nagy semmiről, mert annyira nem tudtam magammal mit kezdeni. Ahogy sikerült megcsinálnia, felsóhajtott.
- Kész...
Felkeltem, nyújtózkodni kezdtem,  majd a tükörhöz sétáltam és megvizsgáltam. Nagyon tetszett,  de a bőröm égett. Boldogságomba azt se tudtam, hogy hogyan öleljem meg a lányt. Egy picit sokba fájt, de nem bántam.
Az egész napom csak úgy elillant. Az órákon a telefonom nyomkodtam és ezt az apró szokást a munka közbe is folytattam.
Este pedig,  ahogy beestem az ágyba, úgy is keltem fel. Rettentő fáradt lehettem. Első utam a fürdőbe vezetett. Azonnal zuhanyoznom kellett. Olyan jól esett, de tényleg. Melegítőnadrágba és trikóba sétáltam ki a konyhába reggelizni.  Hazel és Rebecca már javába ettek.
- Jó reggelt - köszöntem boldogan.
Hazel csak morgott egyet, majd fogta a cuccait és bevonult a szobájába.
- Ennek mi baja? - kérdeztem mit sem sejtve.
- Öhm...  - kezdte el motyogni, majd ő is felkelt és befutott a szobájába.
Cat halál nyugodtan állt meg mellettem totál kómás fejjel.
- Na mi van? - kérdeztem - Félnek tőlem?
- Csak Rebecca... Hazel ki van rád akadva nagyon és ennek így nem lesz jó vége. Ha kitudódik, mehetsz az elvonóra és így tovább, majd végül lecsuknak.
- Ugyan - nevettem fel - Addig nem jutok el.
- Csak jobb ha vigyázol.  Figyelmeztettelek.
- Ma éjjel nem leszek itthon...
Otthagytam. A tanár hiányának köszönhetően elmaradtak az óráim. Semmi dolgom nem volt. Látogassuk meg Viktort! Csak úgy jött az ötlet. Nagyon rég voltam nála és kicsit aggódtam, hogy agresszív lesz. Azonnal buszra ültem. Ennyire még senkit sem akartam látni... A lábaim sebesen szedtem a börtön felé. Negyed órámba telt még átkutattak és kérdezgettek. Azt hittem, hogy lelövöm mind, ha nem jutok be minél hamarabb. Ahogy végeztek egy rendőr kísért be a beszélgetős helységbe, majd ott is hagyott. Viktor már várt rám. Fáradtnak tünt és volt egy monoklia a bal szeme alatt. Kicsit félve ültem a székbe és vettem el a kagylót.
- Szia - facsartam ki nehezen - emlékszel még rám?
- Hale, igaz? - jött a kérdés rögtön.
- Igen... Mi történt a szemeddel?
- A cellatársammal nem voltunk valami jóba.
- Áttették máshová?
- Nem...  -sóhajtott fel - Ki akarok innen jutni! Nem bírom!
A hangja berekedt. A tekintetébe láttam azt az aprócska megbánást és szenvedést. A szívem összeszorult.
- Nem tehetünk semmit már -motyogtam.
- Megbántam mindent. Nem tennék már semmi rosszat, de senki sem hisz nekem.
- Ha türelmes és szófogadó leszel lehet, hogy enyhítenek a büntetéseden.
Ez volt az utolsó mondatom. Viktor az idegtől összeesett és megváltozott a viselkedése. Agresszív lett megint és elkezdte a ütni az ablakot. Ordítozni kezdett.  A nevemet, anyámékét és káromkodott végig. Három rendőr fogta le és cipelte el.
Ahogy elhagytam az épületet elsírtam magam. Gyakran kérdezgetem magam, hogy miért szeretem, ha meg akart ölni? Egy vér vagyunk. Sose szabadulok azoktól az érzésektől amiket kihoz belőlem szerencsétlen. Nekem is fáj ha neki is és neki is ha nekem. Ezt tudom, de...  ahj. Kegyetlen ez a sors.
A telefonom csörögni kezdett. 'Ismeretlen' Felvettem és beleköszöntem.
- Szia, Andy vagyok a riporter! Nem futunk össze egy kávéra mostanság? Van néhány órám és jó lenne most már beszélgetni.
- Persze. Fél óra múlva a fodrászatnál?
- Rendben.
Ennyivel le is zártam a beszélgetést. Furcsa volt nekem az a csávó és ismerős is. Eskü ezen kattogott az agyam míg a buszon ültem. Az utcán sokan voltak, így alig jutottam el a fodrászatig. A tekintete alapján már egy ideje ott állhatott. Vajon mennyit késtem?
Mosolyogva álltam meg előtte., mint aki most ébredt legszebb álmából.
- Szép napot - köszöntem.
- Szervusz - köszönt vissza és a mosolya lélegzetelállító volt - Kicsit szomorkás a tekinteted, minden rendben?
- Öhm... Persze.
- Tudok erre egy nagyon jó kávézót - mondta - Remélem meghívhatlak.
- Persze - mosolyogtam.
 Nem gyalogoltunk valami sokat. Egy nagyon aranyos kis kávézóba vezetett be. Ahogy megtaláltam a tetszőleges helyet, lehuppantam és azonnal a választékot nézegettem. Ahogy kiválasztottam a több száz fajta közül rendelte is. Percekig ültünk csendbe. Nem tudom mi járhat a fejébe és nekem a reggel után semmi mondanivalóm nincs az embereknek. Ahogy megkaptuk a kávénkat nagy nehezen beszélgetést kezdeményezett.
 - És milyen napod volt? - kezdte a faggatást.
 - Olyan semmilyen. Nem szeretek a napomból beszélni - vigyorogtam rá.
 - Ohh, ez kár. Pedig biztos izgalmas napjai lehetnek egy ilyen különleges hölgynek.
 - Én? Különleges? - pirultam el azonnal.
 - Igen. Mint riporter, sokat ki tudok deríteni emberekről. Sajnálattal olvastam a régi híreket a rablásoddal kapcsolatban. Azóta, hogy érzed magad? A testvéreddel tartod még a kapcsolatot?
 - Szoktam látogatni és én tudom, hogy mindenkinek jár egy esély. Attól, hogy bántott, én még szeretem és nem hagyom, hogy ott rohadjon meg.
 - Fura, hogy egy olyan törékeny lány, mint te akit nem mellékesen a saját testvére drogozott be, erőszakolta meg és akarta eladni ilyeneket mond - kavargatta nyugisan a kávéját, miközben az egyik kezével tartotta a fejét és kíváncsian nézett.
 - Én.. - kezdtem bele, de nem jutottam tovább. Igaza volt. Fura és veszélyes. Viktor nagyon beteg és nem tudnak semmit sem kezdeni vele. Még ha jól is viselkedik, nem enyhítenek a büntetésén. Reménytelen. De nem szeretném, hogy így végezze - Bocsánat, hogy ilyeneket mondok.
 - Nekem nyugodtan elmondhatod. Nem árullak be senkinek. Kifejezetten tetszik, hogy ekkora benned a testvéri szeretet, pedig ha jól tudom, nem is ismerted.
 - Pontosan - hajtottam le a fejem.
 - Tudom, hogy átérzed a fájdalmát. Látom, hogy te is... - hirtelen kihúzta magát és abbahagyta - Ohh. Sajnálom.
 - Értem mit akart mondani. Nem vagyok különb nála.
 - De. Te tudod, hogy van remény a gyógyulásra és tudsz parancsolni magadnak. Tiszteletre méltó.
 - Köszönöm - pirultam el még jobban.
 - Kezd hasonlítani az arcod a hajadra. Aranyos - mosolyodott el. - Hány éves vagy?
 - Ezt nem tudta kideríteni? - vigyorogtam rá, amire ő felnevetett - Amúgy húsz.
 - Én harminc.
 - És egyedül van? Ilyenkor az emberek a családjukkal vannak elfoglalva.
 - Engem ez egyenlőre nem érdekel. Nem szeretek megfelelni másoknak. Ebbe mindig elbuktam. Volt régen egy feleségem. Húsz évesen elvettem, majd ahogy telt az idő egyre jobban gondoltam, hogy nem lesz ez jó. Ő is köbö ezen a véleményen volt. Párszor megcsalt, majd valamelyiktől terhes is lett. Az volt a kifogása, hogy nem vagyok jó férj és nem felelek meg neki. Az a fajta nő volt aki elvárta, hogy a levegőt is más vegye helyette. Csak nyugodtan összeszedtem a cuccaim és elköltöztem, majd elváltunk öt év után. Azután meg jöttek a boldog húszas évek - nevetett fel, mint aki egy nagyon boldog sztorit mesélt volna el. A szemében elcsíptem azt a pillanatnyi fájdalmat amit érzett a nő miatt. Nem mondtam semmit, csak a szemeit fürkésztem és próbáltam rájönni mitől ilyen boldog. Ahogy rájöttem, hogy reménytelen, megittam a kávém és az órámra néztem. Kissé elbeszélgettem az időt. Már javába ment a hangpróba a suliba. Ahh. Minek menjek már be? 

 - Csak nem elkésel? - nézett rám mosolyogva - Elvigyelek? 

 - Csak egy hangpróba - mosolyogtam vissza. 

 - Nem illik kihagyni az órákat. 

 - Rendben. Meggyőzött. Elvihet. 

 Kifizette a kávét, majd elindult. Folyamatosan mögötte sétáltam elbújva. Andy kocsija egy fekete bmw volt. Nagy és kényelmes. Ahogy beszálltam, eldöntöttem, hogy én ott alszom. Útközbe nem beszéltünk. Halkan szólt a zene és csak arra figyeltem. Ki tett a suli előtt és megígérte, hogy még hív. Elpirulva mentem be az iskola épületébe,  majd besétáltam a terembe. 

 - Rettentően örülök, hogy végre látlak - mormogta az énektanár. 

 - Én is - vigyorogtam rá, majd lehuppantam a helyemre.

 - Mivel készültél nekem erre a csodás napra? Ugye tudod, hogy lassan sulihét lesz és koncertek lesznek.

 - Ez engem mibe érint? - vontam fel a szemöldököm.

 - Ezek szerint nem nézted a beosztást. A harmadik nap a te bandád fog fellépni. 

 - Mivan? Erről nekem mért nem szólt senki? - szólaltam fel hangosan - Honnét szerzek én egy bandát?

 - Az már engem nem érint. A diákok téged szavaztak meg és ennek érdekében téged raktunk be.

 El sem tudjátok hinni, hogy ezek után mennyire kiborultam. Nem tudtam erről az egészről semmit. Lehet azért mert rengeteget hiányoztam, lógtam meg ilyenek. Folyamatosan csapkodtam mindent ami az utamba állt. Sose voltam még ennyire feszült. Pedig ez csak egy koncert lenne amire kurva könnyű banda tagokat találni egy ilyen iskolában. Akkor miért is aggódom? Jah, hisz kis ideje köcsög vagyok mindenkivel és leszarom a sulit. Ilyenkor mi a teendő? 

 Elszívni egy extrás cigit.

------------------

Társoldal:

               www.rosecsjblogg.blogspot.hu/

Fb csoport:
                 https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/