Másnap reggel korán keltünk. Nyolc órától évnyitó, majd egész napos osztályfőnöki. Kicsit ideges voltam. Nehezen illeszkedek be...
Reggel a szobámból alig másztam ki. Bent elintéztem minden gondom. Hajat vasaltam, sminkeltem, ruhát kerestem, pakoltam stb. Hívtak reggelizni is. Kimentem és leültem a helyemre. Csendbe enni kezdtem. Hallgattam a beszélgetést, de csak egy ideig. Cat belevont.
- Mond, hogy tudsz főzni.
- Tudok.
- Nálunk be van osztva ki mikor főz. Az iskola gondoskodik az alapanyagokról, viszont valakinek reggelit és vacsorát kell csinálni.
- Pontosan - pakolt magának kaját Rebecca. - Tegnap Hazel csinált egy beosztást, ami alól csak akkor van kibújó, ha későn érsz vissza, bizonyítottan rengeteg házid van, vagy előbb kell elmenned.
- Szuper.
-Holnap te csinálsz kaját - mondta Hazel.
- Szóval holnap én főzök... - néztem a papírra - Nem lesztek tőle elájulva.
- Majd meglátjuk. Rebecca, Hazel ne felejtsétek el, hogy ma segítünk a nevelőnek.
- Okké! - kiáltották el magukat.
Ezzel én be is vonultam a szobámba. Összepakoltam és 07:45-kor elhagytam a kollégium épületét. Ahogy végig haladtam a parkon, rengeteg fura alakot láttam. Valamelyik már első látásra nagy drogosnak tűnt.
Leültem a szökőkúthoz és zenét hallgattam. Nekiálltam olvasni, de közbe folyamatosan az órát figyeltem. Nyolc óra előtt két perccel már bent voltam a terembe. Nem tudtam mit kezdjek magammal, így leültem az ablak felőli utolsó padba és csendben folytattam a tevékenységem.
Nem sokkal később bejött egy fiatal srác. Körbenézett, majd összecsapta a kezeit és beszélni kezdett.
- Szép reggelt gyerekek! Újra eljött a mi időnk. Egybe leszünk zárva egy egész tanévre! Gondolom sokan várták a meghitt pillanatot! De erre majd még visszatérünk. Most viszont irány az évnyitó - mutatott boldogan az ajtóra.
Beálltunk párokba. Harmincegy fővel én pár nélkül maradtam a sor végén, de a tanár megtalált és beállt mellém a többiekre bízva a vezetést. Elindultunk boldog és boldogtalan alakzatba. Az udvarig mentünk. A többiek mellé állva vártuk az igazgatót. Szemben megjelent az apró öregasszony, fellát a szökőkút szélére és beszélni kezdett. A megszokott évnyitós szöveget tolta le. Szinte nem is figyeltem. Az embereket nézegettem. Rengetegen voltunk, pedig öt osztálynak meg sem kellett jelenni. Fura volt ennyi ember közt..
Úgy fél óra alatt lezajlott a beszéd és mindenki elindult vissza a termébe. Leültünk már az elején lefoglalt helyünkre és vártunk. Idővel bejött megint a fiatal srác.
- Újra jó reggelt - mosolygott.- Az első amivel kezdünk, az ismerkedés. Gondolom észre vettétek, hogy van két új osztálytársatok. Egy kék és egy vörös. - ránk nézett - Lányok, mutatkozzatok be. Mért jöttetek ide, stb stb stb. Akkor kezdje a kék. Gyere ide a táblához.
A lány felkelt a helyéről és elindult. Nem mutatott semmi érzelmet. Úgy lépkedett mintha egy angyal lenne. Megáll a táblánál.
- Akkor.. - kezdte a tanár - Neved, korod, lakhelyed, magadról címszavakban mi mindent. Ha úgy van, akkor kérdezünk.
- A nevem Amylee Diamond. 18 éves vagyok és Londonból jöttem. Magamról... nincs mit mondanom.
- Akkor kérdezünk! - csillant fel a tanár szeme. - Zenei ízlésed?
- Mindent meghallgatok, de a metálhoz vonzódom.
- És most, hogy itt vagy a teljes zeneszakon, mire számítasz?
- Igazából mindenre.
-Mivel foglalkozol többet? Ének, vagy hangszer?
- Egyenlő szinten vannak.
- Scream megy?
- Igen.
- Na akkor, drága metál arc! Mutass valamit!
A lány egy percig gondolkozott, majd vett egy mély levegőt és belekezdett egy The Agonist számba.
A tanár nagy szemekkel nézett. Teljesen leesett az álla. Ahogy Amylee abbahagyta, lassú tapsba kezdett.
- Ez igen, szép volt!
- Köszönöm... - mondta halkan.
- Leülhetsz. Te jössz vöröske!
Amyleevel leváltottuk egymást. Megálltam a tanár mellett és egy picit gondolkoztam.
- Kezdheted - mondta, majd elő vett egy lapot és egy tollat.
- A nevem Kyone Hale. 19 éves vagyok és Hokkaidoból jöttem. A zenei ízlésem Rock, Metal és ehhez hasonlók. Viszont én nem foglalkozok screammel.
- Úgy hallottam, jó pár hangszeren játszol.
- Gitár, basszusgitár, dob, hegedű, fuvola és zongora.
- Mellette ének - jegyzetelt.
- Igen.
- Mért jöttél ide?
- Kényszerítettek.
- Mégis bekerültél a világ legjobb zenei egyetemére.
- De ezt én nem akartam.
- Ha egyszer híres leszel, változik a véleményed.
- Megeshet... - erre otthagytam és leültem a helyemre.
Lenézően tekintett rám. Elképzeltem, hogy a gondolataimban már kivégzett, de a fene se tudja mit akar. Őszintén bevallva, ijesztő alak. Úgy ereztem, jobb ha megtartom a három lépés távolságot.
------------------
