Aznap boldog voltam. Felvettek a világ legjobb képzésére. Azt hittem valami bénaságra iratott fel anyám, de most eltalálta az álmaim.
Egész délután a területet mértem fel. A kollégium egy plusz jel alakú épület. Öt emeletes és szinte minden szárnyban laktak. A fiú kollégium tele volt. A sport pályák mögött a konditermek, raktárak és különböző szakkör épületek voltak. A parkon egy kisebb patak folyt végig. Rengeteg helyen padok, kukák, asztalok voltak kitéve.
Kiszúrtam egy tetszőleges padot. Levettem a fejhallgatóm és a tájat figyeltem. Lassan becsuktam a szemem és koncentráltam a légzésemre. Belemélyültem a gondolataimba...de pillanatok alatt visszazökkentettek. Rebecca ült le velem szembe.
- Hogy tetszik az iskola? - kérdezte.
- A terület szép... Csendes.
- Ilyenkor. Holnap délutántól más lesz. Rengeteg ember szokott kint lenni. Van aki ismerkedik, van aki szekál és még sok minden. A legnormálisabb a rajz szak. A sport szak van nagyra magával.
- Nem vártam mást - sóhajtottam.
- A te osztályod normális lesz. De amúgy mit műveltél, hogy felvettek teljes zene szakra?
- Igazából semmit. A régi iskolámban játszottam vagy énekeltem egy bandában.
- Az már valami.
- Én nem akartam itt lenni. A nyár közepén nyögték be, hogy átiratnak ide. Nem pont erre számítottam.
Később Rebecca a dolgára ment. Visszasétáltam a kollégiumba. Ahogy betettem a lakásba a lábam, rögtön a konyhába indultam összedobni valami ehetőt, de végül a kávénál maradtam. Bementem a szobámba és bekapcsoltam a laptopom. Kerestem magamnak valami jó játékot és elfoglaltam magam. Igen, kis kockaság is lapul bennem.
A lányok este hívtak vacsorázni. Nehezen rávettem magam, hogy felkeljek és kimenjek. Nem szerettem emberek közt lenni, de leültem közéjük. Hazel nekem is adott kaját. Miközben ettem, ők kibeszélték a nyarat és a pasikat, majd Cat felém fordult.
- Mesélj magadról valamit!
- öhm... inkább kérdezzetek.
- Hmm... Honnét jöttél?
- Japán. Hokkaido.
- Nem vagy ferde szemű!
- Csak a nevelőapám ferde szemű. Úgy költöztünk ki, de ezen kívül laktunk három országban.
- Érdekes - mondta Rebecca. - És mért jöttél pont ide?
- Nem voltam valami jó az előző iskolámban. Folyton belekeveredtem mindenbe. A régi "barátaim" vittek magukkal. Ha nemet mondtam, rám kentek mindent. Alig hittek nekem a bíróságon. Az igazgató már most a fejemhez vágta ezeket.
- WoW... - nyögte ki Hazel. - Akkor már te sem indulsz tiszta lappal.
- Hát nem...
- És a szerelmi ügyeiddel, hogy állsz? - mosolygott Rebecca.
- Öhm... Sehogy.
- Hallod Rebecca.. - sóhajtott Hazel - Itt van a lány kemény öt órája, és te már most rá akarod vetni a hálód?
- He? - néztem értetlenül.
- Hát igen... Rebecca leszbikus. - nyögte ki.
- Tényleg?
- Igen - mosolygott a fekete hajú gonoszan.
- Szuper.
- Amúgy mesélj még. - kezdte Cat. - Milyen hangszeren játszol?
- Hát... - gondolkoztam. - Gitár, zongora, hegedű, dob, és még pár hangszer.
- Jól hangzik.
- Inkább csak érdekes.
- Holnap este gyűlés lesz lányok! - szólalt fel Hazel mosogatás közben.
- Gyűlés? - kérdezte Cat.
- Kollégiumi gyűlés. Az újakkal ismerkedünk meg és ezzel együtt jár egy nyitó buli.
- Igazából, csak süti, üdítő 3s rengeteg beszélgetés. - mondta Rebecca.
- Nekem már most nincs kedvem hozzá - sóhajtottam.
- Ne már! - kiáltották el magukat.
- El kell jönnöd. - mondta Cat - A nevelő elrángat.
- Talán - sóhajtottam, majd fogtam maga, kiültem az erkélyre és elszívtam a cigit.
------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése