16. rész Egy rövid szombat

Készen álltunk a koncertre. Nem mondta meg, hogy hova megyünk, vagy, hogy milyen banda fog fellépni. Annyi biztos, hogy nagyon boldog volt. Alig bírtam vele az utat, hisz folyamatosan csak beszélt és idegesített a hülye vicceivel. Na ezt az oldalát sem láttam még. Érdekes.

Egy hatalmas csarnokhoz vezetett. Álltak már páran a bejáratnál.
- Szóval mi is lesz itt? - kérdeztem.
- Koncert. Egy igen jó banda... Tetszeni fog.
- Hát jó. Ugye nem valami JB?
- Ahh, dehogy. Mondtam, hogy tetszeni fog, szóval ne parázz.
Nem vitatkoztam tovább. Csak vettem egy mély levegőt és vártam, hogy ránk kerüljön a sor. Rengetegen álltunk sorba, várva a megváltást. Na szóval. Koncert, az én stílusommal. Ahha.
Felkerült a karszalag. Akkor pillantottam meg a banda nevét. A szemem szinte kiesett a helyéről. Hirtelen Hazelre néztem.
- Hallottam igen jól dobolod a számaikat - mosolygott - Gondoltam elhozlak.
- Imádlak! - ugrottam a nyakába hirtelen.
Bullet For My Valentine koncert. Hát. .. Igazi álom. Ritkán mentem eddig koncertekre. Azokból nem jutottam ki épségben. Ma talán máshogy lesz.
Bent leültünk a bárpulthoz. Kértünk egy-egy sört és néztük az embereket.
- Várod a koncertet? - kérdezett Hazel.
- Igen - mosolyogtam - Nem hittem volna, hogy egyszer eljutok ide is.
- Lesznek itt a sulinkból páran. Megismerkedhetsz velük.
- Szuper lesz. Reménykedem páran nem lesznek itt.

Erre már nem válaszolt. Iszogatta a kis sört és nézelődött. A sulinkból jó sokan érkeztek. Azok is mind a mi kis társaságunkba kötött ki. Hazel mindenkivel eltársalgott, míg én csendbe kikértem a következő sört. A bejáratot kémleltem unalmamba és még Castiel is megjelent. A seggfej... Nagyon megutáltam a tegnapi után.  Szégyen volt számomra az, amit tett. Hazel se volt oda érté. Ő nagyon a szabályoknak él és ez meg is látszott. Rideg volt a fiúval és ezt Castiel is észre vette. Nem szólt senki senkihez. A kínos csend. A koncert volt a megmentőnk. Elkezdték. Castiel és a többiek leléptek. Egyedül iszogattam a kis sörömet és mindenkit utálni kezdtem a nagy semmiért. Na most mi van? Gondolkodtam. Az arcom kezembe temettem és kikértem egy kis töményt. Ahogy lehúztam, fogtam  a táskám és kimentem elszívni egy cigit. A falnak támaszkodtam és az eget kémleltem. Esőillat csapta meg az orrom, majd míg kint voltam eleredt. Szuper.
 Visszamentem. Leadtam a táskám és elvegyültem a tömegben. A tömeg közepén egy hatalmas körben pogó. Juhuuu* csillant fel a szemem. Lesz mit nézni. Jó ideig nézegettem a pogót pont a határvonalról. Nem volt elszabadulva az emberiség. Helyette elkezdtek körbe ugrálva menni és úgy ütötték egymást. Nagyon élvezték. Jót mosolyogtam.
 Percekkel később kikerültem őket és próbáltam előre törni. Az első sorba tolakodtam nyugodt szívvel végig hallgatva a "kurva anyád" és egyéb szövegeléseket. Az énekes előtt voltam. Álom. Én is tombolni kezdtem. A szöveget ordibáltam és ütemre ráztam a fejem.  Ezt az emléket sose tudom elfelejteni.
 Ahogy vége lett a koncertnek, az emberek kezdtek oszladozni. Mind aláírást akartak a bandától. Hazel is előkerült a sorból. Odahívott magához.
 - Na milyen volt?
 - Isteni! De több ilyen ne legyen - nevettem fel.
 - Ahogy akarod!
 - Nem tudom hogyan fogom én ezt kipihenni.
 - Pedig még terveztem elmenni egy kocsmába.
 - Én inkább pihenek. Alig hallok és zsibbad mindenem!
 - Akkor majd otthon.
  Elindultam haza. Nehéz volt elhinni, hogy csak éjfél van. Szédülve sétáltam a suli fele, totál készen. Rég éreztem ekkora bizsergést.

------------------

Társoldal:

               www.rosecsjblogg.blogspot.hu/

Fb csoport:
                 https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/

15. rész A legjobb spanom

 Másnap a reggel a szobámba ébredtem. Na mikor is értem én haza? Nagyon le voltam maradva az estével kapcsolatban. Körbenéztem a szobámban. Semmi érdekes nem volt körülöttem. Minden a helyén, semmi sem változott... Kimásztam az ágyból és elővettem a cuccaim. A fürdő felé vettem az irányt és azonnal zuhanyozni mentem. Fáradt voltam, de a zuhany felfrissített. Ledobtama cuccaim a szennyes tartóba és törölközőbe átmentem a konyhába. A lányok kint reggeliztek. Köszöntem nekik, majd elővettem a tejet és a műzlit és csináltam a kajám. Senki sem szólt.
 Bedobtam magam a szobámba és nyomtam be egy kis zenét és fészen lógtam. Épp elkezdtem enni, mikor Hazel benyitott. Leült mellém.
 - Minden oké?
 - Igeeeen? - néztem rá értetlenül.
 - Mire emlékszel a tegnapból?
 - Hát... Hogy jutottam haza?
 - Részegen bemásztál és aludtál.
 - Ohh...
 - Beszeltem Cattel.
 - Mi volt a kifogása? Részegek voltak?
 - Öhm... Igen... De szabályt szegett.
 - Melyiket?
 - Barátunk kiszemeltjére nem mászuk rá, másrészt tilos pasikat behozni a szobába, csak ha a fő szobaügyelő megengedi.
 - Értem... Érdekes este volt.
 - Ma van kedved velem eljönni? Lesz egy koncert a belvárosban. A te stílusod. Arra gondoltam kicsit beszélgethetnénk, buli, pia, fiúk.
 - Benne vagyok. Látom te is hajtod a pasikat.
 - Igazából csak koncerteken.
 - Jó... majd keress fel.
 Kiment. Hamar belapátoltam a kajám és fetrengtem egy sort a laptopom előtt. Ahogy meguntam, átültem az íróasztalhoz a görgős székembe, összehúztam magam és filmet néztem. Vagyis majdnem. A Vándorló Palota c. animét néztem végig, majd a többi 2001es Animét.
 Ebből állt a délutánom. Három óra körül bekopogtam Hazelhöz.
 - Segítenél? - mutattam fel a hajfestékes dobozt.
 Bólintott. Átjött hozzám és elkezdte fésülni a hajam.
 - Minek neked sötét vörös? Nem jó az eredeti?
 - Csak ezt szeretném.
 - Miért akarsz ennyire változni a tegnap után?
 - Én nem akarok.
 Hazel nem válaszolt. Csendbe festeni kezdte a hajam. A szuszogását is alig hallottam. De kicsit megnyugtatott. Boldogság volt, ahogy lemostam a festéket és megszáradt a hajam magától. Beugrott az eredeti göndörségébe. Egy melegítőbe és trikóba mászkáltam felkötött göndör hajjal, nyalókával a számba... Tettem vettem jobbra balra miközben a szobámból szólt a zene. Hazel volt csak otthon. Vele így elvoltam. A konyhába olvasgatta a suliújságot. Nem nagyon tetszett neki... Ennyit leszűrtem a fejéből.
 Én a szobám takarítottam, kaja meg mindent egybe csináltam.
 Majd kopogtak. Hazelhöz bekiabáltam, hogy nyitom és már mentem is. Ahogy megfogtam a kilincset, kicsit rossz előérzetem lett... Pár másodpercig néztem magam elé, majd ajtót nyitottam. Castiel állt elöttem egy csokor rózsával.
 - Cat nincs itthon - mondtam ingerülten.
 - Ezt... Neked hoztam - nézett kiskutya szemekkel.
 - Ezzel nem fogsz kiengesztelni.
 - Csak fogadd el.
 Lassan kinyújtottam a kezem. Átadta a virágot, majd rácsaptam az ajtót. A konyhába Hazel meglepődött.
 - Ezt mind Castiel... Neeeee...
 - De ő hozta... - könyököltem az asztalon.
 - Ilyet nem szokott csinálni...
 - Nem adja fel. Soha.
 - Nézd, van benne egy levél - mondta, majd belenyúlt a virágáradatba és előhúzta. - Felolvashatom?
 Erre csak bólintottam.
 "Kedves Hale!
 Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapiért. Nem kellett volna ezt tennem veled... Tudom mit érzel és ezt teljesen elbasztam. Ne haragudj kérlek.
 Üdv. Castiel."
 Én csak nevetni kezdtem.
 - Ez nem normális. Azt hitte egy kis rózsától megbocsátok neki? Szánalmas... - nevettem hangosan.
 - Ugyan... Kitudja mi lesz még köztetek.
 - Semmi, azt garantálom. Ez egy seggfej, és ezen nem változtat már semmi.
 - Ahogy gondolod - mosolygott gúnyosan.
 Este hat fele már készülődni kezdtem. Ruha haj, smink stb... Minden a megszokott formába. A hajam a kinyírt részre fordítottam és kivasaltam rendesen. Fekete comb zokni, bakancs, rövidnadrág, fekete koponyás póló és egy piros kockás ing. Rávettem a bőrkabátom és a táskámba elraktam mindent ami kellhet. A sminkem egyszerű volt nekem. Feketén kihúzott szemek elég vastagon felül. Hét óra tizenöt perckor Hazel már az ajtóban állt.
 - Na ne - néztem rá. - Így se láttalak még. Na meg... Mért is öltöztél fel úgy mint én?
 - Nem is ugyan az. Az én ingem kék és rajtam normális cipő van.
 - Nem magyarázkodj. Lebuktál a stílusoddal kapcsolatban nagyon.
 - Egy sportoló ritkán foglalkozik a külsejével.
 - Jó, jó...

------------------

Társoldal:

               www.rosecsjblogg.blogspot.hu/

Fb csoport:
                 https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/

14. Néhány emlék

 Jó pár órán keresztül ültem egyedül, majd eldöntöttem, hogy visszamegyek a szobámba. Teljesen részegen csatangoltam a kollégium irányába. A lakás előtt a kulcsokat kerestem. A zárral jó ideig eljátszogattam, míg sikerült lyukra találnom. Benyitottam.
 Nyögések csapták meg a füleim. Ne már, gondoltam, majd elindultam a szobám felé. Minden ajtó nyitva. Tökkééletes. Ahogy elhaladtam a szobák előtt, nem bírtam ki, hogy ne pillantsak arra. Az ajtóba egy pillanatra megfagytam. Cat és Castiel. Izgalmas.
 - Mért is vártam tőletek többet - mondtam undorodva.
 Leléptem. A kollégiumot azonnal elhagytam. Nagyot csalódtam bennük. A könnyeim kiakartak folyni, de nem engedtem. Az idegeim teljesen szét voltak. Meg akartam ütni valakit, de nem volt semmi erőm. Csak sírni tudtam volna, de nem ment.
 A szökőkútnál összefutottam Hazellel, Rebeccaval és Lysanderrel.
 - Hale. Nem láttad Castielt? - kérdezte Lysander.
 - De - mondtam idegesen.
 - Hol van? - fürkészett aggódóan.
 - Épp Catet húzza.
 - Mi? - lepődött meg Hazel.
 - Mindketten Cat szobájában. Eszik egymást nyitott ajtónál. A tekintetükből azt vettem le, hogy még ök vannak megsértődve azok után, hogy betettem a folyosóra a lábam.
 Hazel ezzel megfogta Rebecca kezét és idegesen húzni kezdte. Ilyen dühösnek se láttam még. Cat biztos szabályt szegett.
 - Minden rendben? - nézett rám Lysander.
 - Nincs. - megöleltem - Részeg vagyok, és csalódott. A legjobb párosítás.
 - Eleve rossz embert fogtál ki.
 - Hogy mondhatsz ilyet a legjobb haverodra?
 - Ez csak az igazság.
 Vissza mentünk a tűzhöz. Elvettünk egy-egy sört és leültünk az egyik farönkre beszélgetni. Nem beszélgettem sokat ezzel a fiúval eddig. De most erre is volt egy lehetőség.
 - Nem értem a férfiakat. Kérlek segíts.
 - Értem a célzásod, de nem tudom milyen Castielnek lenni.
 - El kéne felejtenem. Holnaptól már csak egy idegen lesz a nyomorék.
 - Jól teszed. Ne koncentrálj rá. Inkább mesélj magadról.
 - Nem szeretek. Szar a múltam.
 - Nem erőltetem, ha nem akarod.
 - De te kitudsz faggatni - mosolyogtam.
 - Lehet.
 - Gyűlölöm a pénteket...
 - Mert?
 - Régen pénteken mindig haza kellett mennem. Sose szerettem otthon lenni.
 - Nem szerettek szüleid?
 - Az nem kifejezés... Nincsenek testvéreim tudtommal és mindig anyámmal vágtam keresztül a világot az új pasijához. Balhés gyerek voltam. Sose tiszteltem a felnőtteket, ahogy ők se engem.
 - Mi nem tetszett bennük?
 - Hogy... Nagyobb rangúnak hitték magukat. Nekem nem voltak jogaim. Tudod, ez a... Hülye gyerekem van és én vagyok a világ mindentudója.
 - Ennél rosszabb nincs.
 - Sajnos van... Mikor megvernek, megaláznak, intézetbe tesznek, majd kivesznek és ezt csinálják addig míg be nem töltöd a tizennyolcat.
 - Itt huszonegy a korhatár.
 - Az iskola szerint, azok a szabályok vonatkoznak rád, mint a saját országodban. Nekem Orosz papírjaim vannak. Ott csak tizennyolc tudtommal.
 - Így érthető.
 - Jó kis ország. Én szerettem. De az eddigi országaimba ha eltöltöttem fél évet az már soknak mondható.
 - Hogy hogy?
 - Anyám általában ott volt egy két évig, de én mindig egy Orosz intézetben, suliban kötöttem ki.
 - Izgalmas... - mondta iróniával.
 - Most is az... De már nagyon nem tudom mi a jó. Mindegyik helyet szerettem, de csak a városok miatt. Szép hely volt mindegyik.

------------------

Társoldal:

               www.rosecsjblogg.blogspot.hu/

Fb csoport:
                 https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/

13. rész Péntek este

 Rám tört a magány és nem bírtam magammal. Mindig is voltak alkohol gondjaim, mert szeretek inni. Sok gondom volt ebből régen is, de nem foglalkoztam vele. Inni jó!
 Hazel belerángatott egy kényes beszélgetésbe a múltammal kapcsolatban. Nem szívesen beszélek róla, így ő sem szedett ki belőlem semmit. Szerettem volna mindent elfelejteni...és remélni a legjobbat. Idővel kiült közénk a csend. Csak néztük az embereket ahogy gyűlnek, vagy épp külön vonulnak.
 Egy órával később egyedül maradtam. Mind elvonultak az osztálytársaikhoz és rám hagyták a vodkát. Hmm... Rossz döntés. Inni kezdtem belőle. Elfeküdtem a kabátomon és nézegetni kezdtem a néhol előbújó csillagokat. Fáradt voltam és néha néha majdnem bealudtam, de nem tartottam jó ötletnek. Részegen bealszok, akkor lehetetlen felkelteni. Nem akartam, hogy az arcom egy filctollal közösüljön.
 - Szia Hale. - ült le mellém Alexy.
 - Mi a helyzet? - néztem rá.
 - Punnyadás. Kezd kihalni a buli, mert mindenki elvonul beszélgetni.
 - Mi is elvonuljunk, hogy ne legyünk különcök?
 - Minek? - nevetett fel, majd jó mélyen a szemembe nézett.
 Kicsit elpirultam és még válaszolni is elfelejtettem, annyira beleestem a szemeibe.
 - Kár, hogy meleg vagy... - nyögtem ki végül és oldalba böktem.
 - Honnan tudod?
 - Sokat tudok... Vodkát? - toltam elé az üveget.
 - Nem szeretem - fintorgott.
 - Hát te nem vagy ember - nevettem, majd ráfeküdtem a fiú mellkasára és lehunytam a szemeim. Sajnos sikerült egy pár percre bealudnom, de az arcom megúszta. Az emberek visszatérte a tűz köré. Kezdődött a parti hangulat. Továbbra is Alexy mellett maradtam.
 Mellénk telepedett Rosa, Viola és Armin is. Ne kérdezzétek, hogy honnan ismerem őket. A véletlen műve. Mint mindig. Hallgattam a sztorikat folyamatosan. Viola jóba van a Dök Elnökkel, így megtudta milyenek lettek a teszt eredmények. Hallgattam kinek milyen lett, majd lassan rám néztek.
 - Hiába néztek, én nem írtam.
 - Pedig ez olyan, mint egy felvételi - mondta Rosa.
 - Én jó ideig nem tudtam, hogy ide fogok járni. Elmaradt.
  Mint derült égből villámcsapás, Peggy is megjelent. Először csak nézett, majd megragadta a kezem és elhúzott a többiektől. Pár fával arrébb megállt, majd elővett egy papírt és egy tollat.
 - Nem játszhatsz riportert - mondtam a szemébe.
 - Csak pár kérdés az Amberes ügyhöz.
 - Tegyél le róla.
 - Kérlek - nézett bociszemekkel.
 Nem válaszoltam, csak otthagytam. Az asztalhoz mentem egy újabb sörért és leültem a többiekhez.
 - Na mit akart? - kérdezte Rosa.
 - Semmi érdekeset... Csak fár... Mi is az a szó?
 - Fáraszt? - nézett rám Alexy.
 - Az! Megint elfelejtettem. A pia elfelejteti velem a szavakat.
 - Te már lassan kész vagy - jött oda Castiel. - Nem kellene ennyit innod.
 - De kell - mosolyogtam, majd megittam a maradék sört.
 - Azért elég nyugodt részegen, nem úgy mint te - nézett Armin a vörösre.
 Kidugtam a nyelvem. Beültem az ikrek közé és a tüzet néztem. De jó lenne oda belökni valakit. Kicsit elgondolkodtam, hogy milyen vicces lenne meggyújtani Amber haját. De nem lehetett. Újra bealudtam. Most nem kis időre. Megint Alexy mellkasán ébredtem. A fejem picit zúgott és jobban beütött az alkohol. Nehezen feltápászkodtam, de azonnal megszédültem és seggre ültem.
 - Au...
 - Megmondtam - mosolygott Castiel, majd felsegített.
 - Ne pofázz - nevettem fel.
 Ahogy lábra álltam, hirtelen egy ütést kaptam hátulról. Mi fene... Castiel kapott el. Na most mi legyen - gondoltam... Megfordultam.
 - Deborah.. - mosolyogtam rá részeg fejjel.
 - Hallottam megcsókoltad Castielt. Hogy volt merszed...
 - Fogd be. Ha semmi közöd hozzá, én a helyedbe elbújnék - mondtam nyugodtan.
 - Gyűlöllek... - a szemével már lekaszabolt, de én csak nevetni tudtam. Szánalmas volta a csaj. Szerintem. Mondjuk Castiel hamar eltűnt. Biztos Deboraht vigasztalja valamelyik bokorban. Alexy mellém lépett.
 - Minden oké?
 - Persze. Minden a legnagyobb rendben.
 - Castiel hamar itt hagyott. Nem tudom mi járhat ilyenkor a fejébe.
 - Szerintem nem is akarjuk tudni... - sóhajtottam.
 - Biztos minden rendben? Nem tűnsz boldognak.
 A szó belém szorult. Most mit mondjak... Azt, hogy boldog vagyok, csak lusta vagyok kimutatni? Vagy, hogy nem vagyok az? Felesleges panaszkodnom, úgy érzem még mindig... Egy egyszerű semmivel lezártam a beszélgetést és a piás asztalhoz léptem. Elvettem egy sört és leültem az egyik fa tövébe egyedül.
 Megint egyedül siránkozok a nagy semmin. Tuti nem vagyok normális.

------------------

Társoldal:

               www.rosecsjblogg.blogspot.hu/

Fb csoport:
                 https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/

12. rész A buli kezdete

 A gyakorlások vége fele kezdtem meghalni és kicsit éhes voltam. Castiellel a többieket figyeltük és néha egymáshoz szóltunk. Átültem a táskámhoz és kezdtem elpakolni.
 - Menni akarsz?
 - Tervezek.
 - Maradj egy kicsit.
 - Minek? Fáradt vagyok és éhes is.
 - Van még kajám és ha már tegnap is bealudtál akkor ma sem lesz gond.
 - Hogy jutottam haza?
 - Elvittelek. Amylee mondta merre van a lakásod és felvittünk. Hazel nagyon meglepődött.
 - Szólt valamit?
 - Csak meglepődött. Bevittelek, letettelek az ágyra és betakartalak.
 - Hát köszi.
 A füzetemet terveztem elrakni, de kikapta a kezemből. Hirtelen szúrós szemmel néztem rá és próbáltam elvenni a füzetem. Nem hagyta. Már a nyakába másztam és a kezét próbáltam elérni. A füzet kicsúszott a kezéből. Pont a második rajznál nyílt ki. "Fenébe" A rajzra nézett, majd rám. Hirtelen meglökte a lábam és ráestem. A fiú karjaiba feküdtem. Lassan próbáltam felmászni, de magához rántott. A szám milliméterre volt az övétől. Egymás szemeit fürkésztük, majd - csak kibaszásból is - meglökte a lábam. Megcsókolt. Nagyon meglepődtem. Magához húzott és az arcom megfogta. Lecsuktam a szemem és élveztem a pillanatot. Meleg volt a szája. Kicsit elpirultam. Ahogy elengedett,  a számhoz húztam a kezem és fülig vörösödtem. Castiel felnevetett.
 - Na mi a baj?
 - Semmi. De nekem mennem kell. - ezzel felkaptam a táskám és elrohantam.
 A lakásig nem álltam meg. Berontottam. A többiek még a konyhában beszélgettek pizsamába. Ahogy az ajtót becsuktam, neki dőltem, majd a földig csúsztam... Kilihegtem magam. A lányok a folyosón álltak.
 - Minden oké? - kérdezte Hazel.
 - Igen... - mosolyogtam.
 - Mi történt?
 - Castiel...
 - Na mesélj. - felsegített Rebecca.
 Átmentem a konyhába a többiekkel. Kaptam egy pohár vizet, majd mind körém ültek. Mind kérdően néztek rám.
 - Hát... Castiel... - elpirultam - Megcsókolt.
 - Na ne bassz! - nevetett fel Cat.
 - De...
 - És te mit tettél? - kérdezte Rebecca.
 -  Idejöttem.
 - Te oltári hülye vagy. Csak úgy otthagytad?
 - Igen...
 - Istenem... - fogták a fejüket.
 - Abban a pillanatba nem tűnt semmi jónak. Elvette a rajzos füzetem is..
 - Akkor sem kellett volna otthagyni..
 - Bocs...
 Másnap nagyon szar kedvem lett. Egész nap a vöröskén járt az agyam. Egész nap nem mozdultam a teremből. Zenét hallgattam és a füzetem fehér borítóját firkálgattam. Majd jött a kollégiumi buli.
 Péntek délután az ágyamba fetrengtem és halkan hisztiztem a meleg miatt. Szeptember első hete... Dög meleg. Este meg buli. Nem tudok róla semmit. Alkohol lesz. Ennyi infóm van. Szerencse, hogy egyetem. És bentlakásos. És csak felnőttek vannak. Szabad inni és elzártabb helyeken dohányozni. A fenntartó is engedélyezte. Durva egy hely, de érthető...
 Idővel kezdett hűlni a levegő. Ahogy tűrhető lett a levegő, felkeltem és a szekrényem felé vettem az irányt és a ruhák közt szétnéztem, majd elkezdem öltözni. Bakancs, szakadt fekete harisnya, terepmintás rövid nadrág, és egy fekete  rövid ujjú, combközépig érő kabát szerű valami. Kimentem a konyhába enni valamit. Semmi meleg étel nem volt sehol. Gondoltam összedobok valami ehetőt. Rengeteg kaja volt a szekrényben így sikerült eldöntenem mi legyen. Egy kis rizsgombóc. Nyami :3 Nem tartott sokáig.
 Miközben összeállítottam hangfalról nyomtam a zenét. 20 darab gombóc sikeredett. Kipakoltam egy tálcára. Az illatokra mindenki előbújt.
 - Na mit csinált a nem vacsora felelősünk? - nézett rám Hazel.
 - Csak éhes lettem és gondoltam csinálok valamit. Ettetek már rizsgombócot?
 - Még nem. - mondták egyszerre.
 - Na akkor itt az ideje...
 Leraktam az asztalra, majd kivettem egy darabot. Enni kezdtem miközben elpakoltam, majd leültem hozzájuk.
 - Na jó étvágyat. - mosolyogtam.
 Nem volt rossz véleményük róla. A mi országunkban hagyományos kaja. Én betömtem a részem, majd elmosogattam és a hűtőből elővettem egy sört és rágyújtottam. Cat kimászott mellém és ő is rágyújtott.
 - Nem is tudtam, hogy dohányzol.
 - Túl sokat vagy bezárkózva. A napon nagy része ezzel telik.
 - Szuper. Most is csak jó kedvem van és éhes is voltam. Nem akarom, hogy valaki elrontsa a napom. Azt kibelezem de nagyon...
 - Érthető. Rengetegen várták a pénteket. Az első alkalom szeptemberben mikor tarthatunk bulit. És ez havonta megismétlődik.
 - Nem is rossz annyira ez a hely.
 - Nem. Én szeretem. Rendbe hoztak.
 - Nagyon jó lenne ha én is javulnék.
 - Sikerülni fog nyugi.
 Ezzel eloltottuk a cigit és bementünk. Nyolc környékén Mind összeszedtük magunkat és leindultunk. A többiek vezettek. A park mélye felé mentünk. Ott már égett a tábortűz és voltak jó páran. Leültünk a tűzhöz közel. Hazel hozott nekünk egy-egy sört és egy kis üveg vodkát. Egymásra néztünk és kibontottuk a sörünket. Míg ők beszélgettek, az embereket figyeltem. Egyre többen jöttek oda. Castiel és Lysander is megjelent. Ahogy rám néztek én azonnal elfordítottam a fejem. Szánalmasnak éreztem magam.

------------------

Társoldal:

               www.rosecsjblogg.blogspot.hu/

Fb csoport:
                 https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/