Rám tört a magány és nem bírtam magammal. Mindig is voltak alkohol gondjaim, mert szeretek inni. Sok gondom volt ebből régen is, de nem foglalkoztam vele. Inni jó!
Hazel belerángatott egy kényes beszélgetésbe a múltammal kapcsolatban. Nem szívesen beszélek róla, így ő sem szedett ki belőlem semmit. Szerettem volna mindent elfelejteni...és remélni a legjobbat. Idővel kiült közénk a csend. Csak néztük az embereket ahogy gyűlnek, vagy épp külön vonulnak.
Egy órával később egyedül maradtam. Mind elvonultak az osztálytársaikhoz és rám hagyták a vodkát. Hmm... Rossz döntés. Inni kezdtem belőle. Elfeküdtem a kabátomon és nézegetni kezdtem a néhol előbújó csillagokat. Fáradt voltam és néha néha majdnem bealudtam, de nem tartottam jó ötletnek. Részegen bealszok, akkor lehetetlen felkelteni. Nem akartam, hogy az arcom egy filctollal közösüljön.
- Szia Hale. - ült le mellém Alexy.
- Mi a helyzet? - néztem rá.
- Punnyadás. Kezd kihalni a buli, mert mindenki elvonul beszélgetni.
- Mi is elvonuljunk, hogy ne legyünk különcök?
- Minek? - nevetett fel, majd jó mélyen a szemembe nézett.
Kicsit elpirultam és még válaszolni is elfelejtettem, annyira beleestem a szemeibe.
- Kár, hogy meleg vagy... - nyögtem ki végül és oldalba böktem.
- Honnan tudod?
- Sokat tudok... Vodkát? - toltam elé az üveget.
- Nem szeretem - fintorgott.
- Hát te nem vagy ember - nevettem, majd ráfeküdtem a fiú mellkasára és lehunytam a szemeim. Sajnos sikerült egy pár percre bealudnom, de az arcom megúszta. Az emberek visszatérte a tűz köré. Kezdődött a parti hangulat. Továbbra is Alexy mellett maradtam.
Mellénk telepedett Rosa, Viola és Armin is. Ne kérdezzétek, hogy honnan ismerem őket. A véletlen műve. Mint mindig. Hallgattam a sztorikat folyamatosan. Viola jóba van a Dök Elnökkel, így megtudta milyenek lettek a teszt eredmények. Hallgattam kinek milyen lett, majd lassan rám néztek.
- Hiába néztek, én nem írtam.
- Pedig ez olyan, mint egy felvételi - mondta Rosa.
- Én jó ideig nem tudtam, hogy ide fogok járni. Elmaradt.
Mint derült égből villámcsapás, Peggy is megjelent. Először csak nézett, majd megragadta a kezem és elhúzott a többiektől. Pár fával arrébb megállt, majd elővett egy papírt és egy tollat.
- Nem játszhatsz riportert - mondtam a szemébe.
- Csak pár kérdés az Amberes ügyhöz.
- Tegyél le róla.
- Kérlek - nézett bociszemekkel.
Nem válaszoltam, csak otthagytam. Az asztalhoz mentem egy újabb sörért és leültem a többiekhez.
- Na mit akart? - kérdezte Rosa.
- Semmi érdekeset... Csak fár... Mi is az a szó?
- Fáraszt? - nézett rám Alexy.
- Az! Megint elfelejtettem. A pia elfelejteti velem a szavakat.
- Te már lassan kész vagy - jött oda Castiel. - Nem kellene ennyit innod.
- De kell - mosolyogtam, majd megittam a maradék sört.
- Azért elég nyugodt részegen, nem úgy mint te - nézett Armin a vörösre.
Kidugtam a nyelvem. Beültem az ikrek közé és a tüzet néztem. De jó lenne oda belökni valakit. Kicsit elgondolkodtam, hogy milyen vicces lenne meggyújtani Amber haját. De nem lehetett. Újra bealudtam. Most nem kis időre. Megint Alexy mellkasán ébredtem. A fejem picit zúgott és jobban beütött az alkohol. Nehezen feltápászkodtam, de azonnal megszédültem és seggre ültem.
- Au...
- Megmondtam - mosolygott Castiel, majd felsegített.
- Ne pofázz - nevettem fel.
Ahogy lábra álltam, hirtelen egy ütést kaptam hátulról. Mi fene... Castiel kapott el. Na most mi legyen - gondoltam... Megfordultam.
- Deborah.. - mosolyogtam rá részeg fejjel.
- Hallottam megcsókoltad Castielt. Hogy volt merszed...
- Fogd be. Ha semmi közöd hozzá, én a helyedbe elbújnék - mondtam nyugodtan.
- Gyűlöllek... - a szemével már lekaszabolt, de én csak nevetni tudtam. Szánalmas volta a csaj. Szerintem. Mondjuk Castiel hamar eltűnt. Biztos Deboraht vigasztalja valamelyik bokorban. Alexy mellém lépett.
- Minden oké?
- Persze. Minden a legnagyobb rendben.
- Castiel hamar itt hagyott. Nem tudom mi járhat ilyenkor a fejébe.
- Szerintem nem is akarjuk tudni... - sóhajtottam.
- Biztos minden rendben? Nem tűnsz boldognak.
A szó belém szorult. Most mit mondjak... Azt, hogy boldog vagyok, csak lusta vagyok kimutatni? Vagy, hogy nem vagyok az? Felesleges panaszkodnom, úgy érzem még mindig... Egy egyszerű semmivel lezártam a beszélgetést és a piás asztalhoz léptem. Elvettem egy sört és leültem az egyik fa tövébe egyedül.
Megint egyedül siránkozok a nagy semmin. Tuti nem vagyok normális.
------------------
Társoldal:
Fb csoport:https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése