43. rész Jobb a jobb után

Az este rengeteg időt töltöttünk a melegvízben. Ahogy Rebeccaval beszélgettem, kezdtem szabadnak érezni magam. Megtetszett a lány. Egyre gyakoribb lett a csók kettőnk közt, de nem volt szerelem, csak egy egyszerű vonzalom amit a tabletta váltott ki belőlem. A többiek is hasonlóképp viselkedtek. Csak ők jobban tartották magukat. Élveztem a helyzetet. Végre nem kényszerítettek rá valamire. Aztán eszembe jutott, hogy de. Ezt se én akarom. Daniel akarta ezt is. Amíg nem jelentkezik új vevő, addig kipróbálja az új szereit. A szobában lévő kamerák az egész medencét belátták. Leszarni. Rebecca csodás nő. Megcsókoltam, majd elkezdtem felfedezni a testét az első sóhajig. Daniel lassan benyitott hozzánk és csípőre tett kézzel nézett körbe. Elégedett fejet vágva sétált egyet. Követtem minden lépését Rebeccával együtt.
- Mi a gond hölgyeim? - állt meg előttünk - Azt hittem tetszeni fog ez a szer. Rebecca kiélheti minden vágyait rajtatok és ti még élvezitek is.
- Én ezt nem mondanám - húzta össze magát a lány.
- Ma felmerült az ötlet, hogy mi lenne a szervekkel is kereskednénk. Ti erről mit gondoltok? Haha, a véleményetek senkit sem érdekel! De csak hogy boldogak legyetek, az ötletet elvetettük tudván, hogy ribanc szerv senkinek sem kell. Viszont! Az egyik haverom adott néhány új boldogsághoz segítő szert és az ütem terv változott. Búcsúzzatok el egymástól és perceken belül várok mindenkit kint.
Maga mögött becsapta az ajtót. Továbbra is csend volt köztünk.
- Nekem elegem van - szólaltam fel halkan.
Mindenki bólintott egyet, majd elkezdtünk készülődni.
Már aznap este elterveztem, hogy elszökök valahogy. Nem tudtam, hogy hogyan, de valahogy el kell.  Nem maradhatok...
 Késő este még az ágyamon ültem és gondolkodtam. Persze ezt sem csinálhattam sokáig. Az egyik faszi kicsapta az ajtómat és a láncomnál fogva elrángatott és Danielhez vitt. Már ilyenkor sem hagy? Az irodába vitt. Belökött az ajtón és azonnal el is tünt. Daniel az asztala mögül nézett rám miközben egy sört kinyitott magának.
- Viktor megszökött a börtönből - motyogta, majd nekem dobott egy cigit és egy öngyújtót - Elindult érted, de valószínűleg az embereim kivégzik félúton. Szeretnéd?
- Nem - nyögtem ki miközben rágyújtottam. Olyan jó volt végre valami tisztát is elszívni.
- Akkor te fogod - húzta mosolyra a száját. - Nincs is annál jobb, ha csak úgy megölhetsz valakit!
- Nem vagy normális...
- Lehet. Viszont a tökéletes pillanatig elzárlak valami biztonságos helyre. Van egy csodás pincénk, ott rengeteg olyan lány aki fellázadott. De ha oda lemész, már mindenki selejtesnek titulál és én ez ellen semmit sem fogok tenni! Imádom nézni ahogy szenvedsz. Rengeteg lányt törtem össze, de te kissé más vagy. Aranyos vagy kisírt szemekkel. Szeretem mikor összehúzod magad félelmedben. Mondjuk az arcod bírhatná jobban az ütéseket.
Ahogy a cigit elnyomtam, mellém állt és elszorította a kezem és lassan belenyomta a vénámba a tűt. Azonnal éreztem ahogy a talaj szétfolyik a lábam alatt és bepánikoltam. A szívem ki akart ugrani a helyéről és hangokat hallottam. Daniel felállított és az asztalra hajtotta a fejem. Lecserélte a láncot. A lábamon is volt, a kezem is, de azt már bizonyos távolságra le korlátozta. A nyakamra is rakott egyet és megszorította.
Folyamatosan maga előtt lökdösött. A pince nem volt valami mélyen, de hatalmas volt. Mindenhol cellák, benne pedig a halálukon lévő nők. Voltak akik még aktívan odaálltak megnézni, hogy ki lesz az új lakótárs, de a legtöbb megmozdulni se tudott. Daniel belökött az egyik cellába, majd pillanatokon belül megjelent még két férfi. Az egyik lerakott a földre egy elsősegély dobozt, majd jött egy harmadik személy egy vasdarabbal aminek a végén egy üres háromszög volt. Vörösen izzott a minta és várta, hogy valakin nyomot hagyjon.
- Hova kéred? - motyogra Daniel, majd felhúzta a pólóm és levágta a melltartóm - Csak a gond van ennyi ruhával... Na akkor legyen ide! - mutatott a mellem közti részre - mondjuk alulra? Annyira nem tudom, hisz mind jól állna. A feneked meg nem szeretném, akkor hogy üthetnélek meg? Nagyon nem szeretnék fájdalmat okozni.
Ez volt a kellemes végszó. Pillanatokkal később éreztem, hogy a forró vas hozzá ér a bőrömhöz. Torkom szakadtából ordítani kezdtem. Percekig feküdtem teljesen megfeszülve, miközben potyogtak a könnyeim és próbáltam levegőt venni. Daniel boldogan állt félre, míg a másik kettő rendbe rakta a sebet. Ahogy végeztek Daniel átvette a felügyeletem.
- Tovább kínoználak - motyogta miközben megfordított és rádöntött az asztalra. Lassan végig húzta a kezét a gerincemen, majd felhúzta a szoknyám és le a bugyim. - Meg kéne tartanom téged és lehetnél a kicsi rabszolgám - hirtelen belém szúrt a kemény fájdalom, de nem tudtam hangokat kiadni. Teljesen megnémultam. Vége lehetne ennek a szörnyűségnek. Mint egy rossz rémálom.
Másnap reggelig csak ültem az ágyam szélén és ringattam magam. A könnycsatornáim kiszáradtak, a hangszálaim nem akartak megrezdülni egy kicsit se. Nem számoltam már mióta vagyok rab, de elég hamar kikészítettek.
- Hé te vöröske! - azonnal a hang irányába kaptam a fejem és kerestem az illetőt. A szemközti cellában állt a csaj vigyorogva - Nem kéne éhen halnod. Egyél!
A cella alsó részére pillantottam. Mikor hoztak reggelit? Lassan odasétáltam és felvettem a tálcát. Leves és víz mellett volt egy üzenet és egy pisztoly. Leültem az ágyamra és olvasni kezdtem a lapot.
" Hale, gondolom visszaadom neked ezt az aranyos kis fegyvert. Ezzel egyszer még sokra viheted! Csak tanuld meg golyó nélkül használni. Végül eldőlt a sorsod. Nem maradhatsz, hisz akkor hogy is lesz pénzem? Majd egyszer felkereslek, addigis csak óvatosan. Andy üdvözöl. És én is, Daniel."
A pisztolyból azonnal kiszedtem a tárat. Tényleg üres volt. Hirtelen eszembe jutott, hogy nekem volt egy golyóm. A folytonos szoba csere miatt egyszer belekötöttem a hajamba és azóta ott volt. Azonnal kiszedtem onnan és piszolyra néztem. Nem rakhatom bele. Nem lőhetem le Danielt csak úgy random. Nincs itt az ideje. De ha nem ölöm meg, akkor ő fog engem..
Pár perccel később visszafűztem a hajamba és elfeküdtem az ágyon. A pisztollyal játszottam. Volt mikor szétszedtem, összeraktam és ezt párszor megismételtem.
- Mi a neved? - kérdezte a szemközti lány. Próbáltam elmutogatni, hogy nincs hangom és szerencsére felfogta - Az enyém Helen. Daniel barátnőszerűsége lennék. Látom nem lepett meg a dolog. Már harmadik hónapja tart itt.
Fekete volt a csaj. Magas és erős. Kissé fura volt a hanglejtése, de nem volt annyira észrevehető. Nem tűnt megtörtnek egy kicsit sem. Nekem sem kellene magamba esnem. Ez csak egy kisebb rémálom. Ahogy eljön az alkalom megölöm Danielt és eltünök. Kár, hogy itt nem megy olyan könnyen mint Viktornál. Itt nincsenek árulók, csak a kemény akaratos férfiszerűségek. Nem így képzeltem el amerikát, a boldog húszas éveim és párválasztást. Ki képzeli el egyáltalán így? Röhejes az alvilág küszöbe.
- Hale! - szólított megint valaki. Engem itt mindenki ismer vagy mi a fene van? - Itt vagyok a jobb szomszédban.
Lassan a rácshoz sétáltam és amennyire tudtam, kinéztem rajta. Egy integető kezet láttam, rajta egy nagyon ismerős karkötőt.
- Amber? - mondtam teljesen berdkedve, alig hallhatóan - Mit keresel itt?
- Tudod a szokásos vásárlást végeztem a plázában pár napja. Épp este hazafele tartottam azzal a sok szupcsi rucival, mikor berántottak egy kocsiba.
-Tettek veled valamit?
- Az egyik leütött és ennyi. Tegnap hallottam a hangod, mikor kaptál pecsétet, de gondoltam teljesen kiütött a fájdalom és inkább nem szóltam hozzád.
- Mekkora mázlista - szólalt fel valamelyik.
- Mert veletek mit tettek? - tetze fel a kérdést úgy mint aki semmiről nem tud.
- Segghülye vagy - jegyezte meg Helen.
- Minek rabolnak el egy olyant akit nem kínoznak halálra - tettem fel a kérdést - Csak nem... Amber még szűz vagy?
- Igen - sóhajtott fel - Nevess csak ki.
- Nem fogod fel, hogy mi történik itt? - kezdtem bele - Ember, minket előbb utóbb el fognak adni idegen és gusztustalan fasziknak akik minden nap kiélhetik rajtunk perverz hajlamainkat és úgy viselkedhetnek velünk mint egy kutyával, és nem a jó fajtával. Te és a kis szűzességed még több embert fog idevonzani.
- Tehetek én róla, hogy az elbűvölő énem túl csodás mindenféle jött mentnek?
Lassan leültem a rács mellé és megtámaszkodtam rajta.
- Nekünk végleg annyi.
Órákkal később jött egy csávó és néhány lányt átvitt egy másik cellába. Amber szembe került és nézhettem a csodás képét. Nagyon elégedett volt magával, hogy ő ennyire megúszta a dolgokat és semmi baja nem volt.
- Hölgyeim, mivel fent megfogyatkoztak, gondoltam mostmár összeterelem a bírkákat. Kellemes időtöltés lesz ez önöknek. Holnap este újabb vacsorát tartunk a vevőknek. Aki jól viselkedett, fürödhet, aki nem, az megismerkedhet az égésisérülésekkel. Hale, Rebecca kissé bekattant és szeretném ha vigyáznál rá.
Abban a pillanatban valaki kinyitotta az ajtót és a földre dobta a lányt
- Hasznavehetetlen rinygó - szólalt fel a csávó, majd amilyen gyorsan jött, el is tünt. Odamásztam a lányhoz. Teljesen kiütötték. Az szája vérzett és látszódott, hogy valaki folytogatta. Az a maradék ruha ami rajta volt, rengeteg helyen elszakadt és volt a lábán néhány harapásnyom is.
- Aki nemet mer mondani bármire is, hasonló utakat fog megjárni.
Leszarva a meséket, Rebeccát az ágyra tettem és betakartam. Leültem mellé és folyamatosan figyeltem a pulzusát. Rettentő lassú volt, már tartottam tőle, hogy leáll a szíve. Kissé elaludtam a későbbiekben. Engem is kikészítettek a dolgok és régóta nem aludtam. Késő este ébredtem meg. Még mindig a földön ültem és rettentő hideg volt. Rebeccára néztem és megint megnéztem a pulzusát.
   Semmi.
Kirőrt rajtam a pánik. Semmi gond, még nem hűlt ki, szóval nem lehet olyan régóga halott.
- Rebecca, ne halj meg kérlek! - mondtam idegesen amire mindenki felkelt. Amber és Helen azonnal a rácsokra másztak és figyelték mi történik. Eközben a lányt letettem a padlóra. Jobban megvizsgáltam és tényleg nem lélegzett. Azonnal vettem egy mély levegőt és ütemesen nyomkodni kezdtem a mellkhasát, majd öt után próbáltam a torkán leerőszakolni egy kis levegőt. A könnyeim már a lány polojára hullottak, annyira aggódtam. Vagy negyed órán keresztül próbálkoztam és kezdtem elveszíteni a reményt, mikor Rebecca rázkódott egyet és köhögni kezdett.
- Istenem - motyogtam, majd a lány nyakába borultam.
- Vissza akarok menni - mondta - ott sokkal jobb volt.
- Nem mehetsz vissza! Itt van rád szükség - bőgtem el magam.
A továbbiakban nem mertem elaludni. Folyamatosan adtam neki a vizet és a megmaradt kaját. Életembe nem aggódtam még ennyire senkiért, de hálistennek sikerült megmentenem. Befeküdtem mellé az ágyba, és hagytam hogy hozzám bújjon. Folyton a nyakamba szuszogott. Ragaszkodott hozzám, aminek nagyon örültem. Már majdnem beleszerettem a lányba. Alvás előtt még nyomtam a homlokára egy puszit és én is percek alatt bealudtam.
Valamikor dél körül keltem fel. A kaját már becsúsztatták és a láncokat is levették. Délután Daniel bedobálta nekünk a ruhákat. Muszáj volt megállítanom. Ahogy beadta a ruhát megragadtam a kezét és nekirántottam a rácsnak.
 - A hülyeséged miatt Rebeccának leállt a szíve. Ha nem sikerült volna megmentenem akkor még mindig halott lenne.
 - Ez benne van a pakliban.
 - Hogy lehetsz ekkora...
 - Én a helyedben vigyáznék a számra. Még a végén olyan sorsra jutsz mint Rebecca, vagy roszabb. A halálod úgyse izgat senkit.
 - Dehogynem. Hisz akkor hogyan adnál el? Hogyan lenne pénzed?
 - Előbb utóbb pótolhatlak.
 Kirántotta a kezét és lelépett. Letettem a ruhákat az asztalra és visszaültem Rebecca mellé. Egy óránk volt elkészülni. Segítettem neki felöltözni, kezemmel kifésültem a haját, összekötöttem, majd megitattam vele a maradék vizet. Míg összeszedte magát én is elkezdtem készülni. Ugyan azokat a ruhákat kaptuk vissza. Több őr jött értünk, mint múltkor, pedig kevesebben voltunk. Sokakat már a cellájukban benyugtatóztak, míg a csapat kis részét azonnal elvitték. Rebeccát is elszakították tőlem és én is kaptam egy kis nyugtatót, ami másodpercek alatt beütött és a séta is nehezen ment. Kaptam a kezemre bilincset amit csak fél méterig tudtam elhúzni egymástól. Lassan haladtunk fel a lépcsőn. Amber mellém lépett.
- Most mi fog történni? - kérdezte.
- Csak fogd be a szád és tedd azt amit mondanak.
Fent mindenki feszülten állt a széke mellett és várt. Beálltam a szokásos helyemre, oda ahol Daniel szokott ülni és vártam a parancsot. Amber és Rebecca két oldalt helyezkedett el nekem. Rebecca továbbra is szörnyen festett. A szabályok nem változtak. Lassan megterítettünk, előpakoltuk az italokat és gondosan megálltunk a helyünkön. Daniel folyamatosan fogadta a vendégeket, mi pedig vártuk, hogy leüljenek. A borokat töltöttük folyamatosan nekik és szaladgáltunk a kajával. Valahogy most az emberek csendesebbek voltak és gondterheltek. Csak nem elkaptak valakit?
Rettentő lassan ment az idő. A bor fogyott, a hangulat fokozódott és hozták a múltkori formájukat. Amber kellemetlenül érezte magát a csávó ölében. Láttam rajta egy cseppnyi ijedtséget és a lány teljesen szétcsúszott. Én se álltam jobban. A kezemen lévő tűszúrások nyomai elkezdtek befeketedni ami aggodalommal töltött el. Lerohad a karom... Daniel is észrevette és a másik kezem szúrkálta. A vacsora végeztével elvittük a tányérokat és borospalackokkal szaladgáltunk. Daniel bemutatta az újakat és csak emlékpezsdítésként minket is. A férfiak teljesen felengedtek a sok piától és drogtól, de mi nem. Helen szembe ült velem és halál nyugodt arcot vágott, mint aki már megszokta ezt a helyzetet. Csak mosolygott rám.
- Hozzatok még bort Hale! - nézett rám Daniel.
Négyen felkeltünk, majd kezünkbe vettük az üvegeket és töltöttünk mindenkinek. Újabb megszégyenítő dumákat toltak nekünk és kérleltek mint egy kutyát, hogy menjen oda és tegyen a kedvére, de Daniel kicsit szigorúbb volt. Nem engedett semmi komolyabb dolgot a drága vevőknek. Ennek örültem, majd mikor visszaindultunk letenni a borokat, Amber elbotlott és összetörte az üveget. Mindenki minket nézett.
- Sajnálom, az én hibám - nyögtem ki azonnal - Véletlenül meglöktem.
Nem kellet volna átvállalnom a balhét. Ahogy összeszedtem a szilánkokat Daniel elvitetett két férfival. Leültettek egy székre, majd adtak néhány pofont azzal a címszóval, hogy nem tehetem tönkre ezt a fontos estét. Az arcom égett már az első után, de nem hagyták abba. Újra és újra csattant az arcomon a kezük, majd jött a következő. Újabb égetést kaptam, de most a combomra. Megint órdítottam torkom szakadtából és szenvedtem. Csak egy Amber miatt... Ellátták a sebeim és visszavittek Danielhez. Mindenki nagy szemekkel nézett rám. Alig tudtam járni és az arcom továbbra is fájt. Megálltam Daniel mellet, majd meghajoltam.
- Elnézést kérek a kellemetlenségért!
Senki sem szólalt meg. Daniel elismerően nézett rám, majd az ölébe húzott.
- Büszke vagyok rád, hogy beláttad a hibád - mondta, majd a számba nyomott egy szál cigit és meggyújtotta.
- Nem durva ez a bánásmód szegény hölgyeknek? - kérdezte Adam.
- Kissé eldurvúlt a helyzet és valahogy muszáj kordában tartani őket. Selejtes szólgát nem szeretek eladni, mert a végén megszökik és annyi a mi kis üzletünknek.
- Igan, igaz - mondták egyszerre a férfiak.
- Végül kiderült, hogy hogyan is halt meg Nicolas? - kérdezte valaki.
- Mohón megfullad - jelentette ki Daniel miközbem végigsimította a kezét a fájós combomon.
A drogokról folytatott tárgyalásokra már nem voltam képes figyelni. Rebecca szemeit fürkésztem és próbáltam kitalálni, hogy mire is gondolhat, de itt minden lány egyre gondol. A szabadságra. Minden olyan dologra, ami nem köthető ehhez a rémálomhoz. Sose lesz vége.
A továbbiakban én már nem tudtam lábra állni, ha mégis, nagyon lassan sántítottam. Daniel megengedte, hogy tartsak néha egy párperces pihenőt, de ahogy leültem név szerint kérték a bort. Rebecca nem nagyon hagyott egyedül. Segìtett ahol csak tudott, de ha azt monták, hogy én vigyem a bort, akkor annak úgy kellett lennie. Végigsántiláltam az emberek közt és mindenkinek tele töltöttem a poharát. Daniel elismerően pillantott rám amitől kirázott a hideg, majd megállított és a férfiakra nézett.
- Gondolták volna, hogy a mi Viktorunk húgát ennyire tönkre lehet tenni? Már pár hete velünk van és annyira be lett idomítva, hogy a talpunk nyalja. Hát nem aranyos? Még az előbbi balesetet is átvállalta, nehogy a kis barátnőjét büntessük meg. De ez minket nem zavar. Hősies voltál Hale és ne aggódj, a barátnőd ezt most megúszta, de következő ilyennél mindketten mentek a levesbe! - vigyorgott rám, majd magasba emelte a poharát - Akkor igyunk a mi csodás nőinkre!
Az este maradék részében folyamatosan zaklattak minket. Jöttek a kérdések össze vissza és a legtöbben teljesen megkavatodtak. Rebecca mellett álltam szorosan, megfogtam a kezét úgy, hogy ne lássák, majd figyeltem az embereket.
- Rebecca, mesélj kérlek a leszbikus dolgokról - szólalt fel Adam részegen.
- Én... - kezdett bele hirtelen a lány , majd elakadt benne a szó. Nem tudtam mit momdjon, hisz Daniel megtiltotta neki, hogy az legyen. Vetge egy mély levegőt, majd folytatta - Daniel azt mondta, hogy nem vagyok leszbikus...
- Jaj, de mért? - vigyorgott az egyik férfi - A leszbiket szeretjük.
- Lehetetlen eladni némelyiket - mondta Daniel nevetve - Annyit hisztiznek, ha egy picit több jogot adsz nekik. Ha megfosztod attól ami, akkor lesz az igazi nő.
Nem egyformán gondolkodunk. Nagyon rossz. Hogy tud ilyet mondank egy olyan ember akinek védenie kéne a gyengébbik nemet és nem rabszolgaként tartani. Biztos voltam benne, hogy a fejére ejtették kiskorában párszor.
- Nagyon ragaszkodsz Halehez, igaz? - kérdezte Adam.
- Igen - motyogta miközbem a padlót nézte.
- Szerelmes vagy?
- Igen...
- De aranyos! - nevettek fel páran, majd koccintottak.
- Igyunk az ifjú párra - mondta Adam, majd lehúzta a maradék borát - Ezennel feleség és feleség vagytok. Csókoljátok meg egymást!
Rebeccával összenéztünk, majd magamhoz húztam és lassan és érzékien megcsókoltam az aprócska lányt. Hallottam, ahogy a férfiak tapsoltak, majd kérleltek, hogy tegyünk többet. Daniel szemeit fürkésztem és vártam a parancsára. Lassan bólintott egyet, majd ivott a poharából. Rebecca megint megcsókolt, majd lassan átment csókolózásba. Elkezdtem érezni egy kisebb bizsergést. Nagyon tetszett, de nem akartam semmit se tenni. Tovább és tovább kérleltek minket, majd hallottam egy kattanást. Valaki felhúzott egy pisztolyt. Az egyik őr állt az ajtóban akcióra készen.
- Vigyétek őket a cellájukba! - kiáltotta Daniel, majd elindult az őr felé.
Percekkel később már az ágyban ültem és reménykedtem, hogy minden rendben lesz és hogy a zsaruk azok. Rebecca a vállamon sírt és a többi cellába is hallottam a sok nyugtalan nőt. Lassan kiszedtem a töltényt a hajamból és a pisztolyba helyeztem. Valaki lefele tartott. Nagyon sietett. Nem volt egyedül. Mindenki csendben maradt és próbálta kitalálni mi is történik, majd lassan Andy megjelent az ajtóban. Sietevr futottam oda.
- Hál' istennek megvagytok - suttogta idegesen.
- Mit keresel itt? - kérdeztem könnyes szemmel.
- Elfelejtettem mondani, hogy a riporter csak a másodállásom - mosolygott miközben kinyitotta az ajtót. Míg a többiek ajtaját is kinyitotta, felsegítettem Rebeccát, a ruhámba tettem a pisztolyt és elindultam ki. - A hátsó ajtó tiszta. Arra megyünk! - mondta határozottan, majd elő vett egy adóvevőt - Megvannak.
- Elől semmi mozgás, hátul továbbra is tiszta!
- Vettem.
Sietve mezitláb haladtak felfele. Rábíztam Rebeccát Amberre és reménykedtem, hogy ki érnek épségbe. Andy és én hátul maradtunk. Az első pár lépés után egy kattanást hallottunk, majd megláttuk lent Danielt.
- Nem menekültök - mondta határozottan - Gyere ide Hale! Nem merj ellenkezni, vagy valamelyikőtök meghal.
Nem gondolkodtam. Tettem néhány lépést, majd Andy megállított.
- Őt már nem kényszerítheted semmire. Fogadd el, hogy vesztettél és add meg magad. Fent valószínűleg már mindenkit elkaptak. Egyedül már nem érsz semmit.
- Ez nem így megy... Hale az enyém! - mondta, majd rám emelte a pisztolyát - Gyere a gazdádhoz!
Elindultam, majd megálltam a férfi mellett.
- Sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam - jelentettem ki.
Magához rántott, majd megszorította a kezem. Míg Andyvel nézett farkas szemet és feltűnés nélkül a pisztolyomhoz nyúltam, amit tökéletesen sikerült elrejtenem. Kitéptem a kezem Danieléből, majd tettem hátra néhány lépést és a fiú fejéhez emeltem a pisztolyt.  Andy is rá szegezte fegyverét. Daniel szó nélkül megfordult és rám nézett.
- Bocsánatot kéne kérned, nem? - vigyorgott.
Valami késztetett, hogy szót fogadjak, de ellenálltam. Túl sokszor manipulált, így nem tudtam tisztán gondolkodni. Tudta, hogy megzavart. Tett felém néhány lépést. Felhúztam a pisztolyt, majd szorongatni kezdtem.
- Nem tudod bántani a gazdád! - jelentette ki.
  Andy azonnal hátba lőtte a férfit aki továbbra is lépdesett felém. Vigyorgott, mint egy idióta.
Hogy bírja? Hogy? Egyetlen egy golyó volt a pisztolyomban. Nem ronthattam el. Andy még egyet belelőtt a lábába ami miatt térdre esett.
 - Szégyelld magad - motyogta, majd könnybe lábadt a szeme. Elérte amit akart. Megsajnáltam. Kihasználta a gyengeségem és hirtelen elém emelte a pisztolyt és hasba lőtt. Léptem egyet hátra és összeszorított foggal megszorítottam a pisztolyt és fejbe lőttem. Elvesztettem az egyensúlyom és hátraestem, majd Andy mellém futott.
 - Sürgős ellátást kérek a pincébe! Az egyik lány golyót kapott a hasába! Siessenek!
 - Mért nem mondtad, hogy zsaru vagy? - kérdeztem nehezen, miközben a sebre tettem a kezem. Rettentően fájt.
 Daniel meghalt. Ott feküdt a földön holtan és én öltem meg. Elszörnyedtem. Könnyeim lefolytak az arcomon, majd a fájdalom elkezdett felemészteni. Homályosodni kezdett a világ, de akkor sem ájultam el.
 - Tarts ki, mindjárt itt lesznek a mentősök!
 pillanatokon belül megjelentek. Arcokat láttam mindenhol, majd meghallottam Viktor hangját. Aggódóan szólogatott, majd elvesztettem a fonalat.
 A kórházban tértem magamhoz. Nem voltam egyedül. Castiel és Andy ültek az ágyam mellett és beszélgettek. Feléjük akartam fordítani a fejem, de nem ment. A kezem, a lábam és a fejem le volt szíjjazva.
 - Engedjetek el! - szólaltam fel, majd Andy azonnal leszedte a fejemről. Lassan ránéztem - Meddig aludtam?
 - Csak egy napig voltál kiütve - mondta Castiel - Hogy érzed magad?
 - Szarul. Nem érzek semmit. Mért kötöztek ki?
 - Műtét után volt egy durvább rohamod és nem aknak kockáztatni.
 - Egyenlőre jobb lesz így, mert még kárt teszel magadban - mondta Andy.
 - Haza akarok menni - motyogtam, majd bejött az egyik orvos. Hangosan köszönt, majd odasétált mellém.
 - Uraim, kérem fáradjanak ki - mondta. A fiúk ahogy elhagyták a szobát, az orvos szabadon engedte a kezeim és a lábaim, felültetett, majd leszedte a kötéseim - Hogy édzed magad?
 - Semmit sem érzek.
 - Sok nyugtattót kaphattál, de örülök, hogy felébredtél.
 - Nem hiszem el, hogy életben maradtam.
 - Pedig igen és sokan osztoznak ezen az örömön. Maga is boldog lehetne.
 - De én megöltem egy embert - szólaltam fel hirtelen. Levert a víz és kapkodni kezdtem a levegőt. A könnyeim potyogtak folyamatosan és újra és újra lejátszódott a jelenet a fejemben. A takarómat markolgattam és bőgtem mint egy gyerek. Nyomta a lelkem ez az egész az emlékek kavarogtak a fejemben. Az orvos lefektetett az ágyra, majd lekötötte a kezeim és beadott egy kis adag nyugtatót, de nem hatott. Az a rengeteg szar, amit heteken keresztül adtak nekem, tönkre tette a szervezetem. Nem nagyon hatottak az e féle szerek. Lekötötte minden végtagom, majd valamit belenyomott az infúziómba ami azonnal lenyugtatott.
 - Minden rendben lesz - mondta, majd egyedül hagyott.
 Vártam, hogy a fiúk visszajöjjenek, de egy meglepetés vendéget kaptam. Viktor lépett be hozzám börtön cuccban megbilincselve Andy társaságában. Leült mellém egy székre, majd felsóhajtott.
 - Sajnálom, hogy anno ennyi mindenbe belekevertelek - mondta halkan.
 - Vicces volt, - jelentettem ki - de soha többé nem akarom ezt végigcsinálni.
 - Meg kellett volna ölnöm Danielt míg én voltam a főnök, de hülye voltam és nem tettem. Emiatt majdnem végzett veled.
 - Semmi gond. Ennek így kellett lennie.
 - Én is hibáztam - mondta Andy - Ha időbe jelentem Danielt akkor lehet, hogy megúsztad volna ezt.
 - Örülök, hogy megmenekültem, hála nektek.
 - Ha Andy nem keres fel, akkor nem tudom meg, hogy elkaptak - mondta Viktor - Szerencsére elintézte, hogy kiengedjenek és megmutassam merre vagytok, de nem engedték, hogy segítsek, így hát leütöttem szerencsétlen zsarut és elvettem a pisztolyát.
- És mivel segített, kérhetett valami.
- Kaptam egy festő cuccokat és egy saját cellát.
- Meg egy rádiót. Plusz, sikerült lerendeznem azt is, hogy találkozzatok személyesen míg kórházba vagy.
- Ennek örülök - mosolyogtam - A többiekkel mi történt?
- Ők is itt vannak a pszichiátrián.
- Pszichiátria?
- Nem akartak az orvosok kockáztatni. A gyógyszerek alig hatottak rátok, így lekötöztek és vártak míg lenyugodtok. Rebecca volt az első akit ki tudtunk kérdezni. Kissé meg volt zuhanva, de részletesen elmondta, hogy mit tettek vele. Te is el tudod mondani?
- El...
Andy elő vett egy kicsi hang rögzítőt, bekapcsolta, majd azonnal kérdezni kezdett.
Szörnyen éreztem magam miközben válaszolgattam a kérdéseire. Az elejétől a végéig. Úgy pörögtek az emlékek a fejemben, mint egy film. Gyakran elsírtam magam. Éreztem még az egy héttel ezelőtti sebeim. A combomra és a mellem alá nyomott forró vas helyét, a veréseket és a kegyetlen erőszakot. A vállamba lőtt seb elvileg elfertőződött. A hasam lüktetett. Az orrom is megrepedt. Andy nem mutatott semmi érzelmet, csak jegyzetelt és kérdezett, majd ahogy leállította a felvételt felsóhajtott.
- Nem tudom elhinni, hogy képes volt Daniel ilyet tenni.
- Szeretnék most visszamenni - motyogta Viktor miközben a földet fürkészte.
Andy bólintott egyet, majd felkelt. Elköszöntem tőlük, majd ahogy egyedül hagytak, kezembe vettem a rég nem látott telefonom és belekukkantottam.

 Az egész kijelző csak a nem fogadott hívásokat és az aggódó üzeneteket mutatta. Lassan nekiálltam átolvasni őket. Anyám keresett a legtöbbször. Könnyes szemmel olvastam végig azt a sok aggódó üzenetet. Nem hittem volna, hogy ennyire tud aggódni valakiért, vagyis inkább értem. Andy is írt egyet attól függetlenül, hogy tudtam mi van velem.

 " Sajnálom. Minden az én hibám. Tennem kellett volna addig valamit amíg lehetett. Remélem minden rendben lesz veled azok után, hogy megmentettünk. Nem merek többé a szemedbe nézni. Ne haragudj. Szeretlek."

 El is ment a kedvem az olvasgatástól. Azonnal kitöröltem az összeset és inkább az ablakon bámulgattam ki. Kellemetlenül éreztem magam ott megkötözve. Hetekig meg voltam és még most sem képesek elengedni? Biztos meg van az okuk. Durván be tudok kattanni néha, de mindig van ott valaki aki megállít. Itt jelenleg a nagy adagban belém nyomott altatók lesznek azok. Nem mintha olyan jól hatnának. Nem vették észre, hogy ehhez hasonló szereket adtak be csak azért, hogy a seggünkön képesek legyünk elülni. Nincs bajom az orvosokkal, de annyira szűk látókörűek tudnak lenni...

 Másnap reggel mikor felkeltem anyám az ágyamnak dőlve aludt. Meg akartam pöckölni az orrát, de nem értem el. A fene a szíjjakba. Végül a hülye kis próbálkozásaim közepedte felkelt. Karikás szemekkel nézett rám, majd hirtelen elsírta magát. A kezemet szorongatta és csak magyarázott amiből én nem sok minden értettem meg. Szerencsétlen. Elbassza az életét és most még miattam is aggódik? Nagyon szét volt csúszva.

 - Szörnyen érzem magam - mondta. - Meg kellett volna védenem a testvéredtől, de nem ment. Tudtam, hogy ő is itt fog tanulni és mégis beírattalak. Az akkori barátom is amiatt hagyott el mert nem szeretem a családom és csak úgy eldobtalak titeket ott ahol lehetett. Nagyon sajnálom ezt az egészet. Nem kellett volna ezt tennem.

 - Jelenleg mindenki magát hibáztatja. Legalább te ne tedd ezt.

 - Voltam bent Viktornál tegnap reggel. Olyan szép férfi lett belőle. El se tudom hinni, hogy az én fiam! Nem tudom felfogni, hogy ő a kiinduló pontja mindennek ami veled történt ebbe a pár hónapba.

 - Nem hiszem, hogy ez mind Viktor hibája. Ha nem lettem volna annyira naiv, akkor talán nem esek bele ilyen csapdákba.

 - Remélem minél előbb kiengednek és hozzám költözöl. Szeretnék végre rendes anya lenni.

 - Ezzel tényleg elkéstél és tényleg nem szeretném, hogy ide költözz... Jó persze, a te dolgod, de én nem érezném jól magam. Nekem jó a koleszba a lányokkal. 

 - Értem... Nem gond, hisz neked már saját életed van.

 - Én sajnálom ezt az egészet. Majd mostantól odafigyelek egy kicsit, hogy mégis kivel beszélek...

 - Nekem most mennem kell egy tárgyalásra. Majd holnap meglátogatlak - mondta, majd nyomott egy puszit az arcomra és kiment.

 Gondolkozni se volt időm. Az orvos szinte kitépte az ajtót, majd gondosan becsukta és felsóhajtott.

 - Lenne egy kisebb dolog amiről szeretnék veled beszélni - motyogta. Nem tetszett a hangneme. Nem akartam hallani, hogy mit mond és hogy hogyan próbálja úgy megfogalmazni azt amit el akar mondani. Az elején csak furcsán néztem rá majd kinyögte végre - Ugye huszonkilenc napot töltött fogságban... és... khm... Nos... A nőgyógyászati eredmények szerint maga várandós lett ez idő alatt.

42. rész Szomorú vasárnap (és a többi)

Az este sokáig húzódott. A legtöbb vendég már álldogált annyira szét lapult a seggük. Különböző csoportokat alkottak és úgy beszélgettek. Már átálltak a pezsgőre és egyre vidámabbak voltak, vagyis totál részegek, de nem álltak le. Kérték a következőket folyamatosan. Én is épp elindultam volna egy csoportnak tölteni, mikor a kedvenc vevőm megrántott a láncomnál. Hátra estem és az üveg széttört. Azonnal elkezdtem összeszedni a szilánkokat. Aggódni kezdtem. Jaj, csak Daniel ne akadjon ki.
- Szerencsétlen szajha - nevettek fel a vevők.
- Sajnálom - motyogtam, majd elakartam indulni a kukához, de a férfi nem engedett.
- Dobd ki, majd gyere vissza közénk és fogadj szót - vigyorgott rám.
Elfordultam, majd ahogy elengedett elsétáltam a kukához, majd kidobtam. Visszamentem hozzájuk, közben a láncommal játszottam.
- Hogyan csukattad le a bátyád? Miért tetted? Hogy maradtál eddig életben? - jöttek a kérdések.
- Én... - zavarodtam össze hirtelen - Sajnálom, de nem tudom.
- Kár, pedig szerettünk volna veled beszélgetni egyet - karolt át a derekam a dagadt akiről megtudtam, hogy Nicolas a neve.
- Másról is lehet - vetettem fel az ötletet mosolyogva hátha.
- Lehetetlen. Nem vagy üzletember - vetette fel az egyik.
- Hagyjátok már szegény lányt. Rá van írva, hogy segg hülye - nevetett fel Nicolas.
Nem volt kedvem válaszolni. Csak halkan sóhajtottam egyet, majd körbetekintettem. A legtöbb lányt már lefoglalták. Próbáltak beszélgetni velük, de már senki sem volt beszámítható állapotban. Se férfi, se nő.
Már alig álltunk a lábunkon mikor Daniel összehívta a lányokat.
- Mivel ilyen jól bírtátok a ma estét, mind vehettek egy kiadós fűrdőt. Ugyan ilyen nyugalmat szeretnék a továbbiakban is. Aki balhézni mer, azt magam teszem el láb alól. Az őrök majd elkísérnek titeket.
- Miért vagy velük ilyen kedves Daniel? - lépett mellé Nicolas.
- Amíg az én tulajdonomban vannak, addig azt teszek velük amit akarok!
A vita többi részét már nem hallottuk mert elvezettek. Mindenkit vissza vittek a szobájába, majd percekkel később megjelent a pap és hozott tiszta alsót és trikót. A láncokat ennyi idő után levették, de a szíjj az maradt. Visszakísértek a földszíntre, majd be a fürdőbe. Mondtam már, hogy ég és föld a külömbség a két szint között? Nem értettem, hogy mért nézett ki így, de tetszett. Melegvízes medence szerűség szúrta ki a szemünket. A víz tiszta volt, és rengeteg hab úszott a tetején. A szememmel megtaláltam Rebeccat és intettem neki.
A víz derékig ért és kellemes volt. Rebecca odasietett hozzám, majd a nyakamba ugrott és megölelt. Szerencsésen felborultunk és a víz alatt közöttünk ki. Jól esett a nagy semmit érezni. Egy aprócska dallam mászkált a fejembe ami megnyugtatott és adott egy kevesebb reményt, hogy minden rendben lesz. Ez csak egy rossz álom amiből lassan felébredek. Újra az egyetemen leszek és minden megy tovább. Andy is mellettem lesz. Támogatni fog. Anyámmal is kibékülök. Annyira előre terveztem. Ha én ezt mind túl élem, a világ legjobb embere leszek.
Rebecca a víz felszínére húzott, majd tovább ölelt.
- Minden rendben lesz - mosolyogtam rá.
Nem sokkal később mind egy nagy körben beszélgettünk. Volt köztünk anyuka, gimnazista, ügyvéd és még sorolhatnám. Sokan maguk alatt voltak. Rebeccaval megegyeztünk, hogy valamit énekelünk nekik. Volt egy kis dal amit nagyon szerettem. Elkezdtem egy kis részletet, majd Rebecca is beszállt. Újra jól éreztem magam, de nem változtatott a helyzeten. Ugyan úgy távol voltunk a szeretteinktől és el akartak adni minket.
Ahogy a mini koncertünk végetért tapsolást hallottam a hátam mögül.
- Nem kételkedtem a Gold Time tanulóiban - tapsolt Daniel - Hogy érzitek magatokat?
Valami nem tetszett. Daniel szemeiben láttam megint azt az elborúltságot. A vigyora majdnem fülig ért és a pisztolyt szorongatta.
- Páran ma megpróbáltak megszökni, páran nem tették oda magukat a fogadáson, és végül... Páran ma meg fognak halni. Jó, talán nem pont az itt jelen lévők, de talán mégis. Nem. Mázlitokra, titeket megszerettek. Még téged is Rebecca azok után, hogy milyen hamar feladtad. Te és Hale lehet párban keltek el - vigyorgott a szemembe. Tudta, hogy nem szeretnék ahhoz a túlsúlyos disznóhoz kerülni, de attól tartok, hogy végül ő nyer meg. Fujj.
Rebecca közelebb jött hozzám, és megfogta a kezem, majd megszorította. Én is féltem. Egy rossz lépés és fejbe lő.
- Leszbikus vagy igaz? - pillantott Rebeccara. A lány bólintott egyet, majd még közelebb lépett és egyre erősebben szorított - Ezt felejtsd el szépen. Te csak az lehetsz, amit neked mondunk. Szóval leszbikus vagy?
- Nem - nyögte ki végül, majd elsírta magát.
- Na ezt akartam hallani. Na és te? - mutatott egy lányra a mellettem.
A lány annyire meg volt ijedve, hogy nem bírt válaszolni. A könnyei potyogni kezdtek, majd Daniel meghúzta a ravaszt. A lány holtan esett a vízbe, de mi nem kezdtünk el síkítozva futni amerre látunk. Levegőt se mertünk venni. Lassan felengedtem, majd a halott lányhoz sétáltam. Felemeltem, majd Daniel elé vittem. Ha jól emlékszem ő volt az anyuka. Állítólag volt két lánya. Egy tíz és egy négy éves. Boldog anyukaként mutatta be magát és most itt van a kezeimben egy nagy lyukkal a homlokán. Kiemeltem Daniel elé a járólapra és ránéztem. Még a szemei is nyitva voltak. Nem csuktam le, inkább a fiúra néztem könnyes szemmel.
- Szeretnék kérdezni - néztem mélyen a szemeibe.
- Nem. Te meg akarsz halni - mondta, majd leguggolt és a homlokomnak nyomta a fegyverét - Tudom, hogy a helyében akarsz lenni.
- Miért teszed ezt?
A fiú nem válaszolt, csak a szemeim fürkészte. Lassan felkelt, majd elindult az ajtó felé és csak úgy ott hagyott minket. Kicsit össze zavartam.
A lányokra néztem, akik még mindig sokallva álltak egy helyben. Nem akartam ott maradni. Beletekertem magam az első tiszta törölközőbe és leültem a padra. A többiel is követtek nem sokkal. Lassan fel öltöztem, majd kinyitottam az ajtót. Két férfi állt előttem.
- Szeretnénk visszamenni a szobánkba - jelentettem ki.
Perceken belül mindenki az ágyán vagy a matracán ült csendben. A pap visszarakta a láncainkat, majd le is lépett. Percekkel később három lányt kísért be. Mindegyiket megverték ahogy elnéztem. Rebecca nekem dőlve aludt el, de nélkülem ébredt.
Daniel az éjjel magával vitt. Visszakaptam azt a szobát ahonnan elindultam. A kezeim és a lábaim kikötötte, a szemem bekötötte, majd belém nyomott egy tűt. Éreztem, hogy az a valami végig áramlik a kezemen, majd ahogy abba maradt, felordítottam.
Azonnal átkerültem egy másik világba. Fura emberek voltak mindenhol és engem néztek. Nem értettem miket mondanak. Hirtelen eltüntek. Fájdalmat éreztem. Mintha valami ki akart volna szakadni a hasamból. Egy kard szakította át a bőröm. Rosszabb volt mint a TWD. Kiabálni kezdtem, de senki sem segített. Zuhanni kezdtem. Beleestem egy tóba aminek a teteje teljesen befagyott és nem tudtam kijönni. Lassan fogyott a levegőm és kezdtem elveszíteni az eszméletem.
Ahogy visszakerültem a saját kis világomba valaki mindig jött, hogy tönkre tegye. Elvesztettem az időérzékem és lassan minden reményem.
- Elhalasztom! - kiáltotta egy férfi mellettem - Nem érdekel ki mit mond! Ha kell nekik az árú, akkor várnak még egy hetet! Értem. Csá.
Lassan kinyitottam a szemem.  A fény kiégette a szemem. Felszisszentem, majd ahogy megszoktam a fényt, felültem és körbenéztem.
- Hol vagyok? - kérdeztem miközben a szemeim törölgettem. Nem értettem semmit. Az idegenek rám néztek, majd az egyik fiú közeledni kezdett.
- Már megint nem emlékszel semmire? - kérdezte.
- Én... - nem tudtam mit mondani, mert elsírtam magam.
- Ugyan már - nevetett fel a fiú gúnyosan - Ez életed legjobb helye.
Csak ő maradt a szobában. Leült mellém az ágyra, majd megsimogatta a lábam. Lassan felém hajolt, majd megcsókolt.
- Máskor is lehetnél ilyen aranyos - mosolygott a képembe, majd megrántotta a hajam és beleharapott a nyakamba. Vér folyt végig a testemen amitől megijedtem. Ellöktem magamtól a fiút, de a következő pillanatban egy pisztollyal szemeztem. Akkor beugrott minden. A tekintetem megváltozott és elmosolyodtam.
- Sose teszed meg?
- Ne lázadj, mert tönkre teszlek előbb utóbb - mondta, majd bevert egyet. Az orromból ömleni kezdett a vér. Adott rám egy felsőt, majd a nyakamon lévő lánccal hátra kötötte a kezeim. A szemem megint bekötötte, majd rángatni kezdett magával. Nem sokkal ajtónyitódást hallottam, majd Daniel belökött az ajtón.
- Hale! - kiáltotta valaki a nevem.
Nehezen felültem. Volt egy sejtésem, hogy a nagy szobában vagyok. Daniel meg nem volt egyedül. Jó pár léptet hallottam körülöttem és semelyik sem sugallt sok jót.
Hiretelen valaki hátba rúgott. Előre estem. Éreztem ahogy a lánc beleáll a gedincembe.
- Hölgyeim. Pár napja egy kis incidens tört ki. Elkezdtetek lázadni és meg akartak páran szökni. Na ezeknek egy része nincs már köztünk és arra szeretnék kilyukadni, hogy aki mostantól ellen mer szegülni, azt szarrá veretem.
Míg ezeket elmondta kaptam pár ütést és rúgást. A melleim többszőr ütötték meg, a gyomrom szerintem már nem is volt meg és az arcom több helyen is vérzett. Fellélegeztem mikor abbamaradt ez az egész. Lépéseket hallottam. Daniel megállt előttem, felültetett, majd felfelé fordította a fejem.
- Ez neked szól leginkább - mondta, majd vízet öntött rám és ott hagyott. Lassan hátra dőltem és összeszorított fogakkal tartottam vissza az üvőltést.
A pap leszedte a szememről a kendőt és eloldozott. A helyemre kísért, majd ellátta a sebeim és hozott vizet.
- Milyen nap van? - kérdeztem halkan.
- Szerda. Elhalasztották a vásárt.
- Hallottam én is.
- Hozok valamit enni. Szörnyen nézel ki.
- Kösz - mosolyodtam el egy pillanatra.
Rebecca odamászott hozzám, majd megsimogatta a hasam. Ő is halál sápadt volt és volt néhány seb az arcán. Őt is elvihették egy kis időre... Teljesen le volt tőrve és a szemei is vörösek voltak.
- Mindem rendben? - kérdeztem halkan.
- Hogy lenne? - mosolyodott el, majd feltünt az arcán néhány könnycsepp - Eddig azt hittem, hogy az életem egy rakás szar és most meg megtudom milyen az igazi pokol. Már nem is ismerek magamra ha a tükörbe nézek és napról napra érzem, hogy meg fogok halni. Nem jutok vissza a suliba. Nem láthatom Kentint, Hazelt, Catet vagy Ambert ahogy rinyál. Rosa megígérte, hogy a bálra varr nekem valami meseszép ruhát amivel Ambert lealázhatom. El akartam kezdeni edzeni Hazellel, hogy javítsak a külsőmön. Mindennek vége. Sose találom meg álmaim asszonyát...
- Én még itt vagyok neked - pöcköltem meg nehezen az orrát - És ha ezt mind túlélem, elmegyek inni egyet. Én még remélem, hogy kijutok élve innen és egyszer boldog leszek.
Nem sokkal később a fájdalomcsillapító álomba nyomott. A kajámat csak ébredés után sikerült magamba tömnöm. Nem esett valami jól, de valamit már ennem kellett.
Rebecca mindig hozzám bújva aludt el és volt mikor megcsókolt. Daniel egy darabig nem keresett minket és sikerült pár nap alatt összeszednem magam. A sebeim mondjuk nem gyógyultak olyan gyorsan, mint szerettem volna, de már tudtam fájdalom nélkül megmozdulni. Tele voltam kék-zöld foltokkal és a monoklim is brutálisan festett. Daniel egyik este berontott hozzánk.
- Hölgyeim. Gondoltam kedves leszek és szólok hogy most vasárnap  délben egy részetek boldogan el fog kelni. Vagyis három nap múlva. Addig szedjétek össze minden nőiességetek és nem merjetek csalódást okozni. Örülök, hogy a napokban csendben voltatok és nem mentetek a fejetek után. Gyakrabban lehetnétek ilyenek. A vásárlást követő napon mentek az új tulajjal világgá.
- Kérdezhetek? - tettem fel a kezem.
- Mi van?
- Ha már egyszer eladsz és nagy valószínűséggel az a Nicolas valaki fog megvenni... Imádja a leszbiket - vigyorogtam, majd megfogtam Rebecca kezét.
- Ez nem a kívánságkosár.
Felsóhajtott, majd kiment. Én még reménykedtem, hogy ennyit megtesz.
Lassan haladtak a napok, de a vasárnap elől nem lehetett menekülni. Rettentően féltem igazából. Nem akarok mexikóba menni. Nagyon a fejembe mászott az az ország, pedig a csávó Los Angeles-ben lakik.
Korán felkeltettek minket. Kaptunk reggelit és elzavartak zuhanyozni mindenkit egy-egy kísérővel. Kellemetlen volt. Csak fehérneműt lehetett viselni egészen a vacsoráig. Ott viszont megint dolgunk volt, de csak a gazdánkat lehetett kiszólgálni. Nagyon felkészített minket Daniel. Azt akarta, hogy minden a legjobban menjen. Megcsinálhattuk a hajunkat és a sminkünket is. Visszakaptuk az ékszereinket is. Csodálkoztam mikor a pirszingjeim még becsúsztak a helyükre. Már majdnem önmagam voltam. A monoklik nagy részét alapozóval és púderral el lehetett tüntetni. A számon lévő sebszerűséget a rúzs lefedte,  szemeim még mindig vörösek voltak. Rengeteg időbe tellt mire végeztünk. Ahogy az utolsók is végeztek megkaptuk az első adagot. Nem mertünk már ellenkezni. Gépiesen beálltunk a megszokott menetrendre és beletörődtünk a sorsunkba. Rebecca arca rendben volt szerencsére. Aranyosan mosolygott a nagyvilágra, habár ez csak a drog hibája. Annyi mindent kaptam már, hogy az én adagjaim megkétszerezték az utobbi időben, mert csak úgy hatottak jól. Na, hallottál már olyan lányról aki immunis a drogra? Nem? Akkor lassan megkereshetsz...
A földszinten lévő nagyszobába mentünk. Ott is csak középen égett a lámpa. Semmit sem lehetett látni a falaknál. Minket besorakoztattak oda és azt mondták hallgassunk. Egy gépies hang szólalt fel.
- Az első, Alisa Amenderan.
Az ütő megállt bennem a hang miatt. A csaj lassan kisétált Daniel segítségével. Mondtak róla néhány dolgot, majd elkezdődött a licit. A csaj kilencszáz dollárért elkelt. Egy darabig hasonlóképp ment.
- Tizenharmadik, Hale Saharowsky.
Daniel megragadta a karom és kivitt. A sötétbe láttam pár embert, de nem tudtam kivenni, hogy vajon kik lehetnek azok.
- Uraim, - kezdett bele Daniel - És emellé a csodás hölgy mellé jár egy ajándék. Rebecca Heimer! - a lányt mellém állította, megfogtam a kezét és Danielt hallgattam - Ők ketten igazi műsort képesek összehozni maguknak. Egy egyetemre jártak és már jó ideje ismerik egymást. Csodás hangjuk van és igazán jól is néznek ki. Hale kissé forróvérű tud lenni, de könnyen befogja a száját.
Rebecca közelebb lépett hozzám, majd megölelt. Alacsony alak volt. Általában öleléskor az arca a mellembe kerül.
- Ezer dollár a kezdő szám.
Azonnal folytatták a licizelést. Folyamatosan mondták a számokat, majd percekkel később a eladott picivel több mint háromezer dollárért. Rebecca és én lassan vissza mentünk a helyünkre és leültünk a fal mellé. Nyomtam egy puszit a szájára, majd hátra hajtottam a fejem. Eladott. Kész, vége. Lassan elzavartak felöltözni minket. Leraktak elénk egy rakat ruhát az előző nemzedéktől és azt mondták, hogy válogassunk. Megtaláltam a szoknyám, majd találtam egy superman-os női pólót. A bakancsom is visszakaptam a kabátommal együtt. Visszatért egy apró mosoly az arcomra. Nehezen felöltöztem. A láncot nem vették még mindig le. Lehet, hogy ez lesz a búcsúajándék?
Mikor mindenki végzett Daniel értünk jött. Sietve vezetett minket le a lépcsőn. Lent a férfiak már vártak minket. Daniel elkezdte sorolni, hogy ki hova megy.
Úgy éreztem, hogy végem. Nicolas megragatta a karom és magához húzott. Elégedetten mosolygott a képembe és csak annyit mondott, hogy az enyém vagy. Rebeccával összenéztünk. Teljesen elsápadt szerencsétlen lány. Én se nézhettem ki másképp, de ez benne volt a pakliban.
 A kajákat lassan kivittük, töltöttünk nekik bort és a székük mögött állva vártuk minden kívánságukat.
 Daniel alig vette le rólam a szemét. Mintha megbánta volna, hogy eladott. Egyenlőre még ő a gazdánk, szóval van esélyem. Lehet, hogy rábeszélhetem, hogy vele akarok maradni. Rebecca továbbra is szörnyen festett. Nem akart ő sem vele menni.
 - Hozzatok még bort - szólalt fel Nicolas.
 Elsiettem egy üvegért, majd teletöltöttem a poharát.
 - Hozz nekem is - mondta Daniel.
 Neki is teletöltöttem a poharát. Oldalasan álltam neki, így sikerült valamit beleraknia a zsebembe. Ahogy visszasétáltam a boros asztalhoz gyors megnéztem. Egy sárga kis tabletta volt benne egy kis cetlivel.
"Rakd a borába"
 A fecnit beleraktam a melltartómba majd a tablettát, a borba, hogy időbe feloldódjon. Visszasétáltam Nicolashoz, majd megtámaszkodtam a székében. A tálja már üresen állt és beszélgetett a szomszédjával a bevételeiről. Üzletemberek mi? Soha többé nem akarok ebbe belekeveredni.
 - Életed legjobb fogása lett ez a két lány - mondta az egyik Nicolasnak.
 - Tudom én azt! - hencegett nagyképűen - Holnap hazajönnek velem aztán mindkettőt jól helyben hagyom. Olyan szolgákat faragok ebből a két ribancból, mint más még soha.
 - Nehéz lesz - szólalt fel Daniel - Nekem sem hajlandó egykönnyen szótfogadni.
 - Valamit rosszúl csináltál barátom - nevetett fel Nicolas.
 - Én ebben kételkedem. Hale tudna mesélni a nagy szájáról és a következményekről.
 - Na akkor meséljen - mondta, majd hátrébb csúszott a székében és megragadta a kezem, majd az ölébe ültetett. Mindenki rám figyelt.
 - Meséld el nekünk, hogy Daniel hogyan próbált megnevelni - kérlelt az egyik.
 Hirtelen minden emlék végig futott az agyamon, majd könnyek szöktek a szemembe. Nem jöttek a szavak. Nem tudtam semmit sem mondani nekik. Nicolas megragadta a hajam és lerántott a földre. A fejem lüktetni kezdett olyan erősen bevertem. Rebecca felsegített, majd elkísért a boros asztal melletti székhez.
 - Minden rendben? - kérdezte, miután leültetett.
 - Rettentően fáj - motyogtam miközbe a szédüléssel foglalkoztam.
 - Hozz még bort! - kiabált Nicolas.
 Felkeltem, majd megfogtam az üveget, amibe beleraktam a tablettát. Odasétáltam, majd tele töltöttem a poharát. Letettem a helyére és amilyen gyorsan lehetett távoztam. Reménykedtem, hogy hamar elpatkol, de nem. Még beszélgetett, még tömte magába a süteményeket. Rebecca továbbra is mellettem állt és figyelte minden mozdulatom. Biztos észrevett valamit. Annyira vártam, hogy megigya azt a szart, de olyan tökéletesen elfoglalta magát mint még soha, majd egyszer csak felemelte a poharat. Lassan a szájahoz emelte és lehúzta az egészet. Pillanatokkal később ledőlt a székről és többé nem mozdult. Sokalva ültem a székemeb. Megöltem. Megöltem egy embert. Remegett minden porcikám. A vevők mimd idegesen körbeállták a testet és próbálták újraéleszteni, de hiába. Meghalt.
 - Vigyék el a nőket! - kiáltott Daniel, majd pillanatokkal később elvittek minket.
 Fent a szobánkban a lányok értetlenül néztek. Nem mertem megszólalni. Rebecca végig mellettem volt, majd megkérdezte, hogy mi történt.
 - Daniel adott egy tablettát és azt mondta, hogy rakjam a borába. Megöltem...
 Kissén magamba zuhantam. Vagy egy órát voltunk egyedül, majd Daniel berontott. Felsegített, majd kivezetett a folyosóra. Ott megölelt és adott a számra egy puszit.
 - Ügyes vagy - mondta.
 - Nem akartam megölni.
 - De mégis megtetted.
 - Megijedtem. Nem akartam vele menni.
 - Itt maradsz és vársz a következő vásárig. Mindem vissza a régi kerékvágásba. Csak fogd be a szád és fogadj szót.
 - Rendben - motyogtam, majd visszamentem a szobába.
 Egyedül az vígasztalt, hogy megmenekültem egy embertől. Furcsa volt, hogy Daniel segített. Nem akart eladni ahogy észrevettem. Csak ültem a seggemen és vártam mi fog történni.
 Másnap reggelre eléggé megfogyatkoztunk. Rengeteg lányt elvittek. Éhes voltam és haza akartam menni. Egyre letörtebb lettem. Senki sem keres meg minket. Rebecca már meg se szólalt. Örült, hogy nem vittek el minket, de szomorú is volt, hiszen folytatnia kellett a szenvedést. Hogy tovább? Lassan telt az idő. Kiszáradtam és nem volt erőm megmozdulni. Este jöttek legközelebb hozzánk. Vizet és zsemlét osztottak, majd amilyen gyorsan jöttek, le is léptek. Az ajtókat mindenhol bezárták és mintha teljesen megfeledkeztek volna rólunk. A pap sem jött már be.
 Az éjjel Rebecca pánikrohamot kapott. Míg a többiek próbálták megnyugtatni, addig én az ajtót vertem és kiabáltam, de senki sem nyitotta ki. Kezdtem elveszteni a reményt, majd valaki kinyitotta. Ahogy az ajtó nekem vágódott hátraestem. Két férfival Daniel is bejött, felsegített, majd ö is odament a lányhoz. Valamit beadott neki ahogy ketten lefogták, majd elégedetten felkelt. Valószínűleg altató volt, mert pillanatok alatt elaludt szegény lány. Daniel elégedetten kelt fel, majd rám nézett. Nem mondott semmit, csak megragadta a kezem és kihúzott a szobából. Bevitt egy iroda szerűségbe, bezárta az ajtót, majd az asztalra ültetett és végig mért.
 - Kezdesz lefogyni - mondta, majd elővett egy mérleget. Ráállított - Kerek hatvan kiló.
 - Tényleg...
 A szemével teljesen feltérképezett, majd leült a székre és elkezdett jegyzetelni. Biztos fontos volt, hogy ne romoljon annyira az állapotunk, hisz el kellett adni. A vevő meg nem minden esetben elégszik meg egy csontkollekcióval, akinek már lételeme a drog és fél mindentől. Daniel mondjuk a halálba tudott kergetni. Tartottam tőle és minden mozzanatára a szívem kiugrott. Nem értettem, hogy mért ezt választotta, pedig lehetett volna belőle egy rendes férfi, mint például Andyből.
 Megkaptam az első adagot két nap után. Daniel ezt ki is használta és azonnal rám mászott. Hogy őszinte legyek, nem ellenkeztem. Már annyira nem érdekelt, hogy mi fog történni. Csak hagyd magad, előbb szabadulsz, de ő ezt nem akarta. Egyre durvább volt velem. Rángatott, karmolt, megütött. Csendbe tűrtem ezt az egészet és a plafont néztem. Sose voltam még ennyire gyenge. A könnyeim lefolytak az arcomon, majd lassan felültem és hangosan sírni kezdtem. Daniel meg tudott volna ölni a tekintetével, de egyszerűen lehajtotta a fejét és felöltöztetett. Vissza vitt a többiekhez, de továbbra is csak sírni tudtam. Rebecca a nyakamba mászott és próbált vígaszgalni, de én teljesen összeomlottam.
- Indulás fürdeni - szólt be hirtelen az őr.
Lassan felkeltem és Rebecca segítségével lesétáltam a fürdőig. Ott csávó valamilyen tablettákat osztott ki amiket le kellett nyelnünk. Aranyos kis rözsaszínű volt, bele vésve egy 'x'. Bevettem a számba, majd gondosan lenyeltem. Ahogy az őr lelépett belevetettük magunkat a vízbe. Jó meleg volt megint. Azonnal felfrissültem, majd Rebecca leült mellém.
- Hogy vagy? - pillantottam rá.
- Szőrnyen. Elegem van nagyon. Nem akarok itt maradni.
- Senki sem akar.
- Le kéne lépni.
- Innét te soha a büdös életben nem jutsz ki.
Hirtelen a nyakamba borult és erősen megölelt.
- De kijutunk!

41. rész Gazda találkozó

Éjjel beszélgetésre keltem. A függönyök még mindig el voltak húzva, így nem láttam semmit. Felültem, majd azonnal oldalra fordultam és hányni kezdtem. A függöny elhúzódott, és két férfi állt elöttem. Az egyik elkezdett fetakarítani, míg a másik leszedte a a láncot az ágyról és magával vitt az ajtón túlra. A lépcsőn túl még volt egy szoba. Zuhanyzókkal volt tele. Belökött az egyikbe, majd langyos vizet engedett rám. A ruháim teljesen eláztak és a smink amit még nem sírtam le, a víz teljesen lemosta. Továbbra is hányingerem volt.
- Szedd össze magad - mondta megvetően, majd felsegített - Daniel reggel adja a következő adagot.
A hajamból ömlött a víz és a ruhám sem volt másképp. Nem akartam vissza menni. El akartam szívni egy cigit, inni egy teát és pihenni, filmet nézni meg ilyenek, de nem lehet. Egy hét múlva már valakinek a rabszolgája leszek valahol mexikóban vagy tudja a halál hol.
Visszaérve a szobába kaptam törölközőt, tiszta ruhákat és egy pohár vizet. Hamar átöltöztem és a hajamat percekig töröltem, majd elfeküdtem.
Reggelig nem tudtam aludni. Folyton agyaltam, hogy mi lesz velem, ha nem lépek le. Hiányzott a régi életem. Aggódtam Andy miatt. Nem tudtam összerakni a történteket. Elkeseredett voltam. Daniel meg boldog.
- Mi a helyzet? - vigyorgiott rám, majd a tűt belenyomta a kezembe és lassan belém nyomta a szert. Azonnal elmosolyodtam. Viccesnek láttam mindent és bizseregtek a végtagjaim - Látom tetszik!
Lassan végi húzta a kezét a combomon és megállt a hasamnál.
- Ne adj el, kérlek! Leszek a szolgád és megteszek neked bármit! - mondtam mosolyogva.
- Örülnék neked, de ezzel elkéstél kincsem! Viszont... Eljöhetsz velem egy pár körre - mondta, miközben fölém hajolt, majd nyomott egy puszit a számra aminek én örültem valami miatt. Megfogtam az ingét és magamhoz húztam. Adtam neki egy könnyed csókot és eközben elvettem a pisztolyát és a matracom alá dugtam. Daniel mit sem sejtve hagyta el a szobát.
Az emberek jöttek mentek, én pedig csak vigyorogtam. A láncom szerencsére hosszú volt és fel tudtam ülni és még állni is. Ezek közül csak az ülésig jutottam el. A későbbiekben egyre több mindent adtak belém.
Estére teljesen szétcsúsztam és kezdtek eltünni az emlékeim. Valahogy csak Daniel képe maradt meg a fejembe és az, hogy meg kell ölnöm. Nem tudtam mit keresek ott kiláncolva. Daniel késő este bejött hozzám. Kicsit részegnek tünt. A földre dobta az égő cigijét és fölém mászott. Belemarkolt a mellembe és megcsókolt. Felüvöltöttem, majd próbáltam eltaszítani, de egy kézzel lefogott, majd letépte a ruháim és pillanatok alatt az övé lettem. Fájt minden érintése és mozzanata. A könnyeim potyogtak és épphogy csak elértem a pisztolyt. Ahogy megragadtam, felhúztam és a férfi fejének nyomtam. Azonnal megállt és a szemembe nézett.
- Nincs benne golyó - mondta, majd kicsavarta a kezemből és másodpercek alatt kicserélte a tárat, majd felhúzta és visszaadta - Nem tudod megtenni. Emlékszel még magadra?
- De! - motyogtam - Én...
- Na látod! Csak hagyd, hogy megtörténjen.
Lehúnytam a szemem és meghúztam a ravaszt. Éreztem, hogy a testemre vér csöpög és lassan végig csúszik rajta. Nehezen ránéztem Danielre. A gyűlölet kiült a tekintetére, majd akkor láttam, hogy csak a vállát találtam el. Daniel teljesen leszarva a golyót a vállában, kicsavarta a kezemből a pisztolyt, majd elhajította és még pár erőset lökött a csípőjén ami miatt azt éreztem, hogy szét szakadok. Rettentően fájt. Ahogy kiélvezte a pillanatot, lemászott rólam és felöltözött. Én magamra húztam a takarót és csak sírtam. Jó páran jelentek meg a szobában a lövés hallatára.
- Valaki adjon neki ruhát, aztán vigyétek a nagyszobába - mondta Daniel, majd a vállát fogva elhagyta a szobát. Az egyik dagadt szemüveges gyerek jelent meg mellettem, húzott rám bugyit és adott rám egy kék férfi inget, majd kihúzott a szobából. Alíg tudtam tartani vele a tempót. A lábaim zsibbadtak és az egyensúlyérzékem sem volt a legjobb. Pár lépés után összeestem. A fiút nem érdekelte, így húzott tovább a földön, majd a küszöbbe elakadtam. Felállított és bevitt egy szobába. Hatalmas volt. Mindenhol félpucér nők voltak a falhoz láncolva egy matracon ülve.
- Innét átveszem - jelent meg mellettem a papruhás ember, majd megfogta a láncom és elvezetett - Mit tettél?
- Vállba lőttem Danielt - motyogtam, majd lassan térdre ereszkedtem és bőgni kezdtem.
- Mi a neved lányom? - térdelt le mellém, majd átkarolt és segített eljutni az egyik matracig.
- Nem tudom.
- Hogy hogy? - lepődött meg.
- Nem emlékszem semmire - motyogtam idegesen, majd eldőltem az ágyon és elkezdtem a hajamat tépni és ordítani. Teljesen bekattantam és nem tudtam kontrolálni a mozgásom.
- Ne aggódj, majd valahogy segítünk rajtad. Itt nem bánt senki, rendben?
Nem akartam elhinni. Féltem.
Reggel mintha kicseréltek volna. A szemem enyhén feldagadtak és a hangom berekedt. Három nap elteltével végre kaptam reggelit. Tömtem magamba a szendvicseket és vedeltem a vizet. Kaptam még egy szép almát is. Senki sem volt megkötözve, a lánc csak lógott a nyakukról és beszélgettek mintha mi sem történt volna. A fejemben még mindig hatalmas volt az üresség. Nem jutott eszembe, hogy ki vagyok.
- Szia, a nevem Petra - ült le mellém egy szőke csaj - Mizu?
- Öhm, szia - nyögtem ki a szavakat nehezen.
- Tegnap nagyon magad alatt voltál te lány - ütötte meg a vállam.
- Lehet. Sajnálom.
- Ne parázz rá. Hamar vége lesz!
- Hogy?
- Pár napja kezdtünk el összerakni egy szökési tervet. Napokon belül lelépünk.
- Hogy? - keltette fel az érdeklődésem.
- Holnap míg Alicet elviszi az őr a szokásos etye-petyére elveszi a bejárati kulcsot. Ahogy besötétedik és elfogynak az emberek, lépünk.
- Sokan vagytok ahhoz, hogy meglépjetek és simán lelőnének.
- De ha lelőnek, nem lesz kit eladni és akkor nem lesz pénz.
- Végül újra elkapnak és mégegyszer ennyi szenvedés lesz.
- Próbáljuk meg! - kacsintott rám.
Nem adtam rá konkrét választ, csak elfeküdtem és a falat bámultam. Sokszor átgondoltam ezt a tervet és lehet, hogy még működne is. Nem ismerem annyira a járást mint ők, meg ha én ki is jutok, hogyan tovább? Nem tudom ki vagyok és hogy honnan jöttem. Daniel ismer, tőle mindent megtudhatnék, de nem fog most egy darabig keresni. Nem mertem lelőni, pedig ha megteszem... Én is halott lennék már. Más lenne a vezető. Nem jó ez így...
Dél környékén a pap körbe járt és mindenkit leláncolt. Nem sokkal később Daniel bejött.
- Hogy vannak? - kérdezte Daniel.
- Javulgatnak. Viszont ha így folytatjátok, meghalhatnak.
- Mit ajánlasz?
- Rendszeresen kéne étkeznijük.
- Ő hogy van? - indult el felém.
Ahogy közeledett a falnak préseltem magam és a levegőt kapkodtam.
- Rettentően legyengült. Ha jól tudom mióta itt van nem evett semmit. Most sikerült aludnia, viszont aggódom. Még a saját nevére sem emlékszik.
- Ez csak mellékhatás. Mikorra épül fel? - kérdezte, majd elővette a pisztolyát.
- Holnap estére szerintem már beszámítható állapotban lesz.
- Ennek örülök - mosolyodott el, majd letérdelt elém és a pisztolyt a vállamhoz helyezte - Nagyon aranyos vagy mikor félsz!
Lassan megcsókolt. Enyhén beleharapott a számba, majd ez az egész erősödött és mikor a fogam összeszorította a fájdalom, belelőtt a vállamba. Annyira fájt, hogy nem tudtam hangot kiköszörülni a torkomon, majd pillanatokkal később felordítottam. Sírni kezdtem és a sebet szorongattam. Ezt ő hogyan bírta ki?
- Lásd el a sebet. Holnap este jövök érte és viszem bemutatni.
- Daniel, ezt a szabályzat tiltja.
- Szarok a szabályzatra. Ő is megtette és ezek után is meg fogja ha nem töröm le a szárnyait. Már csak az kéne, hogy lelépjen. Sok a vevő rá és én felelek érte.
- Így az árából is veszíthet.
- Most az a száz rongy senkit sem érdekel.
- Ahogy gondolod.
Daniel felkelt, megütötte vigyorogva a vállam és ott hagyott. A pap azonnal hozta az orvosi ládát. Szabaddá tette a vállam, majd lefertőtlenítette és elkezdte kiszedni a golyót. Ez idő alatt én a könnyeimmel küszködtem és a takarót szorongattam. A lányok csendbe nézték a történteket. Jó hosszú folyamat volt. Igazi rémálom. Kezdtem kikészülni miközben próbálta kiszedni a golyót.
- Semmi gond, lassan vége - mondta mikor már a sebet varrta - Még bekenem, bekötöm és kapsz antibiotikumot.
- Maga nem tartozik közéjük, igaz?
- Nem. Orvos voltam régen, de megfenyegettek, hogy ha nem dolgozom nekik akkor eladják a feleségem.
- És mért van papruhában?
- Az olyan nőkön segítek, mint maga és pár éve én lettem a pap a szemükben. Nekem gyónták meg a bűneiket, tőlem kértek mindig segítséget és egyebek.
Épp hogy bevarrta a sebet Daniel újra megjelent és hozott egy új lányt. Fekete hosszú haj, kék szem, törékeny test. Rajta sem volt több ruha, mint rajtunk. Kissé ismerős volt az arca, de nem tudtam hova tenni.
- Adj neki nyugtatót és kösd ki jól - mondta Daniel, majd lelépett.
A lány ijedten nézett előre, majd ahogy meglátott, futni kezdett felém. Erősen megölelt és sírni kezdett.
- Annyira aggódtam érted Hale!
Hale? Az lennék én? Néhány kép beugrott, de nem tudtam levenni, hogy mégis mi volt.
- Te ki vagy? - néztem értetlenül.
- Rebecca vagyok. Lakótársak vagyunk az egyetemen.
Egyetem. Újabb emlékek özönlötték el a fejem. Alig bírta feldolgozni az agyam.
- Mit keresel itt? - toltam el magamtól óvatosan.
- Épp mentem vásárolni mikor valaki elrángatott - kezdett zokogni - Aztán, berángattak egy furgonba, hárman megerőszakoltak és most itt vagyok.
- Jobb ha megszokod - mondta az egyik lány.
- Nem csak ezt - motyogtam - Most megtudod milyen a világvége...
Az este rengeteget ettem. Jó volt levest és rántott csirkét enni. Villanyoltás előtt Rebecca összeismerkedett a többi lánnyal. A kedve nem javult, de legalább nem lett antiszociális. Én azonban, nem beszéltem sokat. Nyugisan iszogattam az ásványvizem, mikor Daniel és egy szőke csaj rontott be hozzánk. A csaj mosolyogva körbenézett, majd jegyzetelni kezdett.
- Akkor ma... -kezdte a csaj, majd rámutatott hat lányra - Ti velem jöttök!
A pap azonnal eloldozta a lányokat, köztük Rebeccat is. Daniel odasétált hozzám, majd leült mellém, elvette a vizemet és ivott belőle.
- Bocs az előbbiért. Mondjuk neked kéne bocsánatot kérned. Túlságosan naív vagy... Igazából azért jöttem, hogy elvigyelek, de eszembe jutott, hogy ma majdnem megöltelek és nem kéne tovább kínozni, de én nem vagyok ilyen.
Azonnal kiszabadította a kezem és magával vitt. Nem volt erőszakos, de azért húzott. Nem vitt messzire. Néhány ajtóval arrébb bevitt egy szobába. Egy asztal és két szék volt bent, egy kevés itallal.
- Szeretnék elfogyasztani veled egy kis italt - vigyorgott.
- Én..
- Nincs ellenvetés - vágott közbe, majd leültetett és a kezembe adta a poharat - Egészségedre.
Ittam belőle egy keveset, majd lassan elvesztettem az eszméletem.
Rebecca keltett fel. Pucéran feküdtem az ágyon egy lepedővel leterítve. Ki voltam száradva és fájt minden porcikám.
- Minden oké? - ült mellém Rebecca.
- Mikor...
- Nem régiben hozott ide a karjaiban. Azt mondta, hogy ez volt az egyik legjobb estéje.
- Úr isten - fogtam a fejem, ami rettenetesen fájt - Mennyi az idő?
- Olyan délután négy.
- Lassan jönnek érted - jött oda a pap egy flakon vízzel - Készülj fel szerintem. Már kiküldték a ruhákat és a vendégek is lassan érkeznek.
- Vacsora? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. Minden vendég el jön most és vacsorát tartanak. Az áru egyrésze felszolgál, a másik minden vendég kedvére tesz. Akik meg nem mennek... - felsóhajtott, majd letette mellém a ruhát. Szoknya, ing, fehérnemű. Elkezdtem felöltözni. A fenekem kissé kilógott a szoknyából és az ing felső gombjai is hiányoztak. A láncot meg tilos volt levenni. Ahogy készen lettem néhány férfi meg is jelent. Rajtam kívül még kilenc lányt vittek el. Levittek a földszintre. Az egész hely fényárban úszott és már meg is volt terítve.Az asztal túloldalán még tíz lány álldogált megkötött kezekkel. Daniel megjelent előttünk.
- Na hölgyeim, maguk lesznek a mi kis pincerjeink. A vendégeink egy óra múlva érkezni fognak. Addig, kaptok egy kevés anyagot. Csinálhattok magatoknak szexi sminket és kaptok magassarkút is. Alap szabályok: Nem lehetsz illetlen a vendéggel. Amire kér, meg kell tenned, de a mai estén tilos összefeküdni bárkivel is. Ha balhét csinálsz, valószínűleg az estét kettesben töltöd valaki öklével. Értve?
Szinte kórusban mondtuk az igent. Míg a többiek elindultak, én az ajtót nézegettem. Ott a szabadság. Ha oda kijutok, lehet megúszom.
- Ne reménykedj - mondta az egyik lány, majd tovább ment.
Én is utána mentem és elkezdtem készülni. Szereztem egy szép darab magassarkút és gyorsan összedobtam magamnak egy aranyos kis sminket és megcsináltam a hajam. Már az alja begöndörödött és nem állt rosszul. Tele fújtam magamat parfümmel. Már egy kis ideje nem érte a testem víz és büdösnek éreztem magam. Sétálgattam egy keveset abban a cuki tűsarkúban, de a lábam nagyon megunta. Mind a húszan egymás mellett sorakoztunk és vártuk Daniel végszavát. Míg néhányan belénk nyomtak valamit Daniel pisztolyal a kezében járkált föl és alá. Hamar beálltunk attól a valamitől. Ugyan az volt mint a multkori. Happy cucc volt szex droggal kombózva.
- Válzozott a felállás - sóhajtott fel, majd rám mutatott és a tőlem balra álló négy emberre. Csak ti fogtok felszolgálni. Mind kaptok egy helyet ahol lennetek kell. Válasszatok - mosolyogta, majd megvárta míg mindenki keres magának egy helyet - Hale, te velem leszel! Menj az asztal végéhez!
Lassan megindultam oda helyet cserélve egy szöke cicalánnyal. Megálltam a szék mögött. Láttam azt a sok összetört nőt akiket nap mint nap megkínoznak valamivel. Lehajtottam a fejem és vettem egy mély levegőt.
Megérkezett az első vendég. Aztán a második, aztán így tovább. Fél órán belül szinte mindenki megérkezett. Továbbra is a székeknél álltunk és vártuk, hogy a férfiak helyetfoglaljanak. Rossz volt nézni, ahogy a nő húzza ki a széket nekik és még be is teszi a segge alatt. A drog miatt mi meg csak mosolyogva néztünk mindenkire. Ahogy letették a seggüket, mi már készenálltunk a parancsokra.
- Hölgyek, kérem hozzák az italokat! - mosolygott Daniel.
Én és az a másik négy lány elindultunk a külső asztalokhoz. Fogtunk egy egy üveg bort, majd körbe jártuk az asztalt és mindenkinek töltöttünk. Az összes férfi ijesztően nézett ránk. Az egyik csajnak a seggére is rá csapott az egyik. Daniel köszöntőt mondott. Addig a kajákat rendberaktuk és felkészültünk egy kissebb szenvedésre. Ahogy Daniel kérette a vacsorá, elindultunk és leraktuk az ételeket.
- Nagyon jól neveltek a hölgyek! - jelentette ki az egyik mexikoi vevő.
- Hogyan csinálta? - kérdezte az egyik fekete.
Daniel abbahagyta az evést, majd lassan előhúzta a pisztolyát.
- Gyere ide Hale! - szólt rám.
Leraktam a tányérokat az asztalra, majd elindultam a fiú felé. Alig tettem három lépést felém emelte a pisztolyt. Nagyot dobbant a szívem és nem mertem megmozdulni. A lábaim feladták a szolgálatot és összeestem. A félelem kiült az arcomra.
- Ha egyszer sikerült megfélemlíteni, örökké a szolgád lesz - húzta vigyorra a száját, majd eltette a fegyvert. Két lány segített felkelni és visszakísértek az asztalhoz. Adtak egy pohár vizet és mellém álltak.
- Gyere ide Hale! - mondta újra Daniel.
Erőt vettem magamon, majd megint elindultam. Szerencsére, most nem tervezett megijeszteni. Megálltam mellette, majd lassan belenéztem a szemébe.
- Mit óhajtanak az úrak? - hajoltam meg.
- Szeretnélek bemutatni az itt lévő embereknek. Uraim, ez itt Viktor húga, Hale.
Hirtelen mindenki beszélni kezdett, én pedig csak az asztalon lévő virágot néztem. Daniel átkarolta a derekam és az ölébe húzott.
- Neki köszönhetően ül Viktor, miatta szabadultak ki rengetegen és miatta foglalták le a legújabb szereink. Hát nem aranyos?
- Én emiatt lelőttem volna! - mondta az egyik vevő.
- Eleinte én is megöltem volna, aztán megismertem a testét! - simogatta meg a combom - Tehetséges mindenben és még csinos is!
- Én szeretnék... - kezdtem bele - távozni.
- Zavarban vagy? - kérdezte az egyik szőke vevő.
- Én nem...
- Inkább töltsetek mindenkinek egy kis bort és figyeljetek minden kérésre. Hale, kapsz pár perc pihenőt!
Megköszöntem, majd elsiettem a mosdóba. Belenéztem a tükörbe. A szemeim vörösek voltak, kissé elkenődött a sminkem is. Megigazítottam mindenem, kijavítottam a smink hibát és vettem egy mély levegőt. Semmi gond Hale, lehetne roszabb is. Mondjuk innen nem nagyon van kiút. Mindenki köcsög és nem segít. A zsaruk nem fognak megtalálni időben. Szerda este már másnak leszek a szolgája. Nem találnak meg soha többé.
Visszamentem Danielhez és a széke mögé álltam.
- Lassú vagy ma - jegyezte meg.
- Elnézést kérek.
- És nagyon tisztelettudó. Gyere ide - csapkodta lágyan a combját - Adok neked ajándékot.
Ahogy leültem elővett a zsebéből egy kisebb dobozkát. Tű és két gramm boldogság egy helyen. Felszívott a tűvel egy keveset, majd kifeszítette a kezem és belenyomta a tűt. Halkan felszisszentem, majd feltöltött boldogság érzettel. Elmosolyodtam, majd még azt is éreztem ahogy a pupillám kitágul. A szívem ki akart szakadni a helyéről. Erősebb volt, mint az előző adag. Megtámaszkodtam az asztalnál, majd körbetekintettem. Lassan sikerült is.
A legtöbb nőnek már a felsőjét gombolták ki és lökték a perverz szövegeket. Daniel átemelete az egyik lábam az övéin és nekinyomott az asztalnak.
- Egészségükre! A csodás estéért - mondta Daniel, majd felhajtotta a maradék bort. A fenekemet jobban maga felé húzta és egyre lejebb nyomta a gerincem - Soha többé nem szabadulsz tőlem kincsem.
Tuti ez vol a célja. Teljesen szétcsapott és most jöhet a móka. Ami mondjuk szerintem nem vicces. Aludni akartam és meginni egy flakon vizet.
- Csak nem elfáradtál? - piszkálta a fájó vállam.
- Nem, dehogy! - húztam ki magam azonnal nehogy tiszteletlenségnek vegye.
- Hozz nekünk még bort!
Lassan felkeltem, majd elindultam az asztalhoz és visszaindultam. Töltötte bort a vendégeknek és kedvesen mosolyogtam mindegyikre.
- Állj meg egy percre! - szólított fel az a férfi akitől pár napja elszöktem.
Lassan megálltam, majd töltöttem neki is bort, majd mosolyogva megkérdeztem, hogy miben segíthetek?
Hirtelen magához húzott, megragatta az ingem és eltépte. Azonnal hátrálni kezdtem, de hamar utánam nyúlt. Elkapta a láncom, egy kézzel térdre kényszerített, majd a hajamba markolt.
- Nekem még lógsz egyel! - mondta, majd belém rúgott és beestem az asztal alá.
Kimásztam, majd felkeltem és leporoltam magam. Az ingemet a mellem alatt összekötöttem és megigazítottam.
- Nem ellenzem az erőszakot - kezdte Daniel - de egyenlőre ezt a testet csak én tehetem tönkre. Hale, te meg ne ijedezz és légy kedves.
Vettem egy mély levegőt, majd oda sétáltam a dagi öreghez. Leültetett a bal lábára. Akkor vettem észre a jeggyűrűjét. Szégyen. Komolyan...
Nagyon tetszett neki a combom. Csak azt volt képes fogdozni. Daniel már kissé felspanolt, de ez az ember megölt bennem mindent. Szerzett a másik lábára is egy csajt.
- Rebecca? - pillantottam oda.
- Hosszú - sóhajtott fel.
- Csak nem ismeritek egymást? - csípte meg a lábunkat a férfi.
- De, ismerjük egymást már egy ideje - motyogtam.
- Tudjátok a legtöbben mit szeretnek? A leszbiket!
Rebeccaval egymásra néztünk. Nem mertünk megszólalni.
- Ugyan már - mosolyodott el - Adjatok egymásnak egy csókot!
A torkomban gombóc volt. Rebecca lassan felém fordult, majd óvatosan hozzáért az arcomhoz és közelebb dőlt, miközben engem is húzott.
- Minden rendbe foh jönni... - motyogta, majd közelebb hajolt és megcsókolt. A férfiak tapsolni kezdtek. Lehet hogy a drog miatt, de tetszett. Rebecca elpirult, majd adott mégegyet. Neki sem volt már ellenére ez az egész.
- Többet, többet! - mondta a csávó, majd egymással szembe fordított minket - Ne fogják vissza magukat hölgyeim!
Ne ellenkezz, ne ellenkezz, csak sodródj az árral. Kellemetlen volt ennyi ember előtt. Rebecca lehajtotta a fejét és remegni kezdett, majd a könnyei potyogtak. Az aggodalom kiült az arcomra. Daniel rágyújtott egy cigire, majd intett az egyik csicskájának, hogy vigye el Rebeccat. Nem akartam, hogy elvigyék szegény lányt. Mellék utasításként el kellett vinnünk a koszos tányérokat és az evőeszközöket. Sietve álltam fel és kezdtem összeszedni a tányérokat. Ahogy elvittem, sietve mentem vissza az evőeszközökért, de útközben az egyik vevő elgáncsolt. A szoknyám felcsúszott és a csuklóm is megütöttem.
- Nem rossz - nevetett fel a férfi aki elgáncsolt.
A többi lánnyal sem bántak másképp. Van akit ugyan úgy elgáncsoltak, leöntötték a ruháját vízzel arra kényszerítve, hogy vegye le vagy megfázik, levertek dolgokat és még sorolhatnám. Egyre több lány esett össze vagy a szégyen és a félelem érzés miatt, vagy besokallt és nem jutott tovább. Én is kezdtem elfáradni. Szerencsére folyamatosan jöttek a cserék és nem szakadt rám minden munka. Az italt folyamatosan tölteni kellett az embereknek és figyelni minden óhajukat. Már le se tettem a piásüveget csak mentem össze vissza.
- Szörnyen festesz bogaram - állított meg egy hatvan körüli csávó a láncomnál fogva. Szerintem nem prostikat akar hanem valakit, aki kitörli a seggét, ha nagyon öreg lesz.
- Jól vagyok - mosolyogtam, majd töltöttem nekik egy pohárkával.
Az idő elteltével lerészegedtek szinte mindannyian és egyre pofátlanabbak lettek. Daniel kényelembe helyezte magát és úgy tárgyalt az egyik fiatalabb vevővel. Mindenki tökéletesen elvolt kivéve mi lányok. A lábaim elfáradtak. A szemeim is le akartak ragadni.
- Hale, gyere ide! - szólalt meg Daniel. Odasiettem, majd megálltam nellette - Bemutatom neked Adamot. Ő a legfiatalabb a szakmában eddig, de tökéletes üzletember.
- Örvendek - hajoltam meg kedvesen.
- Felkeltetted az érdeklődésem - mosolygott Adam - Mégis mennyi lenne a kiinduló ár?
- Ezer dollár a minimum.
Az állam leesett. Mennyi?
- Meg kérdezhetem, hogy mért érek ennyit? - motyogtam halkan.
- Drága Hale - nevetett fel Daniel - Lehet, hogy vannak jobb nők nálad, de még egy olyan aki ennyi gondot képes okozni nincs. Tehetséges és erő nő vagy. Csak olyannak akarlak eladni aki képes kordában tartani és van pénze.
- Akkor az a férfi... - pillantottam a dagadtra.
- Lehetséges gazdajelölt.