42. rész Szomorú vasárnap (és a többi)

Az este sokáig húzódott. A legtöbb vendég már álldogált annyira szét lapult a seggük. Különböző csoportokat alkottak és úgy beszélgettek. Már átálltak a pezsgőre és egyre vidámabbak voltak, vagyis totál részegek, de nem álltak le. Kérték a következőket folyamatosan. Én is épp elindultam volna egy csoportnak tölteni, mikor a kedvenc vevőm megrántott a láncomnál. Hátra estem és az üveg széttört. Azonnal elkezdtem összeszedni a szilánkokat. Aggódni kezdtem. Jaj, csak Daniel ne akadjon ki.
- Szerencsétlen szajha - nevettek fel a vevők.
- Sajnálom - motyogtam, majd elakartam indulni a kukához, de a férfi nem engedett.
- Dobd ki, majd gyere vissza közénk és fogadj szót - vigyorgott rám.
Elfordultam, majd ahogy elengedett elsétáltam a kukához, majd kidobtam. Visszamentem hozzájuk, közben a láncommal játszottam.
- Hogyan csukattad le a bátyád? Miért tetted? Hogy maradtál eddig életben? - jöttek a kérdések.
- Én... - zavarodtam össze hirtelen - Sajnálom, de nem tudom.
- Kár, pedig szerettünk volna veled beszélgetni egyet - karolt át a derekam a dagadt akiről megtudtam, hogy Nicolas a neve.
- Másról is lehet - vetettem fel az ötletet mosolyogva hátha.
- Lehetetlen. Nem vagy üzletember - vetette fel az egyik.
- Hagyjátok már szegény lányt. Rá van írva, hogy segg hülye - nevetett fel Nicolas.
Nem volt kedvem válaszolni. Csak halkan sóhajtottam egyet, majd körbetekintettem. A legtöbb lányt már lefoglalták. Próbáltak beszélgetni velük, de már senki sem volt beszámítható állapotban. Se férfi, se nő.
Már alig álltunk a lábunkon mikor Daniel összehívta a lányokat.
- Mivel ilyen jól bírtátok a ma estét, mind vehettek egy kiadós fűrdőt. Ugyan ilyen nyugalmat szeretnék a továbbiakban is. Aki balhézni mer, azt magam teszem el láb alól. Az őrök majd elkísérnek titeket.
- Miért vagy velük ilyen kedves Daniel? - lépett mellé Nicolas.
- Amíg az én tulajdonomban vannak, addig azt teszek velük amit akarok!
A vita többi részét már nem hallottuk mert elvezettek. Mindenkit vissza vittek a szobájába, majd percekkel később megjelent a pap és hozott tiszta alsót és trikót. A láncokat ennyi idő után levették, de a szíjj az maradt. Visszakísértek a földszíntre, majd be a fürdőbe. Mondtam már, hogy ég és föld a külömbség a két szint között? Nem értettem, hogy mért nézett ki így, de tetszett. Melegvízes medence szerűség szúrta ki a szemünket. A víz tiszta volt, és rengeteg hab úszott a tetején. A szememmel megtaláltam Rebeccat és intettem neki.
A víz derékig ért és kellemes volt. Rebecca odasietett hozzám, majd a nyakamba ugrott és megölelt. Szerencsésen felborultunk és a víz alatt közöttünk ki. Jól esett a nagy semmit érezni. Egy aprócska dallam mászkált a fejembe ami megnyugtatott és adott egy kevesebb reményt, hogy minden rendben lesz. Ez csak egy rossz álom amiből lassan felébredek. Újra az egyetemen leszek és minden megy tovább. Andy is mellettem lesz. Támogatni fog. Anyámmal is kibékülök. Annyira előre terveztem. Ha én ezt mind túl élem, a világ legjobb embere leszek.
Rebecca a víz felszínére húzott, majd tovább ölelt.
- Minden rendben lesz - mosolyogtam rá.
Nem sokkal később mind egy nagy körben beszélgettünk. Volt köztünk anyuka, gimnazista, ügyvéd és még sorolhatnám. Sokan maguk alatt voltak. Rebeccaval megegyeztünk, hogy valamit énekelünk nekik. Volt egy kis dal amit nagyon szerettem. Elkezdtem egy kis részletet, majd Rebecca is beszállt. Újra jól éreztem magam, de nem változtatott a helyzeten. Ugyan úgy távol voltunk a szeretteinktől és el akartak adni minket.
Ahogy a mini koncertünk végetért tapsolást hallottam a hátam mögül.
- Nem kételkedtem a Gold Time tanulóiban - tapsolt Daniel - Hogy érzitek magatokat?
Valami nem tetszett. Daniel szemeiben láttam megint azt az elborúltságot. A vigyora majdnem fülig ért és a pisztolyt szorongatta.
- Páran ma megpróbáltak megszökni, páran nem tették oda magukat a fogadáson, és végül... Páran ma meg fognak halni. Jó, talán nem pont az itt jelen lévők, de talán mégis. Nem. Mázlitokra, titeket megszerettek. Még téged is Rebecca azok után, hogy milyen hamar feladtad. Te és Hale lehet párban keltek el - vigyorgott a szemembe. Tudta, hogy nem szeretnék ahhoz a túlsúlyos disznóhoz kerülni, de attól tartok, hogy végül ő nyer meg. Fujj.
Rebecca közelebb jött hozzám, és megfogta a kezem, majd megszorította. Én is féltem. Egy rossz lépés és fejbe lő.
- Leszbikus vagy igaz? - pillantott Rebeccara. A lány bólintott egyet, majd még közelebb lépett és egyre erősebben szorított - Ezt felejtsd el szépen. Te csak az lehetsz, amit neked mondunk. Szóval leszbikus vagy?
- Nem - nyögte ki végül, majd elsírta magát.
- Na ezt akartam hallani. Na és te? - mutatott egy lányra a mellettem.
A lány annyire meg volt ijedve, hogy nem bírt válaszolni. A könnyei potyogni kezdtek, majd Daniel meghúzta a ravaszt. A lány holtan esett a vízbe, de mi nem kezdtünk el síkítozva futni amerre látunk. Levegőt se mertünk venni. Lassan felengedtem, majd a halott lányhoz sétáltam. Felemeltem, majd Daniel elé vittem. Ha jól emlékszem ő volt az anyuka. Állítólag volt két lánya. Egy tíz és egy négy éves. Boldog anyukaként mutatta be magát és most itt van a kezeimben egy nagy lyukkal a homlokán. Kiemeltem Daniel elé a járólapra és ránéztem. Még a szemei is nyitva voltak. Nem csuktam le, inkább a fiúra néztem könnyes szemmel.
- Szeretnék kérdezni - néztem mélyen a szemeibe.
- Nem. Te meg akarsz halni - mondta, majd leguggolt és a homlokomnak nyomta a fegyverét - Tudom, hogy a helyében akarsz lenni.
- Miért teszed ezt?
A fiú nem válaszolt, csak a szemeim fürkészte. Lassan felkelt, majd elindult az ajtó felé és csak úgy ott hagyott minket. Kicsit össze zavartam.
A lányokra néztem, akik még mindig sokallva álltak egy helyben. Nem akartam ott maradni. Beletekertem magam az első tiszta törölközőbe és leültem a padra. A többiel is követtek nem sokkal. Lassan fel öltöztem, majd kinyitottam az ajtót. Két férfi állt előttem.
- Szeretnénk visszamenni a szobánkba - jelentettem ki.
Perceken belül mindenki az ágyán vagy a matracán ült csendben. A pap visszarakta a láncainkat, majd le is lépett. Percekkel később három lányt kísért be. Mindegyiket megverték ahogy elnéztem. Rebecca nekem dőlve aludt el, de nélkülem ébredt.
Daniel az éjjel magával vitt. Visszakaptam azt a szobát ahonnan elindultam. A kezeim és a lábaim kikötötte, a szemem bekötötte, majd belém nyomott egy tűt. Éreztem, hogy az a valami végig áramlik a kezemen, majd ahogy abba maradt, felordítottam.
Azonnal átkerültem egy másik világba. Fura emberek voltak mindenhol és engem néztek. Nem értettem miket mondanak. Hirtelen eltüntek. Fájdalmat éreztem. Mintha valami ki akart volna szakadni a hasamból. Egy kard szakította át a bőröm. Rosszabb volt mint a TWD. Kiabálni kezdtem, de senki sem segített. Zuhanni kezdtem. Beleestem egy tóba aminek a teteje teljesen befagyott és nem tudtam kijönni. Lassan fogyott a levegőm és kezdtem elveszíteni az eszméletem.
Ahogy visszakerültem a saját kis világomba valaki mindig jött, hogy tönkre tegye. Elvesztettem az időérzékem és lassan minden reményem.
- Elhalasztom! - kiáltotta egy férfi mellettem - Nem érdekel ki mit mond! Ha kell nekik az árú, akkor várnak még egy hetet! Értem. Csá.
Lassan kinyitottam a szemem.  A fény kiégette a szemem. Felszisszentem, majd ahogy megszoktam a fényt, felültem és körbenéztem.
- Hol vagyok? - kérdeztem miközben a szemeim törölgettem. Nem értettem semmit. Az idegenek rám néztek, majd az egyik fiú közeledni kezdett.
- Már megint nem emlékszel semmire? - kérdezte.
- Én... - nem tudtam mit mondani, mert elsírtam magam.
- Ugyan már - nevetett fel a fiú gúnyosan - Ez életed legjobb helye.
Csak ő maradt a szobában. Leült mellém az ágyra, majd megsimogatta a lábam. Lassan felém hajolt, majd megcsókolt.
- Máskor is lehetnél ilyen aranyos - mosolygott a képembe, majd megrántotta a hajam és beleharapott a nyakamba. Vér folyt végig a testemen amitől megijedtem. Ellöktem magamtól a fiút, de a következő pillanatban egy pisztollyal szemeztem. Akkor beugrott minden. A tekintetem megváltozott és elmosolyodtam.
- Sose teszed meg?
- Ne lázadj, mert tönkre teszlek előbb utóbb - mondta, majd bevert egyet. Az orromból ömleni kezdett a vér. Adott rám egy felsőt, majd a nyakamon lévő lánccal hátra kötötte a kezeim. A szemem megint bekötötte, majd rángatni kezdett magával. Nem sokkal ajtónyitódást hallottam, majd Daniel belökött az ajtón.
- Hale! - kiáltotta valaki a nevem.
Nehezen felültem. Volt egy sejtésem, hogy a nagy szobában vagyok. Daniel meg nem volt egyedül. Jó pár léptet hallottam körülöttem és semelyik sem sugallt sok jót.
Hiretelen valaki hátba rúgott. Előre estem. Éreztem ahogy a lánc beleáll a gedincembe.
- Hölgyeim. Pár napja egy kis incidens tört ki. Elkezdtetek lázadni és meg akartak páran szökni. Na ezeknek egy része nincs már köztünk és arra szeretnék kilyukadni, hogy aki mostantól ellen mer szegülni, azt szarrá veretem.
Míg ezeket elmondta kaptam pár ütést és rúgást. A melleim többszőr ütötték meg, a gyomrom szerintem már nem is volt meg és az arcom több helyen is vérzett. Fellélegeztem mikor abbamaradt ez az egész. Lépéseket hallottam. Daniel megállt előttem, felültetett, majd felfelé fordította a fejem.
- Ez neked szól leginkább - mondta, majd vízet öntött rám és ott hagyott. Lassan hátra dőltem és összeszorított fogakkal tartottam vissza az üvőltést.
A pap leszedte a szememről a kendőt és eloldozott. A helyemre kísért, majd ellátta a sebeim és hozott vizet.
- Milyen nap van? - kérdeztem halkan.
- Szerda. Elhalasztották a vásárt.
- Hallottam én is.
- Hozok valamit enni. Szörnyen nézel ki.
- Kösz - mosolyodtam el egy pillanatra.
Rebecca odamászott hozzám, majd megsimogatta a hasam. Ő is halál sápadt volt és volt néhány seb az arcán. Őt is elvihették egy kis időre... Teljesen le volt tőrve és a szemei is vörösek voltak.
- Mindem rendben? - kérdeztem halkan.
- Hogy lenne? - mosolyodott el, majd feltünt az arcán néhány könnycsepp - Eddig azt hittem, hogy az életem egy rakás szar és most meg megtudom milyen az igazi pokol. Már nem is ismerek magamra ha a tükörbe nézek és napról napra érzem, hogy meg fogok halni. Nem jutok vissza a suliba. Nem láthatom Kentint, Hazelt, Catet vagy Ambert ahogy rinyál. Rosa megígérte, hogy a bálra varr nekem valami meseszép ruhát amivel Ambert lealázhatom. El akartam kezdeni edzeni Hazellel, hogy javítsak a külsőmön. Mindennek vége. Sose találom meg álmaim asszonyát...
- Én még itt vagyok neked - pöcköltem meg nehezen az orrát - És ha ezt mind túlélem, elmegyek inni egyet. Én még remélem, hogy kijutok élve innen és egyszer boldog leszek.
Nem sokkal később a fájdalomcsillapító álomba nyomott. A kajámat csak ébredés után sikerült magamba tömnöm. Nem esett valami jól, de valamit már ennem kellett.
Rebecca mindig hozzám bújva aludt el és volt mikor megcsókolt. Daniel egy darabig nem keresett minket és sikerült pár nap alatt összeszednem magam. A sebeim mondjuk nem gyógyultak olyan gyorsan, mint szerettem volna, de már tudtam fájdalom nélkül megmozdulni. Tele voltam kék-zöld foltokkal és a monoklim is brutálisan festett. Daniel egyik este berontott hozzánk.
- Hölgyeim. Gondoltam kedves leszek és szólok hogy most vasárnap  délben egy részetek boldogan el fog kelni. Vagyis három nap múlva. Addig szedjétek össze minden nőiességetek és nem merjetek csalódást okozni. Örülök, hogy a napokban csendben voltatok és nem mentetek a fejetek után. Gyakrabban lehetnétek ilyenek. A vásárlást követő napon mentek az új tulajjal világgá.
- Kérdezhetek? - tettem fel a kezem.
- Mi van?
- Ha már egyszer eladsz és nagy valószínűséggel az a Nicolas valaki fog megvenni... Imádja a leszbiket - vigyorogtam, majd megfogtam Rebecca kezét.
- Ez nem a kívánságkosár.
Felsóhajtott, majd kiment. Én még reménykedtem, hogy ennyit megtesz.
Lassan haladtak a napok, de a vasárnap elől nem lehetett menekülni. Rettentően féltem igazából. Nem akarok mexikóba menni. Nagyon a fejembe mászott az az ország, pedig a csávó Los Angeles-ben lakik.
Korán felkeltettek minket. Kaptunk reggelit és elzavartak zuhanyozni mindenkit egy-egy kísérővel. Kellemetlen volt. Csak fehérneműt lehetett viselni egészen a vacsoráig. Ott viszont megint dolgunk volt, de csak a gazdánkat lehetett kiszólgálni. Nagyon felkészített minket Daniel. Azt akarta, hogy minden a legjobban menjen. Megcsinálhattuk a hajunkat és a sminkünket is. Visszakaptuk az ékszereinket is. Csodálkoztam mikor a pirszingjeim még becsúsztak a helyükre. Már majdnem önmagam voltam. A monoklik nagy részét alapozóval és púderral el lehetett tüntetni. A számon lévő sebszerűséget a rúzs lefedte,  szemeim még mindig vörösek voltak. Rengeteg időbe tellt mire végeztünk. Ahogy az utolsók is végeztek megkaptuk az első adagot. Nem mertünk már ellenkezni. Gépiesen beálltunk a megszokott menetrendre és beletörődtünk a sorsunkba. Rebecca arca rendben volt szerencsére. Aranyosan mosolygott a nagyvilágra, habár ez csak a drog hibája. Annyi mindent kaptam már, hogy az én adagjaim megkétszerezték az utobbi időben, mert csak úgy hatottak jól. Na, hallottál már olyan lányról aki immunis a drogra? Nem? Akkor lassan megkereshetsz...
A földszinten lévő nagyszobába mentünk. Ott is csak középen égett a lámpa. Semmit sem lehetett látni a falaknál. Minket besorakoztattak oda és azt mondták hallgassunk. Egy gépies hang szólalt fel.
- Az első, Alisa Amenderan.
Az ütő megállt bennem a hang miatt. A csaj lassan kisétált Daniel segítségével. Mondtak róla néhány dolgot, majd elkezdődött a licit. A csaj kilencszáz dollárért elkelt. Egy darabig hasonlóképp ment.
- Tizenharmadik, Hale Saharowsky.
Daniel megragadta a karom és kivitt. A sötétbe láttam pár embert, de nem tudtam kivenni, hogy vajon kik lehetnek azok.
- Uraim, - kezdett bele Daniel - És emellé a csodás hölgy mellé jár egy ajándék. Rebecca Heimer! - a lányt mellém állította, megfogtam a kezét és Danielt hallgattam - Ők ketten igazi műsort képesek összehozni maguknak. Egy egyetemre jártak és már jó ideje ismerik egymást. Csodás hangjuk van és igazán jól is néznek ki. Hale kissé forróvérű tud lenni, de könnyen befogja a száját.
Rebecca közelebb lépett hozzám, majd megölelt. Alacsony alak volt. Általában öleléskor az arca a mellembe kerül.
- Ezer dollár a kezdő szám.
Azonnal folytatták a licizelést. Folyamatosan mondták a számokat, majd percekkel később a eladott picivel több mint háromezer dollárért. Rebecca és én lassan vissza mentünk a helyünkre és leültünk a fal mellé. Nyomtam egy puszit a szájára, majd hátra hajtottam a fejem. Eladott. Kész, vége. Lassan elzavartak felöltözni minket. Leraktak elénk egy rakat ruhát az előző nemzedéktől és azt mondták, hogy válogassunk. Megtaláltam a szoknyám, majd találtam egy superman-os női pólót. A bakancsom is visszakaptam a kabátommal együtt. Visszatért egy apró mosoly az arcomra. Nehezen felöltöztem. A láncot nem vették még mindig le. Lehet, hogy ez lesz a búcsúajándék?
Mikor mindenki végzett Daniel értünk jött. Sietve vezetett minket le a lépcsőn. Lent a férfiak már vártak minket. Daniel elkezdte sorolni, hogy ki hova megy.
Úgy éreztem, hogy végem. Nicolas megragatta a karom és magához húzott. Elégedetten mosolygott a képembe és csak annyit mondott, hogy az enyém vagy. Rebeccával összenéztünk. Teljesen elsápadt szerencsétlen lány. Én se nézhettem ki másképp, de ez benne volt a pakliban.
 A kajákat lassan kivittük, töltöttünk nekik bort és a székük mögött állva vártuk minden kívánságukat.
 Daniel alig vette le rólam a szemét. Mintha megbánta volna, hogy eladott. Egyenlőre még ő a gazdánk, szóval van esélyem. Lehet, hogy rábeszélhetem, hogy vele akarok maradni. Rebecca továbbra is szörnyen festett. Nem akart ő sem vele menni.
 - Hozzatok még bort - szólalt fel Nicolas.
 Elsiettem egy üvegért, majd teletöltöttem a poharát.
 - Hozz nekem is - mondta Daniel.
 Neki is teletöltöttem a poharát. Oldalasan álltam neki, így sikerült valamit beleraknia a zsebembe. Ahogy visszasétáltam a boros asztalhoz gyors megnéztem. Egy sárga kis tabletta volt benne egy kis cetlivel.
"Rakd a borába"
 A fecnit beleraktam a melltartómba majd a tablettát, a borba, hogy időbe feloldódjon. Visszasétáltam Nicolashoz, majd megtámaszkodtam a székében. A tálja már üresen állt és beszélgetett a szomszédjával a bevételeiről. Üzletemberek mi? Soha többé nem akarok ebbe belekeveredni.
 - Életed legjobb fogása lett ez a két lány - mondta az egyik Nicolasnak.
 - Tudom én azt! - hencegett nagyképűen - Holnap hazajönnek velem aztán mindkettőt jól helyben hagyom. Olyan szolgákat faragok ebből a két ribancból, mint más még soha.
 - Nehéz lesz - szólalt fel Daniel - Nekem sem hajlandó egykönnyen szótfogadni.
 - Valamit rosszúl csináltál barátom - nevetett fel Nicolas.
 - Én ebben kételkedem. Hale tudna mesélni a nagy szájáról és a következményekről.
 - Na akkor meséljen - mondta, majd hátrébb csúszott a székében és megragadta a kezem, majd az ölébe ültetett. Mindenki rám figyelt.
 - Meséld el nekünk, hogy Daniel hogyan próbált megnevelni - kérlelt az egyik.
 Hirtelen minden emlék végig futott az agyamon, majd könnyek szöktek a szemembe. Nem jöttek a szavak. Nem tudtam semmit sem mondani nekik. Nicolas megragadta a hajam és lerántott a földre. A fejem lüktetni kezdett olyan erősen bevertem. Rebecca felsegített, majd elkísért a boros asztal melletti székhez.
 - Minden rendben? - kérdezte, miután leültetett.
 - Rettentően fáj - motyogtam miközbe a szédüléssel foglalkoztam.
 - Hozz még bort! - kiabált Nicolas.
 Felkeltem, majd megfogtam az üveget, amibe beleraktam a tablettát. Odasétáltam, majd tele töltöttem a poharát. Letettem a helyére és amilyen gyorsan lehetett távoztam. Reménykedtem, hogy hamar elpatkol, de nem. Még beszélgetett, még tömte magába a süteményeket. Rebecca továbbra is mellettem állt és figyelte minden mozdulatom. Biztos észrevett valamit. Annyira vártam, hogy megigya azt a szart, de olyan tökéletesen elfoglalta magát mint még soha, majd egyszer csak felemelte a poharat. Lassan a szájahoz emelte és lehúzta az egészet. Pillanatokkal később ledőlt a székről és többé nem mozdult. Sokalva ültem a székemeb. Megöltem. Megöltem egy embert. Remegett minden porcikám. A vevők mimd idegesen körbeállták a testet és próbálták újraéleszteni, de hiába. Meghalt.
 - Vigyék el a nőket! - kiáltott Daniel, majd pillanatokkal később elvittek minket.
 Fent a szobánkban a lányok értetlenül néztek. Nem mertem megszólalni. Rebecca végig mellettem volt, majd megkérdezte, hogy mi történt.
 - Daniel adott egy tablettát és azt mondta, hogy rakjam a borába. Megöltem...
 Kissén magamba zuhantam. Vagy egy órát voltunk egyedül, majd Daniel berontott. Felsegített, majd kivezetett a folyosóra. Ott megölelt és adott a számra egy puszit.
 - Ügyes vagy - mondta.
 - Nem akartam megölni.
 - De mégis megtetted.
 - Megijedtem. Nem akartam vele menni.
 - Itt maradsz és vársz a következő vásárig. Mindem vissza a régi kerékvágásba. Csak fogd be a szád és fogadj szót.
 - Rendben - motyogtam, majd visszamentem a szobába.
 Egyedül az vígasztalt, hogy megmenekültem egy embertől. Furcsa volt, hogy Daniel segített. Nem akart eladni ahogy észrevettem. Csak ültem a seggemen és vártam mi fog történni.
 Másnap reggelre eléggé megfogyatkoztunk. Rengeteg lányt elvittek. Éhes voltam és haza akartam menni. Egyre letörtebb lettem. Senki sem keres meg minket. Rebecca már meg se szólalt. Örült, hogy nem vittek el minket, de szomorú is volt, hiszen folytatnia kellett a szenvedést. Hogy tovább? Lassan telt az idő. Kiszáradtam és nem volt erőm megmozdulni. Este jöttek legközelebb hozzánk. Vizet és zsemlét osztottak, majd amilyen gyorsan jöttek, le is léptek. Az ajtókat mindenhol bezárták és mintha teljesen megfeledkeztek volna rólunk. A pap sem jött már be.
 Az éjjel Rebecca pánikrohamot kapott. Míg a többiek próbálták megnyugtatni, addig én az ajtót vertem és kiabáltam, de senki sem nyitotta ki. Kezdtem elveszteni a reményt, majd valaki kinyitotta. Ahogy az ajtó nekem vágódott hátraestem. Két férfival Daniel is bejött, felsegített, majd ö is odament a lányhoz. Valamit beadott neki ahogy ketten lefogták, majd elégedetten felkelt. Valószínűleg altató volt, mert pillanatok alatt elaludt szegény lány. Daniel elégedetten kelt fel, majd rám nézett. Nem mondott semmit, csak megragadta a kezem és kihúzott a szobából. Bevitt egy iroda szerűségbe, bezárta az ajtót, majd az asztalra ültetett és végig mért.
 - Kezdesz lefogyni - mondta, majd elővett egy mérleget. Ráállított - Kerek hatvan kiló.
 - Tényleg...
 A szemével teljesen feltérképezett, majd leült a székre és elkezdett jegyzetelni. Biztos fontos volt, hogy ne romoljon annyira az állapotunk, hisz el kellett adni. A vevő meg nem minden esetben elégszik meg egy csontkollekcióval, akinek már lételeme a drog és fél mindentől. Daniel mondjuk a halálba tudott kergetni. Tartottam tőle és minden mozzanatára a szívem kiugrott. Nem értettem, hogy mért ezt választotta, pedig lehetett volna belőle egy rendes férfi, mint például Andyből.
 Megkaptam az első adagot két nap után. Daniel ezt ki is használta és azonnal rám mászott. Hogy őszinte legyek, nem ellenkeztem. Már annyira nem érdekelt, hogy mi fog történni. Csak hagyd magad, előbb szabadulsz, de ő ezt nem akarta. Egyre durvább volt velem. Rángatott, karmolt, megütött. Csendbe tűrtem ezt az egészet és a plafont néztem. Sose voltam még ennyire gyenge. A könnyeim lefolytak az arcomon, majd lassan felültem és hangosan sírni kezdtem. Daniel meg tudott volna ölni a tekintetével, de egyszerűen lehajtotta a fejét és felöltöztetett. Vissza vitt a többiekhez, de továbbra is csak sírni tudtam. Rebecca a nyakamba mászott és próbált vígaszgalni, de én teljesen összeomlottam.
- Indulás fürdeni - szólt be hirtelen az őr.
Lassan felkeltem és Rebecca segítségével lesétáltam a fürdőig. Ott csávó valamilyen tablettákat osztott ki amiket le kellett nyelnünk. Aranyos kis rözsaszínű volt, bele vésve egy 'x'. Bevettem a számba, majd gondosan lenyeltem. Ahogy az őr lelépett belevetettük magunkat a vízbe. Jó meleg volt megint. Azonnal felfrissültem, majd Rebecca leült mellém.
- Hogy vagy? - pillantottam rá.
- Szőrnyen. Elegem van nagyon. Nem akarok itt maradni.
- Senki sem akar.
- Le kéne lépni.
- Innét te soha a büdös életben nem jutsz ki.
Hirtelen a nyakamba borult és erősen megölelt.
- De kijutunk!