https://www.youtube.com/watch?v=X1Fqn9du7xo
Egy héttel később végre sikerült Andyvel összehoznom egy találkozót. Egész nap tűkön ültem és kattogtam, hogy mit mondok neki erről. Annyira izgultam. Semmire se tudtam odafigyelni és néha rám jött a rosszullét. Mondjuk az nem biztos, hogy az ideg miatt van. Féltem, hogy Andy emiatt el fog hagyni. Vagy attól, hogy rám erőlteti az akaratát. Az egész napom az idő nézegetéséből állt. A tanár többször szólt, hogy ha bármi gond van, kimehetek. Muszáj volt tudatni az egész iskolával, hogy az én pocakomba egy kis izé van és hagyjanak békén. A Diri nem akart elküldeni az egyetemről emiatt, de féltett. Gyakran küldött egy tanárt, aki leellenőrizte, hogy jól vagyok e. Az orvosok szerint, néha lehet egy kisebb ideg összeomlásom, ami eldurvulhat. Sokat járok vissza elbeszélgetésre. Andy találkozó után is be kellett mennem egy kicsit.
Lassan eljött az idő. Kicsengettek, én pedig azonnal elindultam ki. A kapuban Andy ácsorgott és cigizett. Nem dolgoztam fel még mindig, hogy dohányzik a történtek miatt.
- Szia - lépett oda hozzám azonnal a csikket eldobva. Az orrom égett a füst szagától. Gyengéden megölelt és nyomott egy puszit a nyakamra. - Minden rendben?
- Persze - mosolyogtam kicsit aggódva - és te?
- Holnap lesz Daniel temetése és a család meghívott téged is.
- Ohh - mondtam halkan.
- Hallottam anyámék mire kértek téged és milyen kedvesen tessékelted ki őket. Valószínűleg emiatt is vagy meghívva. A nevükben szeretnék bocsánatot kérni a történtekért és azokért is amik a továbbiakban történni fognak.
- Semmi gond, megértem. Valahogy pótolni szeretnék Danielt és ez csak a babával fog menni - mondtam miközben beültem az autóba.
Andy most valahogy kedvesebb volt és nem rázott le sehogy. Befogta a száját és figyelt amíg beszéltem. Folyamatosan az arcát figyeltem. Nem szűrtem le belőle semmit. Figyel rám egyáltalán?
- Megérkeztünk - bökte ki. Lassan kinéztem az ablakon. A kórház patkolójában voltunk.
- Ennyire le akarsz rázni? - kérdeztem halkan, majd a buta érzékenységem miatt a könnyeim potyogni kezdtek - Reménykedtem, hogy támogatsz ebben az időben, de most csalódtam.
Azonnal kinyitottam az ajtót, majd ahogy kikerültem a fémdobozból, becsaptam az ajtaját. A bejárat nem volt messze. A rendelésig nem volt több fél óránál. Beültem a büfébe. Amennyire lehetett, letöröltem az arcom és kértem egy kávét. Andy nem jött utánam. Lehet kedvesebben kellett volna lereagálnom ezt az egészet. A kávé lassan fogyott, az idő pedig szaladt. Becsoszogtam a pszichiátriára és megvártam míg felszólítanak.
Ahogy a doki kimondta a nevem, odamentem és kedvesen kezet fogtam vele, mint mindig. Becsukta mögöttem az ajtót, és míg helyet foglaltam a kedvenc fotelembe, addig ő elő vette a mappám. Leült velem szembe az aranyos kis negyven körüli szőke nő, mosolyra húzta a száját és a szemembe nézett.
- Hogy vagy Hale?
- Lehetnék jobban is - mosolyogtam, majd újra megtelt a szemem könnyekkel. - Andy nem fogad el az esetek után. Nem értem teljesen már a helyzetet. A szülei a babát akarják. Én meg csak nyugalmat és végre meghozni a döntést. Annyira nem tudom, hogy mi lenne a jó..
- Ne a körülötted lévőkre koncentrálj, hanem a saját gondolataidra. Neked kell tudnod, hogy mit szeretnél. A te gyermeked.
- Tudom. De nem tudom. Nem akarom, hogy betegen élje le az életét.
- Ez nyilvánvaló. Senki se szeretné ezzel kínozni a gyermekét egy életen át.
Sokat beszélgettem vele erről. A beszélgetés végére ő is teljesen elszomorodott. Reménytelen voltam. Elvesztettem a fejem egy kicsit és lefektetett egy ágyra amíg össze nem szedem magam. A baba szervezetére kihat a negatívitás. Nem lehetek szomorú. Boldognak kéne lennem, hogy egy csöppséget hordok a szívem alatt.
Másnap reggel időbe felkeltem. Sápadtan másztam be a tükörbe és nehezen végig néztem magamon. Hányingerem volt. Nem is kellett sok idő. Épphogy összekötöttem a hajam elindultam a vécé fele és pillanatok alatt kijött belőlem a reggeli. Hazel sietve bejött hozzám.
- Hé, jól vagy? - térdelt le mellém.
- Lehetnék jobban is. Tuti a gyerek miatt van...
- Valószínű. Szedd össze magad. Lassan indulnod kell, de ha akarod le is mondhatom helyetted.
- Nem kell. El szeretnék menni a temetésre. Ne aggódj miattam.
Valahogy sikerült szépen összeszednem magam. Vettem egy magassarkút és egy fekete testre simuló ruhát, rá a kabátom. A táskámba raktam vész esetre pár zacskót, vizet, egy kis kekszet és egy fehér rózsát. A sápadtságom nem teljesen tűnt el, de sokat javult az arcom. Köszönöm te valaki, aki rájött, hogy létezhetnek szerek, amik megszépítik az asszonyt. Elköszöntem mindenkitől és sietve elhagytam az iskola területét. Andy az út szélén állt az autója mellett és megint csak dohányzott. Halkan köszöntem neki, majd pillanatok alatt beültem a kocsiba. Ahogy beült, el is indultunk.
- Szeretnék a tegnapi miatt bocsánatot kérni - mondta.
- Nem érdekes.
- De az. Megértettem, hogy neked mennyit jelent ez az egész. Tudom, hogy zavart vagy és ideges és én szeretnélek támogatni. Csak attól tartok, hogy Daniel gyereke nem lesz a szívem csücske.
- Tudom mire akarsz kilyukadni.
- Vagy Ő vagy Én.
Kipillantottam az ablakon. Már láttam a temetőt a távolban. Lassan behajtottunk a parkolóba és ahogy lehetett kiszálltam. Ahogy becsuktam az ajtót, nekidőltem és vettem egy mély levegőt. Újra rám tört a hányinger. Atya ég és még egy egész temetés hátra van. Andy sietve mellém lépett.
- Minden rendben? - nézett rám aggódva.
- Ez csak a terhességgel jár - sóhajtottam, majd amilyen gyorsan lehetett, kiszedtem egy zacskót a táskámból és kidobtam a taccsot. A szám lassan letöröltem és Andy segítségével kidobtam a szemetesbe.
- Biztos ne vigyelek inkább haza? - kérdezte aggódva.
- Jobban vagyok nyugi. Kezdem megszokni.
- Rendben, de ha bármi gond lenne én segítek.
- Azt sajnos már elbasztad...
A temetés csendben zajlott. Utolsóként estünk be a templomba. Leültem egy kissé félre eső helyre és erőt vettem magamon. Mindenki engem nézett. Én, akit Daniel kis híján megölt és én, aki Danielt megölte. Furán jött ki az eset. A pap beszélt és beszélt én pedig egyre sápadtabbnak éreztem magam. Daniel is előmászott a fejemben. Láttam a tekintetét és éreztem az érintését. A könnyek folytak folyamatosan és én próbáltam elnyelni a sírást. Andy megfogta a kezem és a szemembe nézett.
- Semmi gond.
A papra pillantottam. Folyamatosan mondta és mondta. Az emberek pedig csendbe voltak. Sok mindent nem tudtak a fiúról mondani. Elméletileg ahogy felnőtt lett, elhagyta a családi fészket. Aranyos gyerek volt a mesék szerint és mindent megtett a családjáért. Most is lehetett volna ilyen. De ha egyszer belekeveredsz, nincs kiút. Bennem is ez nyomta el a reményt. Tudtam, hogy nem fognak nyugodni az alvilági patkányok, míg el nem kapnak és ki nem nyírnak. Az én hibám, hogy két raktárt lefoglalt a rendőrség és ezt is csak azért, mert nem öltek meg időben. Nem kellett volna az országba jönnöm. Nem kellett volna életben maradnom. Akkor senki sem halt volna meg. Vagyis legalább Daniel nem. Nem kellene itt ülnöm és az emlékeim visszanéznem a fiúról. Már vártam mikor kezdek el imádkozni, de a jó isten sem vett rá, hogy könyörögjek a lelki békéért.
Mielőtt Danielt a föld mélyére temették volna vetettem az arcára egy pillantást. Teljesen fehér volt. Csodáltam, hogy ép volt az test ennyi idő után is. Akkor döntöttem el, hogy mit kezdek az babával. Daniel csodálatos ember lehetett volna ha nem keveredik bele egy ilyenbe. Ő is csak áldozat lehetett és végül elfogadta a sorsát, majd főnök lett. Tökéletes vezető volt. A könnyeim letöröltem, majd a nálam lévő rózsát megfogtam, letörtem a szárát és Daniel zakójának zsebébe raktam a szíve fölé. Az érzéseim alig bírtam visszafogni.
- Vigyázz magadra, akárhol is légy! - motyogtam, majd visszasétáltam Andy mellé és végignéztem ahogy Daniel koporsóját belepi a föld. Nem tudtam oda nézni. Valami kötött Danielhez. Hirtelen nem jutott eszembe, aztán bevillant. A baba. Ő az apja az én kincsemnek. Szerettem volna ha megtudja, hogy babánk lesz. Lehet, hogy megölt volna. Ő se reagált volna rá jobban, mint Andy. Furák ezek a férfiak, ha egy gyerek jön képbe. Hirtelen Danielt akartam magam mellé. Teljesen megzakkantam. Hogy gondolhatok ilyenre? Fejezd be Hale. Ez nem te vagy. Nem lehetsz buta.
A patkoló felé sétáltam Andyvel és a többi rokonnal mikor megláttam anyámat a kapuba. Elmosolyodtam és ahogy lehetett a nyakába ugrottam. Jó volt ilyen helyzetben látni.
- Hogy vagy bogaram? - kérdezte.
- Most, hogy itt vagy, sokkal jobban!
Az emberek megálltak és ránk néztek.
Andy lassan mellém sétált és átkarolt.
- A család, szeretné tudni, hogy mégis mi lesz Daniel gyerekével...
- Ez nem csak Danielé, hanem az enyém is. Nem érdekel, hogy mi történt a múltban és hogy mennyit szenvedtem miatta. Én ezt a gyereket megtartom és felnevelem, ha kell egyedül! Nem adom oda senkinek! Egy csodálatos embert fogok belőle nevelni!
Az arcok sápadni kezdtek. Már vártam, hogy mikor kezdenek el őrjöngeni. Sokak szerint nem kellene megtartanom, hisz mégis egy Daniel poronty lesz, valaki pedig próbált a pozitivitás felé terelni. De nem érdekelt. A baba csak az enyém. Senki sem szerzi meg.
Anyámmal hagytam el a temetőt. Sokkal jobban voltam. Megállt a szokásos kávézója előtt és vett nekem egy teát és sütit.
- Örülök a döntésednek. Én is védeném a babát akármi történne.
- Szerencsére én is így gondolom.
- Andyvel meg ne foglalkozz. Lesz nála jobb is, aki majd segít és elfogad és vele éled le az életed.
- Remélem.
Onnantól Andy eltűnt az életemből. Soha többé nem keresett. Nem láttam még az utcán se. Szomorú voltam emiatt, viszont örültem, hogy anya támogatott. Lassan elkezdett a pocakom gömbölyödni, de még nem igazán volt látható. Anya vett egy lakást a város túlsó végén és próbált rávenni, hogy költözzek hozzá, de nem akartam. Nem voltam én felkészülve az ilyenekre. A hányingerem szerencsére egy héten belül elmúlt és újra teljes életet tudtam élni, viszont...
Folyamatosan kaptam ismeretlenektől a leveleket és benne linkeket. Egyet se mertem megnézni. Ez olyan mint a Dark Web. Érdekel, de soha többé nem akarok belekeveredni ilyenekbe. Ez persze lehetetlen, hisz Viktor húga a kis ünnep rontó. Tetszett a becenév, de mind az, ami ehhez köthető, szörnyű. Kissé agresszívabb lettem és mindenre odafigyeltem. A cigim elajándékoztam, a drogokat eladtam, és alkoholt se fogyasztottam. Egy anya nagyon hamar át tud állni egy ilyen kis szarság miatt, ami megváltoztatja az életét. Hazel szerint jól döntöttem. A többiek is örültek a döntésemnek. Cat sokat piszkálta a hasam.
- Nekem sose lesz gyerekem ezek után - mondta.
- Kitudja. Egyszer még megszeretsz egy fiút.
- Kihagyom. Túl sokat akarnak.
- Ne általánosíts kérlek. Mindenhol vannak jó emberek.
Az igazgatóval megbeszéltem mindent és azt mondta, hogy az idei tanévben maradhatok, de a következőre már nem vesz fel. A baba január környékére volt kiírva. Az orvosom is elégedetten hallgatta meg a döntésem. Szerinte a legjobban döntöttem. Nyáron végleg anyámhoz költözök. Vagy vissza az orosz címemre ha azt a lakást még nem adta el. Sok minden annyira tisztázatlan még.Egy ideig Andyt is próbáltam zaklatni, de nagyon nem volt rám kíváncsi. Nehezen, de bele kellett törődnöm. Dolgozni már nem mentem vissza én se, de viccesnek gondoltam, hogy a főnököm is babát vár. Sokat beszélgettem vele azóta. Ahogy elmondtam neki a babás esetem, nagyon rákészült a gyerek dumára. Egyik reggel mikor indulni akartam volna ki, valaki megállított. A telefonom csengett. Nem nagyon akartam felvenni az ismeretlent, de lehet, hogy fontos.
- Igen? - szóltam bele.
- Nézd meg az emailjaid!
Ezzel ki is nyomta a telefont. Vettem egy nagy levegőt és visszamentem a szobámba. Pillanatok alatt munkára kész volt a kis laptopom és megnyitottam őket. Mind valami fájlt tartalmazott. Megnyitottam a legelsőt. Képek voltak benne és maguktól váltották egymást. Azokról az időkről voltak mikor Daniel fogva tartott. De mért? Minek küldik el ezeket nekem? Voltak még benne olyanok is, amiken én teljesen ki voltam ütve. Daniel mellettem ült az ágyon és míg én magamon kívül volta, ő a hajammal játszott és kedvesen mosolygott. Sose láttam ezt az arcát. Kedvesnek tűnt első látásra és senki sem mondta volna meg róla, hogy több ember életét tönkre tette. Olyan volt, mint egy férfi aki azt várja, hogy a kedvese felkeljen. A kép nagyon megérintett. A következő is hasonló volt. Aztán egy kisebb videó is volt hozzá csatolva. Azon az ágyon feküdtem ahova először vittek. Daniel felettem térdelt és a nevem kiáltozta. A mellkasom nyomkodta és a könnyei teljesen eláztatták a ruhámat. Sose láttam még ennyire összetörve. Szóval én is meghaltam. Lehet, hogy azért voltam annyira szarul. A következő fájl is egy videót tartalmazott. Megnyitottam és meredten bámulni kezdtem. Daniel szembe ült a kamerával és lassan fáradtan belenézett.
- Kedves Hale - motyogta - Tudom, hogy terhes vagy és azt is, hogy holnap meg fogok halni. Remélem te fogsz megölni. Nem hittem volna, hogy pont te leszel az akit ennyire megkedvelek még így bekattanva is. Nagyon sajnálok mindent amit eddig veled tettem. Nicolasnak sem akartalak eladni. Szerettem volna, ha örökre velem maradsz és vigyázol az én pici gyermekemre. Választhattam volna magamnak jobb és szebb utat is, de a pénz és drog elvette az eszem. Mikor megtudtam, hogy van Viktornak egy húga heteket szántam arra, hogy megkeresselek, de még a kontinens közelében sem voltál. Mindent tudok rólad és sajnálom, hogy ennyire elcsesztem az amúgy is szar életed. Szeretném neked elmondani, hogy mennyit jelentesz nekem. Rettentően beléd szerettem. Jobban mint eddig bárki más is szerethetett, de nem tudom az érzelmeim szépen kifejezni. Akár hányszor megláttalak bedrogozva, megsajnáltalak és végezni akartam magammal, nehogy megint meghalj, vagy valami komolyabb bajod legyen. Ha pedig nem láttalak egy napig majd' megőrültem, hisz te töltötted ki a napjaim és én ezt úgy háláltam meg, hogy megvertelek, bedrogoztalak és megerőszakoltalak többször is, egy kicsit sem foglalkozva azzal a kis valamivel ami már a részed és az enyém is. Remélem felneveled és egészséges lesz. Hiába okoztam ennyi szar emléket, szeretném ha legalább Ő ott lenne és emlékeztetne egy buta emberre aki halálosan beléd szeretett. Tudom, hogy holnap meghalok. És hogy honnan? Feladtam a helyet, miután találkoztam Viktorral. Megmondtam neki, hogy mi történt és hogy mi fog történni. Minden infót átadtam neki, csak azért, hogy tovább vigye és meg tudjalak védeni. Megmondtam melyik épület, melyik szint, melyik cella. Megmondtam eddig mit tettem veled. Nem titkolhattam már el, hogy egy szenny vagyok már csak a nagy világban akinek semmi keresnivalója nincs itt. Viktornak megmondtam, hogy azt szeretném, hogy te vedd el az életem. Sokat tervezgettem, ezt az egészet. Azért adtam a fegyvert is. Tudtam végig, hogy van nálad egy golyó. Nem akartam, hogy ennyi mindenen keresztül menj, de én csak akkor tudok békében nyugodni, ha te ölsz meg és nem más. Viktor ezt biztos továbbította Andynak és ő se öl meg elsőnek. Csak miattad. Érted halok meg és a továbbiakban vigyázni fogok rád a túlvilágról. Mert szeretlek. Vigyázz magadra és a mi ki gyermekünkre. És jegyezd meg, a Daniel név nagyon aranyos.
Nem bírtam ki sírás nélkül. Annyira meghatott ez mind. Ahogy elmondta, és a tekintete is annyira őszinte volt. Csodás mosolya volt. Nem volt beállva és nem nézett ki úgy mint amit mutatott nekünk. Hirtelen elhittem róla, hogy egy átlagos ember. Sírtam, de mosolyogtam. Daniel. Kár, hogy nem ismerhettem meg a rendes oldalát. Annyira kíváncsi voltam arra az emberre, aki a gyermekem apja lett volna és nem egy díler. Vagy negyed órát ültem egy helyben és néztem azt a kis mosolyt Daniel arcán, majd megnéztem a következő emailt. Újabb képek. Lassan mentem végig rajtuk. Az összesen Daniel volt. A legtöbbjén aludt a kis szobájában az íróasztalánál. Papírokat szorongatott a kezeiben. Az egyik képen kivehető volt a cím. "Kedves Hale" Látni akartam azokat a leveleket és elolvasni minden mondatát. A következő fájlok az én képeimmel voltak tele. A halott Hale fotói címmel. Majd azok, amiken már majdnem elkezdtem élni. Láttam Danielt sírni a képen miközben egy pisztolyt szorított a fejéhez. Volt amiken a testét vagdosta, vagy kivégzett valakit. Ez kissé megijesztett. Voltak rólam képek arról a kis időszakról mikor megvertek mindenki előtt. Rettentően fájt visszagondolni ezekre. A hasamhoz nyúltam. Aggódni kezdtem, hogy minden rendben van e bent. Nem akartam, hogy baja legyen szegénynek. Meg ha egyszer felnő, mit mondok neki az apjáról? Figyelj kincsem, apád egy emberkereskedelem feje volt és engem is elrabolt, megerőszakolt, bedrogozott és majdnem eladott és terhes lettem. Végül kaptam egy emailt ami megváltoztatta a véleményem erről az egészről és gondoltam felnevellek hátha kapok "erőszakoltak támogatást". Jéj, ez szőrnyű.
A többit későbbre hagytam. Lecsuktam a laptopom és elindultam ki a lakásból. Lassan előszedtem a kulcsom és behelyeztem a zárba, majd kinyitottam az ajtót. A csengő épp akkor szólalt meg és én szívrohamot kaptam. A könnyeim összegyűltek és arra vártak, hogy végig csúszhassanak az arcomon. Egy totálisan ugyan olyan fiú állt előttem, mint Daniel. Kedvesen mosolygott és öltönyben volt.
- Daniel? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel és tettem hátra egy lépést.
- Nem, az én nevem Edward. Daniel a testvérem volt - mosolygott zavartan.
- Mi?
- Tudom, most meg vagy zavarodva, de ha nem hiszed el, mutathatok iratokat is, vagy az igazgatóhoz is bemehetsz. Engedéllyel jöttem hozzád és semmi rossz szándék nem vezényelt.
- Rendben, én elhiszem - sóhajtottam, majd bezártam az ajtót - Mit szeretnél?
- Csak meg szerettem volna ismerni azt az embert akiért a testvérem ennyire oda volt. Láttam a videókat és a képeket. Andy mindet megmutatta és azt akarta, hogy ne jusson el hozzád semelyik, de én úgy gondolom, hogy jogod van látni, ha minden neked szól. Mondjuk a képeket nem én küldtem eddig csak a videókat.
- És mi okból küldi el ezeket nekem valaki? - kérdeztem miközben elindultam.
- Azt szeretném én is megtudni. Andy minden neked szánt emailt elolvas és próbálja kiszűrni azt amit szerinte nem kéne látnod. De ezt lehet megtudta az a valaki aki neked küldözgeti és most megoldotta, hogy te is megkapd.
- Nem teljesen értem.
- Beszélned kell Andyvel. Nem csinálhatja élete végéig ezt. Mióta kijelentetted, hogy a gyereket választod, teljesen kifordult magából. Folyamatosan dolgozik az egész ügyön a nagy semmiért. Több ilyen helyet nem hiszem, hogy lefoglalnak Viktor nélkül. Daniel meg ugyebár halott.
- Hogy tudsz te így beszélni a testvéredről?
- Sose voltunk oda egymásért, pedig az ikertestvérem.
- Túl sok embernek van ikertestvére. Nekem mért nincs? Deborah is kapott még egy kiadást magából.
- De az a lány meghalt.
- Ja. Deborah miatt. Bedobta a testvérét a levesbe és ott is hagyta. Remélem te is ilyen vagy.
- Ha ilyen lennék, akkor nem mondanám, hogy beszélj Andyvel. Kezd idegesíteni, hogy folyamatosan iszik és nem figyel semmire. Csodálom, hogy nem rúgták még ki.
- Csak azért nem, mert ő rendelkezik a legtöbb infóval és ügyet nem adja át csak úgy másnak.
- Szóval arra kérlek, hogy gyere el velem és beszélj vele. Cserébe odaadom Daniel papírra vetett üzeneteit.
- Honnan tudsz te ennyi mindent?
- Én vagyok az egyik ügyvédetek.
- Oh. Ezt jó tudni. Mióta kiengedtek a kórházból, senki sem keresett a rendőrségtől.
- Egyenlőre nem is fognak. Míg a gyanúsítottakkal nem végeztek, ti nem kerültök sorra. Ez egy kicsit nehezebb lesz és hosszabb. Meg akarják keresni azokat a lányokat akiket már megvettek.
- Akkor majd pár év múlva minden szép és minden jó lesz.
- Valószínűleg. Akkor eljössz velem?
Nagyon nem bíztam ebben a Daniel hasonmásban. Olyan fura volt ez az egész. Mért van ennyi mindenkinek ennyi testvére? Mért ilyenkor jön a képbe ez a sok hülyeség, mikor már csak pihenni akarok és nem csinálni semmit. Fáradt voltam, de nem tudtam nemet mondani. Igaz, hogy Andy lepattintott, de most lehet, hogy vissza tudom szerezni végre. Mondjuk ennek nem láttam nagy esélyét, de addig nem tudhatod, míg meg nem próbálod. Anyámnak is megígértem, hogy meglátogatom. Ma se megyek be suliba mi? Edward egyedül hagyott, de azt mondta várjam meg a kapuban. Nem ellenkezdtem de még mindig nem éreztem magam biztonságban.
- Hale! - kiáltott felém valaki. A távolban Castielt láttam futni. Mit akar ez már megint?
- Szia! - köszöntem.
- Hoztam neked valamit! - mondta miközben kilihegte magát, majd elővett a zsebéből egy kis dobozt. - Ez olyan anyukáknak szánt ékszer. Megláttam és nem bírtam ott hagyni!
A dobozban egy aranyos kis nyaklánc volt, tényleg. Egy pár baba cipőt ábrázolt a medálja. A egyik rózsaszín, a másik pedig kék volt.
- Köszönöm - mosolyogtam. Tényleg nagyon aranyos volt mint a gesztus, mint az ajándék. Azonnal a nyakamba raktam.
- Ugye minden rendben veled?
- Persze. Még van néhány elintézni valóm, de már az ágyamat akarom.
Csak mosolygott tovább, majd el is ment. Fura volt, hogy beszélgetett velem. Nem elleneztem ezt az egészet, de fura. Most Ő is belekeveredett az agyamba és lehet, hogy egy darabig nem is fogok ettől az egésztől szabadulni. Mondjuk Daniel arcát folyamatosan láttam a szemem előtt. Plusz még Edward is megjelent, amit nagyon nem vártam. Nehezen tudtam elhinni, hogy van még egy Daniel a családjukban. Kissé kiestem a képből, nem tagadom. Az ösztöneim meg már nem működtek és ezért nem is számítottam azokra a dolgokra, amik történni fognak.
