44. rész Tartsd meg!

Várandós vagyok harmadik hete. Az apa csak is Daniel lehet.
Nem jutottam a szavakhoz. Csak néztem magam elé és próbáltam feldolgozni ezt az egyszerű infót, ami mégis kihatott az életemre. Daniel... Nem is voltál te olyan rossz ember valójába. Én tudom. De... akkor sem akartam megszülni a gyerekét. Jaj, annyira megkavarodtam, hogy csak na... Ebédkor eloldozták a kezeim és a lábaim is. Biztos valamit jól csináltam. Ahogy megebédeltem, erőt vettem magamon és átcsúsztam az ágy szélére és lassan letettem a lábaim. Mint egy mozgáskorlátozott személy, csak én még szerencsétlenebb vagyok. Felkeltem, majd elcsoszogtam az ablakig. Ott megálltam és megtámaszkodtam a párkányban. Szakadt az eső. Alig láttam valamit miatta. Tovább sétáltam. Az ajtón túl nézegettem, hogy ki melyik szobába van. Megtaláltam Rebecca nevét egy ajtón Amberével. Lassan benyitottam.
- Hali - köszöntem mosolyogva.
- Ha tehetném most a nyakadba ugranék - mosolygott Rebecca.
Leültem Rebecca mellé egy székre és rátámaszkodtam az ágyára.
- Hogy vagytok?
- Kicsit megviselt ez az egész - mondta Rebecca.
- A vége felé kezdtem berezelni - motyogta Amber.
- Te hogy érzed magad?
- Miattam nem kell aggódni -mosolyogtam.
Valahogy nem tudtam nekik kinyögni, hogy terhes vagyok. Jobbnak gondoltam, ha ez az én titkom marad.
Ők is eléggé magukba voltak zuhanva, de próbáltak maguk maradni ami nekem már nem ment. Teljesen összetörtem már megint. Csak ültem Rebecca mellett és éreztem, hogy lassan könnyek folynak végig az arcomon és végül zokogni kezdtem. Szörnyen éreztem magam. Mintha az én hibám lenne ez az egész, de nem. Ez csak egy furcsa véletlen.
- Szörnyen néztek ki - mondta Amber, majd felkuncogott.
- Veled nem tettek semmit? - kérdezte Rebecca.
- A vállamba kaptam egy szép kis háromszöget, pár pofont és nyugtatókat...
Felsóhajtottam. A mázlista. Csak mert szűz. Lassabb felkeltem és elköszöntem tőlük. Muszáj volt pihennem. A folyosón az egyik nővér azonnal letámadott.
- Nem hagyhatja el a szobáját kisasszony!
Én meg csak néztem az apró nővért, majd lassan a vállára dőltem és sírni kezdtem. Szőrnyű, mikor egy vad idegenen kell sírnom, de nem lökött el. Látszik, hogy ért a szakmájához. Megölelt és meghallgatta a gondjaim a folyosó kellős közepén. Annyira még senkinek nem nyíltam meg mint annak a nőnek. Bekísért a szobámba, leültetett, adott egy kevés vizet, majd leült mellém.
- Minden rendben lesz ezek után - mondta a nővér, majd lelépett.
Rettentő üresnek éreztem magam. Nem akartam ott lenni. Nem akartam az lenni aki vagyok. Estére a szemei felpuffadtak és vörösek voltak. Egy egész csapat állított be hozzám. Kaptam kaját és egyéb túlélő csomagot a kórházra való tekintettel.
Szerencsére nem tartott sokáig. Tíz nappal később kiengedtek. Hát igen. Szépen gyógyulgatok és már a fejemben is rendbe raktam mindent. Majdnem...
Boldogan vonultam be a koleszba és léptem be a lakásunkra. Minden vissza a régi kerékvágásba és így tovább. Csak a nagyobb fizikai melót kellett kerülnöm pár hónapig. Az egész lakás ki volt díszítve és süti illatot éreztem. Letettem a táskám az ajtó mellé, ledobtam a cipőm és lassan besétáltam.
 - Meglepetés! - mondták egyszerre a lányok és megöleltek.
 - Éhen halok - motyogtam, majd ahogy elengedtek, leültem a helyemre és elvettem egyet. Volt minden féle.
 - Hogy van a mi kis Haleünk? - kérdezte Hazel.
 - Lehetnék jobban is. Nem adtak még időpontot az abortuszra - sóhajtottam.
 - Biztos, hogy el akarod vetetni? Biztos vagyok benne, hogy egy rendes gyermeket nevelnél fel - mondta Cat.
 - Nem tudom mit gondolna erről Andy, vagy nem tudom, hogy fejezném be a sulit.
 - Ha sokáig halogatod, már nem fogod tudni kiszedni a hasadból és muszáj lesz felnevelned.
 - A történtek után, igazából... Szerintem nem élné túl. Már az első után terhes lettem Danieltől és utána több mint egy hetet ott voltam. Az idő alatt rengeteg drogot belém nyomtak és még hasba is lőttek. Nem hiszem, hogy úgy tudnám nevelni, mint...
 - De ő is a sajátod!
 - Nem szeretném az életét megkeseríteni. Valahogy érzem, hogy betegen fog megszületni.
 - Ahogy gondolod igazából. Mi nem akarunk helyetted dönteni - motyogta Rebecca.
 Szerencsére a csaj már összeszedte magát. Képes volt vigyorogni, de lehet hogy csak az egyik izma lázadt és az késztette erre. Nekem is lassan visszatért a jókedvem és elkezdtem felkészülni a folytatásra. Tanulhatok nyugodtan tovább és nem kell attól félnem, hogy mikor ront valaki rám. Ez az időszak elmúlt végre. Nem kell félnem már semmitől. Habár, kitudja. Nem jó dolog belecseppenni ebbe a világba. Kitudja, hogy mégis mi lesz még... Éveket is várhatnak ezek és ha családot alapítok valakivel, akkor szépen tönkre teszik az életem. Ezzel nem kell foglalkoznom. Nem, hisz most végre minden rendben van. Szerencsére.
 Másnap reggel Andy értem jött a suli elé és elvitt enni. Nagyon odafigyelt rám mióta megtudta, hogy terhes vagyok, és azt is látom rajta, hogy csalódott. Hisz a testvére gyermeke van a hasamba és nem az övé. Kissé már zavarni kezdett ez az egész. Kanalazgattam a kis levesem és folyamatosan zöldségeket néztem.
 - Zavar igaz? - kérdeztem Andyt - A baba...
 - Talán egy kicsit. Daniel gyereke és nem volt betervezve. Persze, emiatt nem akarlak elveszíteni, de... Meg vagyok zavarodva, ne haragudj. Tudod a munka most a nyakamba szakadt..
 - Megértem. Nem hiszem, hogy megtartom a babát. Annyira megviseltek a történtek, hogy nem biztos, hogy egészséges lesz. Ha mégis az mellett döntenék, hogy megtartom, akkor fel kell készülnöm minden rosszra - motyogtam továbbra is a kaját túrva.
 - Ha bármiben segítenem kell, csak szólj! Azonnal ott leszek és segítek!
 - Hálás vagyok - mosolyogtam, de éreztem, hogy a szemem megtelik könnyekkel.
 Ebéd után Andynek be kellett mennie a rendőrségre. Nem akartam a nyakán maradni, de el akartam jutni Viktorhoz. Sokat nem kellett könyörögnöm. Nem tudtam vele miről beszélgetni és annyira féltettem a kapcsolatunkat. Feszült volt. Az én hibám lenne? Annyira magába zuhant, hogy már nekem volt rossz. Rettentően éreztem maga. Bűntudatot ébresztett bennem ez az egész. Az én hibám. Ha nem állok szóba idegenekkel, lehet ez nem történik meg. Csalódtam a világban már megint.
 Lassan besétáltam az épületbe. Andy már előre bejelentette, hogy megyek. Viktor már várt rám a szokásos helyén és fáradtan nézett rám.
 - Szia.
 - Hogy érzed magad? - kérdezte azonnal.
 - Jól vagyok, miattam ne aggódj - mosolyogtam.
 - Tudom, hogy valami gond van... Vagyis igazából tudok mindenről...
 - Ohh. De tényleg megvagyok és nincs semmi bajom. Csak nem tudom mi legyen a babával...
 - Akármilyen is egy ember, az életét nem éri meg elvenni - sóhajtotta - Mást nem sikerült megtanulnom.
 - Ha ez így lett volna mindig is, akkor lehet, hogy már rég elszaporodtak volna a rossz emberek. A halálbüntetéssel semmi bajom, de ha lenne, te nem lennél.
 - Csináltam neked egy képet - mondta büszkén, de mégis szomorúan - Lefestettem azt a múltat aminek örültem volna. Anya múltkor sokat mesélt rólad. Izgalmas volt az életed szerintem. Remélem, hogy a továbbiakban is minden rendben lesz és boldog leszel!
 A könnyei lepotyogtak az asztalra. Az enyémek is gyülekeztek egy kicsit, majd kizökkentett az egyik rendőr ebből az érzésből. Megkaptam azt a képet, amiről Viktor beszélt nekem. Körülbelül egy harmincszor ötvenes vászonra gyönyörűen lefestett engem és magát. Az egyik kezével átkarolta a vállam és mosolygott velem együtt. A kezembe egy mikrofon volt, az övébe pedig egy ecset és mindketten csupa koszosak voltunk és rettentő boldogok. Nem bírtam ki könnyek nélkül.
 Mire feleszméltem Viktor már nem volt a helyén. Egy kicsit még ültem, majd visszaraktam a képre a rongyot és lassan elindultam haza. Találtam neki egy tökéletes helyet a falamon. Épp fel akartam helyezni, mikor kicsúszott belőle egy levél. Gyöngy betűkkel volt ráírva a nevem. Kiszedtem a boríték tartalmát és azonnal olvasni kezdtem a levél tartalmát.

 " Kedves Hale!

 Nem lesz merszem elmondani mindent. Kezdek rájönni, hogy mennyire elcsesztem az életed és nagyon aggódom a jövőd miatt. A napokban Andy elmondta, hogy terhes lettél Danieltől. Nem szeretném megmondani, hogy mit tegyél, de az is egy élet. Szerető ember vagy és tudom, hogy már most a baba jelenti neked az életet. De Daniel megzavart ebbe. Nem akarsz tőle gyereket, ezt mindenki megérti. Vigyázz magadra és ha úgy is döntesz, akkor a babára is. Anya melletted lesz és segít majd mindenben. Ne legyél olyan hülye mint Ő. Én is támogatlak, csak messziről. A napokban áthelyeznek Amerika másik végébe. Szerettelek volna gyakran látni, de az istenek ellenünk vannak. Remélem majd még foglak látni. Csodás nő válhat belőled. Mindenki szeret és támogat téged, csak ne aggodalmaskodj. Én is rettentően szeretlek. Kérlek vigyázz magadra és látogass meg ahogy tudsz! Hiányozni fogsz, én drága Húgocskám. Ígérem, majd még írok neked és tájékoztatlak mindenről.

 Viktor. "

 Csak ültem a földön és a képet bámultam vagy egy órán keresztül és a levelet. Megszerettem Viktor értelmes oldalát és már most hiányzott. Andy mért nem említette, hogy elviszik? Lehet, hogy ezért sietett ennyire? Lassan felkeltem és mindent a helyére raktam. Folyamatosan kattogtam, hogy mit tegyek. Meg tartsam? Vagy ne? Senki sem dönthetett helyettem sajnos. Magam se tudtam, hogy szeretnék -e egy gyereket. Egyedül. Nem lenne apja és Andy lehetetlen apapótló jelölt. Nem tudna úgy viselkedni vele mint a sajátjával, de ezzel együtt kell élnie ha megtartom és ő velem marad...

 - Hale! - lépett be a szobámba Hazel - Vendéged jött!

 Nem tudtam, hogy ki lehet az. Nem vártam senkit. Kisétáltam a folyosóra és lassan felmértem a terepet. Egy idősödő pár állt előttem.

 - Szervusz, a nevem Anna - ragadta meg a kezem a nő és rázni kezdte - Ő pedig itt a párom, Oliver. Mi vagyunk Andy és Daniel szülei.

 - Jó napot - motyogtam kissé halkan, ezalatt Hazel csendben visszahátrált a konyhába és a lányokkal beszélgetett. - Miben segíthetek?

 - Igazából a gyerekről lenne szó - mondta Olvier. /JAJ/

 - Tartsd meg a gyereket! - mondta határozottan Anna, aki látszólag megijedt a saját hangjától.

 - Tessék? - vontam fel a szemöldököm. Mi? Ezt nekem mondta?

 - Szeretnénk, ha megtartanád a babát és ha neked nem kell akkor majd mi gondoskodunk róla!

 - Ez... Hülyeség. Másoknak nem szülök gyereket! Ha megtartom, akkor nem adom oda senkinek. Ha nem akarom ezt a babát, akkor pedig elvetetem.

 - De mi szeretnénk, azt a gyereket!

 - Ő már nem lesz Daniel. Nem fogják vele pótolni. Az enyém a gyermek és nem a maguké!

 - De bogaram...

 - Tűnjenek el! - mordultam fel, majd kinyitottam az ajtót és ahogy leléptek, becsaptam azt.

 Az ilyeneket honnan kukázták össze, de most komolyan? Az én gyerekem. Az enyém és nem másé! Ha megtartom, akkor én nevelem fel és senki más. Még ha Daniel is az apja, lehet belőle valaki akit én nagyon szerethetek!

 Ő az én gyermekem!

 Napokon keresztül csak a szobámba voltam elbújva, annyira nem akartam beszélgetni a történtekről. Láttam magam előtt, hogy mindenki nekem esik és faggatni kezd mindenről. Az igazgatónő is jobbnak látta ha még felkészülök. Sokat kellett pótolnom és nem szerettem volna vizsgázni év végén.
 Plusz egy hetet vergődtem a szobámba semmit sem csinálva a film nézésen kívül, majd hétfőn be kellett mennem mindenféleképpen. Nem kentem az arcomra sminket, nem foglalkoztam igazán a külsőmmel, hisz így is volt egy csomó gondom. Lassan besétáltam az iskola épületébe és próbáltam eltűrni azt a sok tekintetet... Leültem a szokásos helyemre és vártam a továbbiakat. Lassan bemászott az osztály a terembe és pillanatok alatt körbevették az asztalom.
 - Minden rendben?
 - Hogy sikerült neked ezt mind túlélned?
 - Amber mesélte miken mentetek keresztül. Jól vagy?
 - Tényleg terhes lettél az el rablódtól?
 Folyamatosan jöttek a kérdések és annyira megzavarták a kis nyugodtságom, hogy hirtelen fájni kezdett a fejem és elvesztettem a fonalat.
 - Hagyjátok békén! - kiáltott egy ismerős hang. Castiel hideg vérrel ült le mellém és már maga a jelenléte elüldözte a lányok hatalmas részét. - Minden rendben?
 - Fogjuk rá... Te mit keresel itt?
 - Gondoltam megnézem mi van az exemmel. Attól még, hogy vége lett kettőnk közt, én még aggódhatok érted nem? Ezek után meg pláne..
 - Túl fogom élni, ne aggódj.
 - Amúgy nem is annyira rémes ez az Andy srác. Jó embert találtál magadnak és ha jót akarsz magadnak nem is veszíted el! - mondta, majd megborzolta a hajam és otthagyott.
 Sokat gondolkodtam aznap Castielen is és nem tudtam hova tenni. Nem szokott jóba lenni akivel együtt volt. Mondjuk értem most rengetegen aggódnak, hála Amber pletykás szájának. De már nem tehettem semmit. Mindenki tudta, hogy terhes vagyok egy bűnözőtől és sokan azt is gondolják, hogy megtartom. Jaj, nagyon nem tudom mit kellene tennem. Egész nap egy papírra firkálam dolgokat és próbáltam összerakni a gondolataim.
 Viktor elhagyott, Andy most folyamatosan dolgozik az ügyemen, terhes vagyok, Castiel kedves lett velem, Daniel szülei a gyereket akarják, én meg csak elhagyni minden gondot. Anyám megint eltűnt egy kis időre, de ma meghívott egy teára és nem engedte, hogy lemondjam. Lehet, hogy ő tud valami tanácsot adni, hisz egy anya akinek biztos kellett gondolkoznia, hogy megtartsa a gyerekét vagy sem, hisz ha jól számoltam, Viktort 17 évesen tolta ki magából. De mégis megtartotta. Nem tudok mit tenni. Valami választ kellene adnom az orvosnak, hogy mégis hogyan döntöttem. Ő is nagyon mondogatta, hogy gondoljam át. Ennyire nem akar plusz melót? Komolyan? Felidegesít ez az egész..
 Suli után Hazellel mentem fel az emeletre. Folyamatosan kérdezgette, hogy hogyan is érzem magam. Nagyon érdekelte ez a baba dolog, de szegényem örök szinglinek vallotta magát. A konyhába érve azonnal nekiállt kaját csinálni. Átvette tőlem a napi konyhaasszony dolgot és összedobott néhány szendvicset, mert majd' éhen haltam.
 - Eddig még nem voltál rosszul? - kérdezte.
 - Nem. De nem is szeretnék...
 - Ez most az ötödik?
 - Igen. Még szerencsére van időm kattogni ezen az egészen. Jaj, Hazel. Annyira nem tudok dönteni. Félek, hogy betegen születne meg.
 - Figyelj, a baba bent van a pocakodban majdnem egy éven át. Az az egész, ami miatt ő ott van csak két hétig tartott. Szerintem az az első két hét nagyon nem számít neki. Kibírja, hisz a te gyermeked, nem? Ha ennyire nem szeretett volna a gyereked lenni ez a kis szerencsétlen, akkor nem lenne ott bent. Véletlenek nincsenek!
 - Az is lehet, hogy szar anya lennék...
 - Szar szülő nem létezik Hale. Ne aggódj ennyit. Most lehet, hogy nem akarod, de lehet, hogy ha adsz neki egy esélyt, akkor már várni fogod. Hisz a tied és benned fejlődik és te vagy érte a felelős. Abba a gyerekbe benne lesz a véred és szeretni fogod, még ha egy Danieltől is van. Csodás ember vagy Hale és most egy pici Daniel nem fog elrettenteni és lehet, hogy Andy is megbékél ezzel az egésszel.
 - Lehet. Nem tudom...
 Ahogy megettem mindent amit Hazel elém tett, összeszedtem magam és lassan lebattyogtam. Anyám már a kapu előtt várt rám. Beszálltam mellé a kocsiba és elhajtottunk. Mit is mondjak neki... Nem tudtam elpanaszolni neki a gondjaim, mert még mindig nem tekintettem rá anyámként és nem tudtam úgy a véleményére adni, pedig most nagyon kellett volna. Egy nyugis kis helyen álltunk meg egy kávézó előtt. Míg a pincér kijött én nézegettem az étlapot és válogattam a csodás sütik közül. Annyira megkívántam az édességet. Kértem egy gyümölcstortát és egy teát. Anyám nagy szemekkel nézett rám, majd elmosolyodott és ahogy leadta a rendelést, felém hajolt.
 - Na és hogy érzed magad? - kérdezte mosolyogva.
 - Szörnyen. Nem tudom mit tegyek. Hazel most a fülembe ültette a bogarat, hogy csodás dolog az ami most a pocakomban növekszik és attól még, hogy egy Daniel az apja, nevelhetek belőle egy csodás embert.
 - Ez így van.
 - De Andy emiatt kicsit furcsán néz rám. Igazából nem is nagyon találkoztam vele mostanában annyit melózik, pedig szeretném meghallgatni efelől a véleményét.
 - Meg lehet hallgatni mások véleményét, de azzal nem biztos hogy előre jutsz, hisz akiknek most a véleményére hallgatsz, nem biztos, hogy örökké veled lesznek. Neked kell ezt az egészet eldöntened. A te babád és nem másé. Bárki képes csodás anya lenni. Még egy férfi is, csak akarni kell.
 - Meg attól is tartok, hogy betegen fog megszületni.
 - Bármi megtörténhet. Nem tudhatod mit hoz a jövő, csak azt, hogy neked a legjobbat kell kihoznod belőle.
 - Nekem ez még korai.
 - Szerintem nagyon aranyos lennél nagy pocakkal - mosolygott.
 - Daniel szülei is meglátogattak...
 - És?
 - Hát... Ők a gyereket akarják.
 - Jaj kincsem. Ne foglalkozz az ilyenekkel.
 - Hogy lehetnek ennyire egyszerűek ezek az emberek. Azt se értem, hogy Andyt hogy hozták össze - nevettem fel, majd megérkezett a sütim és boldogan álltam neki falatozni.
 A maradék időben csodásan éreztem magam, még ha anyámról is volt szó. Ő ezt a folyamatos süti evésemet is a babára sózta. Szerinte már most elkezdtem jót tenni a picinek, hisz azt eszem ami neki jót tesz. Szóval a gyerekem dagadt lesz? Fura volt belegondolni, hogy lehet lesz egy babám. Az én kis gyermekem. De ha meg is tartom, akkor mi lesz a neve? Fiú vagy lány lesz? Hogy fogok vele bánni? A kicsi emberekkel eleve kedves vagyok, de egy baba más. Atya ég...
 Hirtelen elkezdtem elfogadni ezt az anyaság dolgot. Tényleg meg kellene próbálnom. Hiába adta a sors ilyen hamar, de attól még tényleg az enyém. Csak az enyém! Az én picikém! Késő este mentem haza és fáradtan ledőltem az ágyamba. Láttam a szemem előtt a kis babát és magamat. Viktor is ott volt és anyám is. Újra egy csodás családként. Andyt valahogy nem tudtam belerakni a képbe. Fura volt a viselkedése, de valahogy tudtára kellett adnom, hogy mit gondolok és tudni akartam, hogy vajon mi járhat a fejében. Semelyik üzenetemre nem válaszolt és érzem, hogy ha fel is venné nekem a telefont, lerázna olyan kifogással, hogy sok a dolga és sajnos nem ér rá. Szemét. Most lenne a legnagyobb szükségem rá és nincs itt. De helyette kaptam egy Castielt megint. Nem úgy... Folyamatosan keresett és meg akart arról győződni, hogy jól vagyok. Fura volt őt az ablakomnál látni. Kissé ijesztő is egyben, de felfogtam mit gondol. Ő pótolni akarja Andy hiányát. Tudta, hogy nekem kell most valaki és Ő ezért tenni akart. Kedves.