Furcsán éreztem magam mostanság. Olyan volt mintha elveszett volna az egyik felem. Pedig olyanom nem volt eddig se. Mióta Castiel elhagyta a sulit minden megváltozott. Most már tőlem zeng az épület és nem tőle. Lehet, hogy hiányzik? Nem. Gyűlölöm... Soha többé nem akarom látni. Tönkre tett.
Hülye fejjel néztem reggel az előttem lévő lapra amire le kellett írnom mindent a választott bandáról. Amylee venne volt és Rosa is. Lysandert nem kerestem már egy ideje és ezt így is akartam folytatni. Kellett egy dobos. Sokat gondolkodtam, hogy majd én azt elvállalom, hisz gitárost könnyű szerezni. De nem. Énekelni akarok. Korán reggel már ezen fárasztottam magam. Bementem a hangszeresekhez és jól megnéztem őket. Egy lány szimpatikusnak tünt. Azonnal ki is faggattam és rávettem, hogy legyen a dobosunk. Kurva jó vagyok! Stílusbeli volt, szóval sokat csak nem kell tanulnia. A nap további részén a számokon agyaltam. Egy órás koncertet kell adnunk. Újra csak értelmesen néztem ki a fejemből. Fel tudtam volna robbanni. Csak este szabadultam meg a suli fájdalmaitól, de akkor már mehettem is próbára. A zenék meglettek nagynehezen. Lent odaadtam a többieknek. Hamar átvizsgálták és kinyögték, hogy nincs ellenvetésük. Egy hetünk volt mindenre. Kicsit aggódtam, hogy nem fog összejönni, de nincs visszaút. Próbáltam legalább ezt komolyan venni, de nem ment olyan könnyen. A harmadik szám után már a parkban ülltem és a cigim szívtam a dobos csajjal. Nem volt olyan brutális alkat mint én vagy Amylee. A neve Iris volt. Kedves, nem feltünősködő életvidám alak. Álltalába gitározik, de mellékesen dobos is. Egyetlen dolog zavart. Tudott rólam mindent. Kissé ferde szemmel néztem rá, mikor beszélt, de próbáltam elfogadni, hogy mára már ismert alak vagyok.
Lassan telt az idő, ahogy a próba is. Este tízkor felfüggesztettem az egészet, mert nem bírtam. Valamiért az ideg szétszedett. Egyedül hagytam a többieket és hátra mentem a konditeremhez. Üres volt már. Lassan benyitottam, majd felkapcsoltam a villanyokat és az öltöző felé vettem az irányt. Kinyitottam a szekrényem és előpakoltam a cuccaim. Egy levél esett ki a pópóm alól. Kissé megdöbbentem, majd felvettem és elkezdtem olvasni. Nem volt benne sokminden.
" Megtervezte a halálát"
He? Ezt ki írta? Mikor? Mondjuk már egy ideje nem jártam lent, de ez... Nem értettem. A levelet begyűrtem a zsebembe, átöltöztem és kipécéztem magamnak a boxzsákot. Bedugtam a füleim és bömböltettem benne a zenét. Míg a zsákot ütöttem, folyamatosan gondolkoztam. Castielen. Ki máson? Az ideg szétvert miatta. Vajon mi lehet vele? Mióta adott egy pofont, nem láttam. Nem keresett és én se őt. Kissé fájt, hogy ennyi volt a kapcsolatunk, de el kellett fogadnom végre ami nagyon nem ment. Szeretem... de mégis annyira elcsesztem. Hülye vagyok nagyon és ez a legkevesebb. Egyre többszőr vagyok magamon kívül. Alig járok be órákra. Mindenki pikkel rám valami miatt. Nem teszek semmit azért, hogy jobb legyen és ezt nem kéne. Tönkre tettem magam. Hiányoztak a barátok, a család, a szeretet. Semmim sem maradt csak egy pakk füvem és az idegeim. Ennyire méllyre mért süllyedtem?
A gondolat menetem megszakadt, ahogy a zene abbamaradt és megszólalt a csengőhangom. Levettem a kesztyűt és azonnal megnéztem ki az. Andy. Sóhajtva vettem fel a telefont.
- Szia - köszöntem előre.
- Szervusz. Remélem nem zavarlak.
- Csak edzek, de mond nyugodtan - ezzel kihangosítottam a telefont és leraktam a fekpadra, majd nyújtani kezdtem.
- Arra gondoltam, hogy holnap elmehetnénk vacsorázni... Esetleg lenne kedved?
- Persze - vágtam rá azonnal.
- Ennek örülök. Milyen napod volt?
- Hosszú. Épp a sulihétre készülünk és nagyban mennek a próbák.
- Te is fellépsz?
- Naná! Eljössz majd? Ilyen nyíltnap szerűség szóval bejöhetsz.
- Elnézhetek a kedvedért.
- Szupi. De most folytatnám az edzést ha nem gond. Majd beszélünk. Szia.
Kinyomtam a telefont és folytattam az erősítést.
Másnap reggel Hazel keltett fel. Reggel volt egy órám és utánna mennem kellett dolgozni. Ahogy kimasztam az ágyból azonnal összeszedtem magam és indultam is. Nem mentem reggelizni, hisz akárhányszor ülök egy asztalnál Hazellel, mindig egymásra akarjuk borítani. Caték már hozzászoktak. Rebecca se szólt hozzám túl sokszor, viszont Cattel nagyon jóba lettem. Jah, mert én könnyen szerzek be dolgokat.
Az órán leadtam mindent a tanárnak a koncertünkről és a maradék időbe csendes pihenőt tartottam a fülessemmel. A tanár magyarázott mindenkinek erről az egészről, majd egyik pillanatról a masikra elöttem teremt. Lassan kihúztam a fülesem és ránéztem.
- Kisasszony. Mit képzel magáról?
- Mit?
- Épp önhöz beszélek egy ideje és szeretném ha figyelne.
- Figyelek.
- Az elöbb nem figyelt.
- Most figyelek szóval ha ez érdekli, akkor most mondja, mert perceken belül nem fogok.
- Szemtelen.
Ezzel visszadugtam a fülest és kedvesen mosolyogtam rá. Morogva elment az asztalomtól és folytatta. Egy órával késöbb már a boltba voltam és öltözködtem a munkához. Abby hamar elment. Állítása szerint rengeteg dolga van. Mire kimentem már állt néhány ember a pultnál. Azonnal belekezdtem a munkába. Nagyon nem akartam ott lenni. Ágyikó, merre vagy?
Már a műszak felén túl voltam, mikor jött egy újabb vevő. Kissé meglepődtem.
- Te meg? - néztem nagy szemekkel Andyre.
- Biztos pontból tudtam meg, hogy itt dolgozol - mosolygott rám.
- Álljunk meg egy szóra! - kiálltottam fel - Mi lett a szép barna hosszú hajaddal?
A derékig érő haja már csak a melléig ért, vörös volt és egy részen ki volt nyírva köbö három mili és benne minták nullással. Őszintén... Nagyon bejött.
- Kell egy kis változás - nevetett fel.
- Most vadulsz be vén korodra? - érdeztem nevetve.
- Megéri! Akkor ma mikor mehetek érted? - kérdezte miközbe lerakott elém egy fekete bőrkabátot.
- Hát... Olyan hét körül remélem megfelel - motyogtam miközbe leszedtem a csipogót a kabátról.
- Rendben. Hétkor felszedlek - mosolydott el.
- Hatvanhárom dollár lesz.
Lerakta elém a pénzt és egy bájos kacsintással távozott. Jóképű és még kedves is. Fiatalabb koromba álmodoztam egy ilyen férfiról és most tessék. Mondjuk akkoriban nem néztem ki valami jól. Pattanásos, szemüveges, és fogszabályzós voltam. Most is kellene hordanom a szemüvegem, de nem akarom erőltetni szegény fejem ami eleve mindig szét akar szakadni.
Ahogy Abby visszatért, meséltem neki az udvarlomról. El volt ragadtatva a kedvessegetől.
- Na ha te azt összeszeded, kapsz fizetésemelést - nevetett fel.
- Hát jó lenne...
- Csak az a tíz év nem sok egy kicsit? Ő már tuti olyan mint egy felnőtt te meg most éled a boldog huszas éveid. Lehet, hogy ennek nem lesz jó vége.
- Hé, egy próbát megérne. Kedves, meg aranyos és jóképű is és nagyon udvarol - álmodoztam a kassza mellett elpirulva.
- Csak nehogy orra bukj. Ő tud rólad mindent, de te róla semmit. Nyomozz utána kint minden rendes lány.
- Nem szeretem az ilyet, de lehet, hogy kéne. Eddig is nagyrész rábasztam a faszikkal.
- Na akkor itt az idő. Kezd a közösségi oldalakkal és így tovább.
- De én nem vagyok ilyen..
- Most az leszel. Ha a legtöbb nőnek sikerült, akkor neked is. Lehet, hogy pszichopata és te vagy az új jelöltje.
- Jó. De most kell egy ruha!
Azonnal témát váltottam és elkezdtem átnézni a ruhákat miközbe rendetraktam. Sokáig tartott, így végül Abby nyomott a képembe egy fekete csipkés ruhát. A háta nyitott volt és naaa. Szép. Azonnal félre raktam magamnak.
Ahogy végeztem, átöltöztem, megvettem a ruhát és siettem a buszra. Kellett egy kis szerencse, hogy pont elérjem, különben fél óra a következőig. Ahogy felszálltam fellélegeztem és leültem az első helyre ami szabad volt.
A szobámat szétszedtem annyira tökéletesen akartam kinézni. A sminkcuccom szana-szét hevert a földön a ruháimmal együtt. Az utolsó fél órám kapkodással telt. Annyira ideges voltam.
Hét elott egy kicsivel már épp elindultam ki, milor Hazel megállított.
- Kaptál egy levelet - motyogta miközben átadta a felnyított borítékot - Elolvastam ha nem baj.
Azonnal megnéztem. Újra csak az a szöveg állt benne.
" Megtervezte a halálát "
- Ezt ki írta? - kérdezte.
- Nem tudom, de ez a második amit kapok már - sóhajtottam fel - De nekem mennem kell.
- Csinos vagy - mosolygott rám - Sok szerencsét!
Ezt nem tudtam hova tenni. Furcsa tekintettel hagytam el az iskola területét és gyújtottam rá egy cigire. Hirtelen nem akartam semmin se gondolkozni és valahogy sikerült. Csak néztem a beszűrkült eget és az épphogy látható csillagokat. Szép volt. Beleégett a tekintetembe.
Egyik pillanatról a másikra megállt előttem egy fekete bmw. Az ablaka lehúzódott és a férfi boldogan köszönt. Gyorsan elnyomtam a cigim és belültem mellé.
- El sem tudod hinni, mennyire vártam az estét - mosolygott rám.
- Én izé... - motyogtam zavarodtan.
- Ne aggódj, csodás estéd lesz!
A város túlsó végére mentünk. Már a belváros határán voltunk mikor megálltunk egy nagyobb parkolóban. Csak néztem az elötten feltűnő épületet és nem tudtam megszólalni. Andy kinyitotta az ajtót és kisegített. Lezárta a kocsit, majd nyújtotta a karját, én pedig belekaroltam és elindultunk. Andy is nagyon kicsípte magát. Az öltönye egyszerűen csodásan állt rajta. Sose tudtak zavarba hozni úgy igazán, de ez a fiú. Boldog voltam és éreztem ahogy megszorul a gyomrom egy pillanatra. Lassan besétáltunk az épületbe. Az ajtót kinyitották nekünk és hangosan köszöntek. Míg Andy az egyik pincérrel beszélt, addig én jól feltérképeztem a helyet. Az első a mosdó. Mindig kell egy menekülési terv ha gáz van. A falak aranyszínben pompáztak, a szőnyeg vörös volt és a bútorok barnák egyedi mintázással. Az asztalokon virágok voltak és étlapok előkészítve. A csillár hatalmas volt. A lélegzetem majd' elállt mikor a festményeket nézegettem. Ez csodás!
Andy átkarolta a derekam és vezetni kezdett. Nem tudtam a fiúra figyelni annyira magával ragadott a hely. Megálltunk az egyik asztalnál. Ahogy Andyra tekintettem, már kihúzta a székem és várta, hogy helyet foglaljak. Hamar letettem a fenekem a székre és figyeltem, ahogy a fiú is leül.
Kis ideig a szemeit néztem, majd hamar az étlapot nézegettem.
- Bármit rendelhetsz. Ma mindent én fizetek! - mosolygott rám.
Nem akarsz feleségül venni? Imádok enni. Azonnal végig futottam az egész kiskönyvet, majd csendbe leraktam.
- Annyi minden van, hogy egyszerűen nem tudok választani - mosolyodtam el - Te mit eszel?
- A harminc kettest.
Megkerestem benne a számot és elolvastam az összetevőit.
- Csak nem vega vagy? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát... Nagyon ritkán eszek húst, de akkor sokat.
- Én is ilyet kérek! - jelentettem ki, majd becsuktam a könyvecskét.
A pincér azonnal megjelent és felvette a rendelést. Két harminckettes és egy üveg bor. Kellemes este lesz. A bort azonnal az asztalhoz hozták és töltöttek is. Egy picit haboztam, majd megfogtam a poharat. Rettentő szép színe volt a bornak.
- Ez a kedvenc éttermem - jelentette ki - Még szüleimmel jártam ide. Aztán a feleségemmel egyszer. Neki nagyon nem tetszett ez a sok festmény és dísz. Egyszerű ember volt.
- Szerintem ez mind gyönyörű. Úgy érzem magam mint egy hercegnő ezen a helyen.
- Sejtettem, hogy tetszeni fog - mosolygott - Akkor igyunk erre a tökéletes estére.
Megemelte poharát, de nem koccintott és én is ezt tettem. Rengeteget beszélgettünk, de ami nagyon tetszett, hogy ő figyelt arra, hogy kocsival van és nem is ivott többet. Hogy őszinte legyek, kicsit becsiccsentettem. Folyamatosan zavarba hozott valamivel és az alkohol még fokozta a hatást. Amikor már nem bírtam, kedvesen kijelentettem, hogy behugyozok és elindultam a mosodó felé. A tükör tuti hazudott. Rettentő piros volt az arcom és égett. Vettem néhány mély levegőt és lassan visszamentem. A poharamba megint volt bor. Jaj nekem...
Már elmúlt kilenc is mikor Andy fizetett. Lassan összeszedtem magam és megvártam. Boldogan hagytam el az épületet miközbe Andy átkarolva kísért végig a kocsijáig.
- Ne haragudj, de rá kell gyújtanom.
Elővettem a cigim és azonnal meggyújtottam.
- Mintha megérezted volna - nevetett fel a ferfi.
- Ha az alkoholszintemre célzol, akkor igen.
- Olyan piros lett a pofikád - simogatta meg az arcom - És meleg is. Aranyos.
- Nem szoktam az lenni - neztem a fiúra miközbe az arcába fújtam a füstöt.
A szemembe nézett és egy pillanatra azt hittem, hogy pillangók repkednek a hasamba, de nem. Ezek még nem azok. De a szemei olyan szép kékek voltak. Nem bírtam levenni a tekintetem róla. Közeledni kezdett felém és már majdnem megcsókolt, de én hátrébb dőltem. Azonnal kiegyenesedett és bocsánatot kért.
- Öhm.. - kezdtem megint a zavarodottságot.
- Szeretnél haza menni?
- Lehet - hajtottam le a fejem kissé megremegve.
- Ne aggódj, én nem vagyok olyan mint akiket eddig ismertél. Tisztellek és figyelek rád, mert ami számomra a legfontosabb, hogy biztonságba légy - mondta, miközbe szorosan megölelt.
------------------
https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
Hülye fejjel néztem reggel az előttem lévő lapra amire le kellett írnom mindent a választott bandáról. Amylee venne volt és Rosa is. Lysandert nem kerestem már egy ideje és ezt így is akartam folytatni. Kellett egy dobos. Sokat gondolkodtam, hogy majd én azt elvállalom, hisz gitárost könnyű szerezni. De nem. Énekelni akarok. Korán reggel már ezen fárasztottam magam. Bementem a hangszeresekhez és jól megnéztem őket. Egy lány szimpatikusnak tünt. Azonnal ki is faggattam és rávettem, hogy legyen a dobosunk. Kurva jó vagyok! Stílusbeli volt, szóval sokat csak nem kell tanulnia. A nap további részén a számokon agyaltam. Egy órás koncertet kell adnunk. Újra csak értelmesen néztem ki a fejemből. Fel tudtam volna robbanni. Csak este szabadultam meg a suli fájdalmaitól, de akkor már mehettem is próbára. A zenék meglettek nagynehezen. Lent odaadtam a többieknek. Hamar átvizsgálták és kinyögték, hogy nincs ellenvetésük. Egy hetünk volt mindenre. Kicsit aggódtam, hogy nem fog összejönni, de nincs visszaút. Próbáltam legalább ezt komolyan venni, de nem ment olyan könnyen. A harmadik szám után már a parkban ülltem és a cigim szívtam a dobos csajjal. Nem volt olyan brutális alkat mint én vagy Amylee. A neve Iris volt. Kedves, nem feltünősködő életvidám alak. Álltalába gitározik, de mellékesen dobos is. Egyetlen dolog zavart. Tudott rólam mindent. Kissé ferde szemmel néztem rá, mikor beszélt, de próbáltam elfogadni, hogy mára már ismert alak vagyok.
Lassan telt az idő, ahogy a próba is. Este tízkor felfüggesztettem az egészet, mert nem bírtam. Valamiért az ideg szétszedett. Egyedül hagytam a többieket és hátra mentem a konditeremhez. Üres volt már. Lassan benyitottam, majd felkapcsoltam a villanyokat és az öltöző felé vettem az irányt. Kinyitottam a szekrényem és előpakoltam a cuccaim. Egy levél esett ki a pópóm alól. Kissé megdöbbentem, majd felvettem és elkezdtem olvasni. Nem volt benne sokminden.
" Megtervezte a halálát"
He? Ezt ki írta? Mikor? Mondjuk már egy ideje nem jártam lent, de ez... Nem értettem. A levelet begyűrtem a zsebembe, átöltöztem és kipécéztem magamnak a boxzsákot. Bedugtam a füleim és bömböltettem benne a zenét. Míg a zsákot ütöttem, folyamatosan gondolkoztam. Castielen. Ki máson? Az ideg szétvert miatta. Vajon mi lehet vele? Mióta adott egy pofont, nem láttam. Nem keresett és én se őt. Kissé fájt, hogy ennyi volt a kapcsolatunk, de el kellett fogadnom végre ami nagyon nem ment. Szeretem... de mégis annyira elcsesztem. Hülye vagyok nagyon és ez a legkevesebb. Egyre többszőr vagyok magamon kívül. Alig járok be órákra. Mindenki pikkel rám valami miatt. Nem teszek semmit azért, hogy jobb legyen és ezt nem kéne. Tönkre tettem magam. Hiányoztak a barátok, a család, a szeretet. Semmim sem maradt csak egy pakk füvem és az idegeim. Ennyire méllyre mért süllyedtem?
A gondolat menetem megszakadt, ahogy a zene abbamaradt és megszólalt a csengőhangom. Levettem a kesztyűt és azonnal megnéztem ki az. Andy. Sóhajtva vettem fel a telefont.
- Szia - köszöntem előre.
- Szervusz. Remélem nem zavarlak.
- Csak edzek, de mond nyugodtan - ezzel kihangosítottam a telefont és leraktam a fekpadra, majd nyújtani kezdtem.
- Arra gondoltam, hogy holnap elmehetnénk vacsorázni... Esetleg lenne kedved?
- Persze - vágtam rá azonnal.
- Ennek örülök. Milyen napod volt?
- Hosszú. Épp a sulihétre készülünk és nagyban mennek a próbák.
- Te is fellépsz?
- Naná! Eljössz majd? Ilyen nyíltnap szerűség szóval bejöhetsz.
- Elnézhetek a kedvedért.
- Szupi. De most folytatnám az edzést ha nem gond. Majd beszélünk. Szia.
Kinyomtam a telefont és folytattam az erősítést.
Másnap reggel Hazel keltett fel. Reggel volt egy órám és utánna mennem kellett dolgozni. Ahogy kimasztam az ágyból azonnal összeszedtem magam és indultam is. Nem mentem reggelizni, hisz akárhányszor ülök egy asztalnál Hazellel, mindig egymásra akarjuk borítani. Caték már hozzászoktak. Rebecca se szólt hozzám túl sokszor, viszont Cattel nagyon jóba lettem. Jah, mert én könnyen szerzek be dolgokat.
Az órán leadtam mindent a tanárnak a koncertünkről és a maradék időbe csendes pihenőt tartottam a fülessemmel. A tanár magyarázott mindenkinek erről az egészről, majd egyik pillanatról a masikra elöttem teremt. Lassan kihúztam a fülesem és ránéztem.
- Kisasszony. Mit képzel magáról?
- Mit?
- Épp önhöz beszélek egy ideje és szeretném ha figyelne.
- Figyelek.
- Az elöbb nem figyelt.
- Most figyelek szóval ha ez érdekli, akkor most mondja, mert perceken belül nem fogok.
- Szemtelen.
Ezzel visszadugtam a fülest és kedvesen mosolyogtam rá. Morogva elment az asztalomtól és folytatta. Egy órával késöbb már a boltba voltam és öltözködtem a munkához. Abby hamar elment. Állítása szerint rengeteg dolga van. Mire kimentem már állt néhány ember a pultnál. Azonnal belekezdtem a munkába. Nagyon nem akartam ott lenni. Ágyikó, merre vagy?
Már a műszak felén túl voltam, mikor jött egy újabb vevő. Kissé meglepődtem.
- Te meg? - néztem nagy szemekkel Andyre.
- Biztos pontból tudtam meg, hogy itt dolgozol - mosolygott rám.
- Álljunk meg egy szóra! - kiálltottam fel - Mi lett a szép barna hosszú hajaddal?
A derékig érő haja már csak a melléig ért, vörös volt és egy részen ki volt nyírva köbö három mili és benne minták nullással. Őszintén... Nagyon bejött.
- Kell egy kis változás - nevetett fel.
- Most vadulsz be vén korodra? - érdeztem nevetve.
- Megéri! Akkor ma mikor mehetek érted? - kérdezte miközbe lerakott elém egy fekete bőrkabátot.
- Hát... Olyan hét körül remélem megfelel - motyogtam miközbe leszedtem a csipogót a kabátról.
- Rendben. Hétkor felszedlek - mosolydott el.
- Hatvanhárom dollár lesz.
Lerakta elém a pénzt és egy bájos kacsintással távozott. Jóképű és még kedves is. Fiatalabb koromba álmodoztam egy ilyen férfiról és most tessék. Mondjuk akkoriban nem néztem ki valami jól. Pattanásos, szemüveges, és fogszabályzós voltam. Most is kellene hordanom a szemüvegem, de nem akarom erőltetni szegény fejem ami eleve mindig szét akar szakadni.
Ahogy Abby visszatért, meséltem neki az udvarlomról. El volt ragadtatva a kedvessegetől.
- Na ha te azt összeszeded, kapsz fizetésemelést - nevetett fel.
- Hát jó lenne...
- Csak az a tíz év nem sok egy kicsit? Ő már tuti olyan mint egy felnőtt te meg most éled a boldog huszas éveid. Lehet, hogy ennek nem lesz jó vége.
- Hé, egy próbát megérne. Kedves, meg aranyos és jóképű is és nagyon udvarol - álmodoztam a kassza mellett elpirulva.
- Csak nehogy orra bukj. Ő tud rólad mindent, de te róla semmit. Nyomozz utána kint minden rendes lány.
- Nem szeretem az ilyet, de lehet, hogy kéne. Eddig is nagyrész rábasztam a faszikkal.
- Na akkor itt az idő. Kezd a közösségi oldalakkal és így tovább.
- De én nem vagyok ilyen..
- Most az leszel. Ha a legtöbb nőnek sikerült, akkor neked is. Lehet, hogy pszichopata és te vagy az új jelöltje.
- Jó. De most kell egy ruha!
Azonnal témát váltottam és elkezdtem átnézni a ruhákat miközbe rendetraktam. Sokáig tartott, így végül Abby nyomott a képembe egy fekete csipkés ruhát. A háta nyitott volt és naaa. Szép. Azonnal félre raktam magamnak.
Ahogy végeztem, átöltöztem, megvettem a ruhát és siettem a buszra. Kellett egy kis szerencse, hogy pont elérjem, különben fél óra a következőig. Ahogy felszálltam fellélegeztem és leültem az első helyre ami szabad volt.
A szobámat szétszedtem annyira tökéletesen akartam kinézni. A sminkcuccom szana-szét hevert a földön a ruháimmal együtt. Az utolsó fél órám kapkodással telt. Annyira ideges voltam.
Hét elott egy kicsivel már épp elindultam ki, milor Hazel megállított.
- Kaptál egy levelet - motyogta miközben átadta a felnyított borítékot - Elolvastam ha nem baj.
Azonnal megnéztem. Újra csak az a szöveg állt benne.
" Megtervezte a halálát "
- Ezt ki írta? - kérdezte.
- Nem tudom, de ez a második amit kapok már - sóhajtottam fel - De nekem mennem kell.
- Csinos vagy - mosolygott rám - Sok szerencsét!
Ezt nem tudtam hova tenni. Furcsa tekintettel hagytam el az iskola területét és gyújtottam rá egy cigire. Hirtelen nem akartam semmin se gondolkozni és valahogy sikerült. Csak néztem a beszűrkült eget és az épphogy látható csillagokat. Szép volt. Beleégett a tekintetembe.
Egyik pillanatról a másikra megállt előttem egy fekete bmw. Az ablaka lehúzódott és a férfi boldogan köszönt. Gyorsan elnyomtam a cigim és belültem mellé.
- El sem tudod hinni, mennyire vártam az estét - mosolygott rám.
- Én izé... - motyogtam zavarodtan.
- Ne aggódj, csodás estéd lesz!
A város túlsó végére mentünk. Már a belváros határán voltunk mikor megálltunk egy nagyobb parkolóban. Csak néztem az elötten feltűnő épületet és nem tudtam megszólalni. Andy kinyitotta az ajtót és kisegített. Lezárta a kocsit, majd nyújtotta a karját, én pedig belekaroltam és elindultunk. Andy is nagyon kicsípte magát. Az öltönye egyszerűen csodásan állt rajta. Sose tudtak zavarba hozni úgy igazán, de ez a fiú. Boldog voltam és éreztem ahogy megszorul a gyomrom egy pillanatra. Lassan besétáltunk az épületbe. Az ajtót kinyitották nekünk és hangosan köszöntek. Míg Andy az egyik pincérrel beszélt, addig én jól feltérképeztem a helyet. Az első a mosdó. Mindig kell egy menekülési terv ha gáz van. A falak aranyszínben pompáztak, a szőnyeg vörös volt és a bútorok barnák egyedi mintázással. Az asztalokon virágok voltak és étlapok előkészítve. A csillár hatalmas volt. A lélegzetem majd' elállt mikor a festményeket nézegettem. Ez csodás!
Andy átkarolta a derekam és vezetni kezdett. Nem tudtam a fiúra figyelni annyira magával ragadott a hely. Megálltunk az egyik asztalnál. Ahogy Andyra tekintettem, már kihúzta a székem és várta, hogy helyet foglaljak. Hamar letettem a fenekem a székre és figyeltem, ahogy a fiú is leül.
Kis ideig a szemeit néztem, majd hamar az étlapot nézegettem.
- Bármit rendelhetsz. Ma mindent én fizetek! - mosolygott rám.
Nem akarsz feleségül venni? Imádok enni. Azonnal végig futottam az egész kiskönyvet, majd csendbe leraktam.
- Annyi minden van, hogy egyszerűen nem tudok választani - mosolyodtam el - Te mit eszel?
- A harminc kettest.
Megkerestem benne a számot és elolvastam az összetevőit.
- Csak nem vega vagy? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát... Nagyon ritkán eszek húst, de akkor sokat.
- Én is ilyet kérek! - jelentettem ki, majd becsuktam a könyvecskét.
A pincér azonnal megjelent és felvette a rendelést. Két harminckettes és egy üveg bor. Kellemes este lesz. A bort azonnal az asztalhoz hozták és töltöttek is. Egy picit haboztam, majd megfogtam a poharat. Rettentő szép színe volt a bornak.
- Ez a kedvenc éttermem - jelentette ki - Még szüleimmel jártam ide. Aztán a feleségemmel egyszer. Neki nagyon nem tetszett ez a sok festmény és dísz. Egyszerű ember volt.
- Szerintem ez mind gyönyörű. Úgy érzem magam mint egy hercegnő ezen a helyen.
- Sejtettem, hogy tetszeni fog - mosolygott - Akkor igyunk erre a tökéletes estére.
Megemelte poharát, de nem koccintott és én is ezt tettem. Rengeteget beszélgettünk, de ami nagyon tetszett, hogy ő figyelt arra, hogy kocsival van és nem is ivott többet. Hogy őszinte legyek, kicsit becsiccsentettem. Folyamatosan zavarba hozott valamivel és az alkohol még fokozta a hatást. Amikor már nem bírtam, kedvesen kijelentettem, hogy behugyozok és elindultam a mosodó felé. A tükör tuti hazudott. Rettentő piros volt az arcom és égett. Vettem néhány mély levegőt és lassan visszamentem. A poharamba megint volt bor. Jaj nekem...
Már elmúlt kilenc is mikor Andy fizetett. Lassan összeszedtem magam és megvártam. Boldogan hagytam el az épületet miközbe Andy átkarolva kísért végig a kocsijáig.
- Ne haragudj, de rá kell gyújtanom.
Elővettem a cigim és azonnal meggyújtottam.
- Mintha megérezted volna - nevetett fel a ferfi.
- Ha az alkoholszintemre célzol, akkor igen.
- Olyan piros lett a pofikád - simogatta meg az arcom - És meleg is. Aranyos.
- Nem szoktam az lenni - neztem a fiúra miközbe az arcába fújtam a füstöt.
A szemembe nézett és egy pillanatra azt hittem, hogy pillangók repkednek a hasamba, de nem. Ezek még nem azok. De a szemei olyan szép kékek voltak. Nem bírtam levenni a tekintetem róla. Közeledni kezdett felém és már majdnem megcsókolt, de én hátrébb dőltem. Azonnal kiegyenesedett és bocsánatot kért.
- Öhm.. - kezdtem megint a zavarodottságot.
- Szeretnél haza menni?
- Lehet - hajtottam le a fejem kissé megremegve.
- Ne aggódj, én nem vagyok olyan mint akiket eddig ismertél. Tisztellek és figyelek rád, mert ami számomra a legfontosabb, hogy biztonságba légy - mondta, miközbe szorosan megölelt.
------------------
Társoldal:
Fb csoport:https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
Ez nem lehet igaz... Egy zaklato aki megtervezi a halalat, es egy tulsagosan is tokeletes udvarlo... Ez kezd egyre izgisebb lenni... Imadom!!! ����
VálaszTörlésNagyon jó!!! Várom a folytatást!!💜💜💜
VálaszTörlés