Reggel lusta voltam felkelni. Dél körül másztam ki először az ágyból és még akkor is részegnek éreztem magam. Pólóba és bugyiba sétáltam ki a konyhába, miközben a hajam kezdtem összekötni. Cat és Hazel az asztalnál beszélgetett.
- Reggelt! - kiáltottam, hogy észre vegyenek.
Mire eszükbe jutott, hogy élek addigra már a hűtőből egy sört előszedtem és levágódtam a helyemre.
- Hogy vagy? - kérdezte Hazel - Máris iszol?
- Úgy érzem mintha még mindig innék. Ez nem másnaposság, hanem totál részegség.
- Amúgy leveled jött - csúsztatott hozzám egy borítékot Cat.
- Mi fene? - felvettem. Csak a nevem virított rajta, semmi más. - Kinyitom és tuti robban...
Lassan a reggeli erőmhöz méltóan, kinyitottam a borítékot. A tegnapi koncertről képek és aláírások...
- Van egy lesifotósom... Vagy egy rajongóm... - dobtam az asztalra a képeket.
- Wáoh... - nézte Hazel a képeket - Mesteri. És még autogram is van. Vajon ki küldte?
- Nem tudom, de biztos ide jár. Igazából, nem érdekel ez az egész. Ha ezt a valakit érdekli mások kukkolása, nyugodtan. De ha megtudom ki az, nem ússza meg. - nevettem fel.
- A hidegvérű gyilkos... - sóhajtott Hazel - Néha úgy érzem lecsuknálak. A magad érdekében.
- Jó lenne.
A beszélgetés megint csak a csendbe vezetett. Utálom a kínos csendet. Ilyenkor felvágnám az ereim, csak valaki nyögjön ki egy betűt. Egy kicsit behisztiztem a vicc kedvéért és otthagytam őket. Az erkélyen rágyújtottam. Foglalkoztatott a lesifotósom. "Kitudja, lehet most is figyel"Ez járt a fejembe. A mai nap lesz a legrosszabb arcom. A lustaság...
Megtámaszkodtam a korlátban és lassan szívtam a cigim.. Nagyon jó idő volt kint. Szívesen szaladgáltam volna így, hiányos öltözékkel. De a törvény. Mosolyognom kellet ezen. Mióta foglalkoztat engem a törvény?
A délutánom is körülbelül annyira volt unalmas mint egy átlag embernek. Valaki élvezte, valaki nem. Hát én nem... Hazel tele erővel vágott neki a vacsorának, miközben Rebecca az asztalnál egy divatmagazint olvasott. Cat eltűnt. Castiel vagy nem Castiel... Vacsora után úgy döntöttem kimegyek levegőzni a városba. Rebecca belemászott a képembe és úgy könyörgött.
- Mehetek veled? Naaaaaa? Lécciiii!
- Ha ez befejezed, lehet rá szó... -néztem le rá szúrós szemmel. Egy igen kicsit alacsonyabb nálam. Kemény 20 centivel... De legalább cuki volt.
- Értettem főnök - mosolygott.
- Ügyes - megsimogattam a haját, majd bementem a szobámba és összeszedtem magam. Kivételesen normálisabban öltöztem fel. Bevallom, itt az a nyavalyás ősz. Sötétkék farmer, fekete szakadt póló. A hajam úgy fésültem, hogy látszódjon a felnyírás. Még a kezembe kaptam a bőrkabátom és eltettem minden iratom.
Az étkezőbe Rebecca épp egy narancsot tömött magába, majd mikor meglátott mindent lerakott.
- Készen állok! - egyenesbe dobta magát.
- Jól van közlegény, pihenj. Ennyire nem sietünk.
- Hát jó.
Visszaült enni. Én egy darabig csak a telefonom esegettem. Tömérdeknyi üzenet fészen... Anyám, régi ismerősök, nevelők, Castiel. Na jó... Nem érdekel senki... Semmi " Ohh de sajnálom, hogy odaküldtelek. Nagyon hiányzol" vagy " Na lecsukattad magad végre?"
Élvezet. Nagyon. De tényleg. Mindenhol a látszat és semmi más. Őket tényleg megölném.
Lassacskán eljött a séta ideje. Rebecca nem nagyon akart kommunikálni. Nézelődött, mint aki sose látta még a várost.
- Mit szólsz egy kávéhoz? - néztem rá.
- Hát...
- Meghívlak! - éreztem, hogy nem hozott pénzt. De talán most már beszélni is fog.
A legközelebbi kávézóba be is mentünk. Rebecca választott egy ablak melletti helyet, majd a menüt kezdte el nézegetni. A másikat én is a kezembe vettem és azonnal döntöttem. A pincér felvette a rendelést és illedelmesen lelépett. Rebecca kicsit idegesen rám pillantott, majd azonnal elfordult.
- Szóval, mi bajod? -kérdeztem.
- Hát...
- Nem hát, hanem mond el...
- Bajba van a leszbi haverod.
- Na mesélj. - ezt már egy győzelemnek felvettem.
- Tetszik valaki... Aki nem lány... És most nem tudom mi legyen, mert eddig csak lányokba szerettem bele, de most...
- Kiről van szó?
- Kentin.
- A kigyúrt zöldszemű gyerek?
- Aha.
- Nem rossz - mosolyodtam el.
- Hé! - hirtelen leszúrt a szemeivel.
-Nyugi, nem is ismerem.
- Nem tudom mi legyen... Ha nem maradok leszbi én megőrülök. De beleszerettem.
- Szerelmes nem vagy. Csak tetszik neked, ennyi. Vagy elmúlik vagy nem.
Közbe kihozták a kávénkat és a két csokismuffint. Miközben gondolkodtam Rebecca baján, a kávém kevergettem.
- Tetszik... Igaz... Keresnem kell egy barátnőt magamnak...
- Majd segítek valahogy - mondtam, miközbe a muffinból csipkedtem.
- Hogy?
- Majd kiderül mi lesz.
Lassan megettem a sütit és a kávé is elfogyott. Fizettem, majd elindultunk vissza. Visszafele sikerült kicsit elbeszélgetnem vele részletesebben. Sok mindent elmondott a szerelmi életéről. Meg azt is, hogy az esete vagyok. Bocsánatot kért az első napi letámadásért. Nagyon szimpatikus lett számomra. Felkeltette az érdeklődésem minden téren.
------------------
Társoldal:
Fb csoport:https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése