Castiel a két karom alatt átnyúlt és messzebb rángatott. Lesokkoltam abban pillanatban. Meg akartam ölni... A kést kiejtettem a kezemből. Patakokban kezdett folyni a könnyem. A tanárok a diákokat visszatoloncolták a termekbe. Az igazgató és minden tanár körülöttünk álldogált és halkan tanácskoztak. Castiel engedett a szorításból, én pedig lassan térdre estem. Castiel leguggolt mögém, és mellettem lévő kést eltette.
- Hale kisasszony! - nézett rám az igazgató - Azonnal az irodámba. Lenne mit megbeszélnünk.
Szó nélkül felkeltem és a Diri után mentem. Bent leült a helyére, én meg vele szembe.
- Nem lepődtem meg Hale. Sejtettem, hogy ez lesz.
- Mégis miről beszél?
- Ahogy hallottam, már megtapasztalta, hogy milyen ez az iskola.
- Igen...
- Akkor rájött. A mi iskolánk az egyik legnagyobb iskola ahol erőszakos fiatalokat kezelnek. Az ilyenek, mint például maga, országos átirányítással kerülnek be a világ bármely pontjáról. Itt tanítjuk meg mindenkinek, hogy máshogy is lehet élni. Mi próbálunk segíteni. És jelenleg maga az új legveszélyesebb beteg. A mai alkotása alapján. Régebben nem fajultak el ennyire a dolgok.
- Sajnálom.. Nem tehetek róla.
- Ezt igen jól tudom. Megkaptuk az orvosi papírjait is. Majd együtt kitalálunk valamit. Viszont ezt a mai akciót nem hagyhatom nyugodni. A büntetést holnap kiszabom. Elmehet.
Kint a fal mellett Castiel várt.
- Minden rendben? - nézett rám.
- Persze, de ezek után kell egy cigi...
- Gyere. - megfogta a kezem és húzni kezdett.
Elhagytuk az iskola területét. Lassított a tempóján.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- Meghívlak ebédre.
- Ohh... Hát jó...
Nem nagyon értem. Nem így szokás elhívni egy lányt randira vagy kajálni. De egy ilyen alaktól mit várok. Ezen elmosolyodtam. A kemény Castiel szerencsétlen nőcsábász. Egy átlagos kis gyorsétterembe vezetett.
- Válassz valamit. - mondta.
- Öhm... Akkor egy kebab lesz... - leadta a rendelést és leültünk az egyik asztalhoz kint.
- Minden rendben? - kérdezte hidegen.
- Persze! - mosolyogtam.
- Nem versz át. Látom valami van.
- Csak az egyetem... Te mért kerültél be?
- Anyámék írattak be. Folyton utaznak és azt mondták jobb lesz nekem bent. Eredetileg Los Angelesből származom. Miattuk mindent ott hagytam és már két éve nem láttam őket.
- Ohh... Engem egyszerűen csak beírattak a beleegyezésem nélkül.
A kaja megérkezett. Közbe is folyamatosan beszélgettünk a zenéről. Közös témánk rengeteg volt. Az idő gyorsan ment vele. Három környékén visszasétáltunk az iskola felé. A szökőkútnál elváltak útjaink. Lassan felsétáltam a szintünkre. Benyitottam a lakásba és Hazel állt velem szembe. Úgy nézett rám, mint akit meg akarnak ölni. Nem tudtam eldönteni, hogy most fél-e.
- Szia... - köszöntem neki.
- Szi...a... Minden rendben? Hallottam mi történt...
- Aha.
- Az igazgató nem rúgott ki?
- Nem. Arra hivatkozott, hogy én vagyok a legveszélyesebb beteg és muszáj maradnom.
- Így már világos. Most már te is beleestél ebbe.
Közbe átsétáltunk a konyhába. Leültünk egymással szembe. Láttam, hogy gondolkozik. Valamit nagyon mondani akart, de nem tudta megfogalmazni. A végére valamit csak kibökött.
- Hát akkor már jó lenne tudnod, hogy mi miért vagyunk itt.
- Hallgatlak...
- Rebecca nemi erőszak miatt. Ült már érte fél évet aztán áthozták ide. Cat egyszerűen annyira IQ hiányos, hogy drogozni kezdett. És igaz. 65-ös IQ-val a lány nem tudott mit kezdeni így alkohol, drog és szex. Ennyi volta lány mikor ide jött. Most meg te is látod milyen értelmes alak lett belőle. Én pedig loptam, sikkasztottam. Már ide járok öt éve és az alatt az idő alatt úgymond én lettem a lakás nevelő. Én, mint rangidős és teljesen felépült ember felelek értetek. A lakás szabályokat én hozom. Próbálok itt barátságokat összehozni és nyugalmat teremteni..
- Érdekes.
- Ez minden szobánál így van... És most jöttél te. Teljesen el vagy zárkózva. Néha azon agyalunk, hogy hova rángassunk el, vagy mit hozzunk, hogy te is velünk légy. Hale... A magány nem teljes megoldás.
- Ezt tudom. Majd próbálkozok.
- Nagyon nagy mázlista vagy te lány. - mosolygott - A Diri lát benned valamit és nem hívott rendőrséget. Pedig a szabályzat megírta.
- Hát... Ő dolga. A büntetésem holnap megkapom.
- Max egy hétig te takarítasz a suliba!
A többiek is lassan megérkeztek. Én bevonultam a szobámba. Nem volt kedven magyarázkodni egy kicsit se. Leültem az asztalomhoz, és bekapcsoltam a laptopom. Gondoltam ideje lenne felnéznem Facebookra.
Ahogy bejelentkeztem egy raklap értesítéssel álltam szembe. Páran be is jelöltek, vagy épp írtak. Mindet végig néztem, válaszolgattam majd előszedtem a tartalék fejhallgatóm és hallgattam valamit. Amylee közben rám írt.
*Szia Hale! Ma is jössz?*
* menjek?*
*nem biztos, hogy lesz Deborah. Gyere!!!*
*ezt meg honnét vetted?*
*láttam a tegnapi reakcióid xD de ma elv edzeni megy*
* jó. Hatkor?*
*aham*
*ott leszek*
Ezzel le is zártam a kis ablakot. Nézegettem az üzenőfalat és egyre jobban untam magam. Anyám is rakott fel egy-két képet. Épp Olaszországba nyaral a pasijával. Tökéletes. Ne is jöjjenek erre... Lecsuktam a laptop tetejét és átöltöztem. Felkészültem rá, hogy megint én leszek a dobos. Bakancs, szaggatott cicanadrág, rá egy fekete rövidnadrág, és egy piros kockás ing, alá trikó.
Ebbe már tudtam mozogni.
------------------
Társoldal:
Fb csoport:https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése