Új tanév, új iskola, új minden. A szüleim berángattak egy újabb hülyeségbe. Utolsó éves gimnazista voltam, egy érettsegivel. De átirattak egy amerikai tehetség gondozó miatt. Is... vagy lehet, hogy azért, mert régen rengeteg balhém volt a modorom miatt, és még a rendőrség is zaklatott.
Ahogy betöltöttem a tizennyolcat, elküldtek. Teljesen egyedül. Négyéves képzesre vettek fel, de csak ennyit tudtam meg tőlük. Bentlakásos iskola. Nagyon jó. Szerencsére rengeteg pénzt raktak a számlámra, ami remélhetőleg elég lesz hosszú ideig. De négy évig nem. Munkát kellett szereznem.
Korán reggel már a vonaton ültem a főváros felé haladva. Egyetlen barátom a fejhallgatóm volt, amit. Nap nagyrészeben használtam. Az egész út alatt zenét hallgattam.
Volt mikor arra eszméltem fel, hogy a gitár pengetővel karistolom a combom, pont olyan ütemben, mint a zenében. Nagyon szerettem a zenét. Régebben a suli bandába is énekeltem, vagy épp valami hangszeren játszottam.
Pár órával késöbb, már a reptéren voltam. A váróban üldögéltem a kijelzőt nézegettem. Ideges voltam, mert még soha nem repültem. Minden kapunál átturták a zsebeim, és körbetapiztak. A biztonságiőrök ferde szemmel néztek rám, ahogy én is rájuk. Megtartottam a nyugodt, de mégis ijesztő tekintetet. Felszálltam a repülőre és megkerestem a helyem, majd lepakoltam. Újra bekapcsoltam a zenét és vártam az indulást. Az emberek folyamatosan gyültek. Furábbnál furább alakok telepedtek le. Szerencsére mellém egy helyes Goth fiú ült le. Ő is zenét hallgatott és a telefont nyonkodta.
A gép lassan a magasba emelkedett.
Az ablakon keresztül figyeltem a tájat. Folyamatosan a pengetővel játszottam. Ezt a mellettem ülő fiú is észrevette. A tekintetem néha átfutott rajta, mindig engem nézet... Oké Oké.! Értem. Az ember ritkán találkozik magához hasonló emberekkel, de na.. Mondjuk én vagyok azaz ember, aki nem tudja hova tartozzon.
Bal oldalt fel van nyirva a hajam és van szintén bal oldalt egy ajakpatkóm . Van nyelv pc-m, és a bal fülem szét van lyukasztva, a jobb pedig megy nagy fültágítót visel. Van egy tetoválásom is. A hátamon van egy hatalmas kereszt.
A hajamra visszatérve, igaz hogy baloldalt fel van nyírva, de gyakran fésülöm úgy, hogy ne látszódjon. Ilyenkor emonak néz a világ.
Unalmas volt az út, de aludni nem tudtam. Délután 3 fele már elértük New York-ot. Az utasok egymás után szálltak le. Újabb tapis kapun mentem keresztül -mert én csak így hívtam. A cuccaim azonnal megkaptam. Fura volt körbenézni. Rengeteg ember, nagy zaj. Farasztó volt az út és én már készen állok az iskolai rémálomra. Ahogy kiléptem az epületből, fogtam egy taxit. Megadtam a címet, mosolygott es elindult. Volt egy sejtésem h valamelyik szót elrontottam.
Fél órát kocsikáztunk mire meglett az iskola. Nagyon tetszett New York. A nagy épületektöl kezdve a kis kertvárosig.
Megérkeztünk. A suli a centrum határán volt. Kifizettem a taxit és elindultam be. Elővettem az iskola térképét és tanulmányozni kezdtem. Gold Time Tehetség Gondozó Egyetem. Hatalmas területen van elhelyezkedve. Két giga kollégium, egy iskola, két tornaterem, hátul a délutáni elfoglaltsághoz termek, pályák és az egészet körbevevő park. Rengeteg szak van a suliba, szinte lehetetlen kitalálni, hogy hová kerültem. Több mint kétezer diák jár ide. Aki valaha végzett itt abból híresség lett. Itt kíváncsi lettem...
Elindultam. Egy hosszú járdán sétáltam végig, egészen egy szökőkútig. Ott lefordultam balra. Onnét már csak 100 méter volt a női kollégium. Ahogy beléptem, egy idősebb nő fogadott.
- Szervusz. Te lennél az új diák?
- Jó napot. Öhm... igen?
- Csak vicceltem - mosolygott. - Rengeteg újonc van. A szobályát segítsek megkeresni?
- Köszönöm nem... - tovább mentem.
A papiron a 3.emelet 11-es szoba állt. Felvittem a cuccaim és sétálgattam a folyosón mire meglett. Ahogy meglett a szoba, benyitottam. Egy újabb folyosó tárult elém hat ajtóval. Mindegyikre volt írva név, osztály, szak. A szobámon csak a nevem volt kint. Benyitottam a szobámba. Ágy, asztal, szőnyeg kommód, polcok és egy szék volt csak bent a dobozaimon kívül. Bevittem a táskáim. Becsuktam az ajtót és kezdtem rendberakni a szobát.
Épphogy végeztem vele, mikor az igazgató benyitott.
- Űdvözletem kisasszony!
- Jó napot.
- Látom már berendezkedett. Csodás lett. - mondta hidegen.
- Köszönöm...
- Viszont hoztam magának néhány papirt, amit jó lenne ha kitöltene. Néhány személyes kérdés. Mivel értesültünk az eddigi eseteiről és nem akarjuk, hogy mégegyszer megtörténjenek.
- Eseteim? - vontam fel a szemöldököm kérdőn.
- Tudja maga azt jól! - ordította el magát. - Nem akarunk az iskolánknak rossz hírt, az olyanok miatt, mint maga.
- Egyáltalán minek vettek fel ide, ha nem tetszik a múltam?
- Mert tehetséges - lágyult el a hangja.
Letette papirokat az asztalra és egyedül hagyott.
Ahogy lelépett újra kopogtattak. Lassan benyitott három lány. Egy szőke, egy barna és egy fekete.
- Első találkozás az igazgatóval? - mosolygott a fekete.
- Igen.. - sóhajtottam - Gyertek be.
Sorba álltak elöttem és bemutatkoztak.
- Rebecca, 14.a osztály. Ének szak. - mondta a fekete.
- Hazel, 15.c osztály. Sport szak. - mondta a szőke.
- Cat, 14.k osztály. Grafikus szak. - mondta a barna.
Kezetfogtunk.
- És te milyen szakon vagy? - kérdezte Hazel, majd felvette az asztalról a papirokat és átfutott rajta. - Wááoooh!
- Mi az? - kérdeztem.
A kezembe adta a papirokat. Én is gyors átnéztem, majd elmosolyodtam:
- Azt a....
- Na ? - kérdezte csillogó szemekkel a másik két lány.
- 14.p osztály. Teljes zene szak!
----------------
Érdekes volt !
VálaszTörlésérdekes volt !
VálaszTörlés