Egy raktárhoz vitt. Nem tudtam hogy hol vagyunk. Nem ismertem a környéket. Sötét volt és csendes. Berángatott a hatalmas épületbe, majd bezárta valaki az ajtót mögöttünk. Nem hittem volna, hogy csapatba játszik. Viktor nyugisan megállt beszélgetni, addig én körbenéztem. Azonnal a szökés járt a fejembe. Összesen hatan voltak. Az ajtót lakattal zárták, és a kulcsra Viktor vigyázott. 'Mi ez az utca banda?' Az összes fiú arca ismerős volt, de nem tudtam honnan. Ők is csak néztek rám nagy szemekkel. Viktor odajött hozzám és megfogta az állam.
- Csak maradj a seggeden és nem esik bántódásod - mosolygott, majd nyomott egy puszit a számra.
Csak álltam egy helyben és idegesen néztem ki a fejemből. Az egyikük odajött és megkötözte a kezem, majd a vállamnál fogva húzni kezdett maga után. A raktár alatt volt egy nagyobb pince is. Levezetett. Nagyon ledöbbentem. Rengeteg lány volt lent. Matracokon feküdtek, némelyikük meg volt kötözve, valaki csak sírt vagy egyszerűen elhagyta magát. A vezetőm nekilökött az egyik oszlopnak, majd a egy erős karabinert rakott a kötélre amivel megkötöztek. Az oszlophoz kötött. A lánc ami ott tartott alig volt két és félméteres. Kényelmetlen volt. Csak ültem az oszlopnak dőlve és gondolkodtam. Mi lesz velem? Mi lesz ha senki sem talál meg? Mi lesz ha nem jutok ki innen élve? A kérdések csak cikáztak a fejembe, miközbe a többieket figyeltem.
- Hale! - kiáltotta valaki a nevem, majd megjelent előttem Rosa.
Hatalmas döbbenet ült ki az arcomra. Ő itt? Miért? Hogy?
Lassan odasántikált hozzám, majd leült mellém.
- Te mit keresel itt? - néztem rá.
- Nem tudom. Egyszer csak megjelentek az utcán mikor mentem volna vissza koleszba mozi után és berángattak egy furgonba...
- Ugye, jól vagy?
- Megúsztam egy-két horzsolással. De te nem. Mi történt?
- Hosszú sztori. Te nem tudod mi ez az egész?
- Nem sokat tudok. A lányokkal beszélgettem egy keveset. Azt mondták, hogy Viktor a vezető. Mindenkivel beszélgetett régen és ők meg elutasították.
- Ez lenne az oka? - vontam fel a szemöldököm - Ez nevetséges.
- Szerintem is. Tuti valami van a háttérben és mi csak a mellékszereplők vagyunk.
- Viktor drogozik - motyogtam - Elad minket drogokért? Nevetséges, de megeshet.
Nem teljesen úgy lett ahogy mi az elképzeltük. Órákkal később mind lejöttek hozzánk táskákkal és minden szeglethez lepakoltak. Rosa mellettem maradt és az erősen megkötözött kezem fogta. Remegett szegény lány, de erősnek mutatta magát. A hat fiú kipakolt a táskákból. Tűk, porok, színes löttyök. Azonnal leesett. Nekünk adják be őket. Kezdtem azt érezni, hogy nem jutok ki innen élve. Levert a víz és a pulzusom felgyorsult miután megláttam, hogy Viktor felénk tart. Rosa kezét megszorítottam. A lány csak rám pillantott, majd felfogta mit akarok neki mondani. Kicsit távolabb ment tőlem és csendbe várt.
- Na milyen érzés itt lenni Hale? - kérdezte boldogan Viktor, miközbe letérdelt elém és előkészítette azt a színes kis folyékony anyagot és egy injekciós tűt - Élvezed? Ha nem, majd most fogod.
Elengedte az egyik kezem, majd azonnal lefogta. Egy rongydarabbal elszorította a keringésemet, míg teljesen le nem zsibbadt a kezem. Nem akartam, hogy beadjon ilyen szarságokat, így sikeresen tökön rúgtam, szinte reflexből, de ezt nem mondhattam kifogásnak. Viktor a földre került. Azonnal hátrébb csúsztam és próbáltam belepréselni magam az oszlopba, de nem ment. Rosa nem mert megmozdulni ahogy én se. Mindenki minket nézett. A vérnyomásom a plafont verte és csak ziháltam. "Most fogok meghalni" Bepánikoltam rendesen és gondolkozni kezdtem, hogy miért tettem. Viktor felkelt. A feje vörös volt a dühtől. Rám nézett és azonnal pofon vágott, majd megrántotta a kezem és azonnal belenyomta a tűt, majd az anyagot. Pillanatok alatt hatott. Fura volt. Minden belassult és szétcsúszott. Még hallottam, ahogy Viktor azt kívánja, hogy dögöljek meg, majd minden homályos lett.
Mintha valaki lépkedett volna a fejembe. Ismeretlen alakok és dolgok mentek el előttem. Teljesen máshol éreztem magam. Egy nyugodt kis tisztás, tele képzeletbeli dolgokkal, mint a tündérek vagy a törpék. Minden extra színes volt. Belefájdult a szemem. Hallani már egyáltalán nem hallottam. Láttam ahogy tátognak, de vajon mit... Nem mertem semmit se csinálni. Tudtam, hogy ez mind annak a szarnak a hatása és nem akartam tudni, hogy vajon odakint mit tehetek. Nem beszéltem, csak álltam és néztem a furcsa lényeket. Nem bírtam ki. Meg kellett fognom az egyiket, hisz annyira csábított. Egy mozdulattal elkaptam egy tündért. Rettentő pici és vékony volt, a szárnyai csikizték a tenyerem, majd hirtelen eltűnt minden. Sötét lett és zuhanni kezdtem. Perceken keresztül csak estem lefele és nem volt vége. Összehúztam magam, majd elkezdtem mondogatni, hogy ez csak egy álom...
Később arra keltem, hogy valaki lelocsolt egy vödör vízzel. Viktor guggolt előttem egy cigivel a kezébe amit a számba nyomott. Beleszívtam. Sima cigi. Király. Nem bírtam megmozdulni, pedig már nem voltam megkötözve.
- Elég csúnyán besokalltál - mondta. - A szer kiütött téged fél napra. Pár órája már mozogni se voltál képes, pedig elég jól elvoltál, azon kívül, hogy folyamatosan kapkodtad a levegőt. Kezdtük azt hinni, hogy meghalsz. Szedd össze magad. Hagyok itt neked vizet és egy doboz cigit. Ilyen állapotba úgyse tudnál meglépni.
Ezzel otthagyott. Csupa víz voltam. A szemem alig bírtam nyitva tartani. Zsibbadt mindenem és nem tudtam eldönteni, hogy fázok vagy melegem van. Hányingerem volt. Rosa leült elém és megsimogatta az arcom.
- Jól vagy? - kérdezte elfehéredve.
- Nem - mondtam halkan.
- Sápadt vagy és szerintem lázas.
- Mi folyik itt Rosa? - kérdeztem miközbe nehézkesen felültem, majd azonnal a mellettem lévő vödörhöz nyúltam és kidobtam a taccsot. Sose voltam még ennyire szarul. Hátra dőltem az oszlopnak és mélyeket lélegeztem. A szívem még mindig pörgött. Rosa a kezembe nyomott egy flakon vizet.
- Tarts ki. Ez még csak a kezdet. Annyit hallottam a beszélgetéseikből, hogy ezek új szerek és mi vagyunk a próba állatok.
- Nagyon durva dolgokat láttam. Megfogtam egy tündért - mosolyodtam el szenvedve.
- Láttam, hogy valamit fogdosol a levegőbe, de nem tudtam, hogy mit. Viktorék pár órán keresztül lent voltak és csak figyeltek... Kettő lánynak megállt a szíve. Végleg..
- Szép... Vajon mikor jövünk mi?
- Remélem soha. Már több mint egy napja, hogy eltűntünk. Csak keresnek..
- Félek mi lesz ebből... Ha meg is találnak, nem biztos, hogy sokat segítenek rajtunk. Ugyan úgy bedrogozva itt fogunk feküdni, a halálra felkészülve.
- Ne légy hülye! - fakadt ki Rosa - Megmenekülünk és minden megy tovább. Nem lesz bajunk! Ne légy ennyire negatív!
Bárcsak igaza lenne. A többi nap se különbözött a többitől. Minden nap mást adtak be. A legtöbben kezdtek beleőrülni, így megkötözték és a terem másik felébe hurcolták őket. Voltak olyan pillanatok is, hogy valakit megerőszakoltak mások szeme láttára. Nem mertünk közbe lépni. Ha akartunk volna akkor se. Semmi erőnk nem maradt. Csak voltunk és fogytunk.
A hetedik napra már csak tizenhatan maradtunk. Kikészültem. A kezeim megkötözték és otthagytak. Nem őrültem még meg. Annyira. Az agyam folyton kattogott valamin. A falnak szembe térdeltem és másodpercenként gyengén lefejeltem. Nem éreztem fájdalmat és már nem ellenkeztem semmi végett. "Csak essünk túl rajta" Rosa se volt másképp. Csak feküdt a saját matracán és tépdeste ki belőle a darabokat. Olyan volt ez a hét nap, mint a pokol. Vizet folyamatosan kaptunk, enni csak esténként, de akkor is legalább meleg kaját. Ha mosdóba kellett elmennünk, kaptunk egy kísérőt aki egyszer sem vehette le rólunk a szemét. Kezdett üldözési mániám lenni, pánikrohamaim és egyre többször fájt a szívem, de nem foglalkoztak vele.
A nyolcadik nap csendes volt. Senki se kapott semmit. Addigra összeszedtem magam. Nem bírtam volna el még egy adagot azokból. Néha még tisztán se tudtam eldönteni mi a valóság és mi nem. Később lejött hozzánk az egyik csávó. Mindenkinek rakott ki vizet. Amikor hozzám hozta a vizet megállítottam és nehezen kinyögtem, hogy mosdóba kell mennem. Megéltem azt a pillanatot mikor a saját lábamon képes vagyok elballagni az épület túlsó végében lévő mosdóba. Nehéznek éreztem magam. Nem mozogtam szinte semmit mióta be vagyunk zárva. De találtan egy jó alkalmat arra, hogy szerezzek egy pillangó kést. A csávó hátsó zsebéből kilógott egy kis része. Gondolkoztam, hogy hogyan szerezzem meg...
Kézmosás után még megmostam az arcom is. Csupa kosz voltam. Míg a tükör előtt álltam és a sápadt fejem tanulmányoztam a fiú közelebb lépett hozzám. Végig húzta a kezét a hátamon, majd megfordított.
- Hale. Szedd össze magad - mondta a férfi. - Meg fogsz halni.
- Ezt tudtam eddig is.
- Nem lenne jó ha meghalnál..
- Te vagy az áruló közöttük, igaz?
- Gyorsan rájöttél...
- Ha már aggódsz értem. Mi a terved?
- Öld meg Viktort - suttogta, majd a kezembe nyomta a kését - Ha ő nincs, a csapat is nyúlcipőt vesz és eltűnnek. Írok a nevedbe egy sms-t az egyik barátodnak, majd eltüntetem a telefont. Ha minden jól megy, estére szabadok lesztek.
- Jól hangzik...
A kést becsúsztattam a bakancsomba, majd elindultunk ki. Azonnal megcsapta az orrom a fű szag. Viktor magához hivatott. Megálltam tőle egy méterre. Felsóhajtott, majd kinyújtotta a kezét felém. Lassan odaemeltem az enyémet is. Azonnal megragadta, majd magához rántott és megcsókolt. El akartam tolni magamtól, de nem mertem. A szívem megint ki akart ugrani.
- Mi a helyzet szívem? - nyomta a kezembe a füves cigijét.
- Én ezt nem akarom...
- Csak szívd el és fogd be a pofád.
- De..
- Nincs de! - vágott közbe.
Kissé megijedtem. Mind engem néztek. Nem lehet.. Nekem meg dolgom van ma... Vettem egy mély levegőt és percek alatt elszívtam. Úgy ereztem le kell ülnöm. Véletlenül nekidőltem Viktornak. Ő átkarolt, majd a karjaiba vett és elindult velem a pince felé. Visszatett a helyemre, majd megint beadott valamit. Nagyon szétcsúsztam. Csak ültem az oszlopnak dőlve és próbáltam nem elaludni. Viktor rám mászott. Erőt vettem magamon, felhúztam a lábaim, majd lassan megpróbáltam előszedni a kést míg a nyakam csókolgatta, de hirtelen lefogta a kezem amibe a kés volt és egy pisztolyt nyomott a fejemnek.
- Te nagyon megakarsz halni! Sose fogsz megölni engem, ugye tudod? Rossz emberrel kezdtél ki..
Megint csak a levegőt kapkodtam. Le fog lőni. Meghalok. Nem bírom.. Félek.
------------------
https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
- Csak maradj a seggeden és nem esik bántódásod - mosolygott, majd nyomott egy puszit a számra.
Csak álltam egy helyben és idegesen néztem ki a fejemből. Az egyikük odajött és megkötözte a kezem, majd a vállamnál fogva húzni kezdett maga után. A raktár alatt volt egy nagyobb pince is. Levezetett. Nagyon ledöbbentem. Rengeteg lány volt lent. Matracokon feküdtek, némelyikük meg volt kötözve, valaki csak sírt vagy egyszerűen elhagyta magát. A vezetőm nekilökött az egyik oszlopnak, majd a egy erős karabinert rakott a kötélre amivel megkötöztek. Az oszlophoz kötött. A lánc ami ott tartott alig volt két és félméteres. Kényelmetlen volt. Csak ültem az oszlopnak dőlve és gondolkodtam. Mi lesz velem? Mi lesz ha senki sem talál meg? Mi lesz ha nem jutok ki innen élve? A kérdések csak cikáztak a fejembe, miközbe a többieket figyeltem.
- Hale! - kiáltotta valaki a nevem, majd megjelent előttem Rosa.
Hatalmas döbbenet ült ki az arcomra. Ő itt? Miért? Hogy?
Lassan odasántikált hozzám, majd leült mellém.
- Te mit keresel itt? - néztem rá.
- Nem tudom. Egyszer csak megjelentek az utcán mikor mentem volna vissza koleszba mozi után és berángattak egy furgonba...
- Ugye, jól vagy?
- Megúsztam egy-két horzsolással. De te nem. Mi történt?
- Hosszú sztori. Te nem tudod mi ez az egész?
- Nem sokat tudok. A lányokkal beszélgettem egy keveset. Azt mondták, hogy Viktor a vezető. Mindenkivel beszélgetett régen és ők meg elutasították.
- Ez lenne az oka? - vontam fel a szemöldököm - Ez nevetséges.
- Szerintem is. Tuti valami van a háttérben és mi csak a mellékszereplők vagyunk.
- Viktor drogozik - motyogtam - Elad minket drogokért? Nevetséges, de megeshet.
Nem teljesen úgy lett ahogy mi az elképzeltük. Órákkal később mind lejöttek hozzánk táskákkal és minden szeglethez lepakoltak. Rosa mellettem maradt és az erősen megkötözött kezem fogta. Remegett szegény lány, de erősnek mutatta magát. A hat fiú kipakolt a táskákból. Tűk, porok, színes löttyök. Azonnal leesett. Nekünk adják be őket. Kezdtem azt érezni, hogy nem jutok ki innen élve. Levert a víz és a pulzusom felgyorsult miután megláttam, hogy Viktor felénk tart. Rosa kezét megszorítottam. A lány csak rám pillantott, majd felfogta mit akarok neki mondani. Kicsit távolabb ment tőlem és csendbe várt.
- Na milyen érzés itt lenni Hale? - kérdezte boldogan Viktor, miközbe letérdelt elém és előkészítette azt a színes kis folyékony anyagot és egy injekciós tűt - Élvezed? Ha nem, majd most fogod.
Elengedte az egyik kezem, majd azonnal lefogta. Egy rongydarabbal elszorította a keringésemet, míg teljesen le nem zsibbadt a kezem. Nem akartam, hogy beadjon ilyen szarságokat, így sikeresen tökön rúgtam, szinte reflexből, de ezt nem mondhattam kifogásnak. Viktor a földre került. Azonnal hátrébb csúsztam és próbáltam belepréselni magam az oszlopba, de nem ment. Rosa nem mert megmozdulni ahogy én se. Mindenki minket nézett. A vérnyomásom a plafont verte és csak ziháltam. "Most fogok meghalni" Bepánikoltam rendesen és gondolkozni kezdtem, hogy miért tettem. Viktor felkelt. A feje vörös volt a dühtől. Rám nézett és azonnal pofon vágott, majd megrántotta a kezem és azonnal belenyomta a tűt, majd az anyagot. Pillanatok alatt hatott. Fura volt. Minden belassult és szétcsúszott. Még hallottam, ahogy Viktor azt kívánja, hogy dögöljek meg, majd minden homályos lett.
Mintha valaki lépkedett volna a fejembe. Ismeretlen alakok és dolgok mentek el előttem. Teljesen máshol éreztem magam. Egy nyugodt kis tisztás, tele képzeletbeli dolgokkal, mint a tündérek vagy a törpék. Minden extra színes volt. Belefájdult a szemem. Hallani már egyáltalán nem hallottam. Láttam ahogy tátognak, de vajon mit... Nem mertem semmit se csinálni. Tudtam, hogy ez mind annak a szarnak a hatása és nem akartam tudni, hogy vajon odakint mit tehetek. Nem beszéltem, csak álltam és néztem a furcsa lényeket. Nem bírtam ki. Meg kellett fognom az egyiket, hisz annyira csábított. Egy mozdulattal elkaptam egy tündért. Rettentő pici és vékony volt, a szárnyai csikizték a tenyerem, majd hirtelen eltűnt minden. Sötét lett és zuhanni kezdtem. Perceken keresztül csak estem lefele és nem volt vége. Összehúztam magam, majd elkezdtem mondogatni, hogy ez csak egy álom...
Később arra keltem, hogy valaki lelocsolt egy vödör vízzel. Viktor guggolt előttem egy cigivel a kezébe amit a számba nyomott. Beleszívtam. Sima cigi. Király. Nem bírtam megmozdulni, pedig már nem voltam megkötözve.
- Elég csúnyán besokalltál - mondta. - A szer kiütött téged fél napra. Pár órája már mozogni se voltál képes, pedig elég jól elvoltál, azon kívül, hogy folyamatosan kapkodtad a levegőt. Kezdtük azt hinni, hogy meghalsz. Szedd össze magad. Hagyok itt neked vizet és egy doboz cigit. Ilyen állapotba úgyse tudnál meglépni.
Ezzel otthagyott. Csupa víz voltam. A szemem alig bírtam nyitva tartani. Zsibbadt mindenem és nem tudtam eldönteni, hogy fázok vagy melegem van. Hányingerem volt. Rosa leült elém és megsimogatta az arcom.
- Jól vagy? - kérdezte elfehéredve.
- Nem - mondtam halkan.
- Sápadt vagy és szerintem lázas.
- Mi folyik itt Rosa? - kérdeztem miközbe nehézkesen felültem, majd azonnal a mellettem lévő vödörhöz nyúltam és kidobtam a taccsot. Sose voltam még ennyire szarul. Hátra dőltem az oszlopnak és mélyeket lélegeztem. A szívem még mindig pörgött. Rosa a kezembe nyomott egy flakon vizet.
- Tarts ki. Ez még csak a kezdet. Annyit hallottam a beszélgetéseikből, hogy ezek új szerek és mi vagyunk a próba állatok.
- Nagyon durva dolgokat láttam. Megfogtam egy tündért - mosolyodtam el szenvedve.
- Láttam, hogy valamit fogdosol a levegőbe, de nem tudtam, hogy mit. Viktorék pár órán keresztül lent voltak és csak figyeltek... Kettő lánynak megállt a szíve. Végleg..
- Szép... Vajon mikor jövünk mi?
- Remélem soha. Már több mint egy napja, hogy eltűntünk. Csak keresnek..
- Félek mi lesz ebből... Ha meg is találnak, nem biztos, hogy sokat segítenek rajtunk. Ugyan úgy bedrogozva itt fogunk feküdni, a halálra felkészülve.
- Ne légy hülye! - fakadt ki Rosa - Megmenekülünk és minden megy tovább. Nem lesz bajunk! Ne légy ennyire negatív!
Bárcsak igaza lenne. A többi nap se különbözött a többitől. Minden nap mást adtak be. A legtöbben kezdtek beleőrülni, így megkötözték és a terem másik felébe hurcolták őket. Voltak olyan pillanatok is, hogy valakit megerőszakoltak mások szeme láttára. Nem mertünk közbe lépni. Ha akartunk volna akkor se. Semmi erőnk nem maradt. Csak voltunk és fogytunk.
A hetedik napra már csak tizenhatan maradtunk. Kikészültem. A kezeim megkötözték és otthagytak. Nem őrültem még meg. Annyira. Az agyam folyton kattogott valamin. A falnak szembe térdeltem és másodpercenként gyengén lefejeltem. Nem éreztem fájdalmat és már nem ellenkeztem semmi végett. "Csak essünk túl rajta" Rosa se volt másképp. Csak feküdt a saját matracán és tépdeste ki belőle a darabokat. Olyan volt ez a hét nap, mint a pokol. Vizet folyamatosan kaptunk, enni csak esténként, de akkor is legalább meleg kaját. Ha mosdóba kellett elmennünk, kaptunk egy kísérőt aki egyszer sem vehette le rólunk a szemét. Kezdett üldözési mániám lenni, pánikrohamaim és egyre többször fájt a szívem, de nem foglalkoztak vele.
A nyolcadik nap csendes volt. Senki se kapott semmit. Addigra összeszedtem magam. Nem bírtam volna el még egy adagot azokból. Néha még tisztán se tudtam eldönteni mi a valóság és mi nem. Később lejött hozzánk az egyik csávó. Mindenkinek rakott ki vizet. Amikor hozzám hozta a vizet megállítottam és nehezen kinyögtem, hogy mosdóba kell mennem. Megéltem azt a pillanatot mikor a saját lábamon képes vagyok elballagni az épület túlsó végében lévő mosdóba. Nehéznek éreztem magam. Nem mozogtam szinte semmit mióta be vagyunk zárva. De találtan egy jó alkalmat arra, hogy szerezzek egy pillangó kést. A csávó hátsó zsebéből kilógott egy kis része. Gondolkoztam, hogy hogyan szerezzem meg...
Kézmosás után még megmostam az arcom is. Csupa kosz voltam. Míg a tükör előtt álltam és a sápadt fejem tanulmányoztam a fiú közelebb lépett hozzám. Végig húzta a kezét a hátamon, majd megfordított.
- Hale. Szedd össze magad - mondta a férfi. - Meg fogsz halni.
- Ezt tudtam eddig is.
- Nem lenne jó ha meghalnál..
- Te vagy az áruló közöttük, igaz?
- Gyorsan rájöttél...
- Ha már aggódsz értem. Mi a terved?
- Öld meg Viktort - suttogta, majd a kezembe nyomta a kését - Ha ő nincs, a csapat is nyúlcipőt vesz és eltűnnek. Írok a nevedbe egy sms-t az egyik barátodnak, majd eltüntetem a telefont. Ha minden jól megy, estére szabadok lesztek.
- Jól hangzik...
A kést becsúsztattam a bakancsomba, majd elindultunk ki. Azonnal megcsapta az orrom a fű szag. Viktor magához hivatott. Megálltam tőle egy méterre. Felsóhajtott, majd kinyújtotta a kezét felém. Lassan odaemeltem az enyémet is. Azonnal megragadta, majd magához rántott és megcsókolt. El akartam tolni magamtól, de nem mertem. A szívem megint ki akart ugrani.
- Mi a helyzet szívem? - nyomta a kezembe a füves cigijét.
- Én ezt nem akarom...
- Csak szívd el és fogd be a pofád.
- De..
- Nincs de! - vágott közbe.
Kissé megijedtem. Mind engem néztek. Nem lehet.. Nekem meg dolgom van ma... Vettem egy mély levegőt és percek alatt elszívtam. Úgy ereztem le kell ülnöm. Véletlenül nekidőltem Viktornak. Ő átkarolt, majd a karjaiba vett és elindult velem a pince felé. Visszatett a helyemre, majd megint beadott valamit. Nagyon szétcsúsztam. Csak ültem az oszlopnak dőlve és próbáltam nem elaludni. Viktor rám mászott. Erőt vettem magamon, felhúztam a lábaim, majd lassan megpróbáltam előszedni a kést míg a nyakam csókolgatta, de hirtelen lefogta a kezem amibe a kés volt és egy pisztolyt nyomott a fejemnek.
- Te nagyon megakarsz halni! Sose fogsz megölni engem, ugye tudod? Rossz emberrel kezdtél ki..
Megint csak a levegőt kapkodtam. Le fog lőni. Meghalok. Nem bírom.. Félek.
------------------
Társoldal:
Fb csoport:https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
Nem semmi reszek voltak. Tiszta esemeny dus nagy kiraly lett csak igy tovabb. Rem Hale nem halmeg es mindenki meg menekul Viktor meg szenvedni fog remelem!!!
VálaszTörlésProbalom izgire terveznni :D
Törlés