Az az este... Isteni volt. Mit is meséljek róla... Átlagos fiatal létemre berúgtam. A lányokkal. Az egész estét átbuliztuk. Nevettem. Rengeteget. Folyamatosan vándoroltunk balról jobbra. Beszélgettünk meg minden. Izgatott vagyok még most is! Annyi mindent megtudtam róluk. Találkoztunk néhány emberrel a koleszból. Amber és a maradék kettő, Deborah és egyéb élőlények. Sose éreztem még magam ilyen jól!
Január. Folytatódik tovább minden. Szerda reggel már hétkor a padba voltam és haldokoltam. Vége a jó szünetnek... Mindenki akinek nem kell érettségiznie korán ment, de ennek fejében már délben mehetünk haza. A tanár is fejét fogva lépett be a terembe. Körbenézett, majd csendben leült.
- Új feladatunk van! - sóhajtott fel - Mint minden évben, a teljes szakosok tervezik meg a nyílt napot. Most mi lettünk a sorosak. Szóval... Mivel így is rengeteg dolgom van arra jutottam, hogy mind előálltok a terveitekkel a nap végéig, leadjátok nekem és én majd eldöntöm ki lesz a vezető és melyik tervet használjuk. Minden osztály megtervezi, hogy ki mit fog csinálni a nyílt napon de a mi feladatunk lesz ezt összefogni. Most megmutathatjátok milyen tervezők vagytok. Délben kérem a papírokat.
Ezzel a napló fölé mászott és szorgosan írni kezdett.
Tervezzünk. Hogy és mit? Mi van? Egy szót se értek. Lehet, hogy a fáradtság is közre játszott. Kilenckor arra ébredtem, hogy valaki meghúzta a hajam.
- Mi van? - ültem fel hirtelen.
Még a papír is az arcomra ragadt. Amylee ült előttem és hangosan nevetett.
- Mi a pálya? Hallottam durva szüneted volt!
- Ohh, akkor minek is meséljek? - dőltem hátra miután leszedtem a papírt az arcomról.
- Ne mááá! Annyi mindent mondanak, hogy már nem tudom mit higgyek. Igaz vagy sem, hogy Castiel kikosarazott?
- Hagyj már békén! - dőltem is vissza.
- Naaa!!!
- Igen, igaz.
- Igaz, hogy leakarod nyúlni Kentint mindenkitől?
- Nem igaz.
- Fiú vagy lány vagy?
- Igen, igaz.
- Figyelsz te rám?
- Látsz rajtam egy kis fáradtságot igaz?
- Igaz.
- Akkor hagyj békén.
Gyorsan leráztam. Hogy tovább? Nincs kedvem élni, nem hogy ezt a szart megírni. Semmi ötletem nem volt. Kisétáltam a büféhez és vettem három hatalmas szendvicset és egy kávét. A szekrényemhez sétáltam és előkerestem egy katalógust a suliról. Semmit se tudtam erről a helyről. Ideje kideríteni egy pár apróságot. Ahogy visszaértem a helyemre elkezdtem enni és olvasni. Sok diák bla bla bla, sok szak bla bla bla. Feladom. Nem megy. Ledobtam az asztalra az újságot és hátradőltem.
A telefonom nyomkodtam egy ideig és próbáltam valami ötletet szerezni, de semmi. Semmi, semmi, SEMMI! Végül felvázoltam az elrendezést az udvaron. Tavasszal lesz a nyílt nap így akár még jó idő is lehet. A lap másik oldalára a benti elhelyezkedést. Odaírtam ki merre lesz és ezzel abbahagytam. Nekiálltam megint enni. Dél. Én voltam az első aki leadta a papírt és lelépett. Utálom a tervezői munkákat és szerintem ők is engem. Sietve mentem át az udvaron mert majdnem megfagytam. Fent bevágtam magam után az ajtót.
- Megjöttem - sóhajtottam fel.
- Na milyen volt a napod? - mászott ki a szobájából betegen Hazel.
Fal fehér volt. A szemei vörösek, az arca beesett, a kezébe mindig volt egy zsepi és a nyaka körül egy meleg vizes törölköző.
- Mi tervezzük a nyílt napot - ezzel leültem a konyhába - A tanár lusta és azt akarja, hogy mi tervezzük meg ezt a szart.
- Még jó, hogy beteg vagyok. Legalább a tervezésből kihagynak.
- Te hogy vagy?
- Meg vagyok zuhanva. Most valahogy úgy nézek ki mint te szünetbe. Csak más miatt - nevetett fel halkan ami köhögésbe ugrott át.
- Menj pihenni.
- Rám fér... Csak akkor mi lesz veletek?
- Megleszünk ne aggódj.
- Jó.
Visszasétált a szobájába. Én is úgy tettem. Beültem az asztalomhoz és a laptopom nyomkodtam. Üzenet üzenet hátán. Anyám...
* Hívj majd fel*
Minek? Hagyj békén végre. Sose keresett. Csak egy üzenet itt-ott. Ehj, ásd el magad. Nem válaszoltam. Inkább megkerestem Amyleet. Megkérdettem, hogy mára mi a terve. Edzeni megy és megengedte, hogy vele tartsak. Négykor a lépcsőnél. Fasza. Tudok még aludni!
Január. Folytatódik tovább minden. Szerda reggel már hétkor a padba voltam és haldokoltam. Vége a jó szünetnek... Mindenki akinek nem kell érettségiznie korán ment, de ennek fejében már délben mehetünk haza. A tanár is fejét fogva lépett be a terembe. Körbenézett, majd csendben leült.
- Új feladatunk van! - sóhajtott fel - Mint minden évben, a teljes szakosok tervezik meg a nyílt napot. Most mi lettünk a sorosak. Szóval... Mivel így is rengeteg dolgom van arra jutottam, hogy mind előálltok a terveitekkel a nap végéig, leadjátok nekem és én majd eldöntöm ki lesz a vezető és melyik tervet használjuk. Minden osztály megtervezi, hogy ki mit fog csinálni a nyílt napon de a mi feladatunk lesz ezt összefogni. Most megmutathatjátok milyen tervezők vagytok. Délben kérem a papírokat.
Ezzel a napló fölé mászott és szorgosan írni kezdett.
Tervezzünk. Hogy és mit? Mi van? Egy szót se értek. Lehet, hogy a fáradtság is közre játszott. Kilenckor arra ébredtem, hogy valaki meghúzta a hajam.
- Mi van? - ültem fel hirtelen.
Még a papír is az arcomra ragadt. Amylee ült előttem és hangosan nevetett.
- Mi a pálya? Hallottam durva szüneted volt!
- Ohh, akkor minek is meséljek? - dőltem hátra miután leszedtem a papírt az arcomról.
- Ne mááá! Annyi mindent mondanak, hogy már nem tudom mit higgyek. Igaz vagy sem, hogy Castiel kikosarazott?
- Hagyj már békén! - dőltem is vissza.
- Naaa!!!
- Igen, igaz.
- Igaz, hogy leakarod nyúlni Kentint mindenkitől?
- Nem igaz.
- Fiú vagy lány vagy?
- Igen, igaz.
- Figyelsz te rám?
- Látsz rajtam egy kis fáradtságot igaz?
- Igaz.
- Akkor hagyj békén.
Gyorsan leráztam. Hogy tovább? Nincs kedvem élni, nem hogy ezt a szart megírni. Semmi ötletem nem volt. Kisétáltam a büféhez és vettem három hatalmas szendvicset és egy kávét. A szekrényemhez sétáltam és előkerestem egy katalógust a suliról. Semmit se tudtam erről a helyről. Ideje kideríteni egy pár apróságot. Ahogy visszaértem a helyemre elkezdtem enni és olvasni. Sok diák bla bla bla, sok szak bla bla bla. Feladom. Nem megy. Ledobtam az asztalra az újságot és hátradőltem.
A telefonom nyomkodtam egy ideig és próbáltam valami ötletet szerezni, de semmi. Semmi, semmi, SEMMI! Végül felvázoltam az elrendezést az udvaron. Tavasszal lesz a nyílt nap így akár még jó idő is lehet. A lap másik oldalára a benti elhelyezkedést. Odaírtam ki merre lesz és ezzel abbahagytam. Nekiálltam megint enni. Dél. Én voltam az első aki leadta a papírt és lelépett. Utálom a tervezői munkákat és szerintem ők is engem. Sietve mentem át az udvaron mert majdnem megfagytam. Fent bevágtam magam után az ajtót.
- Megjöttem - sóhajtottam fel.
- Na milyen volt a napod? - mászott ki a szobájából betegen Hazel.
Fal fehér volt. A szemei vörösek, az arca beesett, a kezébe mindig volt egy zsepi és a nyaka körül egy meleg vizes törölköző.
- Mi tervezzük a nyílt napot - ezzel leültem a konyhába - A tanár lusta és azt akarja, hogy mi tervezzük meg ezt a szart.
- Még jó, hogy beteg vagyok. Legalább a tervezésből kihagynak.
- Te hogy vagy?
- Meg vagyok zuhanva. Most valahogy úgy nézek ki mint te szünetbe. Csak más miatt - nevetett fel halkan ami köhögésbe ugrott át.
- Menj pihenni.
- Rám fér... Csak akkor mi lesz veletek?
- Megleszünk ne aggódj.
- Jó.
Visszasétált a szobájába. Én is úgy tettem. Beültem az asztalomhoz és a laptopom nyomkodtam. Üzenet üzenet hátán. Anyám...
* Hívj majd fel*
Minek? Hagyj békén végre. Sose keresett. Csak egy üzenet itt-ott. Ehj, ásd el magad. Nem válaszoltam. Inkább megkerestem Amyleet. Megkérdettem, hogy mára mi a terve. Edzeni megy és megengedte, hogy vele tartsak. Négykor a lépcsőnél. Fasza. Tudok még aludni!
Amilyen fitten keltem fel egy új csúcsnak számított az életembe. Összeszedtem a cuccaim és kisiettem a konyhába. Kihalt volt az egész. Igaz, ha Hazel nincs velünk mi nem beszélünk egymáshoz. Szó nélkül elsétálunk egymás mellett belemerülve a gondolatainkba. Idegesítő. Mondjuk én se próbálkozom. Neha sikerül a szociális élet. Néha..
Fél ötkor már az öltözőbe ácsorogtam a táskámmal. Amylee leállt beszélgetni egy csávóval. Nekikezdtem az öltözködésnek. Nem várok rá örökké. Percekkel később berúgta az ajtót.
- Itt van Viktor és Castiel is. Tudod ez mit jelent? - nézett rám idegesen.
- Vérfürdő? - vontam fel az egyik szemöldököm.
- Ja, és te is - ült le mellém - Mindenki tudja, hogy Viktor rád pályázik. Tudod milyen erőszakos.
- Persze - hirtelen bevillant a kép mikor megütött.
- Pluszba még Castiel. Gyűlöli Viktort. Mindketten veszélyesek...
- Kíváncsi vagyok mi lesz.
- Mi van ha Viktor megtámad?
- Ennyi ember előtt csak nem fog.
- Ne állj vele szóba! Ha bármi van, csak szólj nekem vagy bárkinek és kibasszuk. Ilyen alakok ide nem kellenek.
Igaza volt. Para a csávó. Ha megtámad nem úszom meg. Itt biztonságosabb. Sokan vagyunk ma. Reménykedem hogy Castiel is figyel...
Ahogy Amylee átöltözött átmentünk a többiekhez. Mindenki rám szegezte a tekintetét. Szóval igaz, hogy mindenki tudja. Csak nem lesz gond... Amylee egy kis bemelegítésként a mély vízbe dobott. Azt mondta kössem le magam és ott hagyott a fekvőpadnál. Nem ellenkeztem. Bedugtam a füleim és nekikezdtem. Új rekordot kell döntenem mindenbe...
Elmerültem a gondolataimban. Jó ideig azt se tudtam mit csinálok. Csak pakoltam a súlyokat és emeltem. A zene üvöltött a fülembe. Egy órával később tartottam egy kis szünetet. Kimentem a terem elé egy kis friss levegőt szívni. Csípett a szél de rohadtul. Ahh kabátom bent hagytam. Visszaindultam érte. Épphogy kinyitottam az ajtót Viktor állt velem szembe. A szívem erősen verni kezdett. Lassan elkezdtem hátrafelé lépkedni, ő pedig felém.
- Mit akarsz? - néztem rá ijedten.
Nem válaszolt. Csak felém tartott. Ahogy átlépte a küszöböt, becsapta az ajtót és magához rántott.
- Engedj el! - ordítoztam.
- Fogd be a pofád - mondta halkan, majd befogta a szám és az orrom.
Nem kaptam levegőt. Bepánikoltam teljesen. Muszáj volt valami tennem még mielőtt megöl. Nehéz mozdítottam meg a lábam, de sikerült tökön rúgnom. Elengedett, de visszakézből telibe találta az orrom. Azonnal vérezni kezdett. Sikerült megmaradni a talpamon, de rettentően fájt. Gyorsan összeszedte magát és idegesen rám nézett.
-Ezt nem kellett volna Hale - motyogta, majd újra nekem rontott.
Letaszított a földre. Lefogta a kezeim. Ilyen dühösnek még nem láttam.
- Engedj el! - üvöltöttem reménykedve hátha meghallanak.
- Nem bánhatsz így velem - motyogta - Hisz... A testvéred vagyok és szeretlek!
------------------
https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
- Mi van ha Viktor megtámad?
- Ennyi ember előtt csak nem fog.
- Ne állj vele szóba! Ha bármi van, csak szólj nekem vagy bárkinek és kibasszuk. Ilyen alakok ide nem kellenek.
Igaza volt. Para a csávó. Ha megtámad nem úszom meg. Itt biztonságosabb. Sokan vagyunk ma. Reménykedem hogy Castiel is figyel...
Ahogy Amylee átöltözött átmentünk a többiekhez. Mindenki rám szegezte a tekintetét. Szóval igaz, hogy mindenki tudja. Csak nem lesz gond... Amylee egy kis bemelegítésként a mély vízbe dobott. Azt mondta kössem le magam és ott hagyott a fekvőpadnál. Nem ellenkeztem. Bedugtam a füleim és nekikezdtem. Új rekordot kell döntenem mindenbe...
Elmerültem a gondolataimban. Jó ideig azt se tudtam mit csinálok. Csak pakoltam a súlyokat és emeltem. A zene üvöltött a fülembe. Egy órával később tartottam egy kis szünetet. Kimentem a terem elé egy kis friss levegőt szívni. Csípett a szél de rohadtul. Ahh kabátom bent hagytam. Visszaindultam érte. Épphogy kinyitottam az ajtót Viktor állt velem szembe. A szívem erősen verni kezdett. Lassan elkezdtem hátrafelé lépkedni, ő pedig felém.
- Mit akarsz? - néztem rá ijedten.
Nem válaszolt. Csak felém tartott. Ahogy átlépte a küszöböt, becsapta az ajtót és magához rántott.
- Engedj el! - ordítoztam.
- Fogd be a pofád - mondta halkan, majd befogta a szám és az orrom.
Nem kaptam levegőt. Bepánikoltam teljesen. Muszáj volt valami tennem még mielőtt megöl. Nehéz mozdítottam meg a lábam, de sikerült tökön rúgnom. Elengedett, de visszakézből telibe találta az orrom. Azonnal vérezni kezdett. Sikerült megmaradni a talpamon, de rettentően fájt. Gyorsan összeszedte magát és idegesen rám nézett.
-Ezt nem kellett volna Hale - motyogta, majd újra nekem rontott.
Letaszított a földre. Lefogta a kezeim. Ilyen dühösnek még nem láttam.
- Engedj el! - üvöltöttem reménykedve hátha meghallanak.
- Nem bánhatsz így velem - motyogta - Hisz... A testvéred vagyok és szeretlek!
------------------
Társoldal:
Fb csoport:https://www.facebook.com/groups/1729738420682798/
Nem mondod komolyan h itt hagyd abba???? :O Folytasd minel hamarabb kivancsivok h mit reagal Hale :-)
VálaszTörlésMinden ember szereti idegesíteni a másikat :'D
VálaszTörlésTestvéred vagyok és szeretlek?:/
VálaszTörlésMi van?
Itt hagyod abba ne már hamar folytasd:)
Testvéred vagyok és szeretlek?:/
VálaszTörlésMi van?
Itt hagyod abba ne már hamar folytasd:)
Sokkot kaptam az utolso mondattol... ��
VálaszTörlés